Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-25 / 277. szám

1986. november 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Árvíztől aszályig \ I# ■■ ■■ I 11 11 ■ ■■ ff r m Közösen a közös jovoert újra- és újratermelődés nagy A tiszaladányi Magyar Róna Termelőszövetkezet háza táját sem kerülte el a manapság oly sok borsodi mezőgazdasági nagyüzemben tapasztalható, a melléktevé­kenységek körét apasztó „láz”. Ennek következtében itt is megszűntek a körzeten kívüli, távoli ágazatok. Alaptevékenységen kívül ár­bevételre a ladányi szövet­kezet csak a tiszatardosi varroda, az építőbrigád, a faüzem munkája után, vala­mint a kereskedelmi tevé­kenységből számíthat. Az elmúlt évi pénzügymi­nisztériumi átfogó vizsgálat viszont megállapította: ah­hoz, hogy a szövetkezet je­lenlegi gazdálkodási színvo­nala javuljon, nemcsak a műszaki hátteret kell javí­tani, hanem a tevékenységi kört is szélesíteni szüksé­ges. — Szövetkezetünk gazdál­kodását, eredményét az 1980-as árvíz szó szerint el­mosta, s szanáltak bennün- ketü A következő években viszont már ellen tudtunk állni a kedvezőtlen termé­szeti hatásoknak, igaz, ezek messze elmaradtak az emlí­tett árvíz kártételétől. Most például az aszállyal birkóz­tunk, az tizedelte meg az idei eredményeinket — mondja Sári Gyula, a tisza­ladányi Magyar Róna Ter­melőszövetkezet elnöke. A tiszaladányiak gazdál­kodásukkal csak az egyszerű újratermelésre képesek. Az­az, nem marad pénz fej­lesztésre, jóllehet a szövet­kezet hitelekkel nem leter­helt. — A „csak” kifejezés kis­sé elmarasztalóan hangzik — vélekedik az elnök —, pedig mi mindannyian tud­juk, hogy a körülményeink és adottságaink között az Új technológiával készül­nek az , ékszíjak a Taurus egyik budapesti gyáregysé­gében. A műszaki fejleszté­sek eredményeként a koráb­biaknál nagyobb teherbírású, jóval tartósabb, másfélszer- te hoszabb ideig használható ékszíjakat gyártanak. A technológiai változáshoz az NDK-ból vásároltak licencet, amelynek bevezetése tízmi 1­szo. Sajnos, emellett mar valóban nem jut pénz nagy fejlesztésekre, jóllehet ezért mi erőnkhöz mérten igye­keztünk a technikai felté­teleken újítani. Mégis, je­lenleg például a gépparkunk teljes nyilvántartási értéke nem adja ki egy új Rába traktor árát. A bővülés mér­tékét azonban nem lehet mindig csak á gazdasági haszonnal mérni. Tudomásul kell vennünk: közös gazda­ságunk több falu határát öleli át, s a 620 fős tagsá­gunk itt él. A falvak lakos­ságának jó érzése pedig meghatározza munkánkat. A falu és a szövetkezet sor­sa már régen összekapcsoló­dott, jövője tehát közös jö­vőnk. Nekünk természetes, hogy a tanáccsal közösen építünk ravatalozót, mozit, öregek napközi otthonát, vagy ha nincs pénze a ta­nácsnak hangosbemondóra, akkor megvesszük azt, s nemcsak a pénz miatt. Se­gítjük a helyi tűzoltókat, a Népfrontot, az MHSZ-t, vagy a sportkört, s áttétele­sen ők is visszasegítenek, hiszen tagjaik a mi tagja­ink. Ekképpen aztán könnyen megérthető, hogy a szö­vetkezeti munka ma már régen nemcsak a hagyomá­nyosan vett paraszti mun­ka. Több és szélesebb annál. A fejés mellett megfér az esztergálás éppúgy, mint a juhászkodás mellett a trak­toroskodás, avagy a szabás­varrás. — A tiszaladányi termelő­vetkezet mégis csökkentette a melléküzemági tevékeny­ségét. — Pontosabban: csökken­tette és növelte is. Arról van ugyanis szó, hogy átgondol­tuk és átértékeltük eddigi munkánkat. Van egy var­millió forintba került. Ebből a pénzből új gyártósorokat vásároltak, illetve a régi gé­pek közül sokat átalakítot­tak. A géppark kibővítésével az eddigieknél évente egy- harmadával több ékszíjat tudnak készíteni. Az új technológia bevezetése azért vált szükségessé, mert. a nyolcvanas évek elején je­lentős mértékben kicserélő­rodánk. Ettől a tevékenység­től nem kívántunk megvál­ni, többek között azért sem, mert helyi foglalkoztatottsá­got old meg. Hasonlóan ér­tékeltük az építőbrigád, il­letve a faüzem munkáját, további sorsát. Tulajdonkép­pen úgy tervezzük, hogy a jövőben csak olyan mellék­üzemágakra számítunk, amelyek vagy közvetlenül a helyi foglalkoztatást oldják meg, vagy pedig a helyi la­kosság érdekeihez kapcsol­hatók. Hogy megértse mire gondolok, példát is mondok. Ez ideig jó volt a kereske­delmi tevékenységünk. Ha viszont jó, akkor azt érde­mes továbbfejleszteni. A he­lyi tápboltunk és zöldség­boltunk az itt élők hasznára is válik, s működésével a közös gazdaság is jól jár. Hasonló a helyzet a büfé és a vendéglő esetében is. Az említett PM-revízió után azonban gondoltunk egy na­gyot és merészet, s átvet­tünk egy elárusítópavilont a miskolci Búza téri piacon. Ezzel pedig a kereskedelmi tevékenységet tovább építet­tük, bővítettük. Nem titko­lom, ettől az ágazattól sokat várunk. Sokat, mi háztájival bajlódó Tisza menti emberek, hiszen nem kell majdan az asszonyainknak bebuszozniuk a szerencsi piacra dióbéllel, zöldséggel burgonyával, gyümölccsel. A termelőszö­vetkezet ezen túl felvásárol­ja a felkínált falusi porté­kát, s értékesíti Miskolcon. S nem titkolom, sokat vár ettől a tevékenységtől a szö­vetkezeti vezetőség is. A megtermelt eredményen túl, egyúttal kiszélesedik a ház­táji integráció is, a szövet­kezet és a falvak lakosai­nak örömére. dött a mezőgazdaság gép­parkja, és megváltoztak az ipari üzemek igényei is. A hagyományos ékszíjak iránt visszaesett a kereslet, az új berendezésekhez pedig más­féle méretű és nagyobb te­herbírású ékszíjak szüksége­sek. A licenc alapján gyár­tott termékek már megfe­lelnek az új követelmények­nek. és nemcsak erősebbek a régieknél, hanem munka- védelmi szempontból is sokkal biztonságosabbak. Hidrolégusok A Magyar Hidrológiai Tár­saság Borsodi Területi szer­vezete és a neubranderburgi Kammer der Technik között egy éve létrejött tudomá­nyos-műszaki együttműkö­dés keretében az elmúlt hé­ten német vízgazdálkodási szakemberek jártak me­gyénkben szakmai tanul­mányúton. A vízellátás és szennyvíztisztítás területén dolgozó hidrológusok a kom­munális szennyvizek mező- gazdasági hasznosításáról, a szennyvízkezelő berendezé­sek üzemeléséről és a talaj­vízből történő ivóvízellátás tapasztalatairól tartottak elő. adást az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságon. Mint megtudtuk, az NDK-ban és ezen belül Neubrandergburg megyében is az egyre na­gyobb mennyiségben kelet­kező szennyvizek tisztítása, elhelyezése, a tavakban bő­velkedő országrész vizeinek jó minőségben való megőrzé­se és a fokozódó mértékben nitrátosodó talajvizek jelen­tik a fő gondot. Az általános ismereteken túl a hazai szak­emberek több olyan tapasz­talatról is értesülhettek, me­lyet minden bizonnyal ná­lunk is eredménnyel lehetne hasznosítani, mind például a kommunális szennyvizek ön­tözése, vagy az ivóvíz föld alatti vas- és mangántalaní- tása. A Vendéglátó Évizig, me­gyei vízművek és ÉRV Vál­lalat gondoskodott arról, hogy a német szakemberek megismerkedjenek megyénk vízgazdálkodási eredményei­vel. Tanulmányút keretében megtekintették a sajóládi és keleti csúcsvízművet és a Lázbérci víztározót és vízmü­vet, továbbá a kazincbarci­kai városi és a berentei szennyvíztisztító telepeket. A neubranderburgi vendégek elismerően szóltak az itt töl­tött napok szakmai tapasz­talatairól és viszontlátoga- tásra hívták meg a vendég­látó hidrológusokat. Balogh Andrea Tartósabb ékszíjak Jeles napok ÉH | m 1 lÉÉlI IWM “' Ä Ilii g| >M I ^2 i 1 hiedetém vagy szokó» fűződik, jele» napnak nevezik.” Kata I i n Állítólag a görögök az ókori Egyiptom bennszülött lakóinak ajkáról lesték el egy ma már megállapítha­tatlan hanzású női nevet, amelyet addig-addig formál­tak, mígnem Aikaterine, Aeikaththerine lett belőle. A görög nyelvben az aei any- nyit jelent, hogy mindig, a katharos pedig, hogy tiszta. Később más népeknél a görög aei nyomtalanul le­kopott, s lett a névből Ca­therine. Caterina, Katharina. Nálunk a német Kathariná- ból alakult ki a Katalin, amely hosszú századokon át az Erzsébet, Anna, Mária mellett a legnépszerűbb női név volt. A név — görög nyelvbéli jelentése alapján — kegye- letes emlékekkel telítődött, a keresztény eszmevilágban. Első kiemelt viselője, Alek- szandriai Szent Katalin ün­nepeként tartjuk ma is, no­vember 25-én e név napját. Alekszandriai Szent Katalint — hitéért — időszámításunk után 510 körül Maxencius pogány, római császár lefe­jeztette. Az egyház másik két szentet is nyilvántart e névvel: Svédországi Szent Katalint, és Szienai Szent Katalint. Az utóbbi egy Ja­kab Benincasa sienái kelme­festő huszonnegyedik gyer­meke volt, kit halála után nemcsak szentté avattak és Assisi Szent Ferenccel nem­csak Itália védőszentjévé választották, hanem egyház­doktori címmel is kitüntet­te 1970-ben VI. Pál pápa. Hazánkba ez a név mór az Árpád-házi királyok ko­rában eljutott. Például e ne­vet viselte IV. Béla egyik lánya és egyik unokája. Ké­sőbb a név a pórnép köré­ben is egyre inkább elter­jedt. A Katalin névhez illet­ve becézett változataihoz fűződő sok tréfás vagy bölcs szólás is erről tanúskodik, íme néhány példa: A szorgoskodó asszonyra, lányra mondják tréfásan: Süt a Kata. szapul is, túrót csinál, köpül is, ha nekikap, meszel is. Ha valaki bele­tanul valamibe, arra mond­ják vaskos humorral: bele­jött, mint Katiba a gyerek. A mi baj van? kérdést egyes vidékeken ekképp te­szik fel: Mi a hiba Katiba’? Ha szilárdan erősen áll va­lami, sokfelé úgy említik: áll, mint Katiban a gyerek. Könnyű Katót táncba vinni — állítják arról, akit köny- nyű rávenni valamire. Lus­ta Kati rest anyának lánya — bélyegzik meg a lusta lánnyal együtt az anyját is. S ha valamelyik asszony még folyton a falut járja, mindig kóborol, az is meg­kapja: őgyeleg, mint falufar­ka Kata. Katalin jeles napjához sok nevezetes esemény, .szokás fűződik. A falusi meteorló- gia szerint ez a tél első napja. Közismert minden­felé az időjósló regula: ha Katalin kopog, karácsony locsog. Vagyis, ha Katalin­kor valóban beköszönt a tél, karácsonykor hó helyett esőt várhatunk. E nap egyik legismertebb jelképe a katalinág. Afféle férjjóslás ez. E napon meggyfa vagy más fa ágát vízzel telt üvegben, meleg helyre teszik. Ha az ágak karácsony napjára kihajta­nak, akkor az ágat állító lány jövőre férjhez megy. Állítólag a szendrődiek sze­rint ezek az ágak csak szűz lánynak virágoznak ki. (Szó­val ne próbálkozzon vele mindenki!) Néprajzilag kiemelkedő tájegységünkön, Kalotasze- gen a Katalin-nap az ősz kiemelkedő napjai közé so­rolandó. Magyargyerővásár- helyen például — írja Va­sas Samu és Salamon Anikó Kalotaszegi ünnepek című művében — a második vi­lágháború előtt Katalin-nap- kor a legények zenészt fo­gadtak és táncoló házba vitték a lányokat. Persze, előbb elmentek a leányos házakhoz, ahol vacsorával kínálták őket (töltött ká­poszta, pónkó, kürtös, édes pálinka), majd együtt indul­tak a táncba. Általában a katolikus falvakban minden­felé Katalin napja határkő volt a téli ünnepek rendjé­ben. Ilyenkor nagy bált. ren­deztek, mert ezt követően „beállt az ádvent”, s ettől kezdve vízkeresztig már nem volt tánc a falvakban. (hajdú i.) Elsőbbségadás kötelező? Pihenő... Eladók, vevők, nézelö- dők ... Teherautókon, lovas kocsikon, személygépkocsi­kon, szamárfogatokon, ke­rékpárokon ä vásárba ... Békésen megférnek egymás mellett állatok és gépek, lovak és lóerők. Képeink a mezőcsóti vásárban készül­tek. D. K. Csavarintós ügy Lehet, hogy pusztába ki­áltott szavak lesznek; ami­ről most írok — de hátha még­sem ... Hátha mégis elol­vassa az írást egy illetékei ott, ahol a literes kólákat gyártják. A szőkét, a bar­nát, a pirosat, a zöldet, vagy bármilyen más színű üdítő­italt. Tehát literes üvegben. És: fémcsavarokkal lezárva. Jól lezárva. Mégpedig olyan jól, olyan erősen lezárva, hogy azt egy átlagos erejű emberi kéz lecsavarni nem tudja. Hát még egy beteg, egy öreg, vagy egy gyermek keze. A minap az egyik miskolci üz­let előtt éppen gyerekek kö­rében voltam megdöbbentő jelenetnek tanúja. Egy nagy üveg kóla tetejével küszköd­tek. — Csavarintsd.' Csava­rintsd! — kiabálták többen is annak, akinek kezében volt az üveg. S az utóbbi: — Csavarintsd te! — És továbbadta a kólát. Miután pedig senki sem győzött o! fémtető fölött, egyikük a] falhoz verte az üveg nya-i kát. A kibuzogó üdítőitalé „indiánüvöltés” üdvözölte, s) a törött nyakú üveg szájról\ szájra adódott. Láttam: aj üvenJ buborékok között apró üveg­szilánkok süppedtek lefelé .. j Bizonyára csak a figyelmezte­tő szavaknak köszönhetőJ hogy baj nem történt ... Lát­tam továbbá kórházban isj ■ olyan jelenetet, hogy a be-1 teg reszkető kézzel, késsefl próbálta körülfarigcsálni d kóláskupakot. A sebészeten! nem érdeklődtem, hogy hány* b alesetes betegük adódik ilyesféle üvegfelbontás mi-f att. Mindenesetre, ha az il-í letékesek azt válaszolnák’ hogy automata gépek a hi-í básak, azok csavarintják ilyen erősen a fémtetöket; akkor is megkérdezem: mi-1 ért van mégis sok olyan üveg, ami könnyen felbont­ható? (r. a.) Dupla vagy semmi... t

Next

/
Thumbnails
Contents