Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. október 3., péntek Liszt Ferenc- emlékkoncert Az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténeti Múzeuma a közel­múltban új bemutató részleggel gyarapodott. A múzeum udva­rán megnyílt a szoborpark és termékbemutató. A képen látható szobor Zorkóczi Samut ábrázolja, aki az 1920-as években volt vállalati vezető. Az ö nevéhez fűződik több szociális létesítmény megépítése, többek között a Petőfi úton meglevő munkáslaká­sok létrehozása. Fotó: Kerékgyártó Mihály Európai Kultúra Társasága Juhász Gyula Lisztre em­lékező gondolatait idézte Bartha Péter, a Magyar Zeneművészek Észak-ma­gyarországi Csoportjának tit­kára október 1-én a Zenei Világnap tiszteletére és Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából meg­rendezett hangversenyen. Az életutat felidéző, va­lamint a világnap jelentő­ségét taglaló rövid köszön­tő után Papp Gábor zongo­raművész, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola tanára adott hangver­senyt Liszt zongoraművei­ből. A koncert első felében két nocturnes (szabad for­májú lírai zongoradarab) segített elmélyülni a liszti hangzásvilágban. Ezt köve­tően a sokak által — mél­tán kedvelt Szerelmi álmok hangzott el, kicsit még a közönség és az előadó szá­mára is korán. Papp Gábor jó zongorista adottságait mutatta meg a h-moll balladában, mely­nek igen mély hangnemi és érzelmi pillanatait a zongo­ra („tisztátalansága”) ha­missága is zavarta, örömte­li látvány és ritka alkal­mak egyike volt látni a ze­nészházaspárt — tudniillik a koncerten Párkányi Judit, Papp Gábor felesége is pó­diumra lépett. Előadásukban a Rákóczi-induló kétzongo- rás átirata hangzott el a maga ismerős dallamfordu­lataival, helyenként kicsit darabosan. A hangverseny második felében először a Funerailles (Temetés) csendült fel. A művet 1849. októberében komponálta a szerző a „Köl­tői és vallomás harmóniák” c. sorozat hetedik darabja­ként. Ebben állít emléket Batthyány Lajos kivégzésé­nek, egyúttal a szabadság­harc bukásának. A nagy technikai felkészültséget igénylő mű hallatlan kon­centrációt követel meg elő­adójától. A műsorban ezt követően három transzcendens etűd szerepelt — jól folytatva a megkezdett hangulatot. A „Felsőfokú nehézségű gya­korlatok” című sorozat — mely 1851-ben nyerte el végső formáját — valóban hihetetlen zenei és technikai feladat elé állítja interpre- tálóját. Mi, az Esti harmó­niák, Hófúvás (helyenként Hópelyhek címmel) végeze­tül a Látomás fültanúi le­hettünk. A nagy taps — mellyel a közönség Papp Gábor vállalkozását jutal­mazta — végül is ráadást eredményezett: a Desz-dúr Consolatio-t hallottuk (Vi­gasztalás) a megemlékező koncert méltó befejezése­ként. Ügy érzem, ez a koncert valóban közelebb hozta Liszt zongarakompozíciőit — ha helyenként újszerűén is —, és első állomása lehetett annak a sorozatnak,' mely­ben a nagy zeneszerzőre emlékezik előadó és hall­gató. R. Belgrádban befejezte ta­nácskozásait az Európai Kul­túra Társaságának 18. köz­gyűlése, amely szerda este elfogadott záróokmányában egyebek között támogatásá­ról biztosítja a tavalyi bu­dapesti kulturális fórum ha­tározatait, s állást foglal az államok és népek közötti, a béke érdekében, nemzeti, ideológiai és egyéb különb­ségektől függetlenül megva­lósítandó együttműködés mellett. A közgyűlésen részt vett, s a kultúrák sokféleségéről, a társadalmak egymásra gya­korolt vonzásáról, az emberi civilizációról folytatott vitá­ban felszólalt Köpeczi Béla művelődési miniszter, Hubay Miklós, az Írószövetség elnö­ke és Boldizsár Iván, a ma­gyar PEN Klub elnöke. A Tanácstörvényben fog­lalt kötelezettségének tesz eleget az ügyészség, amikor meghatározott időközönként tájékoztatja a tanács tagja­it a törvényesség helyzeté­ről. Ezt tette a közelmúlt­ban a Leninvárosi Ügyész­ség is, amelynek vezetője tanácsülésen adott számot a törvényesség alakulásáról. A tájékoztatóból kiderült, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek hatósági tevékeny­sége tovább javult, ami azon is lemérhető, hogy leg­több ügyben megalapozott döntéseket hoztak. Ennek ellenére előfordulnak olyan esetek, amikor megsértik az eljárási szabályokat, továb­bá nem tartják be az ügyek intézésére vonatkozó határ­időket. Főként a város von­záskörzetébe tartozó községi tanácsok közigazgatási szer­vei részéről tapasztalható olyan mulasztás, hogy a ha­tósági jogkörben hozott ha­tározatok végrehajtását nem mindig ellenőrzik. Az ügyészség vizsgálata kiterjedt arra is, hogy a ta­nácsok szakigazgatási szer­veihez utalt szabálysértési ügyekben hozott döntések megfelelnek-e a törvényes előírásoknak. Általában tör­vényes határozatok szület­nek, s a döntések kellően megalapozottak, a bünteté­sek arányban állnak a cse­lekmények súlyával és ter­mészetesen figyelembe ve­szik az elkövetők személyi körülményeit is — állapí­totta meg a vezető ügyész. Ugyanakkor, főként a köz­ségekben kifogásolható, hogy a helyi szabálysértési ható­ságok nem minden esetben tartják be az eljárási sza­bályokat. Az államigazgatási szervek által hozott dönté­sek jogszerűségét támasztja alá, hogy az állampolgárok közül csak nagyon kevesen nyújtanak be törvényességi kérelmet, az ügyükben ho­zott határozatok ellen. Érde­kes viszont, hogy a törvé­nyességi kérelmek döntő ré­szé a szabálysértési eljárá­sok döntéseit sérelmezi, an­nak ellenére, hogy a városi ügyészség a határozatok túl­nyomó többségét törvényes­nek és megalapozottnak íté­li. Egy további megállapítás a vállalatok és a szövetke­zetek munkajogi jogalkal­mazásával kapcsolatos; ne­vezetesen arról szól, hogy a munkafegyelem megszilárdí­tása, valamint a munkavi­szonyból eredő jogok és kö­telességek érvényesülése ér- - dekében a gazdálkodó szer­vezetek általában helyesen folyamodnak a szükségessé vált intézkedésekhez. Előre­lépés az is, hogy a koráb­bi évekhez képest szigorúb­ban járnak el az igazolatlan mulasztókkal, valamint azok­kal szemben, akik nem tel­jesítik munkaköri kötelezett­ségüket. Ezen a területen főként a három leninváro­si nagyüzem jár elöl jó pél-' dával. A Leninvárosi Ügyészség figyelemmel kíséri a bíró­ság által, a különböző pol­gári perekben hozott dönté­seket, elemzi a perek ta­pasztalatait és szükség ese­tén fellebbezést jelent be, vagy törvényességi óvást tesz a jogszabályi ren­delkezéseket, illetve az ál­lampolgárok érdekeit sértő bírói döntések megváltozta­tása érdekében. A válások magas száma örökösen visszatérő problé­ma. Az vitathatatlan, hogy a családi kapcsolatok az emberek belső személyes ügyeinek számítanak, azon­ban a rendezetlen családi élet kihatással van a mun­kára, a gyermek- és fiatal­korú bűnözés terjedésére, másrészről pedig nagymér­tékben befolyásolja a köz­érzetet. A vizsgálatok szerint a házasságok felbomlásának alapvető oka, hogy az egyik házasfél alkoholista életmó­dot folytat. Ezen túlmenő­en, a válás okai között sze­repel a házasságon kívüli partnerkapcsolat, a házas- társak. eltérő életfelfogása és szemlélete. Üjabban a csalá­di kötelékek lazulását ered­ményezi az a tény is, hogy a város lakosságának nagy része a fő munkaidő után még egyéb, jövedelemkiegé­szítő tevékenységet folytat, melynek következtében a családdal töltött idő mini­málisra csökken. A megoldatlan lakáshely­zet, a gyermek láthatásával és a gyermek tartásával kapcsolatban felmerülő prob­lémák, továbbá a vagyoni viszonyok rendezése rend­szerint újabb súrlódásokat eredményez a volt házasfe­lek között, melyek miatt rendőri intézkedésekre és büntetőeljárás megindítására is sor kerül. Még mindig gyakran elő­fordul, hogy az egyes ál­lampolgárok nem teljesítik fizetési kötelezettségeiket, a lakbért és a közüzemi díja­kat csak a végrehajtási kényszer alkalmazása után hajlandók befizetni. A tájékoztató kitért a vá­ros és vonzáskörzetének bűnügyi helyzetére is. A statisztikai adatok szerint 1984- ben a bűncselekmények és az elkövetők' száma nagy­mértékben emelkedett, míg 1985- ben csökkenés állt be, ez év első felében viszont emelkedés következett be. Megnyugtató azonban, hogy bűnöző csoportok, vagy szer­vezett jellegű bűnözés Le- ninvárosban és vonzáskörze­tében nem alakult ki és er­re a jövőben sem kell szá­mítani. Ez döntően annak köszönhető, hogy a rendőr- kapitányság idejében fellép az ilyen csoportosulásokkal szemben, másrészt az isme­retlen tettesek által elköve­tett bűncselekmények túl­nyomó többségét felderítik, ennélfogva bűncselekmény­sorozatra nem nyílik lehető­ségük. Bízunk benne, hogy a rendőrkapitányság ered­ményes munkája nyomán egyetlen bűnelkövető sem kerüli el a törvényes fele­lősségre vonást. Az egyes bűncselekmény­kategóriákat elemezve megál­lapítható, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben emelkedett a közlekedési bűncselekmények, ezen be­lül is elsősorban az ittas járművezetők száma, pedig a tetteseket szigorúan felelős­ségre vonják. Kisebb mér­tékű csökkenés tapasztalha­tó ezzel szemben az erő­szakos és garázda jellegű bűncselekmények területén. Emelkedett a társadalmi tulajdont sértő, továbbá a személyek javait károsító bűncselekmények száma. Kü­lönösen nagymérvű a nö­vekedés a társadalmi tulaj­dont károsító cselekmények esetében, ami azért feltűnő, mivel a nagyberuházások befejezése után jelentős csökkenés volt tapasztalható. A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett bűncse­lekmények túlnyomó része kis kárértékű üzemi lopás, vagy sikkasztás, azonban né­hány esetben előfordulnak huzamosabb időn át elköve­tett, nagy kárértékű sikkasz­tások, lopások és hűtlen ke­zelés is. A személyi tulaj­dont károsító bűncselekmé­nyek között a város területén főként a kerékpár- és gép- járműlopások okoznak gon­dot. A statisztikai adatok arról is tanúskodnak, hogy az idén csökkent a fiatalkorúak és a gyermekkorúak részvétele a bűnözésben. Jelentősen emel­kedett viszont a büntetett előéletűek, s ezen belül is a visszaesők és a többszörös visszaesők száma. Számotte­vően emelkedett a cigányok körében tapasztalható bűnel­követés. Ez a megállapítás gyakorlatilag csak vonzás- körzetbe tartozó községekre vonatkozik, ugyanis Leninvá- rosban a cigányok által el­követett bűncselekmények csak elenyésző számban for­dulnak elő. Ez döntően an­nak tulajdonítható, hogy a városban élő cigánylakosság többsége állandó munkavi­szonnyal rendelkezik, lakás- helyzete megfelelő, fokozato­san beilleszkednek a társa­dalomba. L. L,. Több gondolat bánt engemet... Napjaink egyik bűvös eszköze a video. A korszerű technika e vívmányát igen sokoldalúan hasznosítják, Van, aki maszek cukrászdájában ennek segítségével mutogat a vendégeinek illegálisan az országba került filmeket. Van, aki videofilmek sokszorosításával fog­lalkozik — engedéllyel, vagy anélkül —, van, aki fil­meket készít ezzel a masinériával, s vannak neme­sebb felhasználási lehetőségek is. Például az oktatás­ban. A videolejátszó egy tévékészülékhez kapcsolva is­mereteket sugározhat, taníthat, nevelhet, szórakoztat­hat. A mozik is megteremtik önmaguk konkurenciá­ját a videomozik létrehozásával, de van terv arra is, hogy az iskolákat kell megfelelő felszereléssel ellátni, s akkor majd szervesen beépülhet az oktatásba a video a legtávolabbi kisiskolákban is. Helybe viszi az oktatási segédanyagot, a tanmenethez kapcsolódó já­tékfilmeket, közművelődési filmeket és a szórakozást. Ehhez persze, az is kell, hogy legyen megfelelő szalag­kínálat és főleg, hogy legyen minden iskolának leját­szóberendezése, meg televíziója. Miből? Hát bizonyá­ra sok forrásból, többek között, a „társadalmi össze- fogás”-nak elnevezettből is. Bizonyára lesznek lelkes akciók: videót minden iskolának, meg hasonló gon­dolatokkal. S valamikor talán meg is valósul a szép elképzelés. Az újságok, a rádió, a televízió híradója beszámolnak majd az első adományozásokról, buzdít­va ezzel újabb mecénásokat... Nekem meg eszembe jut egy korábbi hasonló akció, tizenhét esztendő táv­latából. 1969-ben, amikor az Iskolatelevízió adásait akartuk eljuttatni minden távoli iskolába, televízióké­szülékek adományozására buzdítgattunk. Volt is foga­natja; eleinte nagy, képes beszámolók is megjelentek egy-egy adományozásról, nem kevesen éppen ezért adományoztak, aztán kicsit ellaposodott az egész. A készülékek javításáról már nem gondoskodott senki. Egy évtized sem telt el, a kutya sem emlegette ezt a segítőakciót... Most video ajándékozására buzdítunk. Jó. De próbáljuk elkerülni a televíziós akció hibáit. Le­gyen kevesebb a csinnadratta, s több a tartós gon­doskodás. Így lenne értelme ... * Munkámból adódóan, részt vettem több intézmény, vállalat értekezletein, tanácskozásain, ünnepi összejö­vetelein, ahol hosszabb távú számvetés volt az alap­téma. Már igazán hozzászokhattam volna, mégis bánt­ja a fülemet és irritál egy közös vonás, amely az egy­mástól messze eltérő jellegű helyeken fel-felbukkan. Ez pedig a világ kezdetének sajátos értelmezése. Azaz, a beszámolókat tartó vezetők szerint az élet mindig akkor kezdődött, amikor ők és szűkebb vezérkaruk — „a jelenlegi vezetés”, ahogy ezt szerényen emleget­ni szokták — átvette az irányítást. Fennen sorolgat- ják, milyen eredményeket ért el a vállalat, intézmény az új vezetés hivatalba lépésének ideje óta, s soha egy szó sem esik róla, hogy voltak előző időszakok, amikor az intézmény, vállalat róluk még nem is tu­dott, de létezett, termelt, produkált, s nem is mindig rosszul, sőt, éppen ezek az előző évek teremtették meg a lehetőségét is annak, hogy az új vezetés egyál­talán eredményesen munkálkodhatott. Mivel a mun­kahelyeket általában nem kizárólag a néhány főből ál­ló vezérkar jelenti, sokkal inkább az ott dolgozók ösz- szessége, akik között nagy számban vannak, akik már korábban is ott voltak, s dolgoztak, produkáltak, őket becsüli le a vezető, aki a maga kinevezésétől számít­ja csak a világ kezdetét. Kevesebb öntömjénezés, több szerénység, az életnek folyamatában való mérle­gelése, — ez kell... * — Én ismerem magát — mondja bevezetés nélkül egy hölgy, a villamosmegállóban. — El lehetne jönni a mi lépcsőházunkba, és írni egy riportot arról, hogy az milyen elhanyagolt. És sorolja az ismeretlen, aki viszont ismer, hogy miféle népekkel kénytelen együtt lakni, letépik a cédulákat, meg mi mindent csinálnak, ön mit tesz ellene? — kérdem. — Ö semmit, mondja sértetten, csak nem fog ő azokkal ott vitába bocsát­kozni, azért szól nekem, tegyen valamit az újság. Mon­dom, hogy lehet fordulni tanácshoz, rendőrséghez, de nem, neki, minden más lakónak valamiféle újságbeli meghurcoltatása kellene. Nem bírom rávenni, hogy ő maga is tegyen valamit saját békességéért. Indignál- tan mondja: ebben az országban mindenki azt csi­nál, amit akar. — Bizony, ami azt illeti, igen sok lép­csőház rettenetes állapotban van. Sokan élnek bérhá­zakban, akik nem tudnak ott élni, illetve nem tudnak közösségi rendbe beilleszkedni, sok a rongálás, az an­tiszociális viselkedés. De az is igaz, hogy kényelmet­lenségtől tartva, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon, csendben marad, aki az állapotokat sérelmezi, s azt hiszi, hogy a lépcsőházi rongáló mielőtt feltépi a le­velesládát, elolvassa a lapot, nem írtak-e valamit az ilyesmiről, s megszégyenülten eláll ártó szándékától. Nem, ilyen ügyekben nem hírlapi jegyzettel kell hat­ni, hanem hatósági erővel. De ezt általában azoknak kell segítségül hívni, akiket sérelem ért... * Ebédelek az ismert vendéglőben sokadmagammal. Hétköznap van, déli fél egy körül. A bejárati üveg­ajtón át látható, hogy kint három férfiú tanakodik, majd egyikük betántorog a terembe. Alig áll a lábán. Ismert miskolci figura, régi utcai tekergő, most sorra odamegy az asztalokhoz a . csendben ebédelők közé, a tányérok fölé nyújtja szappant régen látott markát, motyog, és nem mozdul, amíg nem adnak valami ala­mizsnát. Sorra járja az asztalokat. Három ifjú pincér­gyerek, még tanuló lehet mindhárom, csodálkozva né­zi. Nem tudja, hogy ilyenkor ki kellene vezetni a kol­dust a teremből. A vendégseregnek is megoszlik a vé­leménye, de legtöbben pénzükért nyúlnak, ne hado­násszon az a kéz a tányérjuk felett... Generációk nőttek fel új társadalmunkban, amelyek a koldusprob­lémát már nem ismerték. Szerencsére ... S most, ha felbukkan egy-egy ilyen jelenség, egy italra kolduló figura, nem tudni, mi a teendő, hogyan kell viselked­ni.. . De fel kell-e bukkanni?... S tűrni kell-e?... (benedek)

Next

/
Thumbnails
Contents