Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-12 / 266. szám
1986. november 12., szerda ÉSÜAK-MAGYARORSZÁG 3 A bodrogolaszi Búzakalász Mgtsz-ben először kísérleteznek gyógynövénnyel. Az úgynevezett Dobra-alja 17 hektáros területen kamillát vetnek. Ezt a munkát Mitró János és Gárdái Mihály végzi. Fotó: Laczó József Építők, hazafelé Szegényedik a főváros: lassan eltünedeznek azok a palánkokkal elkerített területek, amelyek korábban, éveken át a különböző megyei építőipari vállalatok „felségterületei” voltak, öles betűk hirdették az utcák elkerített szakaszán, itt a veszprémi, ott a vasi, másutt a győri építők dolgoznak. A fogalmazás pontossága már múlt időt kíván,- ugyanis ezek az érdekes szakmai színfoltok egyre kevesebb helyen fedezhetők föl. És nemcsak azért, mert kevesbedik a szabad építési terület, ahol tanyát ülhetnek a kihelyezett építésvezetőségek, hanem azért is mert az utóbbi néhány évben jelentősen csökkent az építkezések száma. A gondolati lánc egyik végén a kényszerűen visszafogott beruházások állnak, a másikon pedig egy olyan jelenség. amj szükségszerűen bekövetkezett, és úgy tetszik, megállíthatatlanul folytatódik. A megyei építőipari vállalatok sokéves jelenlét után lassan, csöndesen, de határozottan hazafelé fordítják szekerük rúdját. Ez a tény, — mint csepp- ben a tenger — megmutatja, hogyan váltak valóra a gazdaságirányítás elvi állásfoglalásai, miként mozgatja meg a gazdaság egész szerkezetét egy-egy döntés. Esetünkben a szabályozás két eleme érdemel különleges figyelmet, egy gazdasági és egy politikai jellegű. Ez utóbbi a demokrácia szélesedésével kapcsolatos. Ennek jegyében alakultak meg a vállalati tanácsok, hogy a dolgozók ne csak alkalmazottai legyenek munkahelyüknek, hanem jövőjéért és jelenéért is felelős tulajdonosai. Elengedhetetlen tehát, hogy sorsukat maguk intézzék, és kívánatos, hogy a legelőrelátóbb, felkészültebb dolgozók testületé irányítsa a munkát. Az önálló vállalati gazdálkodás eme láncszeme ma már működik, és a legtöbb visszavonuló vállalatnál ők fújták meg a „takarodót”. Ezt nemcsak önállóságuk okán tehetik meg, hanem azért is, mert a megyeszékhelyeken és a közeli városokban találnak más munkát, megélhetést. Nyilván nem véletlen, hogy amikor megszűnt a vidék „fölvezénylése” a főváros kiemelt, területére, a vállalatok gazdái megfontoltabban nézhettek körül saját környezetükben. Döntésük gazdasági eleme is vitathatatlan: a termelő szervezetek nyereségérdekeltsége közös, népgazdasági és vállalati érdek egyaránt. S ha a beruházási piacok és források csökkentek is jelentősen az elmúlt időszakban, azért a vállalatok nem. szívesen adnak le megszokott életnívójukból, ritkán kezdenek önként fogyókúrába; különösen azért, mert a közös kasz- sza továbbra is igényt tart megtermelt millióikra. Ebben az esetben legtöbbjük számára nem marad más. mint a menekülés — előre. A gazdasági szabályozók szorításától hajtva még több eredményt produkálni. S ha ennek határt szab a megrendelő pénztárcája, ismét csak önmagukba kell nézni. Itt már nem pusztán takarékoskodásról. költségcsökkentésről, a tartalékok feltárásáról van szó, hiszen ezek a belső források jórészt már kimerültek, mindenki jól felfogott érdeke azt diktálta, kevesebb költséggel termelje meg a hasznát. Most már azokon a lépéseken a sor, amelyekre idáig nem került sor: a veszteséges tevékenységek leépítése után azokat is föl kell számolni, amelyek kevés eredményt hoznak. És ennek tipikus példája, a. budapesti tartózkodás. A föltelepített építésvezetőségek ugyanis nemcsak vitték a pénzt a megyei központnak, hanem abból sokat el is költöttek. Mert drága a dolgozók szállítása, meg kell fizetni a távollétet a családtól, és esetleg annak az árát is, hogy erős • szakmai felügyelet nélkül nehezebben boldogulnak itt a vidéki emberek. Nem elhanyagolható mozzanat az sem, hogy a zömében középkorú vidéki emberek — teljesen érthetően — most már hazavágynak, ha hírét hallják, hogy otthon is van munka. Kevesebb lesz ugyan a pénzük, ha megszűnik a tartós kiküldetés, de együtt lehetnek a családjukkal. és szabad idejükben nem hiába várja őket a kiskert. A hazafelé vonuló építők legtöbbje — és ez is érdekes vonás — nem házgyáras vállalat. Azoknak ugyanis nem pusztán munkalehetőség a főváros, hanem piac is, ahol ipari termékeiket feldolgozva eladhatják. Akiket, viszont nem köt ez a kényszer, azoknál a vállalati tanácsok az eredményesség javításának újabb lehetőségeként hazarendelik az embereket. A budapesti építőipar képe szegényebb lesz tehát egy színfolttal, de a verseny lehetősége még így is adott, mert maradnak elegen, akik elvégezhetik a munkát. Vidéken viszont jobban koncentrálódik majd az építési kapacitás, és a verseny ott is erősödhet a vállalatok, szövetkezetek, kisszervezetek közölt, aminek hasznát azok a megrendelők látják majd, akik konstatálhatják a vállalkozási árak csökkenését, a minőség javulását. Sz. K. Üdülőszövetkezetet hoztak létre az Őrségben, a festői szépségű Vadása-tónál. A fürdésre, csónakázásra, horgászásra, pihenésre, szórakozásra egyaránt kiválóan alkalmas tavat évről évre több hazai és külföldi kiránduló keresi fel. Az idei nyári hétvégeken átlagosan hat-hétezren pihentek a tónál. Tavaly elkészült a kemping, most pedig két és fél hektáros területet jelöltek ki az üdülőszövetkezet számára. Negyven, építkezni szándékozó fogott össze, zömmel Vas, Zala, Győr-Sopron megyéből és a fővárosból. A kijelölt területre a tájba jól illő, úgynevezett „bokros” beépítést terveztek. Négy-hét hasonló típusú hétvégi ház épült egy-egy „bokorban”. Az épületek személyi tulajdonban lesznek, a szövetkezet tevékenysége a közművesítésre és más közös feladatokra terjed ki. Az építkezést a tagok a jövő év tavaszán, a közművesítés után kezdik meg. A nagy vendégforgalomra való tekintettel, a vadregényes területen újabb tavat is létesítenek, amely négyszer akkora lesz, mint a meglévő. Erre a célra már épül a völgyzáró gát, a vizet a területen lévő forrásokból és a Magyarósdi-pa- takból nyerik. A tó feltöltő- dése után ide helyezik át a strandot, s lehet majd szörfözni, csónakázni is. Az új tavat a tervek szerint a jövő évi őrségi napokon adják át rendeltetésének. Fejti György válaszol a rádióhallgatók kérdéseire Nagy érdeklődés kísérte a Magyar Rádió miskolci stúdiójának hétfő esti műsorát, amelyben Fejti György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára szólt a XIII. kongresszus gazdaságpolitikai határozata végrehajtásának Borsod-Aba- új-Zemplén megyei tapasztalatairól az e témában készült és a közelmúltban a Politikai Bizottság elé terjesztett jelentés kapcsán. Már az adást megelőzően, de az adás ideje alatt is számos kérdést tettek fel a hallgatók, amelyek egy részének megválaszolására a műsoridő alatt nem nyílott lehetőség. Az alábbiakban közöljük Fejti György válaszait a hallgatók kérdéseire. Pnyaskó Lajos kérdezte, a 63-191-es telefonról: — A létszámcsökkentést hogyan gondolják a megyében megoldani? (Javasolta, hogy az improduktív munkaerőt irányítsák a termelésbe, a termelésből pedig bocsássák el a részeges, lump elemeket). Válasz: — A VII. ötéves tervidőszak során a megyében nagyobb arányú és koncentrált létszámmozgás a termelés intenzifikálása miatt a szénbányászatban és a kohászati vállalatoknál várható. Elsősorban belső átcsoportosításokra kerül sor. Ugyanis bizonyos területeken létszámfölösleg, más helyeken létszámhiány van. A megyében a már meglevő és a felszabaduló munkaerő foglalkoztatását új üzemek létesítésével, a meglevő, gazdaságosan termelő üzemek bővítésével, a téesz-melléküzemágak fejlesztésével, vagy nagyobb számú bedolgozói munkakör szervezésével kívánjuk megoldani. Érvényt kell szereznünk annak az elvnek, hogy a vállalat dolga a hatékony, a kormány, illetve a helyi tanácsok feladata pedig a teljes foglalkoztatás. A vállalatoknál a hatékony foglalkoztatást az ebben való érdekeltség fokozásával lehet megoldani. Már az 1987. évi bérszabályozás is arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a fölösleges létszámot leépítsék. A létszámcsökkentést valószínűleg úgy lehet megoldani, hogy mind az alkalmazotti, mind a fizikai területekről meg kell szabadulni a fölösleges munkaerőtől. A munkafegyelem szigorítására az ösztönzést, a szankcionálást és a munkajogi szabályozás szigorítását egyaránt magába foglaló intézkedések történtek, illetve történnek. Pusztai Árpád kérdezte, a 76-260-as telefonról: — A kohászszakma kedvezőtlen társadalmi elismerése miatt évek óta gond az utánpótlás biztosítása. Hogyan . látja Fejti elvtárs a borsodi térségben meghatározó iparág szakmai utánpótlásának helyzetét és a jelenlegi helyzetből a pozitív irányú elmozdulás lehetőségét? Válasz: — A kohászati szakma valóban utánpótlási gondokkal küzd, az elmúlt években a térség kohászati vállalataitól több ezer fő távozott. Ez a nehéz munkafeltételekhez képest alacsony munkabéreken kívül az ágazat súlyos hatékony- sági, jövedelmezőségi problémáival is összefügg. A helyzet javítása alapvetően a kohászat intenzifikálását célzó program megválasztásától függ. Csak ez alapozhatja meg a bér- és jövedelmi viszonyok, valamint a szociális helyzet javítását is. A vállalatok intézkedési tervet dolgoztak ki a szakmai utánpótlás biztosítására. Ez kiterjed a vállalat képzési, foglalkoztatási, bér- és szociálpolitikájára. Békés Gábor kérdései, Miskolc, Klapka út 12. alól: — Miért nem Miskolcon javítják az úthálózatot Bánkút helyett? Válasz: — A Bánkutat érintő dédestapolcsányi út az országos főúthálózat része, fontos idegenforgalmi területet érint, s a téli sportolást is segíti. A régi út elavult, felújítása elkerülhetetlenné vált, és egy szakaszát gazdaságossági és közlekedésbiztonsági okok miatt a Közúti Igazgatóság új nyomvonalon építi meg. Mindemellett — az anyagi lehetőségek határain belül — nagyobb figyelmet fordítunk a miskolci úthálózat korszerűsítésére, fenntartására is. E programnak legnagyobb volumenű része a Széchenyi út átépítése. 1986-ban mintegy 90 millió forintot fordít a tanács út-, hídfelújításra. A karbantartási munkákat a fő tömegközlekedési útvonalakra összpontosítjuk. Kérdés: — Miért épül új Technika Háza, amikor a régi sem volt kihasználva? Válasz: — A régi „Technika Háza” elavult, méltatlanná vált Miskolchoz és a megye műszaki értelmiségéhez egyaránt. Az új létesítmény széles körű vállalati összefogással, jelentős társadalmi munkával épül. Meggyőződésünk, hogy ez új lendületet ad a műszaki értelmiség szakmai kibontakozásának, fontos hazai és nemzetközi tudományos rendezvényeknek adhat otthont, s nem utolsósorban egy szép középülettel gazdagodik a város. Kérdés: — Épül-e Miskolcon új rendelőintézet, mivel a jelenleg meglevők zsúfoltak, különösen a »fogászati szakrendelés. Válasz: — A VII. ötéves tervben — anyagi eszközök hiányában — új rendelőintézet építésével nem számolhatunk. Erre sajnos csak a következő tervidőszakban kerülhet sor. A város szakorvosi rendelő- intézeteiben a fogászat valóban zsúfolt. Szerény javulást attól várunk, hogy az üres fogorvosi állásokat nagyobbrészt sikerült betölteni. Nyilvános telefonfülkéből kérdezte egy miskolci rádióhallgató: — Miért emelte a tanács a közterület-használati díjat többszörösére és ez rriéltá- nyos-e? Válasz: — A város közterület-használati díjait 15 évvel ezelőtt állapították meg, amelyek azóta elvesztették realitásukat. Ezért a városi tanács végrehajtó bizottsága — teljesen indokoltan —, a díjak differenciált emelése mellett foglalt állást. Amennyiben a kérdező a számára megállapított díjat méltánytalanul magasnak tartja, fellebbezéssel élhet a tanács illetékes szakigazgatási szervénél. Boskó Károly kérdezte az 52-639-es telefonról: — Az LKM-nek a MÁV Miskolci Igazgatóságával való igen jó együttműködés ellenére a megtermelt készáru kiszállításával — elsősorban exportáru vonatkozásában — rendszeres szállítási gondjai vannak. Az okot — többek között — a borsodi ipartérség szállítási igényeihez nem elégséges MÁV-vagon- parkban látják. Szükségesnek tartaná az országos vagonelosztás felülvizsgálatát. Válasz: — A vasúti exportfuvarozás zavartalanságát nem elsősorban a kocsi elosztásának megváltoztatásával lehet elérni, hiszen ez csupán a hiány más térségbe történő átcsoportosítását jelentené, hanem a MÁV teherkocsiparkjának megfelelő korszerűsítésével. Erre — az anyagi lehetőségek függvényében — fokozatosan kerülhet sor. Lukács Gyula, a Lenin Kohászati Művek szak- szervezeti tisztségviselője kérdezte: — Mit kíván tenni a politikai vezetés azért, hogy a Lenin Kohászati Művek környékén az infrastrukturális ellátás: a közlekedés, az élelmiszer- ellátás, tehát elsősorban a szolgáltatások javuljanak. Miért nincs még mindig Miskolcon Skála Áruház? Válasz: — Az LKM környékén már eddig is történtek forgalomszervezési intézkedések. Így például a műszakkezdések időpontjában sűrítették a járatokat, 1-es jelzésű autóbuszok is érintik a gyárkaput, a gyorsjáratok megállnak a Marx téren. Ebben az ötéves tervben a zsúfoltság csökkentésére új autóbuszokat állítanak forgalomba. Tovább javítja a tömegközlekedést a villamospálya felújítása. A térség kereskedelmi ellátását javítani fogja a jövő évben megnyíló Marx téri Bükk Áruház, amely a vásárlás körülményeit is kedvezőbbé teszi. Skála Áruház építéséről több éve folynak tárgyalások. A városi és megyei tanács közművesített terület biztosításával és mintegy 80 M Ft beruházási hozzájárulással kívánja elősegíteni a megvalósítást. Mind ez idáig azonban nem sikerült megtalálni a kölcsönösen elfogadható beruházás-finanszírozási megoldást. Iglai Gyula Volán-taxi dolgozó kérdése a 32-105- ös telefonról: — Órájuk van és menetlevelet vezetnek mindennap, az adóhivatal mégis becsléssel állapította meg az adójukat. Kérték, hogy a rögzített adatok alapján vesse ki az adóhivatal az adójukat. Válasz: — A szerződéses közúti árufuvarozók kétféle módon adózhatnak.- Vagy jövedelembecslés útján, kivetéssel, vagy pedig a bruttó árbevétel alapján. Az adózási formák közül az adóalany szabadon választhat. Halász Ferenc kérdezte, Miskolc, Sajó u. 42. sz. alól: — Miért van az, hogy a kohászatnál a kisszövetkezeteknek és kisvállalatoknak nem adnak munkát? Válasz: — Általános korlátozásról nincs tudomásunk. Amennyiben a munkavállaló ajánlata találkozik az LKM érdekeivel, úgy az együttműködésre továbbra is lehetőség van. * Néhány, nem közérdekű kérdést is feltettek a rádióhallgatók. Ezekre levélben kapnak választ.
