Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
1986. október 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A pártbizottság napirendjén Miskolc és környéke ötéves terve Miskolc és a vonzáskörzetében levő vállalatok VI. ötéves tervének teljesítését és a VII. ötéves terv célkitűzéseit vitatta meg az elmúlt napokban a megyeszékhely pártbizottsága. Csak néhány fontos megállapítását idézzük a széles körű felmérés alapján készített, gazdag adattárral megalapozott ösz- szegzésnek. A kitűzött célokat vállalatonként differenciáltan sikerült megvalósítani, az elmúlt öt év változásai a strukturális adottságokból eredően (nehézipar, anyag- és energiaigények) az országosnál is kedvezőtlenebbül érintették a vállalatokat. Nehezen halad a belső tartalékok feltárása, szerény eredményeket értek el az anyag- és energiatakarékosságban, az irányítási rendszerekben. A munkaszervezésben sem értek el olyan eredményeket, amelyek ellensúlyozhatták volna a negatív hatásokat. A testület részletesen elemezte a különböző ágazatok helyzetét, az új tervidőszak feladatait, a fejlődés perspektíváit. A vállalati stratégiákban — a népgazdasági célokkal összhangban ■■rrr- szinte mindenütt prioritást kapott a jövedelemteremtő képesség fokozása, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a gazdaságos export növelése. Az egyensúly megtartása mellett a gazdaság élénkítése és a jövedelemtermelő képesség növelése a cél. De hogyan és milyen módszerekkel segíthetik ezt a pártszervezetek? A városi pártbizottság javaslatot fogadott el a VII. ötéves terv végrehajtását segítő politikai, mozgalmi és agitációs feladatokra-. A javaslat bizonyára sokadik és a feladatok többsége sem új, hiszen a pártszervezetek munkájában az elmúlt években is fontos helyet foglalt el a gazdaságpolitikai munka, s a feladatok azt kívánják, hogy ez a jövőben is így legyen. Ez biztos: a gazdaságban végzett pártmunka stílusának gyorsabban kell alkalmazkodnia a változó körülményekhez. A pártszervezeteknek nyíltabban kell felvállalni az érdekfeltáró és -egyeztető szerepkört. A különböző érdekek egyeztetésekor pedig a hosszú távú társadalmi érdek képviseletét és elfogadtatását kell szorgalmazni. Elevenebb politizálásra van szükség. Mit jelent ez? Többek között azt is, hogy túl kell lépni a tényközlé- seken, s az országos események mellett a helyi folyamatok sokoldalú elemzésére kell törekedni. Nemcsak a negatív tendenciákat szükséges korrigálni, hiszen a folyamatokat csak világos célokkal lehet tudatosan befolyásolni. A feladatok eredményes végrehajtása érdekében a városi pártbizottság továbbra is tervszerűen foglalkozik a megyeszékhely és környéke fontos gazdasági, társadalompolitikai kérdéseivel. Segíti és támogatja azokat az elképzeléseket, amelyek hozzájárulhatnak a város egyoldalú iparszerkezetének változásához. Ennek érdekében a jövőben fokozottabban támaszkodnak a megyeszékhely tudományos intézményeinek és szervezeteinek munkájára. A testület felhívta a vállalati, intézményi pártszervezetek figyelmét: csak a mechanikus tervezéssel szakító, a realitás talaján mozgó terveket támogassák. Szorgalmazzák a döntési lehetőségek bővítését, a terveknek á változó feltételekhez való gyors igazítását, — ha szükséges — újabb tervvariánsok kidolgozását. Az eredményesebb gazdasági munka egyik fontos feltétele a káder- és személyzeti munkára vonatkozó párthatározatok végrehajtása. Ennek szellemében a párt- szervezetek kezdeményezzék a szükséges vezetői cseréket, de ezzel együtt támogassák az új iránt fogékony, vállalkozó, rendet és fegyelmet tartó vezetőket. Fontos követelmény: közelebb a gyakorlathoz, az emberekhez! Ehhez az is szükséges, hogy a gazdaságpolitikai pártmegbízásokat személyre szólób- ’ ban, konkrétabban fogalmazzák meg. De a végrehajtást és ha szükséges, a végrehajtás elmaradásáért járó felelősségre vonást is következetesebben kell megállapítani. Tehát fejleszteni szükséges a pártmunka tartalmát, változtatni stílusát, a jói bevált módszerek mellett keresni kell az újakat. Formalizmustól mentes politikai munkára, így a pártmun'ka mozgalmi jellegének erősítésére is szükség van. A párt politikájának eredményesebb végrehajtása megköveteli az egységes értelmezést és az egységes cselekvést. De mindezek érdekében a megfelelő munkamegosztást is. A kommunisták és minden tisztességes dolgozó ember számára a gazdaság „a nekem is közöm van hozzá világa”. Tehát a jobb munka fontos feltétele a pártdemokrácia, a társadalmi demokrácia fejlesztése. Az elmúlt hónapok és a jelenlegi időszak eszmecseréi sok jó, hasznosítható gondolatot, javaslatot hoztak felszínre. Mindezeket nemcsak a gondolkodás formálásában, be bolyásolásában, hanem gyakorlatban is lehet hasznost tani. Az agitátorok és propa gandisták fontos feladata, hogy az új ötéves terv végrehajtása érdekében — ha kell, naponta — választ adjanak a mit és miért kérdéseire. Elfogadható érvek kel, tényekkel kell magyarázni az esetleges változások és változó tennivalók szükségességét. Csak így alakulhat ki a korábbitól egységesebb szemlélet és cselekvés. Petra József Pedagógus olimpiai nap Úzdon Immár harmadik alkalommal rendezik meg a pedagógus olimpiai napokat. Az Özdon október 4-én reggel kilenckor kezdődő eseménysor célját a következőkben fogalmazta meg a szervező- bizottság: Az olimpiai eszme népszerűsítésével, dolgozóink békevágyának érvényre juttatása; a tömegsport iránti érdeklődés fokozása, a megyében dolgozó szakmabeliek sportbaráti találkozása, nemes vetélkedése; a testedzésnek, sportnak újabb híveket toborozni; a megyei bajnoki címek eldöntése. Az olimpiai napot a Pedagógusok Szakszervezetének Borsod Megyei és Űzd Körzeti Bizottsága rendezi. A résztvevők szombaton reggel 8 órakor gyülekeznek Özdon, a Kohászati Sportegyesület stadionjában. Öt sportágban vetélkedhetnek (asztalitenisz, kézilabda, kispályás labdarúgás, sakk, és tenisz). Az első három he- lyezett természetesen díjat, oklevelet nyerhet. A szüretben egyebek közt az a szép, kedves, hogy „varázserejével” hazahívja a megyében, az országban szétszóródott rokonságot. Testvért, komát, nászt, vöt, menyet, mindenkit, akit családtagként tudhat magáénak a szűkebb közösség. Lám, itt Mádon is a Szenttamásdűlőben Tóth István rokonsága Miskolcról, meg a Bács megyei Apostagról verődött haza. Vallják, bármerre is laknak, s bármióta, a haza a mai napig egyértelmű Máddal. Büszkék rá! Mert Mádból csak egy van, hová ha máskor nem, de búcsúkor, halottak napján és szüretkor — tudva a tisztességet — illik hazaköszönni. Mintha a Nap is tisztelné ez őszinte lokálpatriotizmust, utolsó kellemét, melegét ösz- szeszedve, ide szórja mind Hegyaljára, bizseregtető májust teremtve a rozsdásodó levelű szőlőtáblák közé, a szüretelők hadára, kik ettől, mint az utolsó pohár medicinától új erőre kapó beteg, tisztességes szorgalommal fosztják meg a tőkéket, a kordonkarokat a hegynek fürtökben rejtőzködő nedűjétől. Hegyalja-szerte — tehát nemcsak itt Mádon, a Szenttamáson — ebben az őszi kellemben mindenütt tapasztaljuk ezt a mezei szorgalmat, melynek eredendő célzata az ősi magyar kívánság: bort, búzát, békességet. A szőlő borát és kenyerét jelenti e tájon sok embernek, s ennek mértékétől, értékétől függően jelenti békéjét is. — Elégedettek? — kérdem a mádi társaságot. A házigazda felesége kitérő válasszal kezdi: — Voltaképpen minket lassan már csak a szőlő szeretete hoz ki ide újra és újra* minden tavasz- szal. Az anyagiak alig motiválnak.- Hogy-hogy?- Ügy, hogy alig van anyagi. Láthatja, most is kevés a termés. Ezen az 1400 ölön 20—25 mázsa ha lesz. A mustfok tényleg kiváló, 20 és feles, de aszúszemet alig tudunk szedni. Nem sok van. De ha volna is! Az ára ’63 óta alig változott. Szóval, a bibi az árak... de jobb nem is beszélni róla. — Tényleg ilyen rossz volna az ár? — kérdezem már odabent a Mádi Rákóczi Szakszövetkezet must- felvásárló telephelyén Szepsi István termelési elnökhelyettestől. — Én nem az árban látom a gondot az idén, egyetértve azzal persze, hogy jól tudom a termelő mindenkori érdeke a minél jobb ár. Itt ez a két legutóbb átvett must, a Márton Mihályé és Molnár Józsefé. Saját szemével láthatta, mindkettő 21,1 fokos. Ezért literenként 22,80-at fizet majd a bor- kombinát, akivel értékesítési szerződésünk van. Erre még év végén tagjaink, a szakszövetkezeten keresztül együttműködési és végtermék-értékesítési f elárat kapnak, ami 12 százalék. En a gond, a panasz okát inkább abban látom, hogy Mádon kevés a termés. A 82-es évinek a felét sem éri el, nem lesz 5 tonna hektáranként. Sajnos, jeget is kaptunk, és az aszály is éppen a katlanhatás miatt (Mád egy katlanban fekszik) itt erősebben jelentkezett, mint a Hegyalján máshol. A mennyiségi kiesés — Abaújszántón, a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Borkombinát Flegmán névre hallgató felvásárló pincéjében kiderült László László pincészetvezető szavaiból — nem mindenhol érintette olyan érzékenyen az embereket, mint Mádon. — Mi tavaly 1200 hektoliter mustot vásároltunk fel összesen, idén már eddig többet, mint 1800 hektolitert. A teljes mennyiség várhatóan a tavalyinak csaknem háromszorosa lesz. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szántói dűlőkben rekordtermést produkáltak a szőlők. Ám a má- dinál néhány mázsával (esetenként tíz mázsával is) magasabb átlagok — még akkor is, ha ennek valamivel kevesebb a mustfoka — banKözéphegyen, természetesen mint szőlősgazdával disku- rálunk. — Ám én nem tudom, más hogy van ezzel, ha e szőlő az összes gondjával és természetesen örömével nem lenne, nekem nagyon hiányozna. Módi fohász: hordóm, hordóm, add meg nékem, bort, búzát békességet. Lám, a most is szolgálatot teljesítő, szinte már muzeális tárgynak számító Kossuth-prést annak idején Miskolcon Szilágyi és Diskant gépgyára nem véletlenül készítette ilyen tartósra. Ezek az iparosok is érezték, vágy sejtették, hogy szőlő nélkül nem ember az ember. No, ez nem úgy értendő, hogy valamiféle státusszimbólum (aki már kapált szőlőt, vagy viselt hátán permetezőt, az úgyis tudja, högy nem az). Sokkal inkább úgy értelmezendő; hogy ez a nedűt adó gyümölcsnövény olyan rafinált módon tudja magához kötni az embert, akár a szép asszony. S e szerelem kínjai között és után akad nem kevés gyönyör, öröm is. István gazda borral kínál, mindentudóval, aztán poharamba csurgatja Hegyalja idei levét. Stílszerűen: Tokaj szőlővesszeiről nektárt csepegtet. Az előbbi hasonlatnál maradva, az első a tüzes, ez az anya, az utóbbi a sokat ígérő, ez a lánya. Én mondom, a szüret sohasem szomorú! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Amiből idén kevesebbet adott a teremtő, avagy aszúszemgyűjtés a Szenttamáson. kókkal vastagítja az itteni termelők zsebét. Hiszen a valamivel alacsonyabb szántói mustfok is 19,1 feletti, tehát I/A-s minőséget jelent. Ahány szőlősgazda, annyiféleképpen viszonyul az idei szürethez! A rátkai határban Mayer Flórián és szüretelő csapata például — megadva a szüret összes vígságkellékét, legfőképpen a tavalyi óbort — nem különösebben szcrmorkodik az alacsonyabb átlagtermés miatt. — A fejadag megmarad, ez az elsődleges szempont — sorolja a gazda. — Ha már kapálom, akkor legalább a gyümölcsét is élvezzem. Ami meg megmarad . feleslegbe, azt beadom ... Most ennyi volt, majd jövőre több lesz! A szőlő manapság nem szül milliomosokat, de nagyon sok ember, akár a múltban, a jövőben sem tud meglenni szőlő nélkül. Mert a szőlő sokaknak több, mint csupán bevételi forrás. — így igaz, annak ellenére, hogy valóban az elsődleges szempont az árbevétel — hallom Katona Istvántól, a Miskolci Húsáruház vezetőjétől, akivel itt a mádi A sokat látott szem is felderül ilyen szép hárslevelű fürtök láttán. István gazda jövő évre szánt gondűző borát „csikorogja” prés.
