Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-15 / 294. szám
1986. december 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Bevásárlásainkról Tülekedő Társam! Kétség sem férhet igazához, mely szerint léteznek — de még mennyire léteznek! — nálunk egyének, kik értik a csíziót és nekik például most sem kell tülekedniük, nyoma- kodniuk, ellentétben velünk, hétközi emberkékkel. Minderről majd kicsit később, jelenleg hadd álljon itt azoknak a kedvéért, kik nem találnak hasznos - elfoglaltságot, tehát éppen eme sorokat böngészgetik, az ő kedvükért álljon itt, hogy a karácsonynak, a szeretet és béke örök ünnepének közeledtével arányosan emelkedik a pumpánk. Nem új jelenség ez persze, de az embert egyre jobban megviseli. Mert mintha az idén kevesebb lenne a pénzünk, mint tavaly. Vagy annak előtte. Mintha — mondom — mert az emberben ilyen fura érzések keletkeznek, ha mór több éve ráhárul mindenféle beszerzés, vásárlás így év végén. Lehetséges persze — nagyon is valószínű —, hogy ez nincs így, csupán az ember úgy érzi. (Dunántúli barátim szoktattak rá erre a dehogyis, csak úgy érződre, hálás is vagyok ne- kijek érte. Például azt mondom: fázom. Dehogyis fázol, mondják ők, csak úgy érzed. És lehet variálni.) Tény viszont, hogy idén már novemberben felállították a fenyőfákat Miskolcon, még akkor is, ha ott éppen pár hete diszburkoltak, akkor is felállították, hogy köszöntsenek bennünket nagy szeretettel és biztassanak a vásárlásokra. Amúgy is vásárolnánk, hiszen ennek van itt az ideje. Hamarosan megjelennek most is az újságokban az ilyentájt szokásos jelentések az ennyi tonna karajról, mázsa kismalacról, hektó nezsgőkről, babról, kocsonyahúsról, hogy ezáltal is biztatást nyerjünk: nem kell félnünk most sem az éhhaláltól. Az ünnepek közeledtével ugyanis valamiért mindig ettől félünk. A legegyszerűbb mérce persze rendkívül prózai: az ember bemegy valamely boltba, kér lencsét. Mondják: nincs. Levesbe való csontra ugyanezt. Keresgél szép csülköt a dolgozó, de nem lel, csupán megvékonyítottat, mely inkább a csupasz csontját mutatja, mintsem a korábban rajta lévő húst. Olyan csülkök kellenének, mint amilyent a miskolci Komlóstetőn pár hete átadott, szép boltban kínáltak. A nyitás napján. Ott lehetett látni tehénfarkat is. (Ököruszály á la ...) Legutóbb ezt a különlegességet a jómagámhoz hasonló élhetetlenek a Weidlichben kialakított húsbolt átadási ünnepségén látták, több évvel ezelőtt. Némely más dolog is eszébe jut az embernek, így a nagy bevásárlások idején. Mintha megnövekedett volna az idén a hiánycikkek listája! (Dehogyis! Csak úgy érzed!) Gondolhatunk a borsra, a kávéra, a mazsolára, most a babérlevélre, tehát a tőlünk messze termő árukra, vagy korábban az őrölt paprikára, mely ugyancsak messze terem innen — ha úgy vesszük — mert Szeged, Kalocsa is messze van. Térjünk ellenben mégis vissza a bevásárló társra, ki ma sem tülekszik, mivel érti a csíziót, ö és néhány társa már korábban megszervezte az egykori Osztrák—Magyar Monarchia fővárosába az utat, hol nagyon is otthonosan jár, ismer minden bazárt, arra érdemes áruházat, bevásárlóközpontot. Mivel már eddig több, mint huszadszor ugrott át háromnégy napra és bizony ezek az utak megérik. A kapuk ugye nyitottak, hót csak tessék, tessék, folyton, folyvást! Bárki indulhat! Az üzlet kedvéért. A nagyzolásért nem kell ilyen messzire menni. Tetszenek tudni, hogy a mi fővárosunkban is lehet például inget vásárolni majdnem ezer forintért? Igaz, ha nem írják ki ró az árát, nemigen vehető észre. Fizetni viszont mindenképpen lehet ennyit és ezt közölni lehet az ismerősökkel. Már megéri! Föltehető viszont, hogy akik maradunk itthon, az idén is csak-csak megleszünk valahogy. Bizonyos, hogy egyik dolgozó családnak sem kell lyukas cipőt, szakadt kabátot adni a gyerekére, bizonyos, hogy a legkisebb családnál is sikeredik beszerezni az ünnepekre annyi élelmet, amennyi bőséggel elég lenne egy fejlődő országbeli falu teljes lakosságának, összegyűlik majd annyi italféleség, hogy az becsületére válna bármely szerényebb lakodalomnak. Közben persze nagyon is helyénvalónak tartjuk az elhízás elleni intelmeket, különösen pedig az alkohol elleni küzdelmet. Jobb is talán, ha ismét sorra vesszük, mi hiányzik. honnan, mit kell beszerezni és: nyomás! Priska Tibor Idei Áfor-mérleg A kőolajtermékek felhasználásáról Az év végéhez közeledve elkészült az Áfornál a gyorsmérleg a kőolajalapú energiahordozók felhasználósóról. Eszerint az elmúlt évi valamivel' több mint 8,6 millió tonna kőolajtermék értékesítéssel szemben az idei forgalom várhatóan nem haladja meg a 8,2 millió tonnát. Abban, hogy a felhasználás így alakult, elsősorban a rendkívül száraz és enyhe időjárás, a hatékonyabb energiatakarékosság, valamint az a körülmény játszott szerepet, hogy sok fogyasztó más energiahordozóra tért ót. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a kőolajtermékfogyasztáson belül tovább növekedett az autóbenzin- féleségek felhasználása. A forgalom a korábbi éveknél gyorsabban emelkedett, ennek pedig az egyik oka az, hogy az esztendő első tizenegy hónapjában csaknem százezerrel gyarapodott a belföldi személygépjárművek száma. Szembetűnő a normálbenzin iránti kereslet visszaesése: tavaly 86-os oktánszámú benzinből 629 ezer tonna fogyott, az idén viszont csak 610 ezer tonna eladásával számolhat az Áfor. Erőteljesen növekszik az igény a magasabb oktánszámú benzinek iránt, elsősorban a 98-as extra- benzin forgalma nő. A szuperbenzin-értékesítés — a mostani gyorsmérleg szerint — 8,6 százalékkal magasabb a tavalyinál, extrából viszont 33,7 százalék a növekedés. A mérlegből kiderül, hogy a hazai töltőállomás-hálózatban az idén megjelent az ólommentes benzin, a kereslet azonban nagyon csekély iránta. Az évből még hátralévő két héttel is számolva, ennek a környezetbarát üzemanyagnak a forgalma mintegy 300 ezer literre tehető. Az általános gázolajforgalom kismértékben növekedett az idén. Ez részben annak a következménye, hogy több száz, nagy íutásteljesítményű, korábban pazarlóan sok benzint faló tehergépkocsit dízelrendszerűre cseréltek, vagy átalakítottak. Erőteljes visszaesés következett be az ipari és háztartási tüzelőolajok forgalmában. A mérséklődés nagysága 20—25 százalékra tehető, meghaladja a 400 ezer tonnát. A legnagyobb mértékben a mezőgazdasági felhasználás csökkent, mivel az idén nem volt szükség a gabonafélék szárítására. Ezen túl, a lakosság is több tízezer tonna háztartási tüzelőolajat takarított meg. Még nagyobb forgalomcsökkenés következett be a fűtőolajfelhasználásban, főként az erőművek mérsékelték a fogyasztást. Ily módon a fűtőolajkészletek nagyok, a téli ellátás kilátásai kedvezőek. —s A Szovjetunió magyarországi nagykövetségének kereskedelmi képviselete díszoklevelet adományozott a December 4. Drótművek kollektívájának. Mint köztudott: a Magyar—Szovjet Barátság nevet viselő szocialista brigád kezdeményezésére — a megyében elsőként — a drótgyári szocialista brigádok munkaversenyt indítottak az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére. A vállalások között szerepelt: 1985. második felére vonatkozóan a Szovjetunióba irányuló összes la-< pos- és körkerésztmetszetű kötél-export jó minőségben és határidőn belül, 1985. december 3-ig történő kiszállítása. 1986-ban a vállalások két lépcsőben történ-" tek: elsőként az éves 2074 tonna export termelési terv I. negyedévre esedékes részének közel 20 százalékos túlteljesítése, másrészt a továbbiakban esedékes teljes mennyiség határidőn belül, 1986. december 1-ig történő legyártása volt. A kongresszusi munkaverseny 1986. december 1-jével zárult. Ennek eredményességét jelzi a díszoklevél, amelyet Mihail Szergeje- vics Kozin, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége kereskedelmi főtanácsosa adott át a vállalat vezetőinek. Miből lehet pénzt csinálni? Milliókat erő ötletek Egy, már nyugdíjban lévő bányász mesélte a következő történetet. Rendkívül bosszantotta, hogy az aknaudvar szemléje közben hol egy drága csavarra, alátétre, hol egy fontos, és még használható alkatrészre tapostak rá. Mindegyik értékes volt, mégsem emelték fel a porból. Gondolt egyet és „véletlenül” a földre ejtett húsz forintot. Félreállva várta a hatást, öt perc sem telt bele, arra jött valaki, és miután körülsanditott, zsebbe csúsztatta a pénzt. A vezető odament, fölvett egy csavart a sok közül, és csak annyit mondott: ezt tegye zsebre, mert ez legalább ötven forintot ér. Ml SZÁMÍT HULLADÉKNAK? Hogy végül is mi számít hulladéknak és mi nem, azt az emberi találékonyság es lelkiismeretesség dönti el. Sokan és sokáig lekezelték ezt a kérdést, mert közvetve nem érezték az ebből származó veszteséget. Sajnos, máig sem sikerült olyan ösztönző eszközt, módszert kitalálni, amely maradéktalanul megállítható a pazarlást. Legfeljebb a szegénység vagy más kényszerhelyzet szorít rá bennünket az anyagok és eszközök kíméletes használatára. Amikor fogunkhoz kell verni a garast, akkor olyan dolgokban is pénzt látunk, amelyek mellett eddig elmentünk, vagy éppen fölösleges gond, teher volt számunkra. Ilyen például a kohósalakból és a füstgázokból leválasztott por. Ahhoz, hogy ez értéknek számítson, néhány nagyon sovány évre volt szükség az Ózdi Kohászati Üzemekben. A mintegy kétmilliárd forintos veszteség új fajta gondolkodásra kényszerítette az agyakat, s igen rövid idő alatt bebizonyosodott: nem szenved ötletszegénységben a kohász vállalat műszaki gárdája. A külső feltételek rendezését követően a belső dolgait kellett rendbe tennie a cégnek. Felvázolták az úgynevezett „nullszaldós” tevékenység kritériumait. Ehhez vagy a költségeket kell csökkenteni, vagy az árbevételt növelni, vagy egyszerre mindkettőt. Negyedik variáció tulajdonképpen nincs. Sorba vették: a költségek csökkentésére az ÓKÜ-ben nagyon minimális a lehetőség, tehát tágabb teret nyújt a gazdaságos termeléshez az árbevétel növelése. Leegyszerűsítve a dolgokat, ez két módon történhet, mégpedig a termékszerkezet módosításával és a hulladékok hasznosításával. Űjabb számolgatás kezdődött, és kiderült, hogy a jelentős termékszerkezet-váltás hosszú időt vesz igénybe, azonkívül annyi pénz kellene hozzá, ameny- nyinek most a töredékével sem rendelkezik a vállalat. Rövid idő alatt tehát és — az ötletek eredetiségétől függően — jelentős mértékben csak a hulladékanyagok hasznosításával képes több pénzt kasszírozni a cég. PORSALAK, MINT „CSODASZER” Azt nem mondhatni, hogy a békésebb időkben nem gondoltak az ózdiak a hulladékok hasznosítására, hiszen már a hetvenes években megszületett a salakfeldolgozás programja. Kézenfekvő dolog volt, hiszen külföldön kipróbált technológiák álltak rendelkezésre, „nyersanyaga” pedig bőven volt az ÓKÜ-nek, mivel a század elejétől megközelítőleg 30 millió tonna salak halmozódott fel. A salakfeldolgozó megépülését követően évente több mint másfél millió tonna hányói salakból 320 ezer tonna magas vastartalmú anyagot nyernek vissza. A hulladékfeldolgozás is melléktermékkel jár, s ennek hasznosítása is élénken foglalkoztatja a szakembereket. Ózdon legalább egymillió tonna melléktermék, úgynevezett osztályozott salak marad vissza, tehát érdemes volt figyelni a külföldi eredményeket, mégha ez a tevékenység csak másodlagos hasznot jelent a vállalatnak. Kísérletek, vizsgálatok, gyakorlati próbák után ma mar negyedmillió tonna osztályozott salakot adnak el útépítő anyagként, 12 millió forinttal növelve a gyár bevételét. Megpróbáltak salakbeton elemeket készíteni. A lakosság körében fölerősödött építési láz során olyan jó ügylet lett a dologból, hogy ebben az esztendőben 8 millió forintért adtak el különböző formátumú blokkokat. Evés közben jön meg az étvágy. A szakemberek most már azt is fontolgatni kezdték. hogyan lehetne túladni a hulladék hulladékán. Körülnéztek a világban és kiderült, hogy az NSZK-ban talajjavításra használják a már nagyon kicsiny szemnagyságú salakot. A porrá őrölt anyagnak olyan magas a kalciumoxid-tartalma, hogy kiválóan alkalmas a savanyú talajok javítására. Ebből pedig egyre több lesz a világon a növekvő környezetszennyezés miatt. Értékesítési gondoktól tehát nem kellett tartani már csak azért sem, mert ez a „termék” nem tartalmaz az emberre vagy a környezetre káros anyagokat. Az NSZK-ban például — mesélte Erdősi János, a vállalat marketing- irodájának vezetője — a pusztuló erdőkre szórják, lövik a porsalak tonnáit. Hatása figyelemre méltó. Mint ahogyan annak a kísérletnek is, amely az ÓKÜ megbízásából a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a befejezéséhez közeledik. A rész- eredmények is már-már „csodaszernek” minősítik a port, ugyanis az 1984-ben kiszórt anyag hatására a lucerna termésnövekedése 47 és 69 százalék között mozgott, de még az őszi búza, a burgonya és a kukorica terméseredménye is 11—16 százalékkal volt jobb, mint a nem kezelt talajokban, és — a mezőgazdasági szakemberek számára fontos tényező — egyenértékű az őrölt Teljesíti exportiervét a Dunai Vasmű A Dunai Vasmű teljesíti idei 3 milliárd 290 millió forintos dollárelszámolású exporttervét. Az utóbbi hetek ködös időjárása megnehezítette ugyan a dunai rakodást, és a vízi szállítást, de most már bizonyos, hogy a kohászati kombinát határidőre eljuttatja külföldi megrendelőinek a terv teljesítéséhez szükséges 255 000 tonna árut. A melegen és hidegen hengerelt tábla-, illetve tekercslemezek legnagyobb vásárlói olasz, ameriNem füstölnek az ózdi kémények. Kétszeres a haszon: csökken a környezetszennyezés és pénzt jelent a filterpor. mészporral javított talajok terméseredményével. Azt már külföldi tapasztalatok alapján lehet leírni, hogy az anyag hatása akár 10—15 évig is megmarad. Nyomelemei egyéb jó hatást is kifejtenek a növényekre. ÖRLÖMÜ KELLENE Az eddigiekből egyértelműen következik, hogy gyártani és forgalmazni kell. A vállalat már elvégeztette a kisüzemi kísérleteket, a jövő év elején fognak hozzá a nagyüzemi kísérlethez, s végül ennek az eredménye határozza meg az ÖKÜ további lépéseit. Mindenesetre a Szovjetunió is érdeklődik a por iránt, ami hatalmas piaci lehetőségekkel kecsegtet. Egyelőre pénzügyi akadályok vannak, mert a mezőgazdaság részére csak finom porként hasznosítható az anyag. Egy őrlőüzem kialakítása viszont nem olcsó mulatság. Nem volt filléres dolog annak idején elektrofiltereket szerelni a vörös füstöt eregető gyárkéményekre sem. Kevesen gondolták akkor, hogy az acélművi füstgázokból kiszűrt hulladék egyszer még pénzt jelent a cégnek. Erre most minden remény megvan. A cserép- és kerámiaipar élénken érdeklődik a finom por iránt, mivel az elvégzett kísérletek azt bizonyítják, hogy kiválóan alkalmas színezőanyagnak- Az évente keletkező 5— 6000 tonna filterpor jó pénzt hozhat s kohász vállalat konyhájára, ha az Alföldi Porcelángyár törekvéseit más cégek is követik. Egyelőre a festékipar képviselői jelentkeztek, mert a filterpor 65— 75 százalékos vas'oxidtartal- ma az ő kíváncsiságukat is fölkeltette, ök is színezőként használnák, mégpedig alapozó festékhez. Ha beválik, akkor több száz tonnás megrendelésre számíthatnak az ózdiak, hiszen a külföldi színező rendkívül drága a festékgyárak számára. Nem tudni még, mennyi por jut a kéményből a cserepekbe és a festékekbe, de az óvatos kalkulációk szerint is legalább 20 millió forinttal növekedhetne évente a gyár bevétele. Az ÓKÜ-ben tovább gondolkodnak, hogy miből lehet még pénzt csinálni. Mert ha nincs húsz forintunk, amit pedagógiai célzattal leejtsünk a földre, akkor lehajolunk az addig porban heverő filléres dologért is. Fónagy István kai és NSZK-oégek. Az idén új vevőként jelentkezett Japán, ahova csaknem 50 000 tonna hengerelt árut szállítottak. A Dunai Vasmű idei exportmunkáját az ütemes gyártás, a megrendelések határidőre történő tételes teljesítése és a kívánt minőség garantálása jellemezte.
