Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. október 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A pártbizottság napirendjén Miskolc és környéke ötéves terve Miskolc és a vonzáskörze­tében levő vállalatok VI. öt­éves tervének teljesítését és a VII. ötéves terv célkitű­zéseit vitatta meg az elmúlt napokban a megyeszékhely pártbizottsága. Csak néhány fontos megállapítását idéz­zük a széles körű felmérés alapján készített, gazdag adattárral megalapozott ösz- szegzésnek. A kitűzött célo­kat vállalatonként differen­ciáltan sikerült megvalósí­tani, az elmúlt öt év válto­zásai a strukturális adottsá­gokból eredően (nehézipar, anyag- és energiaigények) az országosnál is kedvezőtle­nebbül érintették a vállala­tokat. Nehezen halad a belső tartalékok feltárása, szerény eredményeket értek el az anyag- és energiatakarékos­ságban, az irányítási rend­szerekben. A munkaszerve­zésben sem értek el olyan eredményeket, amelyek el­lensúlyozhatták volna a ne­gatív hatásokat. A testület részletesen ele­mezte a különböző ágaza­tok helyzetét, az új tervidő­szak feladatait, a fejlődés perspektíváit. A vállalati stratégiákban — a népgaz­dasági célokkal összhangban ■■rrr- szinte mindenütt priori­tást kapott a jövedelemte­remtő képesség fokozása, a műszaki fejlesztés meggyor­sítása, a gazdaságos export növelése. Az egyensúly megtartása mellett a gazda­ság élénkítése és a jövede­lemtermelő képesség növe­lése a cél. De hogyan és milyen módszerekkel segít­hetik ezt a pártszervezetek? A városi pártbizottság ja­vaslatot fogadott el a VII. ötéves terv végrehajtását se­gítő politikai, mozgalmi és agitációs feladatokra-. A ja­vaslat bizonyára sokadik és a feladatok többsége sem új, hiszen a pártszervezetek munkájában az elmúlt évek­ben is fontos helyet foglalt el a gazdaságpolitikai mun­ka, s a feladatok azt kí­vánják, hogy ez a jövőben is így legyen. Ez biztos: a gazdaságban végzett párt­munka stílusának gyorsab­ban kell alkalmazkodnia a változó körülményekhez. A pártszervezeteknek nyíltab­ban kell felvállalni az ér­dekfeltáró és -egyeztető sze­repkört. A különböző érde­kek egyeztetésekor pedig a hosszú távú társadalmi ér­dek képviseletét és elfogad­tatását kell szorgalmazni. Elevenebb politizálásra van szükség. Mit jelent ez? Többek között azt is, hogy túl kell lépni a tényközlé- seken, s az országos esemé­nyek mellett a helyi folya­matok sokoldalú elemzésére kell törekedni. Nemcsak a negatív tendenciákat szüksé­ges korrigálni, hiszen a fo­lyamatokat csak világos cé­lokkal lehet tudatosan befo­lyásolni. A feladatok ered­ményes végrehajtása érde­kében a városi pártbizott­ság továbbra is tervszerűen foglalkozik a megyeszékhely és környéke fontos gazda­sági, társadalompolitikai kér­déseivel. Segíti és támogat­ja azokat az elképzeléseket, amelyek hozzájárulhatnak a város egyoldalú iparszerke­zetének változásához. Ennek érdekében a jövőben foko­zottabban támaszkodnak a megyeszékhely tudományos intézményeinek és szerveze­teinek munkájára. A testület felhívta a vál­lalati, intézményi pártszer­vezetek figyelmét: csak a mechanikus tervezéssel sza­kító, a realitás talaján moz­gó terveket támogassák. Szor­galmazzák a döntési lehető­ségek bővítését, a terveknek á változó feltételekhez való gyors igazítását, — ha szük­séges — újabb tervvarián­sok kidolgozását. Az eredményesebb gazda­sági munka egyik fontos feltétele a káder- és sze­mélyzeti munkára vonatkozó párthatározatok végrehajtá­sa. Ennek szellemében a párt- szervezetek kezdeményezzék a szükséges vezetői cseréket, de ezzel együtt támogassák az új iránt fogékony, vál­lalkozó, rendet és fegyelmet tartó vezetőket. Fontos kö­vetelmény: közelebb a gya­korlathoz, az emberekhez! Ehhez az is szükséges, hogy a gazdaságpolitikai pártmeg­bízásokat személyre szólób- ’ ban, konkrétabban fogal­mazzák meg. De a végrehaj­tást és ha szükséges, a vég­rehajtás elmaradásáért járó felelősségre vonást is követ­kezetesebben kell megálla­pítani. Tehát fejleszteni szükséges a pártmunka tartalmát, vál­toztatni stílusát, a jói be­vált módszerek mellett ke­resni kell az újakat. Forma­lizmustól mentes politikai munkára, így a pártmun'ka mozgalmi jellegének erősíté­sére is szükség van. A párt politikájának eredménye­sebb végrehajtása megköve­teli az egységes értelmezést és az egységes cselekvést. De mindezek érdekében a megfelelő munkamegosztást is. A kommunisták és min­den tisztességes dolgozó em­ber számára a gazdaság „a nekem is közöm van hozzá világa”. Tehát a jobb mun­ka fontos feltétele a párt­demokrácia, a társadalmi demokrácia fejlesztése. Az elmúlt hónapok és a jelen­legi időszak eszmecseréi sok jó, hasznosítható gondolatot, javaslatot hoztak felszínre. Mindezeket nemcsak a gon­dolkodás formálásában, be bolyásolásában, hanem gya­korlatban is lehet hasznost tani. Az agitátorok és propa gandisták fontos feladata, hogy az új ötéves terv vég­rehajtása érdekében — ha kell, naponta — választ ad­janak a mit és miért kér­déseire. Elfogadható érvek kel, tényekkel kell magya­rázni az esetleges változá­sok és változó tennivalók szükségességét. Csak így ala­kulhat ki a korábbitól egy­ségesebb szemlélet és cse­lekvés. Petra József Pedagógus olimpiai nap Úzdon Immár harmadik alkalom­mal rendezik meg a pedagó­gus olimpiai napokat. Az Özdon október 4-én reggel kilenckor kezdődő esemény­sor célját a következőkben fogalmazta meg a szervező- bizottság: Az olimpiai esz­me népszerűsítésével, dolgo­zóink békevágyának érvény­re juttatása; a tömegsport iránti érdeklődés fokozása, a megyében dolgozó szakma­beliek sportbaráti találko­zása, nemes vetélkedése; a testedzésnek, sportnak újabb híveket toborozni; a megyei bajnoki címek el­döntése. Az olimpiai napot a Pedagógusok Szakszerveze­tének Borsod Megyei és Űzd Körzeti Bizottsága rendezi. A résztvevők szombaton reg­gel 8 órakor gyülekeznek Özdon, a Kohászati Sport­egyesület stadionjában. Öt sportágban vetélkedhetnek (asztalitenisz, kézilabda, kis­pályás labdarúgás, sakk, és tenisz). Az első három he- lyezett természetesen díjat, oklevelet nyerhet. A szüretben egyebek közt az a szép, kedves, hogy „va­rázserejével” hazahívja a megyében, az országban szétszóródott rokonságot. Testvért, komát, nászt, vöt, menyet, mindenkit, akit csa­ládtagként tudhat magáénak a szűkebb közösség. Lám, itt Mádon is a Szenttamás­dűlőben Tóth István rokon­sága Miskolcról, meg a Bács megyei Apostagról verődött haza. Vallják, bármerre is laknak, s bármióta, a haza a mai napig egyértelmű Máddal. Büszkék rá! Mert Mádból csak egy van, hová ha máskor nem, de búcsú­kor, halottak napján és szü­retkor — tudva a tisztessé­get — illik hazaköszönni. Mintha a Nap is tisztelné ez őszinte lokálpatriotizmust, utolsó kellemét, melegét ösz- szeszedve, ide szórja mind Hegyaljára, bizseregtető má­just teremtve a rozsdásodó levelű szőlőtáblák közé, a szüretelők hadára, kik ettől, mint az utolsó pohár medi­cinától új erőre kapó beteg, tisztességes szorgalommal fosztják meg a tőkéket, a kordonkarokat a hegynek fürtökben rejtőzködő nedű­jétől. Hegyalja-szerte — tehát nemcsak itt Mádon, a Szent­tamáson — ebben az őszi kellemben mindenütt tapasz­taljuk ezt a mezei szorgal­mat, melynek eredendő cél­zata az ősi magyar kíván­ság: bort, búzát, békességet. A szőlő borát és kenyerét jelenti e tájon sok ember­nek, s ennek mértékétől, ér­tékétől függően jelenti bé­kéjét is. — Elégedettek? — kérdem a mádi társaságot. A házi­gazda felesége kitérő vá­lasszal kezdi: — Voltakép­pen minket lassan már csak a szőlő szeretete hoz ki ide újra és újra* minden tavasz- szal. Az anyagiak alig mo­tiválnak.- Hogy-hogy?- Ügy, hogy alig van anyagi. Láthatja, most is ke­vés a termés. Ezen az 1400 ölön 20—25 mázsa ha lesz. A mustfok tényleg kiváló, 20 és feles, de aszúszemet alig tudunk szedni. Nem sok van. De ha volna is! Az ára ’63 óta alig változott. Szó­val, a bibi az árak... de jobb nem is beszélni róla. — Tényleg ilyen rossz volna az ár? — kérdezem már odabent a Mádi Rá­kóczi Szakszövetkezet must- felvásárló telephelyén Szepsi István termelési elnökhelyet­testől. — Én nem az árban lá­tom a gondot az idén, egyet­értve azzal persze, hogy jól tudom a termelő mindenko­ri érdeke a minél jobb ár. Itt ez a két legutóbb átvett must, a Márton Mihályé és Molnár Józsefé. Saját szemé­vel láthatta, mindkettő 21,1 fokos. Ezért literenként 22,80-at fizet majd a bor- kombinát, akivel értékesíté­si szerződésünk van. Erre még év végén tagjaink, a szakszövetkezeten keresztül együttműködési és végter­mék-értékesítési f elárat kap­nak, ami 12 százalék. En a gond, a panasz okát inkább abban látom, hogy Mádon kevés a termés. A 82-es évi­nek a felét sem éri el, nem lesz 5 tonna hektáranként. Sajnos, jeget is kaptunk, és az aszály is éppen a katlan­hatás miatt (Mád egy kat­lanban fekszik) itt erőseb­ben jelentkezett, mint a Hegyalján máshol. A mennyiségi kiesés — Abaújszántón, a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Bor­kombinát Flegmán névre hallgató felvásárló pincéjé­ben kiderült László László pincészetvezető szavaiból — nem mindenhol érintette olyan érzékenyen az embe­reket, mint Mádon. — Mi tavaly 1200 hekto­liter mustot vásároltunk fel összesen, idén már eddig többet, mint 1800 hektoli­tert. A teljes mennyiség vár­hatóan a tavalyinak csak­nem háromszorosa lesz. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy a szántói dű­lőkben rekordtermést pro­dukáltak a szőlők. Ám a má- dinál néhány mázsával (ese­tenként tíz mázsával is) ma­gasabb átlagok — még ak­kor is, ha ennek valamivel kevesebb a mustfoka — ban­Középhegyen, természetesen mint szőlősgazdával disku- rálunk. — Ám én nem tu­dom, más hogy van ezzel, ha e szőlő az összes gond­jával és természetesen örö­mével nem lenne, nekem nagyon hiányozna. Módi fohász: hordóm, hordóm, add meg nékem, bort, búzát bé­kességet. Lám, a most is szolgála­tot teljesítő, szinte már mu­zeális tárgynak számító Kossuth-prést annak ide­jén Miskolcon Szilágyi és Diskant gépgyára nem vé­letlenül készítette ilyen tar­tósra. Ezek az iparosok is érezték, vágy sejtették, hogy szőlő nélkül nem ember az ember. No, ez nem úgy ér­tendő, hogy valamiféle stá­tusszimbólum (aki már ka­pált szőlőt, vagy viselt há­tán permetezőt, az úgyis tudja, högy nem az). Sok­kal inkább úgy értelmezen­dő; hogy ez a nedűt adó gyümölcsnövény olyan rafi­nált módon tudja magához kötni az embert, akár a szép asszony. S e szerelem kínjai között és után akad nem kevés gyönyör, öröm is. István gazda borral kínál, mindentudóval, aztán poha­ramba csurgatja Hegyalja idei levét. Stílszerűen: To­kaj szőlővesszeiről nektárt csepegtet. Az előbbi hason­latnál maradva, az első a tüzes, ez az anya, az utób­bi a sokat ígérő, ez a lánya. Én mondom, a szüret so­hasem szomorú! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Amiből idén kevesebbet adott a teremtő, avagy aszúszemgyűjtés a Szenttamáson. kókkal vastagítja az itteni termelők zsebét. Hiszen a valamivel alacsonyabb szán­tói mustfok is 19,1 feletti, tehát I/A-s minőséget jelent. Ahány szőlősgazda, annyi­féleképpen viszonyul az idei szürethez! A rátkai határ­ban Mayer Flórián és szü­retelő csapata például — megadva a szüret összes vígságkellékét, legfőképpen a tavalyi óbort — nem külö­nösebben szcrmorkodik az alacsonyabb átlagtermés mi­att. — A fejadag megmarad, ez az elsődleges szempont — sorolja a gazda. — Ha már kapálom, akkor leg­alább a gyümölcsét is él­vezzem. Ami meg megmarad . feleslegbe, azt beadom ... Most ennyi volt, majd jövő­re több lesz! A szőlő manapság nem szül milliomosokat, de na­gyon sok ember, akár a múltban, a jövőben sem tud meglenni szőlő nélkül. Mert a szőlő sokaknak több, mint csupán bevételi forrás. — így igaz, annak ellené­re, hogy valóban az elsőd­leges szempont az árbevétel — hallom Katona Istvántól, a Miskolci Húsáruház veze­tőjétől, akivel itt a mádi A sokat látott szem is felderül ilyen szép hárs­levelű fürtök láttán. István gazda jövő évre szánt gondűző borát „csikorogja” prés.

Next

/
Thumbnails
Contents