Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-28 / 304. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. december 28., vasárnap \ I I I képtávírón érkezett Gazdasági megszigorító intézkedéseket léptetnek életbe Kubában. A képen: Fidel Castro, Raul Castro és más képviselők társaságában szavaz a Parlament ülésén. Csaknem egyéves fogsága után hazatért Párizsba Aurel Cornea, francia tv-s újságíró, akit Libanonban raboltak el. A képen: feleségével látható. Reagan és Zsivkov Levélváltás történt Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke és Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke között. Mint a szombati bolgár napilapok beszámoltak róla, Ronald Reagan levelet intézett a bolgár vezetőhöz, tájékoztatást adva az amerikai kábítószer-fogyasztás, valamint a nemzetközi kábítószer-csempészet elleni küzdelem kérdéseiről. A levélben az elnök szólt arról a hozzájárulásról, amelyet a Bolgár Népköztársaság fejt ki a kábítószerek illegális forgalma elleni harcban. Todor Zsivkov válaszlevelében megállapította, hogy a két országnak a kábítószerforgalom elleni közdelemben kialakított együttműködése mellett számos területen kihasználatlan lehetőségei vannak a párbeszéd szélesítésére, a Bolgár Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony építő fejlesztésére a bolgár és az amerikai nép érdekében. A nyugati, és főként az amerikai sajtó a múltban gyakran azzal vádolta Bulgáriát, hogy elősegíti a nemzetközi kábítószer-csempészetet, a csempészek egyik gyakran használt útvonala Törökországból Nyugat- Európúba. Egyeztető tárgyalás India és Pakisztán között Amerikai zsoldosok a glianai összeeskiivésrd! A CIA, az amerikai központi hírszerző ügynökség keze is benne volt abban az összeesküvésben, amelynek célja Ghana kormányának megdöntése volt. Ezt két olyan amerikai zsoldos jelentette ki sajtónyilatkozatában, aki részese volt az összeesküvésnek. A zsoldosok fegyvereket akartak szállítani Ghánába és részt akartak venni az államcsínyben, de februárban Brazíliában fegyvercsempészés miatt elfogták őket. A nyolc amerikai zsoldos közül négyen megszöktek a brazil börtönből, s közülük ketten visszatértek az Egyesült Államokba. A CIA tagadja, hogy bármiféle tudomása lett volna az összeesküvésről, az amerikai külügyminisztérium pedig azt mondotta, hogy „semmiféle információja sincs" a zsoldosok hollétéről, esetleges céljairól. A két zsoldos kijelentette: az egyik cél az lett volna, hogy az amerikai közreműködők kiszabadítsák azokat a CIA-ügynököket, akiket a ghanai kormány bebörtönzött. Egyikük kijelentette: meggyőződésük volt, hogy „az amerikai kormány jóváhagyásával” járnak el és „bizonyos forrásokból” még a brazil börtönbe is érkezett hozzájuk üzenet, amely biztosította őket erről. A zsoldosok egyike, John Éarly, aki jelenleg is börtönben van még Brazíliában, korábban egy kábítószercsempészési ügy vádlottja volt Kaliforniában. Akkori védőügyvédje szerint a CIA külön felkérte az ügyben eljáró hatóságokat, hogy a nyomozás és a bírósági tárgyalás során „ne hozzák napvilágra" Early és a hírszerző ügynökség kapcsolatait. Derűlátással ült tárgyaló- asztalhoz szombaton a pakisztáni és az indiai külügyi államtitkár, hogy megvitassa a két ország viszonyát terhelő kérdéseket. A kötetlen napirendű megbeszéléseket Iszlámábádban tartják. A tavalyi indiai—pakisztáni csúcstalálkozó nyomán kibontakozott rendezési folyamat néhány hónap után váratlanul derékba tört, a két szomszéd viszonya még fagyosabbá vált. A külügyi államtitkárok feladata, hogy most ismét felvegyék a párbeszéd fonalát, és lendületet adjanak a kapcsolatok javításának. Bár azonnali áttörés nem várható a találkozótól, arra mindenképpen kiváló alkalom, hogy a felek tisztázzák és jobban megértsék egymás, álláspontját, s esetleg megoldást is találjanak néhány mozzanatra. Előzetes kiszivárogtatások szerint az államtitkárok A görög kormány pénteken este hivatalos nyilatkozatban elutasította Turgut özal török kormányfő nyilatkozatát, amelyben az tárgyalásokra szólította fel Athént. A görög nyilatkozat, utalva Papandreu miniszterelnök szerdai beszédére, egyebek között leszögezi: a görög határok nem képezhetik vita tárgyát, Görögország nem tárgyal területi épségét és felségjogait érintő kérdésekről. A sorozatos török provokációk, köztük a legutóbbi, három határőr életét követelő fegyveres összetűzés célja — hangoztatja az athéni érintenek olyan kérdéseket is, mint például az egymás atomlétesítményei elleni támadást tiltó szerződés végleges formába öntése, a gazdasági-kereskedelmi együttműködés bővítése, a különböző szákbizottságok munkájának felújítása, új vasúti határátkelőhely megnyitása. Szóba kerülhet a Pakisztán által javasolt meg nem támadási és az India kezdeményezte béke és barátsági szerződés összehangolása. Az óvatos derűlátás nemcsak a két fél kinyilvánított készségének tudható be, hanem annak is, hogy nemrégiben a belügyi államtitkárok találkozóján az iszlámá- bádi kormány kötelezettséget vállalt: nem támogatja a szikh terroristák tevékenységét. Üj-Delhiben nagyon jó néven vették a pakisztáni ígéretet, azzal a megjegyzéssel: úgy szép az ígéret, ha be is tartják. nyilatkozat —, hogy Athént rábírják „egy sehová sem vezető párbeszédre, amelyben Görögország területi épségét és felségjogait vitatnák meg ... Görögország nem akar tárgyalásokat, minthogy semmiféle követelése nincs” — hangoztatja a görög nyilatkozat. Athén ezzel szemben azt javasolja, hogy az égei-ten- geri kontinentális talapzat vitás kérdését utalják a hágai Nemzetközi Bíróság elé. Ankara korábban már elvetette ezt a megoldási lehetőséget, mondván: nem ismeri el a testület illetékességét a kérdésben. Pro és kontra Ki dolgozik, ki nem? ' A Szakszervezeti Szemlében hónapok óta izgalmas vita folyik az értékrendről, illetve annak hiányáról, fogyatékosságáról. Mi tagadás, már hajlamosak vagyunk arra is, hogy legyintünk ezekre a vitákra, mert belefáradtunk, szívesebben látnánk tetteket. Ráadásul az is egyre nyilvánvalóbb, hogy sürget az idő. Ez mind igaz, ám ezek a viták mégsem haszontalanok. Magyar betegség az is. hogy a lazsálást, a dolgok „lezüllését” a kapkodás váltja föl, s ez legalább akkora károkat (sőt!) okozhat, mint a semmittevés. A vitákat tekinthetjük tüneteknek is, amelyek jeleznek valamit; nem mindig a mélyben zajló mozgásokat tükrözik (vannak rossz, mert álviták is), de egyfajta igényt igen. Nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba — mondta az antik görög bölcselő —, okos ember a lába alá néz, nem lép bele kétszer ugyanabba a gödörbe. Sose késő tisztázni a fogalmakat, megfogalmazni a normákat, igényeket. Az említett vita (a Szak- szervezeti Szemlében) szélesebb összefüggésben veszi számba az értékeinket, de abban minden hozzászóló megegyezik, hogy fundamentális értékünk a munka, s a bajok egyik forrása éppen az, hogy a munkába vetett hit rendült meg. Ha egy mérnök, tanár, közgazdász, egyszóval értelmiségi elmegy taxisofőrnek, ablakmosónak, zöldségesnek, minek, akkor az nemcsak azért baj, mert károsodik a népgazdaság, hiszen a diploma, a diplomába befektetett munka, pénz, áldozat nem a rendeltetése szerint hasznosul. Talán még ennél is nagyobb az erkölcsi kár, amely úgy mossa össze a fizikai és a szellemi munka közti különbséget, hogy torz értékrendet teremt. S már itt is vagyunk a Pro és kontra című vitasorozat (kedd, Kossuth 21.30—22.00) legutóbbi adásának kérdés- felvetésénél: ki dolgozik, ki nem? Az, hogy ezt a kérdést ma így föl lehet és kell tenni, önmagában is jelzi a fentebb részletezett válságot, illetve torzulást. Egy ma már meghaladott, mindenesetre tegnapinak ítélendő nézet (amely sajnps, él a közvéleményben) szerint ugyanis csak a termelő, azon belül is csak a fizikai munka értékes. Senki se becsüli le a csákány, lapát fontosságát, de ma már a számítógépek korát éljük! A hatékonyság (de sokat emlegetjük, leírjuk!) ma már nem növelhető izomerővel... Az említett keddi vitában megyénket Fejti György, a pártbizottság első titkára képviselte. Partnerei voltak: Gábor András, a Tungsram Rt. vezérigazgatója, Szent- mihályi Szabó Péter és Stef- ka István, azaz képviseltették magukat a műszakiak és a bölcsészek is. Nos, maga a címadó kérdés egyszerre erkölcsi, gazdasági és politikai. A felsorolás esetlegesnek tűnik (a sorrenden lehet vitatkozni), de maga a probléma komplex. Mert igaz ugyan, hogy a marxizmus klasszikusai szerint a munka tette emberré az embert, azaz a munka elidegeníthetetlen lényege, de ez önmagában még senkit se tesz jó munkássá. Éppen Marxék mutattak rá az érdek fontosságára. A mondat tehát írható így is: az ember azért dolgozik, hogy ... mert célja van (jól akar élni), de úgy is, hogy azért dolgozik, mert (ha nem dolgozik, éhen marad stb.). A célképzet tehát nem erkölcsi, hanem materiális. Csak úgy juthatunk (anyagi) javakhoz, ha dolgozunk érte. Ez — eddig — közhely. A zűrzavart az okozza, ha az emberek azt tapasztalják, hogy a) nem mindenki munkával . jut anyagi javakhoz (hanem ügyeskedéssel pl.); b) ha az érdem, a teljesítmény, a tisztes munka nem kapja meg az anyagi és erkölcsi elismerést. Naivitás lenne persze azt hinni, hogy minden munka öröm (tehát alkotó), hogy a szóbeli meggyőzés elegendő. De az sem igaz, hogy a többség szeret lógni. Az értelmesen megszervezett, eredményes munka önmagában is sikerélmény, nagy erkölcsi erő, s ha ezt érdeme szerint díjazzuk is, akkor a közösség maga lép fel a lógósokkal szemben. Tudjuk, hogy ez nincs mindenütt így, s ez vezetett torzulásokhoz. Erkölcsiekhez is. Ezért falaznak az ittas szakinak, a táppénzcsalónak, nézik el a kisebb- nagyobb lazaságokat. A felelősségtudat ugyanis nem terem magától. Kialakítását már a gyermekkorban kell kezdeni. Azzal, hogy a gyerektől is követelünk. Teljesítményt, szorgalmat, helytállást (s nem mindig a „túlterheltségről” fecsegünk). Jó, hogy a vitában is elhangzott a vezetők felelőssége. A klasszikus példa: a lapátjára támaszkodó szaki csak akkor lesz a múlté, ha rákérdezünk; miért is támaszkodhat a lapátjára? Az esetek többségében kiderül, hogy munkaszervezési gondok okozzák. Amíg olyan értékes gépeket lep be a hó (hónapokon át), amelyeknek az órabére több ezer forint, erkölcstelen dolog csak a lapátra, a lapátos emberre figyelni. Az is könnyen elképzelhető, hogy — az okos gépek korában — nincs már szükség arra a lapátra, hisz a gép gyorsabb és precízebb. Vagy éppen ez lenne a baj? Hogy a lapát olcsóbb, vagy nincs kire bízni az okos gépet? A vita nem zárható itt le, noha — tudjuk — ezeket a vitákat meg kell haladni. Tettekkel, mert az idő sürget. (horpácsi) Karikavarázs - botránnyal A karácsonyi játékpiac egyik keresett cikke volt az Egyesült Államokban Rubik Ernő új fejtörője, a karika- varázs. A Rubik-kocka lelkes hívei azonnal nekiestek az új erőpróbának, s jellemző, hogy a játék megjelenésével szinte már egy időben forgalomba kerültek — nem éppen olcsón — olyan könyvecskék is, amelyek a megoldást keresőknek tanácsokat adnak a sikeres játékhoz. A karikavarázs buktatói azonban egy furcsa fejleményt is hoztak. Connecticut államban a forgalomba hozott játékok használati utasítása az elkeseredett és eredménytelen kísérletezők számára tartalmazott egy végső megoldást: ha már végképp nem tudnak mit kezdeni a karikával, hívjanak fel egy megadott telefonszámot, s ott tanácsot kaphatnak. Mint kiderült azonban, a megadott számon bejelentkező magnetofonfelvétel korántsem adott tanácsot, hanem útszéli hangú — helyenként nyomda- festéket nem tűrő szavakkal tarkítva — „letolta” a sikertelenül kísérletezőket. A játékot forgalomba hozó amerikai vállalat, a Matchbox egyelőre nem tudott választ adni arra, hogyan került a használati utasításra a telefonszám, s ki áll a durva tréfa mögött. Elhunyt Terényi László Mély fájdalommal tudatjuk, hogy december 25-én, csütörtökön elhunyt Terényi László, a munkásmozgalom régi harcosa, nyugalmazott nagykövet, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete központi vezetőségének elnöke. Hamvasztás előtti búcsúztatása 1987. január 6-án, kedden 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, egykori harcostársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Szakszervezetek Or zágos Tanácsa, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete A BORSODI RUHÁZATI KERESKEDELMI VÁLLALAT bérleti üzemeltetésre meghirdeti 1987. február 15.—1990. február 14. közti időszakra az alábbi boltokat: 2. sz. bolt Sajóbábony, Széchenyi u. 22. 113. sz. bolt Miskolc, Csaba vezér u. 69. Versenytárgyalás: 1987. február 4-én 9 órákor a vállalat Miskolc, Régi posta utca 29. sz. alatti tamá csíkozó termiében. Az üzlet adatairól, a pályázati feltételékről részletes félvilágosítá'st a jogügyi és a közgazdasági osztály ad (Miskolc, Széchenyi út 115.).
