Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

1986. december 19., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 I; FelaialÉ a Paksi Imefti 3. Makkját Németh Károly beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Energiahelyzetünkkel' az ismert gondok ellenére nagy­jából elégedettek lehetünk. A lakosság villamosenergia­fogyasztását nem kellett kor­látozni. Ebben az ágazat dolgozóinak, köztük a pak­siaknak kiemelkedő szere­pük van. További erőfeszí­tések kellenek azért, hogy a kiegyensúlyozott energiaellá­tást biztosítani tudjuk. Két tényezőt különösen szem előtt kell tartanunk. Az egyik: ha a népgazdaság fejlődése — törekvéseinkkel összhangban — megélénkül, akkor a jelenleginél több energiára lesz szükség, tehát meg kell teremteni az élén­kítés fedezetét. Követel­mény azonban, hogy az ener­giafogyasztás ne a termelés bővülésének arányában nö­vekedjen, hanem annál mérsékeltebb legyen. A má­sik: az energia gazdaságo­sabb felhasználása. Az el­avult technológiák és a pa­zarlás miatt mi az egység­nyi termék előállítására több energiát fordítunk, mint az iparilag fejlettebb államok. Tehát az energiatakarékos technológiák kidolgozásával és alkalmazásával, valamint a pazarlás megszüntetésével fokozni tudnánk a termelés energiaellátásának biztonsá­gát. A termékszerkezet át­alakításának halaszthatatlan programja is azt követeli: kevesebb anyag- és ener­giafelhasználással állítsunk elő értékesebb, a külföldi piacokon is jól értékesíthető termékeket. Az energiával a háztartásokban is takarékos­kodni kell. Amikor az erőműről, az ország életében igen fontos, hatalmas fizikai energiákat koncentráló reaktorokról szólunk, nemcsak a fejlett technika és a megawattok jutnak az eszünkbe. Tudjuk, hogy itt, ezen a néhány négyzetkilométeren, az egy­kori kukoricatáblák helyén óriási szellemi energiák is összpontosulnak. Itt él, itt tevékenykedik az ország legjobb erőművi szakembe­reinek legnagyobb csoport­ja, sok száz műszaki és hu­mán értelmiségi, a techni­kusok és szakmunkások nagy tábora. Tehát egy új szellemi központ is létre­jött, amelynek jó értelem­ben vett hasznos kisugárzá­sa van környezetére, a me­gyére és az országra. Mi ezt üdvözöljük, támogatjuk, épí­tünk rá. Napjainkban erre. az új és előremutató szel­lemiségre, az itt tapasztalt felelősségérzetet tükröző ma­gatartásra különösen nagy szükség van. Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottsága novem­beri ülésén számba vette, hol tartunk a XIII. kong­resszus határozatainak meg­valósításában, s milyen te­endők várnak ránk. Azzal kell szembenéznünk, hogy bár több helyes intéz­kedés született, számottevő eredményeket is elértünk, a kongresszusi határozatok megvalósításának üteme nem megfelelő. A gazdasági fej­lődés megtorpant, s ez tár­sadalmi feszültségeknek is forrása. A múlt évi és az idei népgazdasági terv sze­rény növekedést irányzott elő, de ezt sem sikerült tel­jesíteni, mert a tartalékok feltárását szolgáló intézke­dések, erőfeszítések elma­radtak a szükséges és a le­hetséges mértéktől. Külső okok és hazai munkánk gyengeségei miatt kiéleződ­tek a népgazdaság korábban is megvolt szerkezeti, haté­konysági és egyensúlyi prob­lémái. A kiadások megha­ladták a bevételeket, többet fogyasztottunk, mint ameny- nyit megtermeltünk. A kü­lönbözhet hitelből egyenlí­tette ki az ország. A dolgok ilyen alakulásá­ért, a végrehajtás és az el­lenőrzés következetlenségei­ért felelősség terheli a köz­ponti és a helyi szerveket is. A jogos kritikát minden­kinek, akit illet — beosztás­ra való tekintet nélkül — el kell fogadnia. Ezt azonban nem elég csupán hangoztat­ni. Igazi hitele csakis a konkrét cselekvésben meg­nyilvánuló önkritikának le­het. Arra a közvéleményün­ket foglalkoztató kérdésre, hogy képesek leszünk-e meg­birkózni a nehézségekkel, a Központi Bizottság egyér­telmű választ adott. Kezde­ményezést és helytállást egyaránt követelő feladatok megoldása vár ránk. Ha az irányításban és a végrehaj­tásban mindenki megteszi ami tőle telik, akkor leküzd- jük a gazdasági fejlődés élénkítésének útjában álló nehézségeket, biztosan elő­rejutunk. A józan gondolkodású em­berek megértik: arról nem tehetünk, hogy mezőgazda- sági, élelmiszeripari és más termékeink világpiaci árai nagymértékben csökkentek, ami tetemes veszteséget oko­zott az országnak. Az se kí­ván magyarázatot, hogy az időjárás viszontagságainak is ki vagyunk téve. Ugyanak­kor jogos a kritika azért, hogy lassan alkalmazkodunk a hazai munkában a válto­zó és egyre szigorúbb nem­zetközi feltételekhez. Elma­radtunk fontos területeken a termelési szerkezet korsze­rűsítésével, a műszaki fej­lesztéssel, a tudomány ered­ményeinek gyakorlati hasz­nosításával. Többet beszél­tünk róla, mint amennyit tettünk a gazdaságtalan ter­melés visszaszorításáért, a gazdaságosan működtethető gépek, berendezések több műszakos kihasználásáért, a teljesítményen alapuló diffe­renciálás következetes meg­valósításáért, az igazságo­sabb közteherviselésért. Ha­zánkban ugyan teljes a fog­lalkoztatottság, de egyszerre van munkaerő-felesleg és munkaerőhiány is. A felesleg leginkább a veszteséges te­rületeken található, a hiány pedig a termelés hatékony növelésére képes vállalatok­nál mutatkozik. Ez megengedhetetlen! A közösségi és az egyéni ér­dek összehangolásával, meg­felelő ösztönzéssel el kell ér­nünk, hogy a munkaerő ott dolgozzon, ahol a legnagyobb hasznot hajtja az országnak, a közösségnek. Gazdaságta­lan termelésre ne pazarol­juk a munkaerőt, az anya­got és az energiát. ■Meggyőződésünk, hogy ha­zánk politikai stabilitását, nemzetközi megítélését, a fejlődés kívánatos élénkíté­sét, az életkörülmények ala­kulását egyaránt jó irány­ban befolyásolja, ha közös akarattal, következetesen megvalósítjuk a Központi Bizottság határozatait. Nem másról van szó, mint annak a politikának a to­vábbviteléről, amelyet az el­múlt három évtizedben pár­tunk és népünk együtt ala­kított, formált, és nemze­tünk szolgálatában megvaló­sított. A szocialista nemzeti összefogásra napjainkban különösen nagy szükség van. Bizton állíthatjuk: ha szoro­sabbra zárjuk sorainkat, ak­kor , le tudjuk küzdeni a nehézségeket. A mostani, • gondokkal terhes, feszültsé­geket hordozó időszakban különösen fontos, hogy a tö­megek aktívan vegyenek részt a közügyek eldöntésé­ben és az ellenőrzésben. A szocialista demokrácia ha­tókörének bővítése, az együttgondolkodás az ország és a kisebb közösségek dol­gairól, nélkülözhetetlen fel­tétele a meggyőződésen ala­puló összefogásnak és cselek­vésnek. Kétségtelen, hogy napjainkban és hosszabb tá­von is legfontosabb feladat a gazdaságpolitikai célok és a tervelőirányzatok megvaló­sítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megterem­tése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. Mindenekelőtt abban kell cselekvő egyetértésre jut­nunk, hogy maximális ész­szerűséggel hasznosítsuk szel­lemi és anyagi erőforrása­inkat. Legnagyobb tartalé­kunk kétségkívül az emberi tudásban és akaratban rej­lik. Elemi követelmény, hogy mindenütt biztosítsák a fo­lyamatos, tervszerű tevékeny­ség feltételeit, s a munkaidő valóban a folyamatos, jó minőségű munka ideje le­gyen. A dolgozók túlnyomó többsége becsülettel végzi feladatát, és sürgeti a laza­ságok felszámolását. Erre a nagy erkölcsi erőre támasz­kodva, határozottan lépjünk fel a károkat okozó nemtö­rődömséggel, lazaságokkal szemben. A fegyelem a mun­kahelyeken és az állampol­gári magatartásban egyaránt elengedhetetlen feltétele a magunk elé tűzött célok el­érésének, a jövő évi terv megvalósításának, amire erőinket összpontosítanunk kell. Kulcskérdés, hogy a veze­tő posztokon, az irányítás minden szintjén hozzáértő, kezdeményező és az ésszerű kockázatot is vállaló veze­tők álljanak. Az ilyen em­berek kapjanak maximá­lis politikai, erkölcsi támo­gatást és védelmet is, ami­kor az újító, jobbító szán­dék falakba ütközik. ■A Központi Bizottság no­vemberi határozata végre­hajtásának legfontosabb te­repe a munkahely. Feltéte­lezve, hogy a központi irá­nyító szervek megteszik a magukét, döntően a válla­lati, szövetkezeti, intézményi kollektíváktól függ, hogy a jövő év.i tervet megvalósít­suk. Önöktől se kérek mást a Központi Bizottság nevé­ben, mint amit az ország bármelyik üzemében kér­nék: fegyelmezett, odaadó munkát, gazdaságos terme­lést. E nagy fontosságú vál­lalat gyűlésén ehhez hozzá­teszem: érezzék azt a hatal­mas és növekvő felelősséget, amely a villamosenergia-ter- melésben önökre hárul, hi­szen jelentős részben a mun­kájuktól függ az ország ener­giaszükségletének a kielégí­tése. Azt kérem a jelenle­vőktől, az itt dolgozó mun­kásaktól, technikusoktól, mérnököktől, építőktől, min­denkitől, hogy a Pakson kon­centrálódott szellemi ener­giát legjobb tudásuk szerint hasznosítsák a nemzeti prog­rammá vált kongresszusi ha­tározat végrébajtása érdeké­ben. — Tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság jó hírének, miként eddig, a jövőben is országunk politikai stabilitá­sa, hazai feladataink sikeres megoldása teremtheti meg a fedezetét. Nemzeti érdeke­ink fűződnek ahhoz, hogy céljainkat elérjük, saját fej­lődésünkkel is bizonyítsuk a szocializmus életerejét, -meg­újuló képességét. Van reális és jó munkaprogramunk, amelyet meg lehet és meg kell valósítanunk. Most, még inkább, mint valaha, a tet­teken a sor! — hangsúlyoz­ta befejezésül Németh Ká­roly, jó erőt, egészséget, kel­lemes ünnepeket és az új esztendőben is eredményes munkát kívánva a munkás- kollektívának. Felszólalt a munkásgyűlé­sen Vagyim Sesztakov is. Egyebek közt nagy elisme­réssel szólt arról, hogy a Paksi Atomerőmű teljesítő- képességének nagyfokú ki­használásával működik, majd arra utalt, hogy bizton­sági mutatói alapján a vi­lág legjobb ilyen típusú atomerőművei közé tartozik. Az ünnepi munkásgyűlés végén Németh Károly kitün­tetéseket adott át azoknak, akik kiemelkedően magas teljesítménnyel vettek részt az atomerőmű építésében, szerelésében. A Balaton déli partjána k jobb áruellátása érdekében autós szupermarket épül Szántó­don. A 3 ezer négyxetm éter alapterületű, ragasztott favázas épület mellé 500 gépko­csit befogadó autópark oló is épül. Egy látogatás margójára Sziráki vállalkozók Már hagyománynak szá­mító, jól bevált gyakorlat alapján a megyei pártbi­zottság vezető propagandis­tái évente több alkalommal behatóbban megismerked­nek megyénk egy-egy ipari, vagy mezőgazdasági üzemé­vel. A -közelmúltban a bor- sodszirá-ki mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezet szerteágazó tevékenységébe nyertek betekintést. Az egynapos program szinte csak egy pillantást jelen­tett, hiszen a szövetkezet tíz községben (és Miskolc határában) mintegy nyolc­ezer hektáron gazdálkodik, ezenkívül széles körű, a megye jó részét átfogó élel­miszer-gazdasági, ipari és egyéb tevékenységet folytat. Nem is célunk a híres-ne­ves szövetkezet bemutatása, mint ahogyan ezt Botya Pé­ter elnök tette a propagan­disták ottlétekor. Az elnök által felvázolt kép is érzé­keltette az utat, amelyet a hatvanas évek közepétől napjainkig megtettek. Két­százan kezdtek gazdálkodni 265 hektáron, ma pedig az alkalmazottakkal együtt több mint 1700 embernek ad munkát a gazdaság, száz­milliókban számolják az ár­bevételt és többször tízmil­lióban a nyereséget. megújulás, a gazdaságos termelés lehetőségeit. Ezt pedig sokszor a megye leg­különfélébb területein talál­ják meg. Mint például a megyeszékhely határában, ahol nemrégiben lettek pár száz hektár tulajdonosai. Itt pedig Miskolc közelségét, a jelenlegi és a várható ér­deklődést felismerve, már javában folynak egy lovas­iskola beruházásai. Ügy vé­lik, az igények és az ő szándékaik találkoznak, és a terv végrehajtása később tisztes nyereségben jelent­kezik. Nemcsak a nagy üzletek hívei, a kicsivel is megelé­gednek, csak nyereséges le­gyen, s ha úgy látják jónak, szociálpolitikai, foglalkozta­tási szempontokat is mérle­gelnek, hiszen Miskolcon, a városi tanáccsal együtt üze­meltetnek egy úgynevezett rehabilitációs üzemet, amely­ben száz csökkent munka- képességű ember talál ér­telmes és hasznos munkát. A téesz különböző egysé­geit járva, a vezető propa­gandistáknak szinte min­denütt feltűnt a rend — mivel ez még sokfelé nem természetes. Nemcsak az is­tállókban kötelező egészség- ügyi előírások szigorú be­tartása tűnt fel, hanem a rend és szervezettség mö­gött lévő emberek mentali­tása is. A mai nehezebb időkben is világos terveik, egyértelmű törekvéseik van­nak, középpontban az újító szellemen alapuló gazdaságos termeléssel. Nem hanyagolják, és soha­sem hanyagolták el az alap- tevékenységet, valójában földművelők, akiknél az iparral kiegészített szövet­kezeti tulajdonforma egy gazdálkodási formát is je­lent. A propagandisták lá­togatásán is szóba került: a szövetkezeti tagok és az al­kalmazottak érdekei egybe­esnek. Azt kívánják, hogy adjon többet a föld, értéke­sebbet és jobb minőséget az élelmiszer-gazdasági és a többi ágazat. Vannak jó partnereik, de azt is tud­ják, hogy igazán csak ma­gukra számíthatnak. Igazán a cselekvésüktől függ, mire jutnak a jövőben. Petra József Téli szállításra várva Befejezte termelését a kavicsbánya A Kavicsbánya Vállalat nyékládházi üzemében befe­jezték az idei termelést, s kavicsot, amelyet osztályoz­va küldtek a megrendelők­nek. A már emlegetett hatva­nas években szerény ered­ményeket értek el, de az ak­kori kedvezőbb gazdasági körülmények találkoztak egy, ha úgy tetszik, szubjek­tív mozzanattal, vagy körül­ménnyel; egy fiatal szak­emberekből álló gárda élé­re került az elnök, össze­jött egy jó csapat, egy di­namikus menedzser vezeté­sével. Átszerveztek és vál­lalkoztak, újítottak és kez­deményeztek. Ök már akkoriban is kockázatot vállaltak, igaz, hogy a sikerek mellett volt néhány kudarc is, de aki újít és vállalkozik, az nin­csen bebiztosítva, hogy nem érik kudarcok, összességé­ben úgy alakultak a dol­gaik, hogy a hivatalos szer­vek kitüntetései mellett a széles közvélemény is elis­meréssel emlegeti a sziráki gazdaságot. Pontosabban kezdeményezéseik, vállalko­zásaik konkrét eredménye­it, a sziráki kolbászt, a ta­pétát, a Borsodi vizet, ame­lyet szintén ők palackoz­nak. (Mostanában már több­féle üdítőital társaságában.) A sziráki vállalkozók a rosszmájúak szerint terjesz­kednek, az elnök szerint pe­dig állandóan keresik a az előre elkészített ütem­tervnek megfelelően hozzá­láttak a kotrók, valamint egyéb gépi berendezések nagyjavításához. A nyéki kavics iránt az idén is jól alakult a keres­let, az értékesítéssel nem volt gond, annak ellenére, hogy a beruházások, építke­zések csökkenésével együtt valamelyest mérséklődött a kereslet a kavics iránt is. Az ország különböző vidé­kére is szállították a tavak­ból kitermelt jó minőségű Az idei év termelésének befejeztével is ki tudják elégíteni a jelentkező igé­nyeket, hiszen 200 ezer köb­méter kavicsot készítettek elő a téli szállításra. A de­pókban felhalmozott meny- nyiség lehetővé teszi az elő­szállításokat, mind közúton, mind pedig vasúton. A ko­rábbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az előszál­lítás a megrendelőknek is előnyös mind a beérkezés, mind pedig a fuvarkedvez­mények miatt. I)j elektronmikroszkóp az LKM-ben A szovjet Mashpriborin- torg cég vezérigazgatója, Ni- kolaj Szucskov és a Migért Vállalat vezérigazgatója, Tompa Sándor ünnepélyes keretek között adta át teg­nap a Lenin Kohászati Mű­veknek azt az új elektron- mikroszkópot, amelyhez a diósgyőri kohászat a ma­gyar—szovjet hosszú távú vaskohászati együttműködés mikroszkóppal precízebbé tudják tenni a kombinált acélműben gyártott acélok anyagvizsgálatát, s lehetőség nyílik szilárd testek felszí­ni topográfiájának vizsgála­tára is. A műszert Drótos László, az LKM vezérigaz­gatója vette át, majd a ko­hászat vendégházában „Az új elektronmikroszkóp” cím­mel szimpóziumot tartottak. I i i

Next

/
Thumbnails
Contents