Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. november 15., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

100.

M

ünnich Ferenc egyike azoknak a kiemelkedő történelmi személyiségeknek, akiknek neve egybefonódott a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalommal. Attól kezdve, hogy elkötelelzte magát a szocialista forradalom ügyének, aktív résztvevője volt azoknak az egész emberiség sorsára kiható összecsapásoknak, amelyek a forradalmi munkásmozgalom erői és ellenfelei között zajlottak le. A forradalmároknak ahhoz a nemzedékéhez tartozik, amely a hazai kommunista mozgalmat létrehozta, magasba emelte és következetesen harcolt a szocialista Magyarország megteremtéséért, védelméért és fejlesztéséért.

Eseményekben gazdag életutat tett meg. 1886. november 16-án született Fejér megyében, Seregélyesen. Az értelmiségi családból származó ifjú Tokajban nőtt fel. Munkácson érettségizett, Eperjesen járt jogi akadémiára és tett államvizsgát 1909-ben, majd a kolozsvári egyetemen doktorált jogból. Az első világháború kitörésekor hadnagyként vonult be a hadseregbe, s az orosz fronton, Galíciában esett hadifogságba. Személyisége fejlődésének döntő állomása volt a 'tomszki hadifogoly- táborban eltöltött, majd a szovjet hatalom védelméért vívott harc időszaka. Az itt elsajátított marxi, lenini tanítások és szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján vált a nagy októberi szocialista forradalom eszméit követő kommunista forradalmárrá.

1918 novemberében tért haza Magyarországra és részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakításában. A KMP létrehozása után politikai küzdelme a szocialista forradalom megvívásának előkészítésére irányult, s a forradalom győzelmébe vetett hitét akkor sem veszítette el, amikor 1919 februárjában a kommunista párt több vezetőjével együtt letartóztatták és őrizetbe vették. A Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása után kezdetben a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályának vezetője, majd a Vörös Hadsereg diadalmas északi hadjáratában részt vevő 6. hadosztály politikai biztosa, 1919 júliusában pedig a hadsereg-főparancsnokság politikai osztályának vezetője volt.

A Tanácsköztársaság megdöntése után az ország elhagyására kényszerült, s negyedszázadon át külföldön folytatta forradalmi tevékenységét. 1920-tól 1922-ig a Komintern megbízásából több országban végzett illegális pártmunkát. Ezután Spanyolországba való elutazásáig a Szovjetunióban'élt és dolgozott az ásványolajipari ellenőrző bizottság vezetőjeként.

Münnich Ferencnek, a fasizmus elleni harca férfimunka volt a javából. A szolidaritás legmagasabb formáját vállalta, amikor sok magyar és ezrekre tehető, más nemzetiségű önkéntes között, 1936 őszén Ibériába utazott, hogy a spanyol nép szabadságáért harcoljon a fasiszták ellen., A nemzetközi brigádok küzdelmeiben katonai vezetőként, az antifasiszta mozgalom hősies, de szerény harcosaként vett részt. Erényei magukkal ragadták az embereket a súlyos ütközetekben Madridnál, az

Ebrónál, Katalóniában és másutt.

Spanyolország után közel 2 évet töltött el francia fogságban, ahol a megpróbáltatásoknak talán a háborúnál is nehezebb időszakát élte át. Innen 1941- ben a szovjet kormány mentette ki, s tért vissza a Szovjetunióba. Szabadulása után — egyébként forradalmi életútja minden viszontagságos állomásának magatartását jellemezhető- en is — így köszönt magyar elvtársainak: „úgy látszik, igaza van a spanyol indulónak: törhetetlen fajta vagyunk”.

Amikor a Hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, a Vörös Hadsereg tisztjeként ismét fegyvert fogott a fasizmus ellen. Részt vett a sztálingrádi harcokban, majd 1942 végétől hazaftéréséig a moszkvai rádió magyar adásának szerkesztőségét vezette. 1945 szeptemberében tért haza a felszabadult Magyarországra. Majdnem 60 évesen, mégis fiatalos erővel fogott hozzá az ország újjáépítéséhez, s vett részit a népi demokrácia, a szocialista rend megteremtésének munkájában. Pécsett lett főispán, majd közel 3 évig a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője volt. 1949 végétől a Magyar Népköztársaságot képviselte Helsinkiben, Szófiában, Moszkvában és Belgrádban követként, illetve nagykövetként.

Politikai törekvései megvalósulásának kezdete utón tapasztalta, hogy amiért harcolt, nem éppen az lett, nem úgy lett, ahogyan gondolta. De nem sejtette, legalábbis kezdetben aligha, hogy a lendületesen és lelkesen folyó szocialista építőmunka sikerei mellett elkövetett súlyos hibák, a szocializmus válságba jutásához vezethetnek majd el. A személyi kultusz torzulásainak és törvénytelenségeinek riasztó észlelése, a hibák kijavításának következetlenségei miatti aggodalom keltődése során azonban már tudta, hogy csak gyors és határozott cselekvés hozhatja meg a kívánt javulást. Forradalmi életútjának kiemelkedő alkotó szakasza az 1956 októbere utáni időszak, amikor új erővel dolgozott az ellenforradalom felszámolásáért, a szocialista konszolidációért és a szocializmus építésének továbbfejlesztéséért. Kommunista vezetői tulajdonságai — kiváló politikai érzék, határozottság, bátorság — szervező- és döntési készség, stb. — ekkor bontakoztak ki leggazdagabban, és emelték őt a nemzetközi politikai élet reflektorfényébe is kerülő államférfiak sorába.

Kádár János mondta róla: „Sok nehéz helyzetet élt át Münnich elvtárs, de mindnyájunkkal együtt élete legnehezebb napjait, heteit, hónapjait talán 1956 őszén-telén érte meg, amikor mindaz, amiért ő és mások annyit küzdöttek, veszélybe került... Amikor világos lett, hogy cselekedni kell, az elsők között ott_ volt Münnich elvtárs, és a* nagyon nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ő nem változik, hogy az ö élete azé az eszméé, amelyre olyan régen felesküdött”.

1956 november 3-án Kádár Jánossal együtt, Münnich Ferenc részt vött a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakításában, s jelentős szerepet játszott a párt újjászervezésében. Az új forradalmi központban kezdetben a miniszterelnök első helyettese, a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere, 1958 januárjától 1961-ig a kormány elnöke, majd 1965-ig államminiszter volt. A kiváló kommunista forradalmár és államférfi 1967. november 29-én hunyt el Budapesten.

Münnich Ferenc életútjának mintegy 36 évét hazájától távollétben töltötte el. Külföldi tartózkodása éveinek minden körülményei között magyar kommunistának érezte magát annak ellenére, hogy a két világháború közötti illegalitás nyílt küzdelmeiben sok néven és sok ország állampolgáraként vett részt. Magyarsága az internacionalizmus példát mutató gyakorlatával párosult.

Egész életében hű maradt a forradalom ügyéhez, melyért mély hittel, szilárd meggyőződéssel, példás bátorsággal, kommunista öntudattal és erejét nem kímélve, fáradhatatlan energiával, aktivitással küzdött.

Münnich Ferenctől tekintélyes irodalmi hagyaték maradt ránk, melyről a Viharos út, A Magyar Tanácsköztársaságról, Egységben a békéért, a szocializmusért kötetei, vagy a Szovjetunió gazdasági életével kapcsolatos, korábbi cikkei és más írásai tanúskodnak. Elsősorban azonban nem az írás — melyet

színvonalasan művelt _,

h

anem a tettek embere volt. írói, szerkesztői képessége mellett szónoki képességgel is rendelkezett, mely megnyilvánult gyakran mondott beszédeiben.

Münnich Ferencet erős szálak fűzték megyénkhez, hiszen Zemplénben nőtt fel, s ifjúsága egy részének élményei kapcsolták a tokaji környezethez. Tokaj-Hegy- alja olyan nosztalgiát váltott ki benne, amelyben mindenkor szívesen találkozott az itt eltöltött idők szép emlékeivel, s (tért vissza lehetősége szerint ezekre a helyekre. Negyed- százados távollétéből való hazatérésére emlékezve, mondotta: „Mikor végre átléptem a határt és feltűntek a tokaji hegyek, könnyes lett a szemem. Pedig nem vagyok érzelgős.”

A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány elnökeként nem egy alkalommal járt a megyénkben. Ezek közül kiemelten nevezetes volt az 1961 februári látogatása. Ekkor a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülésén vett részt, amely a termelőszövetkezeti mozgalom és a mezőgazdasági termelés területi kérdéseit tűzte napirendre. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése kapcsán Münnich Ferenc felszólalásában hangsúlyozna, hogy megyénk tükörképe az egész országnak. A termelőszövetkezeteket példamutatóan kell megerősítenünk, azokat olyan gazdaságokká kívánatos fejlesztenünk, amelyek mielőbb felzárkóznak az erős, tapasztalt közös gazdaságok mellé.

M

ünnich Ferenc emléke általános tiszteletnek örvend megyénkben éppúgy, mint az egész országban. Tokajban mellszobrát állították fel, a szerencsi Munkásőrség az ő nevét viseli. Életműve nagy elismerést vált ki az emberekben, mely méltán gazdagítja legszebb forradalmi hagyományainkat.

Dr. Ernőd i Gyula

a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanszékvezetője

llj Helikon-kötet

A Helikon Kiadó műhelyéből több új történelmi témájú kötet és kultúrtörténeti munka került a könyvesboltokba a közelmúltban.

Üj vállalkozásukban, a „Névnap” könyvekben most a Katalin név jelentését, történetét, leghíresebb viselőit, az általuk ihletett műalkotásokat — költeményeket, festményeket, szobrokat — ismerhetik meg az olvasók. A népszerű Labirintussorozat négy újabb kötettel gyarapodott.

Már kapható a Múlt születése című sorozat legújabb darabja is, amely ezúttal az egyiptomi birodalmakat mutatja be. November végén kerül a könyvesboltokba Thuróczy János A magyarok krónikája című művének hasonmás kiadása. A krónika a magyarországi reneszánsznak történeti és irodalmi szempontból egyaránt jelentős alkotása.

A könyv mellé kísérőkötet is készül, amelyben közzéteszik a latin nyelvű krónika klasszikussá vált Horváth János-féle magyar fordítását, valamint a Krónika történetírói és művészettörténeti értékelését.

Befejezték a karbantartási munkákat az FKFV 255 téli célgépén a vállalat szakemberei. Képünk az I. számú Közterületi Kommunális Üzemben készült, ahol a rakodó, szóró és hóekés járművek a főváros öt kerületét, mintegy 800 kilométeres közúti hálózatot tisztítanak majd meg a télen. A vállalat e legnagyobb telepén 40 000 köbméter anyag áll készen a szórási munkákhoz.

Kommunisták és

Több évtizedes tapasztalatok tanúskodnak arról, hogy politikai, gazdasági vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, működési megoldásainak konkrét formái, módszerei és eszközei mindig az adott társadalmi viszonyokban, a mindenkori konkrét feltételekben gyökereznek. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korábbi, éles osztályellentétekkel tagolt társadalmi viszonyai között a társadalmi-politikai folyamatokat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonviszonyokban végbement forradalmi változások együtt jártak a huszáros rohamokkal, a radikális megoldásokkal, s nemegyszer adminisztratív eszközök nagymértékű alkalmazásával. A szocialista viszonyok konszolidálásával viszont előtérbe került a reformoknak, mint a fejlődés politikai eszközének alkalmazása.

A munkáshatalom viszonyai között a reform nem a forradalom ellentéte, hanem kibontakozásának, céljai megvalósításának korszerű eszköze. A folyamatos reformok társadalmi viszonyaink elért állapotának meghaladását, az új körülményekhez való alkalmazkodást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializmus fejlődésének sikere a reformok szükségességének időbeni felismerésén, és bátor, de körültekintő megvalósításának képességén múlik.

A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igényekben a fejlődés során szakadatlan változások mennek végbe. Ezek szükségessé teszik az új helyzetnek, a növekvő igényeknek már nem megfelelő szervezeti keretek és működési mód megváltoztatását. Ahol ennek szükségességét nem érzékelik, s a szükségessé vált korrekciókat elmulasztják, az adott szervezet működésének hatékonysága meggyengül, fejlődése megtorpan, s a korábbinál nagyobb erőfeszítésekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előrehaladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások, ha úgy tetszik a reform szükségességét felismerjük, és késlekedés nélkül, de megfontoltan cselekedjünk. Éppen ebben van minden szinten a politikai, gazdasági és más szervek vezetésének nagy szerepe és felelőssége.

Pártunk felismerte a megérett változások szükségességét, s élére állt az élet különböző területein a társadalmi, gazdasági újításoknak, a reformok kezdeményezésének. A vezetésével megindult reformok nyomán hazánkban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég, ha a gazdaságirányítás reformfolyamatára, a politikai rendszer fejlesztésére, a közigazgatás korszerűsítésére, vagy a szocialista demokrácia fejlesztése terén tett lépésekre hivatkozunk.

Ugyanakkor a dolog lényegéből következik, hogy bármennyire jelentősek is megtett lépéseink, de nem elégségesek. A korábbi keretek és módszerek a gazdaság ex- tenzív fejlődésének követelményeire, s a gazdasági és társadalmi irányítás nagyfokú központosítására épültek. De az extenzív fejlesztés lehetőségei felett eljárt az idő. A nagyfokú központosítás leépítésére irányuló kezdeményezések a különböző szinteken sokszor lefékeződtek. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a régi intézményrendszer, a korábbi struktúrák ellenállhatnak, s nemegyszer ellenállnak a változás igényének. Ez azzal is összefügg, hogy sok embernek egzisztenciális érdekei fűződnek a változatlansághoz, vagy annak látszatváltozásokkal való megőrzéséhez. Pedig az előttünk álló feladatok a központilag kezdeményezett reformok következetes végigvitelét igénylik a közép- és alsóbb szintű szervek irányító munkájában, a vállalatok és munkahelyek életében.

Az egyes területek munkájának jobbítására irányuló reformokat nem lehet pusztán központi rendeletekkél megvalósítani. Az új elvek és módszerek érvényesítése

konkrét intézkedéseket, öntevékeny kezdeményezéseket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyeknek csak irányát, jellegét lehet fentről meghatározni, de mélységét, konkrét formáit a helyi viszonyoknak megfelelően önállóan lehet és kell kidolgozni. Ez a társadalmi demokratizmus lényegéhez tartozik. A reformintézkedések akkor válnak igazán hatékonnyá, ha kiegészülnek a helyi megvalósításra irányuló sokszínű javaslatokkal, kezdeményezésekkel. Ha ezek elmaradnak, vagy erőtlenek, az ügy látja kárát. Jól érzékelteti ezt az elmaradás, amely a vállalati szervezet, a vállalati belső irányítási viszonyok fejlesztése terén kialakult, amely hovatovább veszélyezteti a vállalatirányítás fejlesztésére tett reformlépéseink sikeres megvalósítását.

A társadalmunkban folyamatban levő reformok eddig is és a jövőben is a párt kezdeményezésére és vezetésével mennek végbe. A párt- szervezetek, a kommunisták sokirányú munkát végeznek ezen a téren. A legfontosabb teendőik közé tartozik, hogy magyarázzák és megértessék a reformok szerepét és szükségességét. Csak így tudják elérni, hogy környezetük pártonkívüli dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, hanem cselekvő részeseivé váljanak helyi megvalósulásuknak. Ennek során okos érvekkel kell hogy leküzdjék a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodásból is táplálkozó konzervativizmust helyenként a reformoktól való idegenkedést, sőt szembenállást.

A pártszervezetek ösztönözzék a vállalati, munkahelyi vezetést a gyorsan változó feltételekhez való alkalmazkodásra, az ennek érdekében szükséges helyi változtatások kezdeményezésére, a megérett problémák megoldására. Erőteljes politikai támogatásuk nélkül aligha nyílik szabad út a megalapozott helyi reformkezdeményezéseknek. Kételyeik türelmes meghallgatásával és megválaszolásával lehet legeredményesebben kommunistákat bevonni á reformfolyamatokba való aktív részvételbe.

A reformok érintik a pártmunkát is. Megváltoztatják annak korábbi feltételeit, visszahatnak a pártszervezet tevékenységére. Ezért szükséges, hogy a pártszervezetek saját munkájukat folyamatosan hozzáigazítsák a változások által teremtett új igényekhez.

T. I.