Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-19 / 298. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. december 19., péntek lülnem icfege mm § nul Hozzászólás és további töprengés A hónap elején jelent meg lapunkban az az eszmefuttatás, amely a város, a színészei és a kettő közötti megbecsülésen alapuló kapcsolat jelenlegi helyzetét próbálta körüljárni. A cikk megjelenése óta sokan nyilvánítottak véleményt 'az abban foglaltakkal kapcsolatban, többek között levelet írt Sasvári István elektromérnök, aki korábbi leveleiből kitűnően is, élénk figyelemmel kíséri Miskolc művészeti életét és közéletének egyéb vonulatait. •Levelében szóvá teszi — amit cikkünk is kiemelt —, hogy „manapság már a társadalom és !a színészek ikapcsolata általánosan nem olyan, mint amilyen 'Déryné korában, vagy akár fiatvan-hetven .évvel később is ivóit Miskolcon, Budapesten, vagy más, Miskolctól vonzóbbnak tartott vidéki városban. 'Bizonyítja ezt sok olyan interjú, mely bejutott fővárosi színészekkel készült, és csaknem mindegyiküknek közös »alaphangneme« a kiüresedettségre, a pénz utáni rohanásra, a társas kapcsolatok hiányára való hivatkozás.” Tehát levélírónk szerint máshol is hasonló a helyzet, mint Miskolcon. Levelének további részében bántóan szembeszökőnek tartja, hogy nagy múltú, híres színészek, akik hosszabb időt töltöttek hajdan Miskolcon, ha emlékeiket idézik, interjúkban, televízióban, egyéb helyen, ritkán említik meg miskolci idejüket, alig-alig hajlandók miskolci múltukra emlékezni, s ebből az tűnik ki, hogy talán mégsem volt a városhoz való kötődésük olyannyira harmonikus, mint az a ..megszépítő messzeség” távolából lelkes lokálpatrióták számára tűnik. Levélírónk több más érdekes észrevétele után azt a következtetést vonja le, hogy az elidegenedés okait kutatni kellene )Budapesten, Miskolcon, mindenhol, s azt megtalálva, ha lehet, vissza kellenne térni lo „normális” beszélgetős-vitatkozás, egymás bajaira, problémáira figyelő emberi élethez. Elgondolkoztató olvasónknak a levele, különösképpen, hogy felveti az elidegenedés gondolatát, és mert igen sok olyan művészt sorol fel, akik elhagyták Miskolcot, lehetetlen nem gondolni a város megtartó erejére. Színészekről szólva, illetve azokat a színészeket számba véve, akik a századfordulótól kezdve a miskolci színházban megfordultak és úgy lettek országos nagyságok, a megtartó erőt talán szükségtelen keresni, hiszen nagy többségük egy-két évet töltött a mi színházunknál, mert akkor, a két világháború között például, ez volt a szerzödtetési szokás, a színész végigjárta a vidék minden színházát, míg végül Pesten kötött ki. Kivétel talán Rajz János, aki hosszú időt töltött Miskolcon. De Neményi Lili, Mezei Mária, Bilicsi Tivadar, Kiss Manyi és nagyon sokan mások, csak egy-két évet. Természetesen ez nem összehasonlítási alap a ma itt élő és működő, illetve ma itt szereplő, de nem itt élő színművészek és a város kapcsolatának megítélésében. Ugyanakkor jó számba venni azt is, hogy túl a színházon, hogyan is áll a művészek és a város egymáshoz kötődése. A színházon kívül is sok az utazó művész, például a zenészeknél és a zenepedagógusoknál. De a képzőművészek többsége nemcsak idevaló, hanem az idetelepültek is ide kötődtek. E képzőművészek Miskolcihoz kötődése ékesen bizonyítja, hogy a tehetséges művész innen is feltűnik, országos hírűvé lehet, megtalálja nemcsak anyagi boldogulását, hanem művészi érvényesülését, tehetségének teljes kibontakoztatását. Az szinte természetes, hogy a borsodi születésű Feledy Gyula, Tóth Imre, Seres János, Barczi Pál, |Mazsaroff Miklós és mások ide kötődnek. Hisz’ egész életük ide köti őket. De ide kötődött a nem itteni származású Csabai Kálmán. Vagy az ország túlsó végéből ideszármazott Kunt Ernő. És példaként hozható a fiatalabbak közül Máger Ágnes, aki nemcsak alkot itt, hanem más művészeti ágak megsegítésébe is bekapcsolódott tervező művészként, és igen fontos közéleti funkciót is vállalt. A képzőművész pedig nem is kötődik munkájánál fogva úgy egy adott városhoz, mint a színésznek kellene kötődni. Irodalmi életünk jeleskedői közül az egyetlen József Attila-díjas költő, Kalász László megyénk szülötte, itt él Szalonnán. Sose volt szándékában elmozdulni innen. A költő Papp Lajos máshonnan jött, de miskolcivá lett. És talán lőhetne még sok példát sorolni. A város és művészei kapcsolatát alighanem az is meghatározza, hogy az ideérkezők hogyan közelednek a városhoz. Találkoztunk már olyan idekerült értelmiségivel, akinek tevékenységére nem anyagira az alkotó munka, mint a követelőzés és a helyi élet pocskondiázó«® volt a jellemző. S találkoztunk ellenpéldával, olyannal, aki igenis akart lenni borsod-miskolci patrióta. S lett is. Az a jó, ha így érkezik hozzánk az alkotó ember, legyen az színész, vagy egyetemi tanár, vagy bármi más alkotó értelmiségi. Akarjon egyike lenni a kétszázezernél több miskolcinak. De nem jó, ha megváltóként akar érkezni, ezt hirdeti magáról, és ennek elismerését várja ahelyett, hogy bizonyítaná: érdemes őt ía város közösségének befogadni és megtartásán fáradozni. Sasvári István levélírónk többek között azt írja, hogy a környezet elidegenedett- ségének az okait persze szociológusok, társadalom- kutatók vizsgálhatják. De jelenlegi „ténymivoltát” aligha vonhatják kétségbe. Egyetérthetünk a levélíróval, a város megtartó ereiét bizonyára vizsgálják is szakemberek. De tagadhatatlan tény, hogy egyes művészek, értelmiségiek idegenkednek a városban. Lehet, hogy ennek oka a sokuk részéről megnyilvánuló túlzott önbecsülés, megalapozatlan elvárások, követelések sora, de talán az is, hogy a közös élethez ők kevéssé nyújtják kezüket, mint azt a várostól elvárnák. Pedig az együttéléshez együtt kell megtenni a lépéseket. Benedek Miklós A Polimer Műanyagfeldolgozó Szövetkezet műsoros kazetták gyártását kezdte meg. Megjelent a karácsonyi énekeket tartalmazó, énekes- zenés összeállítás, Ave Maria címmel. Ha a mostani 5000 darabos próbasorozat sikert arat, jövőre újabb műsoros szalagokkal jelentkeznek. A szövetkezet, amely az egyik legnagyobb hazai kazettagyártó, az idén —• import anyagbeszerzési gondok miatt — a tervezettnél kevesebbet gyártott. Nemrégiben viszont megkapták a hiányzó alapanyagot, így jórészt pótolhatják a korábbi kiesést. Új típusú videokazettákkal is jelentkeztek. Korábban csak 120 és 180 perces kazettákat gyártottak, a választékot most kiegészítették 30, 60 és 90 percesekkel, és — az igényeknek megfelelően — megkezdték a 240 perces játékidejű videokazetta előállítását is. Megújuló tv-magazin Januártól megújult formában és gyakrabban jelentkezik a televízió ismeretterjesztő magazinja, a Kalendárium. A hat éve született műsor akkor azt a feladatot tűzte maga elé, hogy tanácsot adjon a hétköznapi gondok, egészségügyi és lelki problémák megoldásához, a szabad idő hasznos eltöltéséhez, s gyakorlati ismereteket is nyújtson a kertben vagy lakásban végzendő munkákhoz. Időközben született meg az egészség védelmével foglalkozó 'Diagnózis, a praktikus tanácsokat adó Ötletek, s az emberek közötti érintkezés kérdéseit boncolgató Kapcsolatok című adás. Az új esztendőben e műsorokat összefogva, az életmód legkülönbözőbb témakörei közötti összefüggéseket hangsúlyozva indítja útjára a Művelődési Főszerkesztőség a Kalendárium 1987-et. Január 6-tól kéthetente láthatják majd az összeállítást a nézők, benne rovatonként a korábbi műsorokat, áttekintve egy-egy téma természettudományos, mentális, egészségügyi és kulturális vonatkozásait. Az első adás Új év, új élet címmel jelentkezik. Nőpolitikáró! tárgyalt a Miskolc Városi Párt-vb Lesz-e mindenütt negyvenórás munkahét? Helyes-e a többféle bérezési forma? Hasznos-e a szakmunkásképzés jelenlegi rendszere? Mikor javítanak azoknak a támogatásoknak a mértékén, amelyekkel a fiatalok megtarthatók a szakmában? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják manapság a kereskedelmi dolgozókat. Egyebek között ezekről volt szó a Miskolc Városi Párt- vb legutóbbi ülésén, amelyen a nőpolitikái határozatok végrehajtásának tapasztalatait tárgyalták meg a kereskedelemben és a vendéglátóiparban. A rossz kereseti lehetőségek és az időbeosztás miatt egyre kevesebb férfi vállalja a kereskedői, a vendéglátós szakmát. Ma, Miskolcon a pályán a foglalkoztatottaknak több, mint a hetven százaléka nő. Érthető hát, hogy élet- és munkakörülményeik alakulásáról gyakorta esik szó a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Pártbizottság ülésein is, amelyeken megvitatják a hosszúra nyúlt nyitva tartások hátrányait, az árubeszerzéssel, a választék biztosításával járó gondokat. Szólnak arról is, hogy az állami, a szövetkezeti kereskedelemben és a vendéglátás irányításában bekövetkezett változások milyen mértékben változtatták meg a nők életkörülményeit. Az új üzemelési formák tapasztalatai kaocsán például elmondták: tény, hogy nagyobb jövedelem megszerzésére adnak lehetőséget. Igaz azonban az is, hogy az egységekben csökkent a dolgozók száma, ami a meglevőkre nagyobb terhet ró. A csütörtöki és a szombati hosszabbított nyitva tartásnak korántsem örülnek a kisgyermekes anyák, hiszen nincs olyan gyermekintézmény, amelynek üzemeltetési rendje alkalmazkodna e megváltozott helyzethez. A vállalati gondok közé tartozik a megoldatlan káderutánpótlás. A főiskolát végzett fiatal pályakezdő szakembereknek nincs türelme kivárni az^ előrelépés lehetőségét. Anyagi biztonságuk érdekében szívesebben vállalkoznak szerződéses, vagy jövedelemérdekeltségű boltvezetői feladatokra, avagy magánvállalkozásra. Ez utóbbiaknál gyakori, hoey a • jól képzett szakembereket magukkal viszik. Kétségtelen, hogy a lelkiismeretlen, hanyag dolgozók miatt a kereskedői, vendéglátós szakma leértékelődött, veszített presztízséből, amely nyomasztóan hat az igyekvő nagy többségre. Mint ahogyan nyomasztóan hatnak az alacsony bérek. Annak ellenére, hogy a gazdasági eredmények és az ésszerűbb bér- gazdálkodás lehetővé tette az átlagkeresetek nagyobb ütemű növelését a nagykereskedelmi vállalatoknál, és mérsékelt ütemű javítását a vendéglátóipari vállalatoknál. Talán ez is oka annak, hogy a pálya sokat veszített népszerűségéből, mind kevesebb az utánpótlást jelentő fiatalok száma. S ha netán kopogtatnak is munkavállalási szándékkal, nehéz őket megtartani, az úgyszólván minimálisnak mondható kedvezményekkel. Az új üzemeltetési formákkal kapcsolatban a végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott: sok helyütt inkább a kritika szaporodott, semmint a választék, noha az új lehetőségekkel ez utóbbi biztosítása lett volna a cél. Jó né- hányan a gyors meggazdagodás reményében tértek át a szerződéses, illetőleg a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre és kevesebb figyelmet fordítottak a vásárlóközönség igényeinek kielégítésére, a vevőkör táborának megtartására. Jóllehet, egy igazi kereskedő munkájában az említettek alapvető jelentőséggel bírnak. Lett légyen az magánkereskedő, avagy az állami, szövetkezeti szektor üzleteinek dolgozója. (monos) Ma este a képernyőn Késdobáló Ma a második műsor # teljes egészében — 1.6.08 órától 23 óráig — az Újvidéki Televíziót látja vendégül. A mintegy hétórányi műsorban igen sok kisfilm, riport, dokumentumfilm, gyermekműsor, zenei összeállítás, balett, interjú ad képet a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány életéről. A műsor közben 19.30-kor egyenes adásban láthatjuk az Újvidéki Televízió magyar nyelvű esti híradóját, 21.25-kor pedig egy tévéfilm jelentkezik, amelyet a nálunk is ismert Gion Nándor elbeszélése nyomán Vicsek Károly, jugoszláviai magyar filmrendező rendezett Dömölky János forgatókönyve alapján. A másfél órás tévéfilm címe: Késdobáló. Ebből való képünk is. Ma délután Szikszón Átadják a felújított mozit Befejeződött a szikszói mozi felújítása. A közel kétmillió forintos felújítási költségből a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács 1,2 millió forintos hozzájárulást vállalt, a további költséget kétharmad részben Szikszó Nagyközség Tanácsa, egyhar- mad részben pedig a megyei moziüzemi vállalat fedezte. A mozit hivatalosan és ünnepi formában ma délután öt órakor adják át Szikszó filmkedvelő közönségének és bemutatják Az elvarázsolt dollár című magyar filmet. A közönséget Lengyel Ágoston, megyei mozivállalati igazgató és Petró József, a nagyközségi tanács elnöke köszönti. „Nulladik” osztály Gyakran olvashatunk mostanában a két tannyelvű gimnáziumi osztályokról. Ezekben az első évet szinte kizárólag a választott idegen nyelv tanulásával töltik a diákok, s ennek az osztálynak a „nulladik” megkülönböztető nevet adták. Régen a nyolcosztályos gimnázium idején, még a századfordulón is volt efféle előkészítő osztály, amelyet Sárospatakon progimnázium- nak neveztek. Azok a gyermekek kerültek ide, akik a gyengébb falusi iskolákban nem tudták megszerezni a gimnáziumi tanulmányok megkezdéséhez szükséges alapismereteket. Ezért egy évet a progimnáziumban kellett tölteniük, s így számukra kilencéves volt a gimnázium. Nulladik ... nulladik osztály ... A sorszámozástól eltekintve erősen pejoratív jelentése van ennek az elnevezésnek. Hiszen szó szerint olyasmit jelent, hogy „sem- milyenedik” osztály. De jelenti azt is, hogy „értéktelenedik, jelentéktelenedik” osztály. Éppen ezért jobb lenne másként elnevezni, talán „előkészítő” osztálynak, vagy akár „progimnáziumnak”. De a „nulladik” semmiképpen sem illik az ilyen osztályok megjelölésére, hiszen ezekben éppen előzetes vizsgán felvett kiváló diákok fognak tanulni. <h. j.) Eladó telephely 3791 négyzetméter területen 300 négyzetméter alapterületű műhelyekkel hálózati víz, villany, telefon, bekerítve, út és vasút mellett. Gönc, ipartelepi u. ÉKKSZOV Érdeklődni a helyszínen, illetve Orosháza, 325. sz. telefonon.
