Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 6 1986. november 15., szombat . . mmmmm Uj szolgáltatóhoz és orvo si rendelő épült Ózdon, az Újváros téren. A létesítmény jelentősen hozzájárul majd a nagy létszámú lakótelep egészségügyi, szolgáltatóipari ellátásához. Fotó: Kerékgyártó Mihály Falugyűlés Kisfokaiban Évi több százmillió forint kiesés nehezen gyógyulnak „A nyáron megalakult a vízműtársulás. Jó úton halad az új iskola építése, amelyhez nagy segítséget kapunk a megyei tanácstól. A tehó idei bevételéből is jócskán jutott a község gyarapítására. Jövőre további húsz telket alakítunk ki, amelyhez megkaptuk a portánként harminc—harmincezer forintos hozzájárulást a felsőbb szervünktől.” A fentieket Bajor Józsefné, a Kisfokaji Községi Tanács elnöke sorolta azon a falugyűlésen, amelyet e hét elején rendeztek meg a helyi művelődési házban. Fejkendős asszonyok, közép- és időskorú férfiak, sőt a legifjabb nemzedék is szép számban képviseltette magát az ösz- szejövetelen. A legutóbbi találkozó óta eltelt időszak eredményeit és a következő esztendőkre szóló tennivalókat ismertető elnöki beszámolót követően ki-ki vér- mérséklete szerint mondta el véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban. Érsek Miklós például a vezetékes vízhálózat építésével kapcsolatos aggályait fogalmazta meg. Véleménye szerint az utakat a szakemberek csak túrják-fúrják és a legfontosabbat, a lakások bekötésére szolgáló „csonkokat” nem szerelik fel. Az elnökasszony válaszából azonban kitűnt; a vízvezeték-hálózat kiépítése az egész lakosság igénye volt. A terveket és a munkát szakemberek készítették, iiletőleg végzik el, és ebben csupán a gerincvezeték kiépítéséről volt szó. A lecsatlakozást a lakosoknak kell elvégeztetni, amelyekre meghatározott tarifák vannak érvényben. Bazsó László a telkek kisajátítása felől érdeklődött. Mint mondotta: furcsa, hogy a kisajátítás és az újraértékesítés összege között oly nagy az eltérés. A válasz: amikor a tanács illetékese a kisajátításra egyezséget kötött csaknem száz személy- lyel, méltányos árakat szabott meg. Ezután a tanács elvégezte a szükséges közművesítést, a telkek ára ezzel nyilvánvalóan magasabb lett. A különbség oka ebből ered. Valamennyi felszólalást természetesen hosszú lenne felsorolni, ugyanis a késő órákig tartó találkozón jó né- hányan több alkalommal is elmondták véleményüket, javaslatukat. Voltak, akik a Kistokaj és Miskolc között közlekedő autóbuszok útvonalával nem értettek egyet, mások pontosan az ellenkezőjének adtak hangot. Többen kifogásolták, hogy a legkülönbözőbb helyeken felfelbukkanó illegális gyűjtőhelyek csúfítják a falu képét. Ám hogy ez megszűnjön, nem elég csupán általánosságban szóvá tenni. A fegyelmezetlen, rossz példát mutató lakosokat meg kell büntetni. Sokan feltették a kérdést: miért csatolták Má- lyihoz az Agrokert, a Mátra- Füszértet és az Egbort? Erre vonatkozóan az elnökasz- szony a következőket válaszolta: a megyei tanács megállapította, törvénysértés történt, amikor azok Mályihoz kerültek. A területszámítások igazolták, hogy a Mát- ra-Füszért és az Egbor teljes egészében Kistokajhoz tartozik. Ennek azért nagy a jelentősége, mert ez év január elsejétől az említett vállalatok úgynevezett területfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni az illetékes tanácsoknak. Ez Kistokajnak öt—nyolcszázezer forintot jelentene évente. A községi párttitkár, Bodnár József szavaival, miszerint sürgősen javítani kell a község kereskedelmi ellátását, valamennyien egyetértettek. Az elhangzottakkal kapcsolatban Abonyi Attila, az Unió Áfész beruházási és fejlesztési osztályának vezetője elmondta; az áfész csak azokon a helyeken vállalhatja az újabb egységek üzemeltetését, amelyeken ehhez a helyi tanácsok elegendő támogatást adnak. Ügy tűnik, a kistokaji tanács által felajánlott százezer forint, az ingyentelek és a lakosság társadalmi munkája nem elegendő ... Jóllehet, az ittenieknek égetően szüksége van egy korszerű ABC-üzletre és egy húsboltra. Annál inkább, mivel gyakori látvány errefelé á kenyérre várakozók hosz- szú sora. A témával kapcsolatban kialakult parázs vita összegzéseként a tanács elnöke a következőket mondotta: kétségtelenül régi és többször szóvá tett.gond az üzlethálózat fejlesztése. A község érdeke úgy kívánja, ha az Unió Áfész-szel rövidesen nem sikerül egyezségre jutni, akkor más partnert kell keresni. Monos Márta Az erdők Hazánk nemzeti vagyonának tekintélyes részét jelenti az 1,7 millió hektár erdő. Az élő fák jótékony hatását környezetünkre mindannyian ismerjük, a fakitermelés gazdasági szerepe pedig mil- liárdokkal mérhető. Érthető tehát, hogy a közvéleményt éppúgy aggasztják a növényvilág óriásairól szóló kedvezőtlen hírek, mint a gazdasági szakembereket. Mennyire egészségesek a magyar erdők? — erről beszélgettünk nemrégiben a fák „orvosaival”, az Erdészeti Tudományos Intézet erdővédelmi osztályának vezetőivel, pontosabban: dr. Pagony Hubert címzetes egyetemi tanárral, aki a közelmúltban történt nyugdíjazásáig volt az osztály vezetője, és Varga Szabolccsal, aki jelenleg tölti be ezt a posztot. Magyarország a lomberdő zónában helyezkedik el. Er- deink 73 százaléka úgynevezett kemény lombfa; tölgy, bükk, cser, akác; 14 százaléka gyorsan növő nyárféle, éger. Csak 13 százalék a fenyő, zömében erdei- és feketefenyő. Mindössze 1 százaléknyi a lucfenyő, ez a legértékesebb faj. (Az éghajlati körülmények nálunk nem teszik lehetővé, hogy lényegesen nagyobb arányban telepítsenek lucfenyőt.) Részben a fajtaösszetétel magyarázza, hogy erdeink- ből több mint egymillió hektár negyven évnél fiatalabb, ami valójában nem jelent „fiatalságot”, mert zömében gyorsan növő fafajtákról van szó, amelyek 30—40 éves korukban vágásérettek. Ez azt jelenti, hogy nagyarányú, folyamatos felújításra van szükség; az új erdők telepítésének 'aránya pedig évente 10—20 ezer hektár. Parlagon héverő szabad terület volna több is, az erdősítési kedvben sincs hiány, csak az anyagi lehetőségek szabnak korlátot. Rátérve eredeti kérdésünkre, az európai átlaghoz képest nem rossz a magyar erdők egészségi állapota. Ez részben annak köszönhető, hogy nálunk nem olyan magas fokú az iparosítás, mint nyugati és északi szomszédainknál. Magyarországon egyelőre nem kiemelkedő probléma a savas eső, és a talaj elsavanyodása, egyértelműen ezt bizonyítják kutatásaink — hangsúlyozták beszélgetésünk során az ÉRTI szakemberei. — Természetesen a fák egészségi állapota évenként változhat, ebben az időjárás alakulása döntő szerepet játszik. Jelenleg — a nyolcvanas években — az erdészeti szakembereknek legnagyobb gondja a kocsánytalan tölgyek károsodása, amelyet 1978-ban észleltek először. A nemzetközi együttműködés keretében végzett vizsgálatok során hasonló megbetegedést észleltek Romániában és Szlovákiában. A tényekből kárláncolatra következtettek a szakemberek. Ma már megállapítható, hogy a magyar kocsánytalan tölgyek betegsége keletről nyugatra terjed, eljutott Ausztriába és Csehszlovákiába, a Morva vidékére is. A terjedési irány is bizonyítja, hogy ez a tölgypusztulás nem függ össze az iparosodással járó úgynevezett imissziós ártalmakkal, amelyekra egyébként a tölgy a legkevésbé érzékeny. Az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei összefogtak a társintézményekkel a kocsánytalan tölgy pusztulását okozó tényezők megismerése érdekében. A négy esztendeje tartó kísérletek és megfigyelések eredménye azt bizonyítja, hogy a Zempléni hegység tölgyesei mór túl vannak a megbetegedés kulminációjón, ami itt 31,1 százalékos pusztulást jelentett. A Kemenesháton (Vas megyében) viszont — ahol 1984—85-ben kezdődött ez a kóros folyamat — eddig még csak 2,4 százalékos a megbetegedés. A tényekből, a tölgy pusztulás arányaiból és terjedési irányából arra következtetnek a szakemberek, hogy néhány év múlva nyugat felé „kiér” az országból ez a fabetegség, megszűnik a kocsánytalan tölgyek tömeges elhalása. Tudnunk kell azt is, hogy a kórokozó gombakártevő a kárláncolat utolsó szereplője, amely az aszálytól sújtott, hótlan hideg telektől meggyötört fákat támadta meg, amelyeket legyengítettek az elszaporodott lombrágó rovarok, szúk, a korha- déklakó gombák. A „sorban” a lombrágó rovarok a legjobban megfoghatók, ezért a szakemberek összefogtak, hogy ezt a láncszemet „kilőve” megszakítsák a kárláncolatot. (A téli araszolók például évente 740 millió forint veszteséget okoznak kártételükkel. Az ellenük való folyamatos védekezés e nagy összeg töredékébe kerülne.) Beszélnünk kell még a fenyvesek ellenségeiről is, amelyek főként a laza szerkezetű homokos talajon támadnak. A gyökérrontó tapló a homokban vízszintesen terjeszkedő gyökereken jut egyik fától a másikig, 20— 30—40 éves korukban károsítja a fenyőket — elsősorban az erdei- és feketefenyőt — hatalmas foltokban pusztítja e szép tűlevelűeket ._ A hatásos biológiai védekezés kidolgozása dr. Pagony Hubert nevéhez fűződik: 1983-ban jelentette be az ÉRTI és a Phylaxia Vállalat szabadalomként az Angliából adaptált módszert, amely az óriás terülő gomba „személyében” találta meg a kórokozó méltó ellenfelét. Hektáronként ezer forint a védekezés költsége, ezt is megtéríti az állam a gazdaságoknak. A gyógyító gomba spóráját a Phylaxia Vállalat szaporítja. Ám a körülmények ilyen kedvező alakulása mellett is kell tíz esztendő az országos „győzelemhez”. Hiába, az erdők nehezen gyógyulnak. Az erdők károsítói elleni védekezés az egyik legnagyobb és legfontosabb kutatási témája az Erdészeti Tudományos Intézetnek. Jelszavuk a biológiai és integrált védelem. Minél kisebb méreghatást gyakorolni a tért mészetre, és nem kémiai szereket alkalmazni, hanem a meleg vérű állatokra és az emberre ártalmatlan szereket, amelyek megkímélik a környezetet. Például kitinszintézist gátló hatású szerrel gyakorlatilag éhhalálra ítélik a hernyókat. A hatékony és szelektív védekezés időbeni alkalmazásához azonban nem kisebb technikai segítőtárs kell, mint a helikopter. A növényvédelem másfél évtizede alkalmazott segítőtársai a mezőgazdaság „kezében” vannak, csak néhány erdő- gazdaság rendelkezik részben velük, társulás útján. Ráadásul ezek a növényvédelmi helikopterek kiszolgálták már idejüket, újak beszerzése pedig igen nagy gondot jelent a költségvetésnek. Azt mondják, a fák állva halnak meg. De nem mindegy, hogy mikor. Hogy fiatalon letarolja-e az őzcsapat, vagy harmincéves korukban kivágják? Netán megéri a száz esztendőt is a bükk, hasznos madárnemzedékek egész sorának otthont adva? Csakhogy ha 50 —60 évvel még tovább élhetne, ötször annyi faanyagot adna. Évente több százmillió forint kiesést okoz, hogy erdeink biológiai képességeit nem teljesen használjuk ki. Hogy beteg erdeink nehezen gyógyulnak, de egészséges fáink életét is megrövidítjük. I. E. Álmodozni is kell * * m Ha azt mondjuk: matyó népművészet és gyógyvíz, akkor bizonnyal mindenki Mezőkövesdre gondol. E két. — az idegeneket, leginkább vonzó — adottságára építhet a város, amikor távlati és rövidebb időre szóló fejlesztésről, fejlődésről gondolkodik. Azonban önmagában a fürdő és a népművészeti kincs kevés. Mármint az idegenforgalom szempontjából. Ezekhez egyebeket kell hozzátenni, melyek az idelátogató turistákat hosszabb ideig itt tartják. Mindezekről esett szó a ’ Mátra—Bükki Intéző Bizottság elnökségi ülésén, melyet a matyó fővárosban tartottak nemrégiben. Melynek fekvése az idegenforgalmi í szempontokat nézve, igencsak kedvező. A 3. sz. főúton (mely egyben nemzetközi útvonal is), jól megközelíthető. Az már más kérdés, hogy éppen ez okozza az egyik legnagyobb gondot, hiszen a nagy forgalmú útvonal éppen a város belsején vezet keresztül. Zsúfoltságot, lassú haladást, s nem utolsósorban számos balesetveszélyt okozva. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy mindezeket megszüntetendő, rövidesen elkezdődik e fontos útvonal várost kikerülő szakasza. Ami persze eredményezi majd a biztonságosabb, gyorsabb közlekedést. De nem befolyásolja az idegenforgalmat. A jövőt tekintve, számos olyan kérdésről volt szó az ülésen, melyek egyértelműen a jobbítás szándékával fogalmazódtak meg. így például a hőfürdő mai helyzete. Mint ismeretes, nemrégiben adták át a 150 ágyas reumakórházat. Ez is, meg a forgalom fellendítése is igényli, indokolja a további fejlesztéseket. Melyben benne szerepel a föld- gázvezeték kiépítése is ezen a területen. Az elért eredmények mellett a gondok is jelen vannak. Ugyanis fürdő nem lehet víz nélkül — mondotta a fürdőt üzemeltető vállalat igazgatója. Nos, amilyen egyszerű és egyértelmű ez a mondat, annál nagyobb problémát jelent a valóságban. Érzékeltetésül: a kevés1 víz miatt ez év tavaszán alig tudták megnyitni a Zsóri-fürdőt. Igaz, négy kútból töltik fel a medencéket, de ez — úgy tűnik — kevés. Ezért újabb kutatófúrásokat végeztek, nem sok eredménnyel, annál több pénzért. Az sem valami jó, hogy a 72 fokos víz helyett — egy kút kivételével —, csupán 36 fokos vizet hoznak felszínre. Az is érthető, hogy minden vállalat a gazdaságosságra törekszik. Márpedig a vízművek a kapott megyei tanácsi támogatáson túl, jelentős pénzeket kénytelen saját nyereségéből a fürdő fenntartására fordítani. A Zsóri persze kell. Ezt mindenki így gondolja. Ám, — mint azt az intézőbizottság elnöke megfogalmazta: mindenképp ajánlatos egyéb forrásokból fedezni azt a kiadást, melyet jelenleg a vízmű kénytelen adni. Többször is elhangzott: bizonyos áldozatokat kell hozni azért, hogy Mezőkövesd idegenforgalma még lendületesebben fejlődjék. Az üdülőterület kereskedelmi ellátása terén szóba került — s ez tervként is szerepel —, egy 400 négyzetméteres alapterületű ABC-áru- ház építése. A hozzászólásokból kitűnt: ez esetben is. két oldala van az éremnek. Először: a kihasználtság, a gazdaságosság. Másodszor: hogy kell, mert az idelátogató vendégek (most már a reumás betegek is), igénylik a színvonalasabb kereskedelmi ellátást. A vélemények megoszlottak pro és kontra. Mert, ha azt nézzük, hogy itt perspektívákban kell gondolkodni, akkor indokolt ennek az áruháznak az építése, még akkor is, ha üzemeltetése során az érintett cégnek (jelen esetben a helyi áfész- nek) átmeneti pénzügyi nehézséget okoz. Mindenesetre ajánlatos egy új létesítmény esetében az is, hogy előre feltérképezzék az illetékesek. kiktől, és milyen anyagi forrásokra lehet számítani. A' résztvevők többször érintették a megfelelő propaganda hiányát is. Márpedig az ilyen kincsekkel rendelkező város megismertetése honiakkal és külhoniakkal, nagyon is kívánatos. Ezen az értekezleten is több ajánlat hangzott el erre vonatkozóan. Most már csak ki kell ezeket használni. Mindezeken túl helyi kiadványok megjelentetésével is hozzájárulnak Mezőkövesd megismertetéséhez. így magyar és német nyelvű szöveggel leporellót, városi kiadványt, a Kis Jankó Borikiállításról készítendő több nyelvű szöveggel ellátott színes albumot terveznek kiadni. Törekednek persze a helyiek. Kulturális rendezvények sorozatával például. Májustól—szeptemberig számos program növeli majd a város hírnevét. A művelődési központ szervezésében nyáron több kiállítással, augusztusban nemzetközi néptáncfesztivállal csalogatják az idegeneket. S álljon itt még néhány olyan elképzelés, melyek mind-mind a város idegent vonzó szerepét erősítik majdan. Szabadidő-központ, mely kulturális, szórakoztató és sportcélokat egyaránt szolgálhat. A város büszkesége, a Hadas-településrész, alkotóházzal, vendégházzal bővül. Tervezik a . hőfürdő parkjában egy szabadtéri színpad építését. A gyógy- turizmus várható fellendülésére számítva, gyógyszálloda építése is szerepel az elképzelések között. Mindezekből is jól érződik: Mezőkövesden akarnak, sokat tesznek a fejlődésért, az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kiaknázásáért. S itt a tények, a jelen gazdasági helyzet mérlegelése mellett kellenek az elképzelések, az álmodozások is. Hiszen, ha ez nem lenne, akkor... Mészáros István