Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1986. december 1., hétfő ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Közlekedéseinkről Tisztelt Uram! Mindenekelőtt a hosszú másodpercek csöndjét szükséges magyaráznom. Az ön első mondata utá­ni hallgatást, melyre ment­ségül felhozható, hogy nyilván más is megdöb­bent volna, ha a vonal másik végénél a hívó azt közli vele — nyugodt, szinte mentegetőző hangon —*■, hogy önmagát, már­mint a hívót éppen most ütötte el egy autó. Igaz, rögtön hozzá is tette, nincs különösebb baj, szaknyel­ven szólva személyi sérü­lés nem történt, az anyagi kár jelentős, ez is a saját szempontjából nézve, mivel az irhakabát szétszakadt. Ami persze nagyon is saj­nálatos. Akárcsak az, amit mindketten tudunk: való­jában semmi haszna an­nak, hogy mindezt közzé­tegyük, de ön is úgy érez­te, közzé kell fenni, jóma­gámnak pedig ehhez adott a lehetőségem, kötelessé­gem is. Hát legyen. A miskolci közlekedésről van szó, mely a nagy át­építések miatt eléggé kö­rülményes. Ismét elterelé­sek következték be, a Győ­ri kapuban nem jár a busz, bizonyos szakaszán a gép­kocsi sem, következéskép­pen megsokszorozódott a Szinva jobb partján, a ko­hászat. alatti, négysávos útnak a forgalma, ön te­hát a negyvenes iskola kö­zelében levő hídon igye­kezett át erre a négysávos útra, annak is a túlolda­lára, hogy ott a központ felé haladó buszra száll­jon, majd eljusson a mun­kahelyére, a cementgyár­ba. Az erre kijelölt gya­logátkelőn, a zebrán tar­tott éppen, ott ütötte el egy Trabant. Őszinte elisme­réssel adózom önnek, azért a gesztusért, nagyvonalú­ságért, ahogyan telefonbe­szélgetésünk idején men­tegette a trabantos höl­gyet, aki elütötte. A hölgy baza is vitte, közben volt alkalma megtudnia róla, hogy ő maga is siet, a gyereke egészségével van baj, talán emiatt szaladt bele a zebrán átkelőkbe, ahol is többen mentek ugye és éppen ön haladt elöl, szóval sok mindent meg lehet érteni, ha szót vál­tunk egymással. Valóban szerencse, hogy sérülés nem történt (ámbár az ilyen ütközések, esések után helyénvaló a kórházi vizsgálat), de az irhaka­bát drága, ön pedig a munkahelyéről késett, ta­lán be sem ment, ezt pe­dig manapság nem nézik, sehol jó szemmel, hiszen éppen mostanában vonul b<> mindennapjaink szótá­rába a munkaidő-alap és ennek kihasználása. Szükséges itt elmondani, hogy ön a fentiéket csak úgy mellékesen mondta el, mintegy konkrét illusztrá­cióként valódi kéréséhez: tenni kellene valamit en­nél az átkelőnél! Főként a gépjárművezetők tehetné­nek, azáltal, hogy betart­ják a közlekedési szabá­lyokat, de hát naivitás ezt kérni, várni. Miskolcon a gyalogátkelőket legföljebb a mazsolák, vagy a más városokból idetévedtek ve­szik figyelembe, akikre vi­szont a többiek dudálnak és az ablakon kihajolva hangos megjegyzéseket tesznek. Nemrégiben egy barátommal és gyerekeivel sétálgattunk a városban és e barátom csupán hosszas nógatásra, biztatásra volt hajlandó átkelni egy-egy zebrán. De hát ő Budapes­ten él, (vezet vagy 25—30 éve) csak azt a gyengébb forgalmat szokta meg, a miénk rémiszti. De bárki kiállhat nézelődni például a Győri kapui ABC köze­li gyalogátkelőhöz, vagy az Eszperantó térihez, vagy az Ady hídi csomóponthoz, amikor (és leginkább) nem működik a lámpa, meg­győződhet a fentiekről. Bi­zony több generációnak kell váltania egymást, amíg megszokjuk (amíg utódaink megszokják) a motorizációt! Egyelőre még nem sikeredett elérnünk azt sem, hogy a sötétben minden kocsivezető kap­csolja be a lámpákat. Hát akkor a zebránál és egye­bütt mit várjunk? Nagyon is elképzelhető, milyen a helyzet az ön ál­tal használt zebránál a kényszerű forgalomelte­relés után. Bizony nálunk a gyorshajtás, az agresszi­vitás (valahol a kettő ösz- szefügg ugye?) mindenna­pos, az elsők között szere­pel a baleseteknél. Igaza van Önnek abban, hogy mindezt ismerve, figyelem­be véve —, hiszen a té­nyek makacs dolgok — más módon kellene véde­ni a gyalogosokat. Neve­zetesén: a lámpával. Hát­ha lehetne legalább ideig­lenesen —. bár később sem ártana — ide szerelni köz­lekedési jelzőlámpát! A választ szinte máris hall­juk mindnyájan a neheze­dő gazdasági körülmények­re való tekintettel. De azért mégsem lehetünk ennyire szegények! Vagy pedig-lassítsanak le, állja­nak meg a kocsik, enged­jék át a gyalogosokat. Bízzunk visizont abban, hogy a közlekedéshez ér­tő szakemberek, felelősök —. hiszen a megyei taná­cson már önálló közleke­dési osztály is alakult — mégis biztosítani tudják az átkelést egyik oldalról a másikra. Most viszont örüljünk annak, hogy ön egyáltalán tudott telefo­nálni. Priska Tibor Papírgyűjtési akció A vásárlók érdekében Ni a Fogyasztók Tanácsának tekintélye A papírhulladék-gyűjtés fokozása érdekében a MÉH Tröszt december 1—12. kö­zött ajándéksorsolással egy­bekötött országos lakóterü­leti papírhulladék-gyűjtési akciót szervez. Ezen részt vehetnek mindazok, akik bármely MÉH átvevőhelyen, telepen egyszerre legalább 20 kilogramm papírhulladé­kot átadnak, és az erről szó­ló készpénzvásárlási bizony­latot a MÉH Tröszt propa­gandairodája címére (1061 Budapest, Jókai tér 6.) leg­később december 15-ig eljut­tatják. Köztük 200—10 000 forint értékű vásárlási utal­ványokat sorsolnak ki — de­cember 17-én Budapesten. ... a tiszakeszi tsz gépműhe­lyében. Fotó: Nagy Miklós Kedvez az időjárás a Vadna térségében folyó földletakarítási munkáknak, ahol a Borsodi Szénbányák új külfejtési bányaüzemét készítik elő termelésre. Mi­után a radostyáni külfejté­sen a tervezett 300 ezer tonna szenet kibányászták, ez lesz a vállalat legújabb külszíni fejtése. Vadna község határában, a Szilvásvárad felé vezető út mentén, mintegy 100 hektárnyi terület megkuta­tásával tárták fel ezt a kül­színi művelésre alkalmas szénvagyont. Átlagosan 10 és 40 méter vastagságú föld­réteg alatt húzódik a 2,5—5 méter vastagságú széntelep, amelynek fűtőértéke háztar­tási szénnek megfelel, mert eléri a 2500 kalóriát. A tervek szerint az új külfejtésű bányában a ter­melést a jövő év elején kez­dik meg. „Jogászt alkalmazunk.” Az utóbbi hónapokban ugyan­csak elszaporodtak heti-, s napilapjainkban az ilyen kezdetű hirdetések. Ami a legmeglepőbb, hogy javarészt mezőgazdasági üzemek kere­sik ajánlattal a jog dokto­rait. A dolog teljesen^ érthe­tetlen, hiszen a mezőgazda­ság az egyik legjobban sza­bályozott népgazdasági ága­zat, így legtöbb szövetkeze­tünk — eddig! — csak fél­állásban alkalmazott peres dolgainak elintézésére jogta­nácsost. Most pedig? Az igazi meglepetés akkor ért, amikor ötezer hektáros gazdaságban járva kiderült, hogy ott nyolc agronómus mellett már hat — fő- és mellékállású — jogász dol­gozik. És állítólag rajtuk múlik a szövetkezet jövője! Hogy miért? Az elnökből nehéz volt kihúzni az iga­zat, de amikor sikerült, ki­mondta: a saját bőrét félti. Nincs egy éve, hogy „átvet­te” a szövetkezetei, így az elődök kudarcaiért nem fe­lel, de hogy hivatalosan el­fogadhatóvá is tegye az el­követett hibákat, ahhoz bi- zon3’ jogászok kellenek. Hogy mi bűnt követett el az előző szakvezetés? Lé­nyegében semmit. Kockáz­tattak, s számításaik nem váltak be. A jövedelem fo­kozása érdekében egymás után létesítettek a főváros­ban különböző ipari, szolgál­tató szakcsoportokat, a taka­rítástól kezdve, a lomtalaní­táson át, bedolgozói rendsze­rek megvalósításáig vállal­koztak mindenre. Az anyagi hasznot megbízhatónak hitt vezetők ígérték, akikről vi­szont gyorsan kiderült, hogy szerencselovagok, a tsz-mel- léküzemágak, -szakcsoportok maffiózói. Néhány hónapos működésük elég volt ahhoz, hogy a nyereségként beígért Akár tetszik, akár nem, valamennyien fogyasztók va­gyunk. Vásárlók a boltok­ban, megrendelők a Patyo­latnál, utasok az autóbu­szon, várakozók a Merkúr­nál. Mindannyiunk érdeke­it képviseli az 1982-ben ala­kult Fogyasztók Országos Tanácsa, amely a Hazafias Népfront mellett működő társadalmi szervezet. Ma már országszerte ismert fó­rum, hiszen a megyékben, városokban, nagyközségek­ben összesen 180 Fogyasztók Tanácsa dolgozik a Hazafi­as Népfront helyi bizottsá­gaival együttműködve. A mintegy hatezer aktíva kö­zött a napi gondokat jól is­merő háziasszonyok, mun­kásnők is vannak. Termé­szetesen a Fogyasztók Or­szágos Tanácsának tagjai a megyék küldöttei, továbbá a SZOT. a KISZ, a Nőtanács, a KNEB, a SZÖVOSZ kép­viselői is, valamint a hét szakértő bizottság vezetője. (A hét társadalmi bizottság a jogi kérdések, az árpoli­tika, a szolgáltatások, az élelmiszerellátás, az ipar­cikkellátás, a vendéglátó- ipar, és lakásépítés szakér­tőiből áll.) . Ez az egész országot át­fogó szervezet nagy tájéko­zottságot, rengeteg informá­ciót biztosít, ideértve a Ha­zafias Népfront munkabi­zottságaival, a kertbarátok klubjával, és a kisállatte- 'nyésztőkkel kialakult együtt­működést is. Népszerűek a településeken, körzetekben rendezett fogyasztók fóru­mai is, ahol a lakosság kér­déseire a legilletékesebb tár­sadalmi, gazdasági vezetők válaszolnak. A közvetlen véleménycsere sok esetben módot ad a helyi gondok gyors megoldására. Ha erre nincs lehetőség, akkor az országos tanács jár utána a dolognak. Természetesen mindenkinek módja van ar­ra, hogy panaszával, észre­vételével közvetlenül a he­millió forintok helyett több millió forintos veszteséggel terheljék a szövetkezet kasz- száját. Sajnos, a melléküzemágak­ból alakított, villámgyorsan összetoborzott szakcsoportok működésére, azok ellenőrzé­sére — a telephelytől messze esőkre ez még jobban vonat­kozik — nem készültek fel a szövetkezetek vezetői. Her- nádkércstől kezdve Takta- harkányig, Csobajig, avagy Tárcáiig, egymás után estek bele a csapdába. A minden- ároni haszon erőltetése meg­hozta a maga meglehetősen „romlott” gyümölcsét, szi­lárdnak hitt szövetkezetek mentek tönkre, futnak a pénzük után. Nem sok siker­rel. Érdekes ellentmondás ala­kult ki. A szakcsoport mű­ködési szabályzatában van egy lényeges pont. Az neve­zetesen, hogy a tagok fele­lősséggel tartoznak az álta­luk okozott' kárért, így ha nyereség helyett veszteséget termelnek, a felvett munka- díj-előleget kötelesek vissza­fizetni. Viszont az esetek többségében nem ismerik el vétküket, így a termelőszö­vetkezet kénytelen kártéríté­si igényével a bírósághoz fordulni. És itt jön a lényeg: a szakcsoport minden egyes tagját külön-külön lehet csak beperelni, tehát az a közös gazdaság, amely hatszáz ilyen „idegenlégióst” alkalmazott, hatszáz keresetet kell, hogy benyújtson az illetékes bíró­sághoz. Ez nem kis munka. Nem véletlenül adják fel egymás lyi Fogyasztók Tanácsához, vagy ' az országos tanácshoz forduljon. Hogy a fogyasztók érdek- védelme mennyire fontos, azt bizonyítja: szükség ese­tén készségesen segítenék a minisztériumok is. A Gaz­dasági Bizottságon keresztül a kormányt is tájékoztatják a Fogyasztók Országos Ta­nácsának tevékenységéről. Jellemző az is, hogy az idén mintegy félszáz esetben küldték el minisztériumok, és egyéb országos szervek jogszabály-tervezeteiket vé­leményezés céljából a FOT- nak. Tehát a fogyasztók ér­dekeit a jogalkotás meneté­ben is módjuk van érvény­re juttatni. A Fogyasztók Országos Tanácsának alapelve, hogy a termelésnél dől el a mi­nőség, az iparnak kell jó munkát végeznie, megszigo­rítani a belső ellenőrzést. Ám a vállalatok munkájá­nak megítélésénél nem elég­gé veszik figyelembe, hogy a fogyasztók elégedettek-e azzal, amit tőlük a pénzü­kért kapnak. Nagyon sok a panasz például a lakások­ra. Sok panasz érkezik a FOT- hoz a Merkúrtól átvett gép­kocsikra is. A vételár tar­talmazza a nullarevízió költ­ségét is, de az új gépkocsik állapota sokszor kétségessé teszi: elvégezték-e ezt? Fel­merül a gyanú: a Merkur az erő pozíciójából tárgyal, hiszen évi 250 ezer igénylő között oszt el 110 ezer gép­kocsit. A javítások ügyében az az általános helyzet, hogy az alkatrész-készletezést a vele járó gazdasági hátrá­nyok miatt nem vállalják sem nagykereskedelmi, sem kiskereskedelmi szinten. Ar­ra is figyelmet fordítanak a fogyasztói tanácsok, hogy a lakosságot érintő úgyneve­zett blanketta-szerződéseket miként fogalmazzák meg a szolgáltatók. Például a Pa­tyolat vállalási feltételei nem hozzák-e hátrányos helyzetbe a megrendelőt? után a hirdetéseket, hiszen ezt a hihetetlen arányú pe­reskedést el kell indítani, s a végére pontot kell tenni. Így kerülhet hát jogász egy termelőszövetkezetbe. Meg­próbálni a pénzügyi veszte­ség egy részét visszaperelni a kárt okozóktól. (A veze­tőktől nem nagyon, mert ja­va részük börtönben csücsül.) Nos, ezeket a bírósági ügye­ket újabban fülemüle-perek­nek nevezik szövetkezeteink­ben. Hogy miért? Mert legtöbbször eredeti cí­mükön hiába keresik a volt szakcsoporti tagokat, már rég — és meglehetősen okosan — új helyre, az or­szág legtávolabbi végébe köl­töztek. Sokukról kiderül, hogy nincs munkaviszonyuk. Vagy­is, a kár töredékének ‘ a tö­redéke térülhet csak meg ez úton. Egy szövetkezeti elnök ismerősöm szerint a kártérí­tés mértéke nem éri el az alkalmazott jogászok egy­éves bérét, de mégis peres­kedni kell. Ennek oka egyszerű. Az így kijátszott, de természe­tesen nem vétlen közös gaz­daság a szakcsoportok vesz­teségét több évre magával viszi. Fizetnie kell a kötbé­rért, a garanciális munká­kért, a büntetőkamatokért, fiktív számlákért, egyszóval mindenért, amiért felelőssé­get vállalt. Vagyis a talpra- álláshoz egy gazdálkodási év kevés. Két, de inkább há­rom-négy év múlva jutnak el oda, hogv ismét eredmé­nyes termelésről beszélhet­nek. addig az új vezetők több időt töltenek el a nyo­Hogy milyen széles ská­lán mozog a fogyasztók ér­dekeit képviselő tevékeny­ség, arra jellemző: az idén például a háztartás-gazda­ságtan témáját is vizsgálták. Megállapították: a család jövőjének megtervezése, a mindennapok teendőinek ésszerű szervezése, a csalá­di költségvetés elkészítése, a pénzeszközökkel, illetve — a másodállások, túlmunkák vállalása miatt — a csök­kenő szabadidővel való he­lyes gazdálkodást meg kell tanulni, erre azonban kevés lehetőség nyílik. Megalakulása óta sok konkrét ügyben járt el si­kerrel a fogyasztók érdek- védelmét képviselő szerve­zet. Például abban a falu­ban, ahol elintézték, hogy a vásárlók kívánsága szerint legyen nyitva az üzlet, hogy megfelelő legyen az árukí­nálat, természetesen tekin­télyt szereztek. Sikerült több hibás gépkocsit is kicserél­tetniük. Konkrétan foglal­koznak a közérdekű pana­szokkal, kapcsolatban állnak a népi ellenőrökkel, a gaz­dasági rendőrséggel is. De nemcsak a hibákat keresik, amire bizonyíték a „fogyasz­tók kiváló boltja” mozga­lom, amelyet 1984-ben indí­tottak. A megyei tanácsok értékelik a fogyasztók vé­leménye alapján a kiskeres­kedelmi vállalatok, áfészek munkáját, de az odaítélt ok­levelet vissza is vonják, ha méltatlanná válik rá a bol­ti kollektíva. Szeretnék, ha a mozgalom az élelmiszer­kereskedelmen túl is terjed­ne. A fogyasztói tanácsok te­kintélyéhez nagymértékben hozzájárul a megyei, helyi szervezetekben végzett jó munka. Tevékenységükben igen fontos a nyilvánosság, és ebben sokat köszönhet­nek a megyei sajtónak, mely híven tükrözi azt a pezsgő életet, amely a fo­gyasztói tanácsok működését jellemzi a lakosság érdeke­inek képviseletében. mozati anyagok átvizsgálásá­val, hitelkérelmekért való ko­pogtatással, rendcsinálással, mint a termelés irányításá­val. Érthetően nem dobog a szívük az örömtől, amiért a fülemüle-perek sikeres (?) intézésére jogászokat kell felvenniük. Mégsem tehet­nek mást, mert a szövetke­zetét sűrűn ellenőrző külön­féle pénzügyi bizottságok, ad­dig semmiféle más jószándé­kú, megfontolt javaslatot nem fogadnak el — ami pe­dig a gazdaság vezetői sze­rint kimozdítaná az elsüly- lyedt szekeret a kátyúból —, amíg ezeket a rendezetlen ügyeket meg nem oldják. Hogy ez évekbe kerül? Sajnos, igen. Nem a jogá­szok alkalmazása áll az ügy központjában, hanem egy ha­tározat, ami kötelezi a szö­vetkezetek újonnan válasz­tott elnökeit arra, hogy eze­ket a semmit meg nem oldó ügyeket hivatalosan rendez­zék. A gyakorlat bizonyítot­ta: az ilyen jellegű veszte­ségeket jobb leírni, a kárt a termelés fokozásával, olcsób­ban, hatékonyabban, s főleg gyorsabban lehetne fedezni. Ez megkímélné az üzemi ve­zetőket a fölösleges munká­tól, a jogtanácsosokat a fö­lösleges perektől. Bár továbbra is nehéz el­fogadni, hogy vannak, s lesz­nek emberek, akik ugyan nagy kárt okoznak, s ezt büntetlenül megtehetik ... — kármán —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents