Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
1986. december 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székhazában tegnap a megyei tanács és az SZMT vezetői Ladányi József, a megyei tanács elnöke, valamint Dásti János, az SZMT vezető titkára részvételével együttes ülésen értékelték a megyei tanács vb és az SZMT elnöksége közötti együttműködést, javaslatot tettek a további feladatokra. Megállapították, hogy a két szerv együttműködése a '70-es évektől fokozatosan fejlődött, a legutóbbi öt évre szóló megállapodások pedig olyan lényeges területekre összpontosították a figyelmet, amelyek a megyében jelentkező társadalom- politikai, gazdaságpolitikai, kommunális, kulturális feladatok végrehajtását, a lakossági kapcsolatok bővítését, a területpolitikai kérdések és feladatok megoldását segítették. Az együttműködés jól szolgálta a párt- kongresszusok és szakszervezeti kongresszusok, valamint a megyei pártértekezletek és küldöttértekezletek határozatainak végrehajtását. A testületek, tisztségviselők, az ágazati feladatokat ellátó szakszervezeti és tanácsi szervek között rendszeressé vált munkakapcsolat. elősegítette a közös gondolkodás és cselekvés további kibontakoztatását. Együttes tevékenységüket a megyénkben élő emberek közérzetének, a közhangulat jobbá tételének érdekében, a közmegegyezésre törekvés jegyében végezték. A VI. ötéves terv során tevékenységük elsősorban a lakásszükségletek kielégítésére, az egészségügyi, oktatási és gyermekintézményhálózat fejlesztésére, a lakossági szolgáltatások javítására, a települések fejlesztésére, • a környezet- és természetvédelmi feladatok végrehajtásának előmozdítására irányult. A szakszervezeti szervek véleményükkel, javaslataikkal, cselekvésre mozgósítással aktívan részt vettek a hosszú és középtávú, valamint éves tanácsi tervek előkészítésében, hozzájárultak a, VI. ötéves tanácsi terv alapvető céljainak megvalósításához. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a területpolitikai munkában már ma — de hosszabb távon is — kiemelt közös feladatként jelentkezik a megye iparszerkezetének átalakításával, a jelentkező foglalkoztatási gondok megoldásával, új munkahelyek teremtésével, a képzéssel, átképzéssel, a megye elmaradott térségeinek fejlesztésével, az ellátási színvonal megőrzésével a munkahelyi és lakóterületi szociális feladatokkal kapcsolatos érdekek egyeztetése, a sürgető teendők végrehajtása. E közös, felelősségteljes munkában az eddiginél jobban kell támaszkodni a szakmai megyei középszervek, a szakszervezeti szakmaközi bizottságok tevékeny részvételére és közreműködésére is. A két szerv vezetői megállapodtak abban, hogy az értékelés és közös munka továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok figyelembevételével, a jövőben megkötendő együttműködési megállapodásban rögzítik teendőiket. Arra törekszenek, hogy az eddig kialakult, bevált formák, eszközök, módszerek alkalmazásával, korszerűsítésével a kor követélményeihez, az elvégzendő feladatokhoz igazodva megteremtsék az állami és a mozgalmi módszerek összhangját, együttes tevékenységükkel szolgálják a megye fejlődését, lakosságának boldogulását. Jóléti alapra és üdülésre Kommunista műszakok A Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárának dolgozói november második felében kommunista műszakokat tartottak. Ezen mindhárom telep — a miskolci, a kazincbarcikai és a bod- rogkeresztúri — alkalmazottai és munkásai részt vettek. A munkából származó bevételt üdülőjük fenntartására, valamint a jóléti és kulturális alap kiegészítő re, a lakásépítési keret növelésére, s az alacsony nyugdíjjal rendelkező, régi dolgozóik támogatására ajánlották fel. A kommunista műszakokon a BVM miskolci gyára dolgozóinak a döntő többsége részt vett. A termelőüzemekben a kislakásépítők számára EH jelű vasbeton gerendákat, tetőelemeket, falazóblokkokat, födém- béléstesteket, áthidalókat, s egyéb termékeket készítettek. A tmk-üzemekben már a téli nagyjavításra készültek elő, valamint sablonokat állítottak össze. A BVM Miskolcon dolgozó fiataljai gépkocsiparkolót építettek. Országos értekezlet Miskolcon Például az értékelemzés Soros ülését tegnap tartotta Miskolcon a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság országos elnöksége. Az ÉG- SZI „Szinva” Leányvállalat adott otthont a rendezvénynek, amelyen részt vett dr. Trethon Ferenc, az SZVT elnöke* is. Az elnökség tagjai a délelőtti ülés után a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe látogattak, ahol a nagyüzem vezetői adtak tájékoztatást. Dr. Czabán János, a megyei szervezet elnöke részletesen beszámolt az elmúlt kétévi munkáról, hangsúlyozva azt, hogy a társasági tevékenység középpontjába aktuális témákat állítottak. Ilyen például a gazdaságos anyagfelhasználás és a technológiai korszerűsítés kutatása, valamint a vállalati szervezés fejlesztésének és a gazdaságirányítás korszerűsítésének elemzése. A sok szakembert tömörítő társaság nemcsak elméleti munkát végez, s tippjei nemcsak laboratóriumi körülmények között alkalmazhatóak. Dr. Trethon Ferenc ezt így fogalmazta meg: Küzdünk az infinitívus effektus ellen . . . Azaz, egy ilyen, hatósági jogok nélküli szervezet óvakodik attól, hogy felszólító módban fogalmazza meg a tennivalókat. Cselekvésre mozgósító, konkrét programot adó tanulmányok készülnek, abban a reményben, hogy azt haszonnal fo gathatják a gazdasógveze- tők. Jó lenne, ha Borsod felelős gazdája lenne egy kiemelt, kijelölt témának. Ez lehetne például a vezetéstudomány elmélete és gyakorlata, vagy az érték- elemzés, amelynek már hagyománya van ebben a megyében. Gazdasági munkaközösség nélkül októberig... A főműn kaidő becsületét helyezték előtérbe. A gmk-k a csúcsok kivédésére alkalmasak... Azt mondja Kiss Béla, a December 4. Drótművek igazgatója, hogy a drótgyárat egy szigetnek is lehetne tekinteni. Sőt — tette hozzá —, el is szigete- lődtek. Merthogy a cégnél ez idáig nem voltak vállalati gazdasági munkaközösségek, s ezzel — az igazgató legjobb tudomása szerint — egykék voltak a megyeszékhely ipari üzemei között. Három évvel ezelőtt, 1983- ban kezdtek megalakulni a vgmk-k a szocialista iparban. Akkor, valamivel több, mint nyolcezer munkaközösség jött létre az országban. Számuk 1985- ben megközelítette a 12,5 ezret, s ebből csaknem ezer a kohászati vállalatoknál funkcionált. Míg 1983-ban egy dolgozó havonta és átlagosan 3324 forinttal többet vitt haza fizetésnapon, ’ addig tavaly, a vgmk-ban keresett nettó összeg 3070 forint volt. A miskolci drótgyárban nem volt gazdasági munkaközösség sem 1983-ban, sem pedig 1985-ben. A dolgozók tehát — ha az országos ipari átlagot nézzük — több, mint háromezer forinttól estek el havonta. — No, ez egyáltalán nincs így — tiltakozik az igazgató. — Nálunk nem azért nem alakultak meg a vgmk-k, hogy a dolgozóknak ne emelkedjék a jövedelme. Nálunk is megkereste a munkás azt a pénzt, amit máshol csak gmk- zással lehetett. Csak éppen mi — vagyis a vállalatvezetés — úgy gondolkodtunk, hogy a főmunkaidő becsületét kell megteremteni, s nagy hangsúlyt fektettünk a megújuló szocialista munkaverseny-moz- galomra. Félreértés he essék! Nem hangzatos jelszavakkal álltunk dolgozóink elé, hanem konkrét kezdeményezésekkel, amelyek teljesítése esetén jelentékeny összeggel, évente hatmillió forinttal honoráltuk a munkát. Például ebben az évben szocialista versenyfelajánlást tettek brigádjaink, hogy Miskolc felszabadulása tiszteletére, december 3-ra legyártják a Szovjetunióba irányuló exporttermékeket. December elsejére megletDecember 3-án a December 4. Drótmüveknél ja az igazgató. — A kábelek, kötelek — mint az köztudott — fadobra kerülnek, ezeket készen, ösz- szeszerelve kaptuk. Nagyméretű dobokból egy tehergépkocsi platójára talán kettő ha fért, s így meglehetősen gazdaságtalan volt szállítása. Itt, egy csoport összeállt, s azzal rukkoltak ki; hogy ők, munkaidőn kívül, gmk-ba tömörülve összeszerelik ezeket a dobokat, elég, ha a gyártó cég csak az alkatrészeket küldi el. Gazdaságosabb lett ezáltal a szállítás, olcsóbban jutunk a dobokhoz. Tehát nem a termelés területén alakult meg a gmk ... Stefanovics Imre, a vállalati pártbizottság munkatársa azt magyarázza, hogy nemigen volt igény a dolgozók részéről az idáig gmk-ra. — A vállalatvezetés viszont úgy döntött, hogy meg kell változtatni — ha csak ideiglenesen is — elhatározásunkat, s kezdeményeztük a gyártócsarnokokban is gazdasági munkaközösségek megalakulását. — Elsősorban azért, mert évközben tőkés exporttervünket sikerült a tervezett 15,1 millió dollárról majd 17 millió dollárra megemelnünk, s ezt már — bármennyire is igyekeztünk — nem lehetett a fő- munkaidőben teljesíteni — magyarázza Kiss Béla. — A megemelt export legyártása pedig nemcsak vállalati, de népgazdasági érdek is, s így érthető módon hozzányúltunk a gmk- alapítások lehetőségéhez. A sodróműben három csoport alakult meg, s októberben kezdtek el dolgozni. Nyíri István, a Kábel, Pászma, Kötélgyártó I. névre elkeresztelt gmk tagja meséli: — Végezetül most azt csináljuk gmk-ban, amit korábban túlórában végeztünk. Csak a név változott, a munka nem. Mi úgynevezett 6+3-as munkarend-, ben dolgozunk, vagyis hat napig tizenkét órázunk, három nap a pihenő. A havi törvényes munkaidőt így tulajdonképpen három hét alatt teljesítjük, s a hónap fennmaradt egy hetében gmk-zunk. Olyan 4—5 ezer forint jön össze ebből .. . Mit mondjak? Fárasztó munka, hisz’ a család jóformán alig lót bennünket. de egyelőre megéri. Tudjuk jól, nem lehet ezt a végtelenségig csinálni... Kiss Béla is ezen a véleményen van: — Amíg van munka, addig van szükség a gazdasági munkaközösségekre. Januárban nem valószínű, hogy ilyen gyorsított ütemben kell dolgoznunk, és akkor a gmk-kat felfüggesztjük. Nem számoljuk fel. mert a gmk-k a csúcsok kivédésére a legalkalmasabbak. És csúcsok lesznek a jövőben is. Mert azt egyelőre nem lehet megoldani. hogy havonta egyenletes legyen a munka ... A hőkezelőben ... A tőkés exporttervet jócskán megemel vék. tek a munkával, elkészült a 2074 tonna lapos- és sodronykötél. Ami pedig a főmunkaidőt illeti: a kezdet kezdetén a nyolc óra nálunk hat és fél óra volt. Most már körülbelül hét óra telik el effektiv munkával, ami még mindig nem jó, de a javulás jelei mutatkoznak. Persze, ha a szervezettségen még jobban sikerülne javítanunk, akkor még szebb lenne ez az arány. De hát nem volt mindig anyag, vagy például év elején megrendeléshiánnyal küszködtünk, de előfordult, hogy géphiba akadályozta a folyamatos munkavégzést. Dolgozóink egyébként túlmunkában is dolgoztak, hiszen vállalásaink, a tervben foglaltak csak így teljesülhettek ma- ••adéktalanul. A drótgyár tehát kitartott a vgmk-nélküliség mellett. A környező üzemekben, vállalatoknál pedig sorra alakultak meg a gazdasági munkaközösségek, s mesés jövedelmekről regéltek az ott dolgozók. Néhány drótgyári munkás is váltott, máshová szegődött, olyan cégekhez, ahol gmk- lehetőséggel kecsegtették az embereket. A többség persze kitartott. — Hát miért ne maradtunk volna — magyarázza Batta Béla, a sodrómű gyáregység művezetője. — A túlórák révén négyezer forinttal is vastagabb lehetett a boríték, de volt, aki még ennél is többet kasszírozott. Ezt az elszigeteltséget azonban — bármennyire is dicséretes volt a drótművek vezetőinek szándéka — nem lehetett sokáig megtartani. 1986 nyaráig beszéltek a drótgyári csodáról, s akkor megalakult az első vállalati gazdasági munkaközösség. — Ez teljességgel érthető volt, s nem is ellenkezett elveinkkel — mondDrótkötegek szállításra várva ... Nem adták fel elveiket. Fotó: Balogh Imre Illcsy Sándor —
