Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

1986. október 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyugodtabbak a termelők Csend van az almáskertekben Az idén mintegy két héttel korábban kezdődött meg az almaszüret az országban, en­nek köszönhetően már au­gusztus derekán elindították az első exportszállítmányo­kat a Szovjetunióba, a leg­nagyobb vásárlóhoz. Ez bi­zony jó jel. A szállítás ugyan­is évek óta az értékesítés Achilles-sarkának számít. Szinte minden évben nagy lendülettel kezdődik az alma szedése, csomagolása, osz­tályozása, aztán —általában szeptember tizediké táján — hirtelen elfogynak a tartalé­kolt vagonok, s kezdődik az idegeket rongáló várakozás, aminek levét a gazdaságok isszák meg. LÉ ÉS SŰRÍTMÉNY Most- csönd van az almás­kertekben. A termelők nyu- godtabbak, mint korábban bármikor. Az aszályos, jég­veréssel tarkított esztendő el­lenére jó minőségű alma ter­mett. A hozamok közepesnek mondhatók. A kiegyensúlyo­zottabb hangulat azzal ma­gyarázható, hogy egy nehéz, válságos időszak van a nagy­üzemek háta- mögött. Külö­nösen az 1982-es, és az 1983- as években volt kritikus a helyzet: helyenként nagy volt a veszteség. A gazdaságok egyszerűen nem tudták a megtermelt gyümölcsöt meg­felelően leszedni, beládázni. A korábbi tisztes jövedelem miatt sok helyütt nem vágták ki az elöregedett fákat, igya termés mennyisége évről évre emelkedett; 1982-ben már el­érte az 1 millió 279 ezer ton­nát. Ekkor állami szintű dön­tés született arról, hogy az alma mennyisége lehetőleg ne haladja meg az 1—*—1,1 millió tonnát. Ennyi gyü­mölccsel még képesek meg­birkózni a nagyüzemekben. Ezért is vágták ki sok helyütt az idős, gyenge termést pro­dukáló, korszerűtlen almafá­kat. A tavalyi 954 ezer ton­nás terméssel már boldo­gultak a termelők. Ezt nagy­ban segítette a 250 ezer ton­nányi alma feldolgozására képes lényerő kapacitás bő­vülése is: ma már 400 ezer tonna almát préselnek. Az utóbbi időben különö­sen megnőtt az érdeklődés az úgynevezett léalma iránt. Ez részben az almasűrítmény kelendőségével magyarázható. 1982-ben például 1000—1100 dollárt fizettek a sűrítmény tonnájáért. Sajnos tavaly már csak 700—800 dollár volt az ár, ám a sűrítmény így is jó exportcikknek számít. Nö­velte az ipari feldolgozásra szánt alma iránti érdeklő­dést a szőlőtermelés meg­csappanása is: kelendő lett az almabor. De az üdítők választékának bővülése, a dobozos italok megjelenése, az üzemek közötti konku­renciaharc is kapóssá tette a léalmát. ÚJ FÁJTÁK Van már olyan gazdaság, ahol nemcsak a gyengébb termést viszik gyári feldol­gozásra, hanem tudatosan kezdtek léalmát termelni. A kertészeti szakemberek ezt nem helyeslik, merthogy a kevesebb és gyengébb hatá­sú növényvédelem, a metszé­sek elhanyagolása, illetve a gyümölcs lerázása miatt tönkremehetnek az almafák. Kemecsén viszont olyan ül­tetvényt telepítettek, amely­ben a gépi betakarítás meg­oldható. És a fajták kivá­lasztása, a fák távolsága ga­rantálja a kellő jövedelme­zőséget. Az idén mintegy egymillió tonna alma termett az or­szágban. A gyümölcs általá­ban szépen színeződött, ke­mény húsú, ízletes. Ebből a mennyiségből körülbelül 400 ezer tonna megy exportra. A Szovjetunió 330—335 ezer tonnára tart igényt, 12—13 ezer tonnát rendeltek a tő­kés partnerek, a fennmara­dó mennyiség a környező szocialista országok piacára kerül. Az almatermesztés jöve­delmezősége rendkívül tarka képet mntat. Akad olyan 35 —40 éves ültetvény, ahol — 1,5 tonnás hozam mellett — 4 forintos kilónkénti önkölt­ségi árat érnek el. Másutt — — tízéves, bekerített, ma­gas amortizációval terhelt ültetvényen — 4 tonnás ho­zammal 0 forintra rúg az alma önköltsége. Az biztos, sokkal megnyugtatóbb vol­na a helyzet, ha a korszerű, új fajtákból nagyobb terüle­ten telepítettek volna már a gazdaságok. Erre egyelőre várni kell. örvendetes, hogy már tavaly megélénkült az érdeklődés az új fajták sza­porító anyaga iránt, ez meg is lepte az ezzel foglalkozó­kat, mert nem volt elég cse­mete a faiskolákban. A te­lepítési kedv megélénkülése érzékelhető a kisgazdasá­gokban is. Igaz, a telepítés üteme, nagysága ma még nem kielégítő. CSALÁDI SZÜRET A felvásárlási árak korai — július 31-i — meghirde­tése is kedvező visszhangot váltott ki a nagyüzemekben, így mindenki időben kiszá­míthatja, mennyi pénz üti a markát. Az idén valamelyest emelkedtek a felvásárlási árak, de ezek még mindig nem képesek teljes mérték­ben ellensúlyozni a költsé­gek rendkívüli növekedését. Az országban mindenütt nagy figyelmet fordítottak a szüreti felkészülésre: ele­gendő ember áll rendelkezés­re, s göngyölegekből, csoma­golóanyagokból is van meg­felelő mennyiség a nagyüze­mek birtokában. A szedést általában családi keretek­ben szervezik meg, így biz­tosítható a kellő érdekeltség, a gondosabb szüret. Mivel a diákok munkájával sok he­lyütt nem voltak megeléged­ve, így a mostani őszön ke­vesebb almatábor nyílt az országban: Szabolcs-Szatmár- ban például a korábbi 22— 24 ezer helyett csupán 7000 tanuló munkájára tartanak igényt. Cs. J. Versenyek, előadások, utcabál Ifjúsági napok Encsen Végéhez közelednek az encsi ifjúsági napok. A te­lepülés régi hagyományaként, a helyi KISZ-bizottság min­den ősszel megrendezi az if­júsági napok elnevezésű ren­dezvénysorozatot.. A Hernád völgye, a Cserehát dombvi­déke gyönyörű tájakkal, tör­ténelmi helyekkel rendelke­zik, ám a mai fiatalság szá­mára a kulturális szórako­zás, főleg a vonzáskörzetben még ma sem megoldott. En­nek a hiánynak a pótlására szerveződött ezúttal ismét az a programsorozat, amely az ifjúság minden rétegének le­hetőséget nyújtott a szabad idő hasznos, kulturált eltöl­tésére. A nyolc nap során példá­ul az úttörők közlekedési versenyen mérhették össze tudásukat, ügyességüket, mi­közben a nagyobbak lábte­A nagyszabású agráripari seregszemlét, a Bábolnai na­pokat idén is a közvélemény élénk érdeklődése kísérte. Bár a rendezvénysorozat ma 17 órakor zárja csak kapuit, már most megállapítható, hogy a korábbi évekhez vi­szonyítva — különösen a szakmai tanácskozások iránt — fokozottabb volt az ér­deklődés. örvendetes, hogy az agrártechnika hazai élvo­nalát, sőt, a világszínvonalat reprezentáló kiállítást me­gyénkből is nagyon sok me­zőgazdasági üzem szakembe­rei, dolgozói tekintették meg. Az E-512-es és E-516-os kombájnjairól, illetve szálastakarmány betakarító gépeiről hazánkban is közismert NDK-beli Fortschritt cég az idei kiállításon mutatta be a ZT-323-as típusú, nagy tel­jesítményű erőgépét. Az NSZK-beli Daimler-Benz cég egyebek között több célú erő­gépeit hozta el Bábolnára. Kiállítóhelyükön például látható jolt ez a szuszpenziós műtrágya kijuttatására szolgáló, 24 mé­ter szórókeret egységgel felszerelt Unimog gépjármű is. Fojtán László felvételei A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár ezúttal is gyártmányainak széles választékával jelentkezett. A Kaposvári Mezőgép Vállalat univerzális rakodógépeit vonul­tatta fel Bábolnán. Ezek közül látható képünkön a KVR-5500-as vontatott hidraulikus rakodógép. A gépgyári diplomata Kanadába készül Miszter László Diósgyőrből Alexandriából színes ten­geri kagylót hozott, Hanno­verből egy pompás, zöld tele­font, máshonnan pedig le­mezeket, magnó- és video­kazettákat. Munkáján kívül két, korántsem káros szen­vedélye van: a zene és a horgászat. Az idén még nem volt szabadságon. Zsúfolt nyár áll mögötte, s azt még irigyei is elismerik, hogy nem azért küldték Ameriká­ba, mert a „B” szerelde alapszervezeti párttitkára. Karnóczi László éppen harminc évvel ezelőtt végez­te el az általános iskolát. Apja, aki asztalos volt a bá­nyánál, azt szerette volna, ha erdész lesz. Az anyja vil­lanyszerelőnek akarta adni. Mi is lehetett az álma akkor, niszbajnokságon vehettek részt, avagy megtekinthették a japán harci játékok be­mutatóját. Video-filmvetítés- sel összekötött ismeretter­jesztő előadásokon hívták fel az érdeklődők figyelmét a dohányzás és az alkoholfo­gyasztás káros hatásaira. A gyermekek ajándékrhűsorát gazdagította a 100 Folk Cel­sius együttes koncertje. Aki­nek pedig kedve volt, moz­galmi és politikai dalokat tanulhatott, vagy éppen be­nevezhetett az aszfaltrajz­versenyre. Az encsi ifjúsági napok ünnepélyes zárása ok­tóber 4-én, szombaton, este fél hatkor lesz, amelyet a késő órákig tartó utcabál követ. egy 14 esztendős, perecesi fiatalembernek? A haverok mind „gyáristák” voltak, sikknek számított a Diósgyő­ri Gépgyárban dolgozni... A géplakatos szakmát vá­lasztotta, s ehhez a mester­séghez éppúgy hű maradt, mint a gyárhoz, s a — ké­sőbb, kerékpározás közben megismert — feleséghez, s apja bölcs intelméhez: egy­szer kell egy munkát meg­csinálni, de azt igazán jól... Járt a szakiskolába, aztán a szereidébe került. Elvégezte a gépipari technikumot is, tanfolyamokra járt, politikai oktatáson vett részt. Kollé­gáival nemcsak a gép, hanem a verseny kerékpár is össze­kötötte. A nagy biciklitusák- ból mára már csak a ver­senyszellem maradt meg. (Furcsa fintora - a sorsnak, hogy utolsó, már szinte csak nosztalgiából megtartott két­kerekűjét ellopták . ..) Hosz- szú volt az út a perecesi, szoba-konyhás lakásból a di­ósgyőri háromszobás, össz­komfortos otthonig. S hosz- szú volt az út Chicagóba, oda, ahol a szerszámgépipari kiállításon Karnóczi László a DIGÉP-et képviselte. Né­gyen utaztak Miskolcról a tengeren túlra, s az augusz­tus 21-től szeptember 18-ig tartó túra nemcsak egyéni élményeket, hanem szakmai, gyári sikereket hozott. Kéz­zelfogható bizonyítéka ennek, hogy hősünk most Kanadá­ba készül. A DIGÉP termé­kéi ott is kiállítják, bemu­tatják, s minden bizonnyal el is adják. Igaz, a patinás diósgyőri cég nem csúcstech­nikát kínál, de a megbízha­tó, hagyományos gépek (prés, lemezolló, élhajlító) jó piac­ra számíthatnak. Kényelmes fotelekben ülünk a coloniál bútorral berendezett szobában. Házi­gazdám itallal, kávéval, ci­garettával kínál, ö egyikkel sem él. Talán azért, mert fi­atalabb korában sportolt, s talán azért is, mert most is sportszerűen él. Az 1500-as Lada hetekig áll a ház előtt, ő nem kocsival jár dolgozni. Sok országot megjárt, sok jó szállodát meglakott. A napidíjat valutában kap­ta, s ez mindig elég volt a tisztességes étkezésre, múze­umi belépőre, apróbb aján­dékra. Az sem keseríti, hogy a napi ellátmánya alig volt több, mint egy jó amerikai szakmunkás órabére ... Szá­mot vetett a világgal, isme­ri az árakat és az értékeket. Az a dolga külföldön, hogy üzemképes állapotba hozza a gépeket, s az érdeklődőknek bemutassa azt. A produkci­óhoz és az ismertetőhöz már nem kell tolmács. Beszédes szakma ez, de Herr László, vagy Miszter László több or­szágban is érti a nyelvet. A DIGÉP művezetője (aki egy­ben üzemvezető-helyettes is) a gyár diplomatájaként járja a világot. Bőröndjéből soha­sem hiányzik elegáns öltö­nye, két kedvenc nyakken­dője, három pár kényelmes cipője. És persze tudja, érzi, nem felejti, hogy odakint, bárhol, Magyarországot kép­viseli. Vallomása szerint — bo­csánatos bűn, ha leírom — a legjobb mégis hazajönni. Várják kollégái és barátai, s részletes beszámolót kér katonafia. És — akár hiszik, akár nem, de az asszonnyal együtt állítják —, a lakás nagy gonddal ápolt virágai is megérzik, ha távol van a gazda... Brackó István

Next

/
Thumbnails
Contents