Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-24 / 276. szám
1986. november 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Még egyszer a nitrátról Vallom, hogy a lakosság friss és pontos tájékoztatására szükség van. Ilyen cikkek nem kevés számban látnak napvilágot napilapjainkban. Talán éppen ezért elgondolkodtató az Észak- Magyarország 1986. november 14-i számában, N. G. tollából megjeleni „Nitrát az ivóvízben" című riport néhány megállapítása, avagy a nyilatkozók sajátos véleménye. Az ivóvizek nitrátosodása nem új keletű gond — kötetekre terjedő irodalma van — persze felújítani mindig lehet különösen új (adatokra alapozott) mondanivaló szándékával. A cikk ilyet nem tartalmaz, félreérthető, az olvasókban téves következtetéseket eredményezhet. Anélkül, hogy vitatnám a Fővárosi Vízművek nyilatkozóinak jó szándékát, kétségeim vannak a tekintetben, hogy az országos helyzetet illető adatok birtokában lennének, és egészségügyi (orvosi) ismereteik az általánosan elfogadott (tudományosan megalapozott) nézeteket tükröznék. Ezek késztettek arra, hogy a cikk megállapításait Borsod megyei (északkelet-magyarországi) kutatásaink adataira is támaszkodva vitassam. Először egy elvi kérdés: nem a szervezetbe jutó nitrát változtatja meg a hemoglobint, hanem a nitrát redukciója (gyomor-béltraktusban baktériumok, vagy más kémiai folyamatok) során keletkező nitrit. Ez utóbbi felszívódva a vérbe, a hemoglobin két vegyértékű vasát oxidálja három vegyértékűvé, (methaemoglobin). Ez megköti ugyan a felvett oxigént, de irreverzibilisen, azaz nem képes leadni a szöveteknek, életfontos szerveknek. A betegség néhány évtizednél jóval régebben ismert, az igaz, hogy annak ivóvíz nitráttal való oki kapcsolatát csak 1945-ben fedezték fel. Hibás és félrevezető az a megállapítás, hogy „Régen amikor minden anya szoptatta a gyermekét, ez még nem jelentett problémát, csak azóta van baj, amióta mesterséges csecse- mőtáplálás létezik.’’ Ez azt sugallja, hogy a szoptatás mellett nem is fordulhat elő e betegség! Ez pedig nem így van! Nem állja meg a helyét a megfogalmazás azért sem, mert régen sem szoptatott mindenki (hormonális okok, emlő betegségei stb.), és régen is volt mesterséges csecsemőtáplálás (és a teáztatás?)! Különösen veszélyesnek tartom azt a ki- nyilvánítást, hogy „Féléves életkortól a gyermekek hemoglobinja átalakul, s ettől kezdve a nitrátos víz fogyasztása nem jelent veszélyt.” (Kiemelés a szerzőtől.) Északkelet-Magyarország négy megyéjének megbetegedési adatai szerint a 6 hónapos életkoron túliak aránya 2,7 százalék (a 4—6 hónaposoké 3,6 százalék)! Veszélyes lenne ezt figyelmen kívül hagyni. A kérdés túlzott leegyszerűsítését (hibáját) jelenti, ha csak az életkorral, vagy a nitráttartalommal való összefüggést emeljük ki. A betegek 7,3 százaléka pl. 40 mg/1 alatti nitráttartalmú. ivóvizet fogyasztott. Ez is további cáfolata a cikkben megfogalmazottaknak. A megbetegedés létrejöttében tehát számos más tényező (enzimzavarok, emésztőszervi fertőző betegségek, tápláltság stb.) is szerepet játszik. Még egy durva hiba (vélhetően elírás): „Literenként 40 gramm az a határérték...” (kiemelés a szerzőtől). Ez a valóságos határértéknek — 40 milligramm — az ezerszerese!! Hát ilyen vizet tényleg nem ajánlatos fogyasztani. Más területeket is érint a cikk, pl. a daganat és nitrát összefüggés, a nit- rálmentesftés (ioncsere, biológiai módszer), melyek szintén fontosak. Eszmecserét folytatni ezekről is érdemes lenne. A kutatások Borsod megyei gyökerei évtizedekre tekintőek, széles körben ismertek az eredmények, hazai és külföldi szaklapokban megjelentek. Úgy látszik, mégis van további teendőnk! A biológiai nitrátmentesítés félüzemi kísérletei is előrehaladottak az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Vállalatnál. Meggyőződésem, hogy e viták alkalmasak a nézetek tisztázására, a korszerű és hiteles ismeretek közzététele pedig kötelességünk, csupán erre törekedtem. Dr. Takács Sándor megyei Köjál lij munkahelyek Edelényben A rövid ideje városi rangú Edelény mindjobban kibontakoztatja valóban városi ismérveit. A település, mely korábban is központja volt az aprófalvas tájnak, elsődleges feladatának a lakossági foglalkoztatás megoldását tekintette. Az ősfoglalkozásnak számító bányászaton kívül a Debreceni Ruhagyár részlegét kívánják bővíteni és korszerűsíteni. Ezáltal a jelenlegi 240 nődolgozó számát tudják növelni. Új munkahelyet jelentett az Országos Szakipari Vállalat főépítésvezetőséeénék letelepítése, amelynek létszámát folyamatosan háromszáz főre növelik. Ez a környező aprófalvak munkaerő-elhelyezkedésében is segít. Helyet kapott a városban a KPM Közúti Igazgatóságának szakaszmérnöksége is, ahol több, mint 120 fő dolgozik. Feladata például a város és környékén az útépítés. Az elsődleges fontosságú foglalkoztatás mellett kiszélesedett az egészségügyi ellátás. A városi tanács kezelésébe kerül a korábbi tüdőkórház, amelyben 80 ágyas belgyógyászati részleget alakítottak ki, a volt nagyközségi tanácsházát pedig szakrendelőnek alakították át. A városban lakók komfort- érzetét növeli majd a vezetékes ivóvízhálózat bővítése csakúgy, mint a szennyvízcsatorna-hálózat kiterjesztése, nemkülönben pedig az új crossbar-telefonközpont, amely lehetővé teszi a városi hálózat közvetlen kapcsolását. Ehhez a lakosság anyagi eszközeivel is hozzájárult. Szerencsen A közös vagyon védelméért Egy évvel ezelőtt alakult meg Szerencsen a „Lenin” Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben a huszonöt tagú bűnmegelőzési tanács. Működésük során feltárták a szövetkezet vagyonvédelmének hiányosságait, javaslataikkal elősegítették a társadalmi tulajdon védelmének megerősítését. Ezen munkálkodnak a helyi tanáccsal karöltve, melynek eredményeként decemberben a bűnmegelőzés jegyében rendezvénysorozatot indítanak. Az összejövetelek során szakavatott előadók tájékoztatják a dolgozókat a termelőszövetkezetek sérelmére elkövetett bűncselekmények okairól, a megelőzés lehetőségeiről, a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos vezetői feladatokról; az alkohol károsító szerepéről és hatásáról a bűnelkövetésben, a fiatalkorúak bűnözéséről. Elkéstem. Mindössze hat percen múlt, és most itt állok az út szélén egyedül. Hideg van, a szél is fúj, sehol semmi, ami véJ delmet nyújtana. Látnivaló sincs, mivel az üzletek is régen bezártak. Eltelik egy perc, két perc, négy, léptek kopogását hallom. Valaki jön. Az első ' elkeseredett krízisen már túl vagyok és éltet a remény, hogy talán ötven perc múlva ismét láthatom Öt. Aztán majd ha együtt leszünk, elvisz, ahová annyira vágyom. Az imént kopogó már itt toporog mellettem. Tekintetünk minduntalan abba az irányba téved, ahonnan Ö várható. Valami sejtelmes fény, halvány árny azt sugallja, hogy közeledik.' Jön, jön, egészen közel jár, már látom is! De mi ez? Hát ez nem Ö! Most itt van előttem, sőt már el is hagy. Nem ö volt, csak messziről hasonlított rá. Mindössze csak tíz perccel érkeztem volna hamarabb, még találkozhattam volna Vele. Azóta már ki tudja, hogy hol lennénk. Egy kisebb társaság tart felénk nevetgélve, vidáman. Egyre többen várjuk öt a sötét éjszakában. Ismét jön valami, ami hasonlít hozzá. Már egészen közel ér, itt is van. Végre megérkezett, lassít, majd megáll, kiszusszantja magát. Itt áll előttünk teljes életnagyságban. Kitárja ajtajait és álmaink valóra válnak. Felszállunk és elvisz minket oda, ahová utazni akarunk, ű, a távolsági autóbusz. — giovanni — Akár a jó szülő! Ruhája szerény, már-már túlontúl egyszerű. Szorgalma határtalan, s bár úgy illene, a gyermekei segítsenek rajta, a valóságban minden fordítva történik. Túl azon, hogy keze munkájával — segítség nélkül — fenntartja önmagát, útra engedett gyermekeinek mindig juttat valami jóféle hazait. Szorgalmából, erejéből, akaratából, emberi tartásából ez a falu (is) csomagot küld évről évre Budapestnek, Miskolcnak, Kazincbarcikának, Szendrőnek, és még sokfelé. Akár a jó szülő! Keze kérges, arca ráncos. Teste tán’ fáradt is, de jó szava hazatért gyermekeihez, unokáihoz, az idetévedt idegenhez mindig akad. Róla, róluk keveset tud a világ. A hírközlés aktuális érdekességei innen távol történnek. Itt az eseményt az évszakok és napok természetes aktualitásai adják: szántani kell, vetnek már, holnap veszik át a hízómarhát, a boltba megjött a kenyér, született..., meghalt ..., házat épített..., elköltözött ..., hazajött valaki. Akik itt születtek, ám egyszer innen elkerültek, mit őriznek magukban erről a faluról, erről a tájról, erről a népről? Megmaradtak-e, épek-e az egykor innen sarjadó gyökerek? Kemény ez a föld, ahogy Fényes Elek írta még 1851-ben a Magyarország geographiai szótárában: „...negyedik osztálybéli, mívelése erős; de erdeje igen szép .. 'Itt, egykoron Borsod, Abaúj és Torna vármegye határán az erdő valóban szép, egyáltalán maga a táj pannon jellegű, még felfedezetlen, szinte érintetlen. Pedig itt, ahová a természet szebbik arcát festette, réges-régen fészket épített az ember. Nem egy, nem kettő. Bár az is igaz, sokan sose voltak, de azért egy falu csak kikerekedett: Viszló. * Párhuzamok... Viszló, 1851. Idézet Fényes Elek már említett művéből: „... magyar—orosz falu. Borsod vármegyében, a megye északi csúcsán, Abaúj vármegye szélén, a Tornára vivő országútban, Szendrő- től 1, Tornától 12716 állomásra. Határa 2362 hold, melyből 37 hold beltelek, 648 hold szántóföld. 165 hold rét, 1546 hold erdő, 28 höld használatlan. Ürbéri- ség 14 telek... Lakja 70 ■házban 348 görög-, 49 római katholikus, 3 református, 9 zsidó; görög kath. anyatemplommal. Bírja gróf Keglevich János.” Viszló, 1986. Idézet egy helyi lakos leveléből: „Viszló község lakosainak száma 150—160 fő. Rendszeres nyugdíjat kap 28—29 fő. Tizennégy éven aluli gyermekek száma 25 fő. A községben egy út van, Fő utca a neve. Házunk 70, ebből üres lakás 7 darab. A községben az út állapota megfelelő, hanem a Husták felé vezető utcácskára ráférne egy kis felújítás. Igaz, hogy a rakacai közös tanács 1986-ban megfelelő hidat épített. A kis községben a közös tanács megbízásából kirendeltség működik ... Falunkban körülbelül 140 darab tehén van, szinte minden egyes lakosra jut egy tehén. Ezen kívül növendékbikák és üszőborjak egészítik ki a háztáji gazdaságot. A községben termelőszövetkezet nem működik, egyénileg dolgozó gazdák lakják. Főleg állattartással és növénytermesztéssel foglalkoznak. Az állattartók a tejet a rakacai termelőszövetkezeten keresztül értékesítik ... Visz- lón háromgyermekes fiatal család 5, kétgyerekes család 4, egygyerekes 2 család van. Ebből 4 család új lakásban, 7 pedig felújítottban lakik. A számok azt bizonyítják, hogy községünk nem fog elnéptelenedni.” * Újra — ki tudja már hányadszor — Viszlón! Ilyenkor előtódulnak az ismerős nevek: Barakonyi János, Kondás Lukács, id. Drótos István, Tóbis János, Kisida Mária ... Látatlanban is felidézett emberarcok. Szitál a régen várt eső. Hűt a nedve, a hideg bebújik a pulóver alá is. Kuko- ricagórék, szalmakazlak csillognak nedvesen, a hidegtől megborzong az ember. Nem veszélyes, hisz’ csupán pillanatnyi a didergés, a házak fölött füst nyújtózkodik lustán, kémény pipál, meleget ígér. Mielőtt ma ifj. Drótos Istvánékhoz (ő itt a tanácselnök-helyettes, egyébként autóbuszvezető) beköszönnénk, szemünket — hideg ide, eső oda — a hazatérő gyermek módjára végighordozzuk házakon, portákon, kerteken. Mintha csak azt kutatnánk, / ellenőriznénk, megvan-e minden kémény, ablak, kapu, gyümölcsfa, Eközben szemünkbe tűnnek az ősz sajátosságai: az udvaron műanyag hordók őrzik a nyári, őszi gyümölcsök cukrát, ízét, erejét, hogy egy-két hét múlva a szomszédos debrétei „patikában” jóféle papramorgót csepegtessen majd belőlük az ugyancsak viszlói Foga- rasi mester. Arrébb, kazlakba rakva a kukoricaszár, szecskázva, abrakkal keverve jóféle téli takarmány. Kimustrált, de mai napig üzemképes UE—28-as trak- j tor szíjtárcsája darálót hajt,; kapun keresztül öreg pa-i raszt mondja a „mi újság-i ra”, idén hat bikát nevelt, s adott át egyenként há-' romszáz—háromszázötven kilósként, ezért 110 ezer forint üti a markát. A kérges markot! Az Drótos Istváné is, érzem, ahogy kezet fogunk. Az Fiaskó Lászlóé, Barakonyi j Gyuláé és az idősebb Drótos Istváné is. Épp’ dologból jöttek haza, szántottak, egyenest traktorról leszállva ültek velünk asztalhoz. — Azzal, hogy leállítom az autóbuszt, nem ér véget a dologidő — magyarázza a házigazda, aki nap mint’ nap a Debréte—Miskolc útvonalon buszával teszi a dolgát oda-vissza. — Szinte minden eljáró viszlói jövedelmének másik fele itt, a háztáji gazdaságban teremtődik meg, pluszmunkával. Drótosék néhány éve építették takaros családi házukat. Meg is jegyzem: — Ez; a ház Miskolcon milliókat, érne. f. Felesége — aki egyébként j emődi — érti a megjegyzést. — Nem akartunk elmen-' ni innen. A mai világban, a nyugodt környezet meg- [. fizethetetlen. Ettől nyugod- tabb vidéket nemigen tér-; mett a megye. — Végső soron nem rossz itt lakni — veszi át a szót, Fiaskó János. — Ha az ember tudja a mértéket, s ha az ember szereti is, érti \ is a falusi munkát, itt is. meg tud élni tisztességesen, i Az alapellátás biztosított, csupán délután öt busz ér- 1 kezik Viszlóra ... Ott, a kedvet házias készítményekkel is doppin- j goló asztal körül néha egy- j I más szavába vágva védik, kritizálják, tervezik falujukat. Hogy a családonkénti 600 forintnyi tehóból, amit csupán ők szavaztak meg a társközségek közül, járda épül, majd portalanított út; hogy a rakacai tanács Ny- sája most már rendszeresen helybe hozza az ebédet a viszlói öregeknek; hogy az itt fiadzó pénz egynegyedét ; | költi csak magára a falu, j a többit, mint kegyes aján- |: dékot továbbadja a gyér- 11 mekeknek, unokáknak, akik máshol letelepedve, máshol j| beépítve, befektetve, példá- J ul Miskolcot, Szendrőt, Ede- í lényt gazdagítják vele. Nem kevés viszlói napjainkra máshol lel hazát, de azért a viszlói húsvét, a májusi 1 búcsú,, halottak napja, ka- ] rácsony haza hívja, haza várja fiait. Orvosát, mérnö- j i két, pedagógusait, vegyé- 1; szét, gyógyszerészét. Számolásnál derül ki, nemcsak jó búzát, sok okos embert is , kitermelt ez a föld, ez a ( \ táj. Este van, lámpagyújtogató sötét, amikor elköszö- ! I nünk. Viszlát, Viszló! Visszajövünk. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László
