Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-03 / 233. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. október 3., péntek Liszt Ferenc- emlékkoncert Az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténeti Múzeuma a közelmúltban új bemutató részleggel gyarapodott. A múzeum udvarán megnyílt a szoborpark és termékbemutató. A képen látható szobor Zorkóczi Samut ábrázolja, aki az 1920-as években volt vállalati vezető. Az ö nevéhez fűződik több szociális létesítmény megépítése, többek között a Petőfi úton meglevő munkáslakások létrehozása. Fotó: Kerékgyártó Mihály Európai Kultúra Társasága Juhász Gyula Lisztre emlékező gondolatait idézte Bartha Péter, a Magyar Zeneművészek Észak-magyarországi Csoportjának titkára október 1-én a Zenei Világnap tiszteletére és Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából megrendezett hangversenyen. Az életutat felidéző, valamint a világnap jelentőségét taglaló rövid köszöntő után Papp Gábor zongoraművész, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára adott hangversenyt Liszt zongoraműveiből. A koncert első felében két nocturnes (szabad formájú lírai zongoradarab) segített elmélyülni a liszti hangzásvilágban. Ezt követően a sokak által — méltán kedvelt Szerelmi álmok hangzott el, kicsit még a közönség és az előadó számára is korán. Papp Gábor jó zongorista adottságait mutatta meg a h-moll balladában, melynek igen mély hangnemi és érzelmi pillanatait a zongora („tisztátalansága”) hamissága is zavarta, örömteli látvány és ritka alkalmak egyike volt látni a zenészházaspárt — tudniillik a koncerten Párkányi Judit, Papp Gábor felesége is pódiumra lépett. Előadásukban a Rákóczi-induló kétzongo- rás átirata hangzott el a maga ismerős dallamfordulataival, helyenként kicsit darabosan. A hangverseny második felében először a Funerailles (Temetés) csendült fel. A művet 1849. októberében komponálta a szerző a „Költői és vallomás harmóniák” c. sorozat hetedik darabjaként. Ebben állít emléket Batthyány Lajos kivégzésének, egyúttal a szabadságharc bukásának. A nagy technikai felkészültséget igénylő mű hallatlan koncentrációt követel meg előadójától. A műsorban ezt követően három transzcendens etűd szerepelt — jól folytatva a megkezdett hangulatot. A „Felsőfokú nehézségű gyakorlatok” című sorozat — mely 1851-ben nyerte el végső formáját — valóban hihetetlen zenei és technikai feladat elé állítja interpre- tálóját. Mi, az Esti harmóniák, Hófúvás (helyenként Hópelyhek címmel) végezetül a Látomás fültanúi lehettünk. A nagy taps — mellyel a közönség Papp Gábor vállalkozását jutalmazta — végül is ráadást eredményezett: a Desz-dúr Consolatio-t hallottuk (Vigasztalás) a megemlékező koncert méltó befejezéseként. Ügy érzem, ez a koncert valóban közelebb hozta Liszt zongarakompozíciőit — ha helyenként újszerűén is —, és első állomása lehetett annak a sorozatnak,' melyben a nagy zeneszerzőre emlékezik előadó és hallgató. R. Belgrádban befejezte tanácskozásait az Európai Kultúra Társaságának 18. közgyűlése, amely szerda este elfogadott záróokmányában egyebek között támogatásáról biztosítja a tavalyi budapesti kulturális fórum határozatait, s állást foglal az államok és népek közötti, a béke érdekében, nemzeti, ideológiai és egyéb különbségektől függetlenül megvalósítandó együttműködés mellett. A közgyűlésen részt vett, s a kultúrák sokféleségéről, a társadalmak egymásra gyakorolt vonzásáról, az emberi civilizációról folytatott vitában felszólalt Köpeczi Béla művelődési miniszter, Hubay Miklós, az Írószövetség elnöke és Boldizsár Iván, a magyar PEN Klub elnöke. A Tanácstörvényben foglalt kötelezettségének tesz eleget az ügyészség, amikor meghatározott időközönként tájékoztatja a tanács tagjait a törvényesség helyzetéről. Ezt tette a közelmúltban a Leninvárosi Ügyészség is, amelynek vezetője tanácsülésen adott számot a törvényesség alakulásáról. A tájékoztatóból kiderült, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek hatósági tevékenysége tovább javult, ami azon is lemérhető, hogy legtöbb ügyben megalapozott döntéseket hoztak. Ennek ellenére előfordulnak olyan esetek, amikor megsértik az eljárási szabályokat, továbbá nem tartják be az ügyek intézésére vonatkozó határidőket. Főként a város vonzáskörzetébe tartozó községi tanácsok közigazgatási szervei részéről tapasztalható olyan mulasztás, hogy a hatósági jogkörben hozott határozatok végrehajtását nem mindig ellenőrzik. Az ügyészség vizsgálata kiterjedt arra is, hogy a tanácsok szakigazgatási szerveihez utalt szabálysértési ügyekben hozott döntések megfelelnek-e a törvényes előírásoknak. Általában törvényes határozatok születnek, s a döntések kellően megalapozottak, a büntetések arányban állnak a cselekmények súlyával és természetesen figyelembe veszik az elkövetők személyi körülményeit is — állapította meg a vezető ügyész. Ugyanakkor, főként a községekben kifogásolható, hogy a helyi szabálysértési hatóságok nem minden esetben tartják be az eljárási szabályokat. Az államigazgatási szervek által hozott döntések jogszerűségét támasztja alá, hogy az állampolgárok közül csak nagyon kevesen nyújtanak be törvényességi kérelmet, az ügyükben hozott határozatok ellen. Érdekes viszont, hogy a törvényességi kérelmek döntő részé a szabálysértési eljárások döntéseit sérelmezi, annak ellenére, hogy a városi ügyészség a határozatok túlnyomó többségét törvényesnek és megalapozottnak ítéli. Egy további megállapítás a vállalatok és a szövetkezetek munkajogi jogalkalmazásával kapcsolatos; nevezetesen arról szól, hogy a munkafegyelem megszilárdítása, valamint a munkaviszonyból eredő jogok és kötelességek érvényesülése ér- - dekében a gazdálkodó szervezetek általában helyesen folyamodnak a szükségessé vált intézkedésekhez. Előrelépés az is, hogy a korábbi évekhez képest szigorúbban járnak el az igazolatlan mulasztókkal, valamint azokkal szemben, akik nem teljesítik munkaköri kötelezettségüket. Ezen a területen főként a három leninvárosi nagyüzem jár elöl jó pél-' dával. A Leninvárosi Ügyészség figyelemmel kíséri a bíróság által, a különböző polgári perekben hozott döntéseket, elemzi a perek tapasztalatait és szükség esetén fellebbezést jelent be, vagy törvényességi óvást tesz a jogszabályi rendelkezéseket, illetve az állampolgárok érdekeit sértő bírói döntések megváltoztatása érdekében. A válások magas száma örökösen visszatérő probléma. Az vitathatatlan, hogy a családi kapcsolatok az emberek belső személyes ügyeinek számítanak, azonban a rendezetlen családi élet kihatással van a munkára, a gyermek- és fiatalkorú bűnözés terjedésére, másrészről pedig nagymértékben befolyásolja a közérzetet. A vizsgálatok szerint a házasságok felbomlásának alapvető oka, hogy az egyik házasfél alkoholista életmódot folytat. Ezen túlmenően, a válás okai között szerepel a házasságon kívüli partnerkapcsolat, a házas- társak. eltérő életfelfogása és szemlélete. Üjabban a családi kötelékek lazulását eredményezi az a tény is, hogy a város lakosságának nagy része a fő munkaidő után még egyéb, jövedelemkiegészítő tevékenységet folytat, melynek következtében a családdal töltött idő minimálisra csökken. A megoldatlan lakáshelyzet, a gyermek láthatásával és a gyermek tartásával kapcsolatban felmerülő problémák, továbbá a vagyoni viszonyok rendezése rendszerint újabb súrlódásokat eredményez a volt házasfelek között, melyek miatt rendőri intézkedésekre és büntetőeljárás megindítására is sor kerül. Még mindig gyakran előfordul, hogy az egyes állampolgárok nem teljesítik fizetési kötelezettségeiket, a lakbért és a közüzemi díjakat csak a végrehajtási kényszer alkalmazása után hajlandók befizetni. A tájékoztató kitért a város és vonzáskörzetének bűnügyi helyzetére is. A statisztikai adatok szerint 1984- ben a bűncselekmények és az elkövetők' száma nagymértékben emelkedett, míg 1985- ben csökkenés állt be, ez év első felében viszont emelkedés következett be. Megnyugtató azonban, hogy bűnöző csoportok, vagy szervezett jellegű bűnözés Le- ninvárosban és vonzáskörzetében nem alakult ki és erre a jövőben sem kell számítani. Ez döntően annak köszönhető, hogy a rendőr- kapitányság idejében fellép az ilyen csoportosulásokkal szemben, másrészt az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmények túlnyomó többségét felderítik, ennélfogva bűncselekménysorozatra nem nyílik lehetőségük. Bízunk benne, hogy a rendőrkapitányság eredményes munkája nyomán egyetlen bűnelkövető sem kerüli el a törvényes felelősségre vonást. Az egyes bűncselekménykategóriákat elemezve megállapítható, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben emelkedett a közlekedési bűncselekmények, ezen belül is elsősorban az ittas járművezetők száma, pedig a tetteseket szigorúan felelősségre vonják. Kisebb mértékű csökkenés tapasztalható ezzel szemben az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények területén. Emelkedett a társadalmi tulajdont sértő, továbbá a személyek javait károsító bűncselekmények száma. Különösen nagymérvű a növekedés a társadalmi tulajdont károsító cselekmények esetében, ami azért feltűnő, mivel a nagyberuházások befejezése után jelentős csökkenés volt tapasztalható. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények túlnyomó része kis kárértékű üzemi lopás, vagy sikkasztás, azonban néhány esetben előfordulnak huzamosabb időn át elkövetett, nagy kárértékű sikkasztások, lopások és hűtlen kezelés is. A személyi tulajdont károsító bűncselekmények között a város területén főként a kerékpár- és gép- járműlopások okoznak gondot. A statisztikai adatok arról is tanúskodnak, hogy az idén csökkent a fiatalkorúak és a gyermekkorúak részvétele a bűnözésben. Jelentősen emelkedett viszont a büntetett előéletűek, s ezen belül is a visszaesők és a többszörös visszaesők száma. Számottevően emelkedett a cigányok körében tapasztalható bűnelkövetés. Ez a megállapítás gyakorlatilag csak vonzás- körzetbe tartozó községekre vonatkozik, ugyanis Leninvá- rosban a cigányok által elkövetett bűncselekmények csak elenyésző számban fordulnak elő. Ez döntően annak tulajdonítható, hogy a városban élő cigánylakosság többsége állandó munkaviszonnyal rendelkezik, lakás- helyzete megfelelő, fokozatosan beilleszkednek a társadalomba. L. L,. Több gondolat bánt engemet... Napjaink egyik bűvös eszköze a video. A korszerű technika e vívmányát igen sokoldalúan hasznosítják, Van, aki maszek cukrászdájában ennek segítségével mutogat a vendégeinek illegálisan az országba került filmeket. Van, aki videofilmek sokszorosításával foglalkozik — engedéllyel, vagy anélkül —, van, aki filmeket készít ezzel a masinériával, s vannak nemesebb felhasználási lehetőségek is. Például az oktatásban. A videolejátszó egy tévékészülékhez kapcsolva ismereteket sugározhat, taníthat, nevelhet, szórakoztathat. A mozik is megteremtik önmaguk konkurenciáját a videomozik létrehozásával, de van terv arra is, hogy az iskolákat kell megfelelő felszereléssel ellátni, s akkor majd szervesen beépülhet az oktatásba a video a legtávolabbi kisiskolákban is. Helybe viszi az oktatási segédanyagot, a tanmenethez kapcsolódó játékfilmeket, közművelődési filmeket és a szórakozást. Ehhez persze, az is kell, hogy legyen megfelelő szalagkínálat és főleg, hogy legyen minden iskolának lejátszóberendezése, meg televíziója. Miből? Hát bizonyára sok forrásból, többek között, a „társadalmi össze- fogás”-nak elnevezettből is. Bizonyára lesznek lelkes akciók: videót minden iskolának, meg hasonló gondolatokkal. S valamikor talán meg is valósul a szép elképzelés. Az újságok, a rádió, a televízió híradója beszámolnak majd az első adományozásokról, buzdítva ezzel újabb mecénásokat... Nekem meg eszembe jut egy korábbi hasonló akció, tizenhét esztendő távlatából. 1969-ben, amikor az Iskolatelevízió adásait akartuk eljuttatni minden távoli iskolába, televíziókészülékek adományozására buzdítgattunk. Volt is foganatja; eleinte nagy, képes beszámolók is megjelentek egy-egy adományozásról, nem kevesen éppen ezért adományoztak, aztán kicsit ellaposodott az egész. A készülékek javításáról már nem gondoskodott senki. Egy évtized sem telt el, a kutya sem emlegette ezt a segítőakciót... Most video ajándékozására buzdítunk. Jó. De próbáljuk elkerülni a televíziós akció hibáit. Legyen kevesebb a csinnadratta, s több a tartós gondoskodás. Így lenne értelme ... * Munkámból adódóan, részt vettem több intézmény, vállalat értekezletein, tanácskozásain, ünnepi összejövetelein, ahol hosszabb távú számvetés volt az alaptéma. Már igazán hozzászokhattam volna, mégis bántja a fülemet és irritál egy közös vonás, amely az egymástól messze eltérő jellegű helyeken fel-felbukkan. Ez pedig a világ kezdetének sajátos értelmezése. Azaz, a beszámolókat tartó vezetők szerint az élet mindig akkor kezdődött, amikor ők és szűkebb vezérkaruk — „a jelenlegi vezetés”, ahogy ezt szerényen emlegetni szokták — átvette az irányítást. Fennen sorolgat- ják, milyen eredményeket ért el a vállalat, intézmény az új vezetés hivatalba lépésének ideje óta, s soha egy szó sem esik róla, hogy voltak előző időszakok, amikor az intézmény, vállalat róluk még nem is tudott, de létezett, termelt, produkált, s nem is mindig rosszul, sőt, éppen ezek az előző évek teremtették meg a lehetőségét is annak, hogy az új vezetés egyáltalán eredményesen munkálkodhatott. Mivel a munkahelyeket általában nem kizárólag a néhány főből álló vezérkar jelenti, sokkal inkább az ott dolgozók ösz- szessége, akik között nagy számban vannak, akik már korábban is ott voltak, s dolgoztak, produkáltak, őket becsüli le a vezető, aki a maga kinevezésétől számítja csak a világ kezdetét. Kevesebb öntömjénezés, több szerénység, az életnek folyamatában való mérlegelése, — ez kell... * — Én ismerem magát — mondja bevezetés nélkül egy hölgy, a villamosmegállóban. — El lehetne jönni a mi lépcsőházunkba, és írni egy riportot arról, hogy az milyen elhanyagolt. És sorolja az ismeretlen, aki viszont ismer, hogy miféle népekkel kénytelen együtt lakni, letépik a cédulákat, meg mi mindent csinálnak, ön mit tesz ellene? — kérdem. — Ö semmit, mondja sértetten, csak nem fog ő azokkal ott vitába bocsátkozni, azért szól nekem, tegyen valamit az újság. Mondom, hogy lehet fordulni tanácshoz, rendőrséghez, de nem, neki, minden más lakónak valamiféle újságbeli meghurcoltatása kellene. Nem bírom rávenni, hogy ő maga is tegyen valamit saját békességéért. Indignál- tan mondja: ebben az országban mindenki azt csinál, amit akar. — Bizony, ami azt illeti, igen sok lépcsőház rettenetes állapotban van. Sokan élnek bérházakban, akik nem tudnak ott élni, illetve nem tudnak közösségi rendbe beilleszkedni, sok a rongálás, az antiszociális viselkedés. De az is igaz, hogy kényelmetlenségtől tartva, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon, csendben marad, aki az állapotokat sérelmezi, s azt hiszi, hogy a lépcsőházi rongáló mielőtt feltépi a levelesládát, elolvassa a lapot, nem írtak-e valamit az ilyesmiről, s megszégyenülten eláll ártó szándékától. Nem, ilyen ügyekben nem hírlapi jegyzettel kell hatni, hanem hatósági erővel. De ezt általában azoknak kell segítségül hívni, akiket sérelem ért... * Ebédelek az ismert vendéglőben sokadmagammal. Hétköznap van, déli fél egy körül. A bejárati üvegajtón át látható, hogy kint három férfiú tanakodik, majd egyikük betántorog a terembe. Alig áll a lábán. Ismert miskolci figura, régi utcai tekergő, most sorra odamegy az asztalokhoz a . csendben ebédelők közé, a tányérok fölé nyújtja szappant régen látott markát, motyog, és nem mozdul, amíg nem adnak valami alamizsnát. Sorra járja az asztalokat. Három ifjú pincérgyerek, még tanuló lehet mindhárom, csodálkozva nézi. Nem tudja, hogy ilyenkor ki kellene vezetni a koldust a teremből. A vendégseregnek is megoszlik a véleménye, de legtöbben pénzükért nyúlnak, ne hadonásszon az a kéz a tányérjuk felett... Generációk nőttek fel új társadalmunkban, amelyek a koldusproblémát már nem ismerték. Szerencsére ... S most, ha felbukkan egy-egy ilyen jelenség, egy italra kolduló figura, nem tudni, mi a teendő, hogyan kell viselkedni.. . De fel kell-e bukkanni?... S tűrni kell-e?... (benedek)
