Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-14 / 268. szám
1986. november 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nitrát az ivóvízben Több száz olyan település van hazánkban, amelyekben máig megoldatlan gondot okoz az ivóvíz magas, egészségre káros nitráttartalma. Miért és kikre veszélyes a nitrátos ivóvíz? — ezt kérdeztük dr. Homonnai Andrásnétól, és Horváth Gábortól, a Fővárosi Vízművek osztályvezetőitől. — Az ivóvíz magas nitráttartalma körülbelül féléves korig a csecsemőknél okoz megbetegedést, amely súlyosabb esetekben fulladá- sos halálhoz is vezethet. A csecsemők vérének hemoglobinja ugyanis a nitrátban levő oxigént is felhasználja. A szervezetbe jutó nitrátok úgy alakítják át a hemoglobint, hogy a vörös vérsejtek nem tudják ellátni feladatukat. Évtizedek óta ismert ez a betegség. Régen, amikor minden anya szoptatta a gyermekét, ez még nem jelentett problémát, csak azóta van baj, amióta mesterséges csecsemőtáplálás létezik. Az olyan településeken, ahol tudják, hogy magas a víz nitráttartama, a terhesgondozáson hívják fel a szülő nők figyelmét arra, hogy semmiféle csecsemő- táplálékot ne készítsenek ilyen vízzel. Ezen ugyanis nem segít a forralás sem, a nitrát ilyen módon nem távolítható el a vízből. Féléves életkortól a gyermekek hemoglobinja átalakul, s ettől kezdve a nitrátos víz fogyasztása nem jelent veszélyt. — Ezek szerint a felnőttekre egyáltalán nem veszélyes? — Világszerte nagyon sok anyagot vizsgálnak, hogy rákkeltő-e vagy sem. S bár a nitrátos ivóvízről is sok tanulmány készült már ilyen szempontból, a rákkeltő volta egyértelműen nem bizonyítható. _ Honnan tudhatják az e mberek, hogy a víz, amit fogyasztanak, nitrátos-e vagy sem? — Magyarországon igen szigorú szabvány van, nagyobb megszorításokkal, mint a világ sok országában. Literenként 40 gramm az a határérték, amely alatt a nitráttartalom még nem káros az egészségre. Vezetékes vizet ennél nagyobb nitráttartalommal sehol az országban nem szolgáltatnak. A probléma csak azokon a településeken áll fenn. ahol nincs vezetékes ivóvíz, hanem azt vagy ásott vagy fúrt kutakból nyerik. Sok helyen éppen azért nem tudják helyi forrásokból megoldani a vízellátást, mert a rendelkezésre álló vízkészletek nitráttartalma nagyobb a megengedettnél. Ebből a szempontból alaposan feltérképezték az országot, s pontosan tudják, melyik település mennyire veszélyeztetett. Elsősorban Borsod, Baranya, a Balaton-felvi- dék és egyes alföldi községek gondja ez. — Honnan származik a víz nitráttartalma? — A legnagyobb, bár korántsem egyetlen szennyező a mezőgazdaság. A mai agrártechnológia mellett igen sok műtrágya és természetes trágya megy veszendőbe azáltal, hogy hatóanyaguknak csak egy része hasznosul, a, többi beszivárog a talajba és a talajvizet szeny- nyezi. Természetesen a mezőgazdaságnak sem érdeke, hogy a műtrágyázás ne az eredeti célját szolgálja, de még nem jutottak el oda, hogy akkor és annyi műtrágya kerüljön a földekre, amennyi és amikor kell. Az utóbbi években elkezdték használni a folyékony műtrágyákat, amelyek jobban megkötődnek, de az áruk is magasabb a hagyományosnál. Hazánkban az utóbbi egy-két évben csökkent is a műtrágya-felhasználás, éppen anyagi okokból. Ez ugyan jó az ivóvíznek, de a termelés meg fogja sínyle- ni. A nitrátprobléma nemcsak nálunk, hanem a fejlettebb agrártechnikájú országokban is fennáll, például Hollandiában és Dániában. Számtalan próbálkozás ellenére még ők sem tudták megoldani, hogy ne növekedjen az ivóvíz nitráttartalma. Súlyos veszélyt jelent az ivóvíz minőségére a szennyvíz is. Legtöbb településünkön a vízhálózat fejlesztésével nem tart lépést a szennyvízhálózat kiépítése. A hirtelen megnövekedő vízfogyasztás nyomán egyre több szennyvíz keletkezik, de megfelelő csatornázás híján helyben szikkasztják el, aminek következtében növekedhet az ivóvíz nitráttartalma. Így fordulhat elő az is, hogy a korábban tiszta vezetékes vízben is fokozódhat a nitráttartalom. — Ha már egyszer nem sikerül megelőzni, mit lehet tenni a már nitrátos vízzel? — Többféle módszer van már, de az Egészségügyi Világszervezet nem tud olyan nitráteltávolítási technológiát javasolni, amel}' minden esetben gazdaságosan használható lenne. — Néhány éve bemutattak a tévében egy olcsónak és jónak tűnő magyar berendezést. Ennek mi lett a sorsa? — Ez az úgynevezett ioncserés eljáráson alapul, az ötletet nem vetették el. A legnagyobb hátránya az, hogy kivonja ugyan a vízből a nitrátot, de az a felületén kötődik meg, tehát szennyvizet termel, amit el kell távolítani, és el is kell helyezni valahol. E berendezés alkalmazásakor nagyon szigorú egészségügyi előírásokat kell betartani, mert az eljárás során felhasznált gyanták felületén baktériumok szaporodhatnak el, s fertőzést okozhatnak. Ha ügyelnek a megfelelő kezelésre, ez a berendezés nagyon jó szolgálatot tehet kisebb létesítményekben, például egy óvodában. A nitrátmentesítés egy másik útja biológiai. A víz nitráttartalmát erre alkalmas baktériumok segítségével távolítsák el, de mint minden biológiai módszernél, itt is gondot okoz az automatizálás és a folyamatos működtetés megoldása. Bár a módszer igen költséges, valószínűleg ez lesz a jövő útja. N. G. Az edelényi pártbizottság az idén is megszervezte a város és körzetében gazdálkodó termelőszövetkezetek elnökeinek és párttitkárainak tanácskozását. Az immár hagyományos megbeszélésen — mint ahogy azt Szabó Pál, a városi pártbizottság első titkára is hangsúlyozta — mindig a gazdálkodás további eredményeit meghatározó egy-egy részterület ismereteinek feltárására, boncolgatására kerül sor. Most a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról, az együttműködés tapasztalatairól és lehetőségeiről esett szó. A vitaindítóban Meskó László, az edelényi pártbizottság politikai munkatársa a különféle együttműködések tapasztalatainak vizsgálatán túl felhívta a jelenlévők figyelmét — úgymond — a rejtett lehetőségekre is. Elmondotta, a leggyakoribb együttműködési kapcsolatok a gépcserékhez kötődnek. Szívesen segítenek a szövetkezetek egymáson, ha az adott esetben például műszaki kapacitásbeli hiányosságot old meg, viszont legtöbb esetben mereven elzárkóznak, ha alkatrészről, s annak összehangolt beszerzéséről van szó. Tény, a szövetkezetek közötti, avagy a gazdálkodó szervek közötti együttműködés továbbfejlesztésének gyakran a pénzhiány vet gátat. Ám az is tény, hogy a jelenleginél több közös beruházásra lenne lehetőség. A községek ifjú generációját majdan be kell kapcsolni a szövetkezeti mozgalomba. Az első lépéseket a gyermekek pályaválasztásánál kell elkezdeni. Természetes tehát, hogy együttműködés legyen a termelőszövetkezet és a helyi általános iskola között. A községek lakosainak életét, közérzetét meghatározza az ellátás, a szolgáltatások színvonala, valamint a munkalehetőség. A szövetkezeteknek részt kell venniük a feladatok megoldásában, a gondok felvállalásában. A községi tanácsok és a termelőszövetkezetek jó viszonya mind a kettőnek a gazdálkodására, működésére pozitív hatással van. Meskó László említette az Aggteleki iNemzeti Parkkal, a Borsodi 'Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal, a vadásztársaságokkal, valamint a Termelőszövetkezetek Szövetségével létrejött együttműködési szerződéseket, s röviden értékelte azokat. Dr. Perjést Zoltán, a megyei tanács osztályvezetője a községekben a munkaerők foglalkoztatásának megoldására, s ennek anyagi fedezetére hívta fel a figyelmet. Elmondotta, a termelőszövetkezetek az új munkahelyek létesítéséhez, illetve az új munkaerők foglalkoztatásához különféle támogatásokat élvezhetnek. Ismert például az elmaradt térségek fejlesztését elősegítő kormányprogram. Erre a célra a kormány 3 milliárd Ft-ot biztosított, melynek egyötöde Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe kerülhet. Az Állami 'Bér- és Munkaügyi Hivatal is rendelkezik olyan pénzeszközökkel, amelyek a helyi munkahelyek létesítését szolgálják. Számolni lehet a gazdálkodásban az átképzési támogatás lehetőségével is. Az eszmecserén szót kért dr. Lőrincz Gyula, a rozs- nyói pártbizottság titkára is, aki a rozsnyói járás és az Edelény és környéki mező- gazdasági szövetkezetek közötti hagyományosan jó kapcsolatról beszélt, s amely továbbfejleszthető és színesíthető. Edelény és vonzáskörzete szövetkezeteiben a jelenleginél több szakemberre lenne szükség. Ezért újult meg az. edelényi pártbizottság és a gyöngyösi mezőgazdasági főiskola közötti együttműködési szerződés. Jó lenne azonban — mondotta Szabó Pál —, ha a termelőszövetkezetek külön-külön is szorosabb kapcsolatot tartanának fenn a főiskolával. bca Füszerpaprika-múzeum Kalocsán Kalocsán egy régi malomépületben a Mezőgazdasági Múzeum összegyűjtötte a fűszerpaprika történetével kapcsolatos adatokat, egykori termesztési és feldolgozási eszközöket. A századfordulón mintegy 2000-3000 hektáron termesztettek fűszerpaprikát. A nyugat-európai országok vevői már akkor többre értékelték a magyar paprikát, mint a spanyolt, mert a Kárpát-medence éghajlata különleges minőséget biztosit. Az őrlemény fűszerező hatása, íz-, aromaanyagai jobbak, mint a hasonló fajtájú külföldi paprikáé. A termelés fokozatosan bővült. Jelenleg 10-12 ezer hektáron termelnek paprikát. Még egyszer a lízing-ügyről A napokban felkereste szerkesztőségünket Bódi J enő, az IKR alközpontjának vezetője. A maga részéről nem teljesen értett egyet a közelmúltban megjelent, a lízingelésről szóló írásunkkal, s mivel egy taggazdaságuk vezetőinek érveit ismertettük, úgy érezte, a felmerült problémákra a termelési rendszer nevében neki is válaszolni kell. Kérésétől természetesen nem zárkóztunk el. * Meglepő módon indult a beszélgetés. A termelők, a szövetkezetek túlzottnak tartják a termelési rendszerek, a gyártó, s forgalmazó vállalatok gépbérleti díjait, hiszen a gép árának hatvan-nyolcvan százalékát kell fizetniük ráadásként, kamat címén. Nagy össze, ez, hiszen egy tízmillió forintos gép ily módon 16— 18 millió forintjába kerül a gazdaságoknak, bár bizonyos fokig előny, hogy ezt az összeget öt éven át kell visszafizetni. Bódi Jenő első mondatát olvasván biztosan sokan felkapják a fejüket: — Merem állítani, hogy termelési rendszerünk ráfizet a gépbérleti díjra, avagy divatosabb nevén a lízingre. Mi adjuk az országban legolcsóbban a gépeket. (Taggazdaságainknak fel is ajánlottuk, ha találnak valakit, aki alacsonyabb áron helyez ki gépeket, akkor hajlandók vagyunk az árkülönbözetet visszafizetni. Ilyenre még nem volt példa!) Egy hosszú számolás következett, amelynek a lényegét megpróbáljuk röviden ismertetni. A termelési rendszer is természetesen hitelből vásárolja a korszerű gépsorokat, berendezéseket. Az évi 14 százalékos kamat öt évre több mint negyven százalékkal emeli a beszerzés árát. Sajnos, ma már számolni kell a gépek árának folyamatos emelkedésével, ami esetükben megint több mint negyven százalékkal növeli a költségeket. Ehhez hozzá kell írni az 5 százalékos kezelési költséget, s máris az derül ki, hogy az IKR-nek 187 százalékos lízingárral kellene számolnia, de ténylegesen csak 163 százalékot kér. — Fordítsuk meg akkor a kérdést: miért ilyen „nagyvonalú” a rendszer? — Nekünk a gépek bérletbe történő kiadása nem újdonság. Már akkor is alkalmaztuk e módszert, — a hetvenes évek elején —, amikor a lízingelésről még senki nem hallott. A célunk már akkor is az volt, hogy a legmodernebb technológia eszközeivel segítsük a termelést. Az üzemek egy részének, (sajnos ma már többségének) nem volt, illetve nincs pénze. A mi erőfeszítésünkön, tőkeképzésünkön múlott, hogy ezeket az eszközöket egyáltalán beszerezhettük, s a termelésbe továbbíthattuk. Nem akartuk, s nem akarjuk a gazdag rokon szerepét vállalni, megkértük, s meg is kérjük az ilyen berendezések árát, de haszon nélkül. Nekünk ugyanis máshol van a nyereségünk. A korszerű eszközök, saját technológiánkra alapozva terméstöbbleteket jelentenek, amelyből szaktanácsadás, s egyéb címeken elkérjük a magunk részét. Sőt, a nálunk beszerezhető gépeket a taggazdaságainkon kívül is kérheti bármely szövetkezet, de akkor tíz százalék körüli ráadás díjat számolunk. Vagyis, egymillió forint értékű gépért százezer forinttal többet kérünk, de ugyancsak öt év alatt lehet visz- szafizetni. Nem egy vállalat meglehetősen furcsa eljárást vezetett be a gépek bérletében. Példaként: a hazai mező- gazdasági gépipar • egyik reprezentánsa négy évre csak 49 százalékos kamatot kér nagy teljesítményű erőgépéért. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy a gép átadása előtt az összeg 35 százalékát úgynevezett előtörlesztésben megkapja, vagyis a gép még a gyár udvarán áll, de a szövetkezet folyószámlájáról már át kell utalni ezt az összeget. Ebben az esetben a közös gazdaság főkönyvelője már 75 százalékos kamat kifizetésére kényszerül! Bódi Jenő megvonta a vállát: — Ilyet mi nem csinálunk. A hetvenes évek eleje óta nyolcmilliárd forint értékű korszerű gépet juttattunk ebben a formában a mezőgazdaságnak. Egyet senki nem tagadhat, ezek az eszközök óriási jövedelemtöbbléthez juttatták az üzemeket. Nekünk, mondjuk ki őszintén, ez jó reklám. A mi feltételeink alapján, a mi berendezéseinket vásárolják, olyan haszonnal, hogy a mezőgazdaságilag leggyengébb megyék közé tartozó Borsod-Abaúj-Zemp- lénben az idén már negyvenezer hektáron dolgoztak IKR-technológiával. Miért? Mert garanciát vállalunk a közösen kialakított technológiában várható hozamokra. Ha kevesebb terem, a rendszer a betakarított, s a vállalt hozam közötti értéket kiegyenlíti. A technológia kialakításába a nagyüzemek mezőgazdászai beleszólhatnak. Nem lesz szentírás a vetési, növény- védelmi, betakarítási utasítás, a saját adottságaik figyelembevételével a mi ajánlásunkat módosíthatják. Csökkentjük a szaktanács- adás díját. Eddig egy hektár kukorica IKR-technoló- giai, s egyéb szaktanácsadási szolgáltatásáért 110 kilogramm kukorica értéket kértünk. Ma már csak hatvan forintot. Harmadrészt: Szerencs közelében most építjük azt a folyékony szuszpenziós műtrágyaüzemet, amely hatvanezer hektárt képes ellátni hatóanyaggal. A szakemberek tudják, hogy a növénytermesztési műveletek hatékonyságának legszűkebb keresztmetszete éppen a nitrogén, foszfor, s kálium műtrágyák korszerűtlen kijuttatása. Száztízmillióba kerül ez az üzem. Kilencven százalékát ennek az összegnek rendszerünk biztosítja, hogy a megye mező- gazdasága előre tudjon lépni. Hogy mit akarok mégis ezzel mondani? Az IKR nem alszik. Beruház, s hatékony termeléshez biztosít lehetőséget. * Felesleges lenne azt állítani, hogy ez nem így van. Legjobb rendszereink egyike tényleg újít, a mai feltételekhez igyekszik utat keresni, de végighallgatva az alközpont vezetőjét, egy kérdés továbbra is megválaszolatlan. Ha a lízing, a gépek bérletbe adása, nagyon kedvezőtlen a termelőknek, s most miután kiderült (?) a bérbeadónak is, akkor kinek jó? Kármán István
