Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-14 / 268. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. november 14., péntek Teleki Sámuel emlékexpedíció A Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály Kórus hangversenyére kerül sor a Téli bérlet sorozatban november 17-én, hétfőn, este fél 8 órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban. A műsoron — amelyben Ardó Mária, Bar- lay Zsuzsa, Fülöp Attila és Tóth János énekesek lépnek fel — Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című nyitánya, a Trisztán és Izolda előjátéka, valamint Izolda szerelmi halála és Liszt Koronázási miséje szerepel. A zenekart és a kórust Erdélyi Miklós vezényli. Erdélyi Miklós neve egy csapásra lett ismertté, amikor 19 éves korában, első jelentősebb fellépéseként Donizetti Szerelmi bájital című operáját dirigálta. 1950-től 52-ig a Magyar Rádió Énekkarának igazgatói A közelmúltban 25. alkalommal rendezték meg országosan — így megyénkben is — a politikai könyvnapokat. A könyv a tömeges közlés, a sokaknak szóló tudás és műveltség megszerzésének az első és mindmáig egyik legnépszerűbb, leghatékonyabb, mással nem pótolható forrása és eszköze. A könyv a szép és igaz szó I erejével minden kor embe- j rét nevelte, tanította, sőt az I utókor számára is értékálló I gondolatokat hagyott örökül, j Gondolom, így van ez nap- . jainkban is általában a * könyvek jelentős részével, • benne a politikai irodalom- / mai is. t Műveltségünk tartalma je- ; lentősen változott, s ma is < átalakulóban van. Legfonto- ! sabb jellemzője a ter- i mészet és a társadalom leg- i általánosabb szerkezetének, 1 törvényeinek ismerete, álta> luk a változtatás, alakítás1 ké- , pessége. A műveltség természetesen nem csupán ismeretek halmaza, hanem azok felhasználásának a készsége, a cselekvésre, aktivitásra késztetés. Gondolom, mindezt nem vállalhatja fel csak a politikai könyvkiadás. Több évtizedes története azonban bizonyítja, mind szélesebb horizonton igyekszik hozzájá- rulni kibontakoztatásához. [ Az MSZMP az első pilianat- 1 tói kezdve igényelte és épí- 1 tett a tudomány eredményeire, mindinkább egymásra ta- 1 Iáit a politika és a tudomány. '] A Kossuth Könyvkiadó ép- " pen ezért nem rekedt meg a szűkén vett politikával, ideell lógiával foglalkozó irodalom 1 közreadása mellett, hanem felkarolta és ösztönözte az c általános műveltség részét képező társadalom-, termé2 szettudományos, történelmi 2 művek terjesztését is. ,, E negyedszázad alatt 5 ugyanakkor a politika mini tudomány is elfogadtatta f magát. Létrejött a politika- i tudomány, vagy más elne- § vezéssel a politológia. A tu- i dományág elismertetésében, i a politikatudományi kutatá5 sok népszerűsítésében teri mészetes módon a Kossuth > Könyvkiadó vállalta a leg- a nagyobb szerepet. A folya- [, matos politikai irodalomter> jesztésnek, s benne talán e külön a politikai könyvna- ' pok rendezvényeinek is ré- x sze van abban, hogy párt- :i tagságunk, társadalmunk 1 műveltsége jelentősen ernel2 kedet.t. Ugyanakkor sajnála6 ! tos módon a politikatudo- c mány eredményei ez ideig ä nem épültek be kellően gondolkodásunkba, gyakor- lati munkánkba. 1? A politikai irodalom iránt megnövekedett érdeklődést 3 hadd érzékeltessem két meii posztját töltötte be, majd az Állami Operaház vezető karmestere lett. A budapesti Operaházban és a magyar gyei számadattal is. A kiadó megyei kirendeltsége 1966- ban 1 567 900 forintot forgalmazott, 1985-ben már" nyolcszorosát, 11 772 600 forintot. Véleményem szerint ez tükröződik többek között abban az igényben is, hogy a korunkat és társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre a tudomány, az elmélet, benne a politikai tudomány nagyobb mértékben adjon választ. E jogos igény mellett azonban felerősödtek új illúziók js: minden ellentmondásra, gyakorlati problémára elméleti magyarázatot, helyi feladataink megoldására konkrét útmutatást váró szemlélet és magatartás. Ezzel összefüggésben érinteni szeretnék egy másik problémát. Ma sokat vitatkozunk az elmélet, politika, gyakorlat viszonyáról. Az elmélettől kérjük szómon a gyakorlatot, vagy a gyakorlati nehézségekre, a nemegyszer kényszerintézkedésekre is elméleti magyarázatot várunk. Ügy vélem, e türelmetlenséggel, merev szembeállítással óvatosan kell bánni! A szocializmus elmélete ugyanis nem közvetlenül, hanem a politika közvetítésével szembesül a valósággal, a politika alkalmazza az elméletet a gyakorlatra. Általánosságban egy elméleti tétel szembesülése a gyakorlattal, beépülve abba, elmélyíti, gazdagítja és kiteljesíti az elméletet, vagy pedig módosítja, helyesbíti azt. Ez utóbbi azonban nem mindig az elméleti tételek tartalmán múlik. A gyakorlati politika különböző hatásokra időnként eltorzíthat, sőt visszájára is fordíthat egyes elméleti tételeket. Gondolom elég, ha az ötvenes évek elején elkövetett szubjektív hibákra, torzulásokra utalok. Másrészt a politika szférája és az elmélet között nincs mindenben közvetlen kapcsolat. Ezért van szükség külön a politikai ismeretekre is. Miközben messze egyetértek, hogy egyaránt szükséges az elméleti, politikai, gyakorlati ismeretek megújítása, egyrészt óvni szeretnék attól, hogy az elméleti munka igényességét lekezeljük, és a propagandát csak a politikai és gyakorlati ismeretterjesztés szintjére degradáljuk; másrészt ma is rendkívül káros lenne, ha minden gyakorlati lépést, nemegykoncertéletben folytatott karmesteri tevékenysége mellett külföldön is elismert és szívesen látott dirigens. Egyebek között vendégszerepeit Rómában, Milánóban, Londonban, Berlinben és az Egyesült Államok több nagyvárosában. Rendkívül sikeres hangversenyt adott 1974-ben a West-Ber- Iiner Philharmonia felkérésére, amikor a megbetegedett Carlo Maria Giulini helyettesítésére kérték fel. Elmélyült zenei egyéniségéhez főként a klasszikusok, Mozart, Haydn, Schubert állnak közel, de több emlékezetes oratórium-előadás is fűződik nevéhez. Művészi munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták: Liszt-díjas, Kossuth-díjas érdemes művész, aki legutóbb, 1985- ben a Kiváló Művész címet is elnyerte. szer kényszerintézkedést, politikai megoldást elméleti rangra emelnénk. A politikai könyvkiadásnak is nagy a felelőssége abban, hogy ne keveredjen e három fogalom, illetve mindhárom területen segítse az ismeretek bővítését, megújulását. A magyarságnak nemzetünk, hazánk 1100 éves múltjához való viszonyában évszázadokon jelen volt a történelmi gondolkodás három típusa. Egyfelől a történelmi pesszimizmus, amely a múltunkat próbatételek balszerencsés sorozatának tüntette fel, s állandó kísérője volt a bűntudat, a sorscsapások felfogás. Másrészt gyakran a történelmi illuzionizmus prizmáján tekintettünk történelmünkre. Széchenyi is a „magát szünet nélküli álmokban hintázni szerető Hunniáról” beszélt. A történelmi gondolkodás igazi típusa, a történelmi realizmus ritkábban érvényesült. Igazán csak az ötvenes évek végétől beszélhetünk egész történelmi múltunk reális birtokbavételének fokozatosan kibontakozó folyamatáról. A történelmi kutatás, szemlélet ilyen eredményeinek közkinccsé tételében fontos küldetést vállalt magára a Kossuth Könyvkiadó is, segítve a reális nemzeti-történelmi tudat kialakítását. A politikai könyvnapokra megjelent művek között is találunk ilyeneket. Lakosságunk, párttagságunk körében örvendetesen megnőtt az érdeklődés a közelmúlt, a négy évtized történelme iránt, amely ugyancsak fontos a történelminemzeti tudat alakulása szempontjából. Alapvetőnek, egyben felelősségteljes feladatnak tartom, hogy e négy évtized eredményeit, tanulságait és hibáit egyaránt jelentőségének megfelelően kezeljük. Annál is inkább, mert még ma is bőségesen találkozunk túlzásokkal, a nem kívánatos történelmi gondolkodástípusok továbbélésével. A szélsőséges megítélések tárgya ma elsősorban az úgynevezett ötvenes évek időszaka. Rendre jelennek meg művek, filmek, fogalmazódnak meg vélemények, amelyek ezt az időszakot csak „rémidőnek”, mások — jóval kevesebben —, csak hőskorszaknak festik meg. Fenyeget a veszély, hogy az ötvenes években eluralkodott sematizmust egy új, az Teleki Sámuel emlékexpedícióra készül az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóinak egy csoporja. A magyar Afrika- kutató felfedező útjának 100. évfordulója alkalmából a következő év nyarán a fiatalok felkeresik Teleki Sámuel kutatásainak színhelyeit, ahol geológiai, geofizikai és biológiai méréseket, vizsgálatokat végeznek. Június elejétől augusztus végéig Egyiptomon és Szudánon át Etiópiába, Kenyába, Tanzániába utaznak. A szárazföldön á mintegy 20 ezer kilométer távolságot az Ikarus autóbuszával . teszik meg. Az emlékexpedíciót a KISZ Központi Bizottsága, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal, valamint a Buda- lakk Festék- és Műgyantagyár, az Olympos Kft., a Centrum Áruházak Vállalat is támogatja. ötvenes évek ábrázolásáról szóló sematizmus váltja fel, gyakran ugyanazok által elkövetve, akik az elsőt a leghangosabban elvetik. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy mind tartalmasabb történeti művek sora elemzi ezt az időszakot. Úgy gondolom a végletek leszerelnek, lefegyvereznek, zavarják ítélő- és tájékozódó képességünket, gyengítik népünk hitét, önbecsülését, nem beszélve arról, hogy nem igazak. Éppen ezért méltányolandó és bátorítandó a kiadónak, a politikai könyvterjesztésnek az a törekvése, hogy feladatának érzi a reális nemzeti-történelmi tudat alakítását. önismeretünk, történelmi tudatunk komplex fogalom: a múlt ismeretének, a jelen reális érzékelésének és a jövő lehetőségeinek együttese, nemzeti és internacionalista kötődéseink összhangja. De hogyan azonosulhatok a haladó emberi világgal, ha nem kötődöm szőkébb közösségemhez: a tájhoz, a múlt értékeihez, népemhez, anyanyelvem szépségéhez. A nemzeti önérzet, a jogos büszkeség még nem nacionalizmus. Ma éppen az önbecsülés hiánya az elgondolkodtató. Az internacionalizmus, más népek tisztelete, szolidaritás velük nem jelenti, nem jelentheti kis közösségek, etnikai, nyelvi, kulturális különbözőségek elmosását, összetartó és megtartó erejének elvetését. Ma, a nemzeti tudat világszerte reneszánszát éli. Ennek az az alapja, hogy a világ országainak 90 százaléka soknemzetiségű állam. Európában alig akad etnikailag egységes ország, s így van ez Közép-Európában is. Bennünket, magyarokat ez azért is foglalkoztat, mert ismeretes történelmi okok miatt a magyarság közel egyharmada a szomszédos országokban él. A figyelem irántuk fokozódott lakosságunk körében. Mi 'tehát ebben a helyzetben a teendő? Történelmi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a szélsőségek jelentették mindig az igazi veszedelmet. Egyetlen lehetőségünk van, hogy higgadtan és határozottan — a XIII. kongresszus határozatának szellemében — együtt képviseljük és hirdessük népünk, nemzetünk érdekeit és az internacionalizmus eszméit. Ehhez mind nekünk, mind szomszédainknak nagyobb toleranciára, kölcsönös megértésre van szükség. Megítélésem szerint ebben a szellemben fejt ki mind tartalmasabb tevékenységet a politikai könyvkiadás is. Dr. Vancza János Több gondolat bánt engemet... Pedagógus ismerősöm mesélte, hogy találkozott egyik tanítványának csinos édesanyjával, akit közelebbről nem nagyon ismer. A mama beszélgetésük harmadik-negyedik mondata után meghívta: valamelyik napon menjen el hozzájuk, nagyon szívesen látnák egy kis videózásra. Nekik ugyanis van videójuk, van néhány nagyszerű kazettájuk, s hol szűk családi körben, hol egy-egy baráti család társaságában szabad estéiket ezzel szokták tölteni. Csalogatóként elmondta, hogy most kaptak egy remek angol horrorfilmet, de van már korábbról is néhány ilyen, van kalandfilm is, sőt kis pajkos kacsintással hozzátette, hogy némi pikantériával is tudnak szolgálni. Tanár ismerősömnek esze ágában sem volt elmenni a kedves szülőkhöz video mellett borzongani, de kis kajánság- gal megkérdezte, milyen nyelven beszélnek ezek a filmek. Hát többségben angolul, meg nem is tudom, válaszolta a mama. A tanár tovább érdeklődött az iránt, vajon a családban hányán beszélik az angol nyelvet, meg a vendégek közül ki érti a filmet. Senki, hangzott a válasz, de így is nagyon értékes... Nem az egyetlen ilyen esetet hallottam. Drága pénzt adnak képmagnóra, igen sokat áldoznak a feketeforgalomban beszerezhető tekercsekre, aztán nézik, meri most ez a módi. Nem értik, legfeljebb a pornót, de talán nem is hiányzik a szövegek megértése. A lényeg a tudat, hogy van videokészülékük; hogy vannak hivatalos forgalomban be nem szerezhető filmjeik; hogy mutogathatják azokat barátaiknak; hogy mások, esetleg irigylik őket azért, mert nekik van videójuk, azoknak a másoknak meg nincs. Valami újfajta státusszimbólum kezd lenni a video birtoklása. Aztán majd elmúlik ... * Miskolc belvárosában új boltok nyíltak az új lakótömbben. A betonépítkezés eredményéként kicsit egyformára sikeredtek ezek az árkád mögé dugott árudák, s mindegyiknek a firmája az árkád fölötti betonszalagra kerül. A gondos tervezés egyforma fémbetűket szabott meg minden bolt fölé. Ugyanazokkal a betűkkel hirdetik a lakástextilt, mint a szőnyeg- tisztítók kölcsönzését, a könyvet, vagy egyebet. De cserélődnek a címbetűk régi épületek falain is, régebbi boltok fölött. Lekerülnek a régi cégérek, megjelennek az újak, s a város legkülönbözőbb pontjain, a legkülönbözőbb árukat kínáló boltoknál ugyanaz a fajta cégér hirdeti az árut. A boltokat fenntartó vállalat bizonyára egyszerre rendeli meg, s egy tervezéssel, egy ötlettel több tucat bolt cégérezését lehet megoldani. Elgondolkodtató ez a betű-uniformizálás. A monoton betonépítményeket még inkább monotonná teszi, s a korábbi boltok fölött is egyhangúságot áraszt. Pedig van lehetőség Miskolcon is egyedi portálok, egyedi cégérek tervezésére és készítésére. Ezt bizonyítja például a színházzal szembeni drogériának a külső képe. Lehet, hogy ez több gondot és költséget igényel, de képe jobban rögződik a járókelőben és egy cégérnél, egy árusításra létesített boltnál ez sem lehet közömbös ... * Miskolc mostanában országos hírre tett szert a reggeli alkoholstoppal. Született hát egy újabb helyhatósági rendelet, amit illenék következetesen betartani. Gondolom, a boltok ma még be is tartják, mert hisz’ elég komoly megtorlás is kilátásba helyeztetett. Aki meg nem bír ellenállni szomjának, legfeljebb többet ügyeskedik, mint korábban. Ugyanis egyes megszokott italozó helyeken, utcai beszögellésekben, zugokban a törzsvendégek most is hátraszegett fejjel vizsgálják a reggeli eget... El-elnézem őket, s eszembe jut, de sok helyi rendelkezés, meg országos tilalom is van, amit még nem oldott fel senki, mégsem tartják be, s már a kutya sem ellenőrzi, mi lett a hajdan dörgedelmes jogszabály sorsa. Ilyen például a dohányzási tilalom a Tiszai pályaudvar nagy előcsarnokában és aluljáróiban. Figyel-e ró valaki, betartatja-e valaki? Ilyen a villamosokon, autóbuszokon, vonatokon a magnetofonok és táskarádiók hangos használatának a tilalma. Ezzel se törődik senki, de lépten-nyomon megszegik. Ilyenek egyes helyeken az átjárási tilalmak, és sorolhatnám hosszan. Hozunk rendelkezést, várunk tőle valamit, aztán sokan belefásulnak a megszegés miatti bosszankodásba, s nem törődnek vele. Az emberek pedig tovább fújják a füstöt olyan helyeken, ahol nem szabad, bőgetik a magnót a buszon, a villamoson, átjárnak a tilos helyeken és így tovább ... Vajon lesz-e erőnk az alkoholizálást visszaszorító rendelkezések betartatására? Vagy a boltokban meg, nem vásárolható, máshonnan beszerzett szesz fogyasztása felett már szemet hunyunk. Mert a tilalom tulajdonképpen jelenleg csak az árusításra vonatkozik... * Mindig bosszant, ha a csörgő telefont felveszem, s egy unott női hang közli velem: „Tessék tartani a vonalat Iksz elvtársnak.” S választ sem várva, már nem is tárgyal velem tovább, én meg hallgatom az előttem ismeretlen irodából beszűrődő neszeket, majd egykét perc múlva újra a női hangot; „Maradjon még, keresem Iksz elvtársat.” Aztán még várok, mert Iksz elvtárs nem jelentkezik, én meg azt sem tudom, ki akar velem beszélni, csak annyit tudok, rám szólt egy nő Iksz elvtárs megbízásából, hogy várjak. Tudom, hogy a hölgy titkárnőféle Iksz mellett, beosztottja, és feladatai közé tartozik, hogy helyette hívja fel azokat, akikkel a főnök beszélni kíván. A főnöke. Neki. De nem nekem. Ezért szoktam két-három perc után azt mondani: Ha Iksz elvtárs akar velem beszélni, engem akkor tessék hívni, mikor . Iksz elvtárs a telefonnál van. Majd ha én keresem, akkor várok... (bencdek)
