Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. október 3., péntek II szoÉIus megűiulásiak útja 5. Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért Megyénk egészségügyi kórképe 1956. június 28-án, a lengyelországi Poznanban súlyos zavargás tört ki, amelyen munkásrétegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésé­vel lehetett helyreállítani. Poznan figyelmeztető jel volt az MDP-nek is, hogy sürgősen meg kell oldani a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a iKözponti Veze­tőségnek július 18—21-i ülése határozott el. Ez a plénum végre kritikusan elemezte a párt politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adódó kö­vetkeztetéseket, és kétfron­tos harcot hirdetett a vál­ság felszámolására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a szoci­alista megújulás érdeké­ben. Nagy tehertételtől szaba­dította meg a pártot az, hogy a KV ülése felmen­tette első titkári tisztsége alól Rákosi Mátyást. De a régi beidegződés és a párt­egység hamis értelmezése munkált, amikor a döntést Rákosi rossz egészségi álla­potával indokolták, és nem tárták a párt és az ország elé a súlyos politikai hi­báit, és bűnös szerepét a koncepciós perekben, vala­mint a rehabilitáció kés­leltetésében. Rákosi helyébe első tit­kárnak Gerő Ernőt válasz­totta meg a testület. Ez a választás nem volt nevez­hető sem elvinek, sem tak­tikusnak. Gerő Ernő Rákosi mellett, a régi vezetés má­sodik embere volt, tehát hasonlóan felelős a politi­ka torzulásáért, az 1953 jú­niusi fordulat megtorpedó­zásáért, az SZKP XX. kongresszusa után is a vál­tozások gátlásáért, és ré­szese volt a törvénytelen­ségeknek is. A júliusi plé- numon ugyan irányt vál­tott, de a beszédében han­goztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, ki­fejezte azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes hibáira is, bo­rítsanak fátylat. A pártpolitika megújulá­sának szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB soraiba több kipró­bált, nagy tapasztalattal rendelkező elvtársat válasz­tottak, közöttük jó néhá- nyan a törvénytelenségek áldozatai voltak. Elekor lett a RB-nek és a KV Titkár­ságának is tagja Kádár Já­nos. A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a határozat új megkö­zelítésű, és az SZKP XX. kongresszusa szellemének megfelelő volt. A pártegy­ség helyreállítását szorgal­mazta, és reálisan elemez­te az elhajlásokat is: „Pár­tunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei — állapította meg a beszámoló. — Mind a kettővel szemben a leg­élesebb, a legkövetkezete­Mai viszonyaink között az I ország gazdasága csak ak­kor lehet igazán versenyké­pes, ha naprakész informá­ciókkal rendelkezik, s mind­azt a terméket, amit a meg­rendelők keresnek, az ága­zatok gyártani és termelni is képesek. Ez a célkitűzés ter- ; mészetesen csak akkor rea- 1 lizálható, ha a különböző : területeken dolgozó szakem- ; berek összefognak a verseny- képesség javítása érdekében. Jól kell tehát ismerniük egy­más munkáját, szükséges az állandó és kölcsönös tájé- j koztatás. A folyamatos in- i formációcsere mindenek­sebb eszmei-politikai har­cot kell folytatni a párt fő irányvonalának és helyes politikájának érvényesítésé­ért.” E kétfrontos állásfog­lalás végre a szektás meg­nyilvánulási formákat is bemutatta: politikai felvi­lágosítás helyett adminiszt­ratív eszközök alkalmazá­sa, erőszak a tsz-fejlesztés- ben, bizalmatlanságra ala­pozott káderpolitika, dog- matizmus a társadalmi je­lenségek megítélésében, be­teges gyanakvás a volt szo­ciáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése, a népfront elhanyagolása. Az állami életben a szo­cialista törvényesség meg­szilárdítását, az állami fe­gyelemnek a szocialista de­mokráciával egyidejű erő­sítését és fejlesztését jelöl­ték meg feladatul. Gazda­sági téren az anyagi érde­keltség és a minőségi kö­vetelmények kaptak hang­súlyt. Mint közvetlen teen­dőt, javasolták az állam- kölcsönjegyzés megszünte­tését, és á hadsereg létszá­mának csökkentését. Az agrárpolitikában a mező- gazdaság szocialista átala­kítását ugyan célul tűzte a határozat, de egyrészt az ' ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség legszigorúbb betartását hangsúlyozta. Ki­fejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdaságo­kat is támogatja a terme­lés növelésében. A júliusi KV-ülés a mi­niszterelnök, Hegedűs And­rás előadásában megvitatta és elfogadta a második öt­éves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, te­kintetbe vették a szakértői csoportok véleményét is, és mintegy 2—3 százalékkal alacsonyabb fejlődési üte­met szabtak meg, mint azj eredeti, még a Rákosi-féle vezetés által vitára bocsá­tott tervezet. Fontos és va­lóban előremutató megálla­pítások voltak találhatók a gazdasági irányítás mód­szereire vonatkozóan is: A központosítás túlzásait fel kell számolni, a vállalati tervmutatók számát csök­kenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállalatok1 igazgatóinak. Szó volt az anyagi ösztönzés, az ár- és bér-, valamint a hitelrend­szer fejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell * kiala­kítani, amelynek segítségé­vel az egyes dolgozók mun­káját közvetlenül a nép- gazdasági terv céljai irá­nyíthatják” — hangsúlyoz­ta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyetértéssel és megköny- nyebbüléssel fogadták a párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában ked­vezően hatott. Az első idők­ben még a Nagy Imre kö­ré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenn­tartással — kénytelen volt helyes irányú kezdemény­nek elismerni a Határoza­tot. A kifejezetten ellensé­ges, burzsoá-restaurációs előtt a mérnökök és közgaz­dászok számára elengedhe­tetlen, hiszen kulcsszerepet töltenek be a gazdasági élet minden területén. Ennek a ténynek a felis­merése vezérelte a Gépipari Tudományos Egyesület, vala­mint a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság szakembereit akkor, amikor meghirdették a Mérnökök és közgazdászok I. országos sze­mináriumát. A találkozón, amely tegnap kezdődött Nyír­egyházán, a három nap elemek, akik főleg a' Sza­bad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propa­gandájukhoz, is kissé csen­desebbek lettek. De ez az ’ állapot csak átmenetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gyako­riak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva, Nagy Imre és cso­portja is sietve taktikát vál­toztatott. Miközben tovább­ra is azt hajtogatták, hogy a személyi változások a ve­zetésben nem elég követ­kezetesek — s ezt az érve­lést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá is támasztotta — túllicitá- lásba kezdtek. Követelése­ik mind szélsőségesebbek lettek, mindinkább kétség­be vonták az alapvető szo­cialista vívmányokat, érté­keket, és a demokratizálás címén a rendszer „struktu­rális megváltoztatását” igé­nyelték. Mindez összefonó­dott a nyugati tőkés viszo­nyok szépítésével, és las­san a már nem is nagyon, burkolt szovjetellenesség- gel. A burzsoá restauráci- ós elemek ebben a tevé­kenységében jó partnerei voltak a Nagy Imre-cso- portnak; persze, mindig meg is toldották az érve­lést és a kívánságlistát. El­fogadták a csoport fő kö­veteléseit is, hogy Nafjy Imrét vissza kell vinni a párt, illetve az állam ve­zetésébe, hiszen azt első lépésként általános restau- rációs céljaikhoz alkalmas­nak találták. 1956 késő nyarán és ko­ra őszén a politikai fe­szültség újra erősödni kez­dett. A viták a különböző fórumokon — növekvő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi ifjúság soraiban — szélső­séges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folya­matok bontakoztak ki. A kritikusok és a világmeg­váltók egymással verse­nyeztek az esetenként jo­gos, de gyakrabban irreá­lis, nemegyszer teljesen abszurd követelések előter­jesztésében. A párttagság­nak pedig az a része is, amely nem, vagy csak ke­véssé került e kritikai zu- hatag befolyása alá, bénul- tan figyelt. A formálódó és .még nem eléggé összecsi­szolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is nagyon el volt "foglalva nemzetközi ügyek­kel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmuta­tást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszervezeteknek ah­hoz, hogy kezdeményezők legyenek, és jól politizálja­nak e válságos helyzetben. (Következik: Az ellenfor­radalom füzében.) alatt összesen 26 előadás hangzik majd el. Hogy való­ban nagy jelentőségű ese­ményről van szó, azt az is jelzi, hogy a rendezvény fe­lett védnökséget, vállalt Fa­luvégi Lajos, az Országos Tervhivatal elnöke, Kapolyi László ipari miniszter, vala­mint Tétényi Pál, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke. A szemináriumon többek között napirendre kerül a gazdasági reform helyzete, s a résztvevők azt is vizsgál­(Folytatás az 1. oldalról) tüdőgyógyász főorvos is, aki elmondotta, hogy a tüdőrák a mi megyénkben növekedett és magasabb az országos át­lagnál. A hörghurut — szennyes levegő! — 31 szá­zalékkal magasabb az orszá­gosnál! Még valamit erről a betegségről: igen magas szá­zalékban halnak meg évente az ebben szenvedők. Nagyjá­ból 10 százalékuk. Megdöb­bentő az is, hogy a tbc-s be­tegek száma emelkedik, hol­ott Európa országaiban már a teljes felszámolását tűzték célul, itt-ott nemcsak célul. Bürokratikus jelenségek ne­hezítik azt is — lassan tíz éve —, hogy a szűréshez használatos, hatásos mű­szert megvehessék. Dr. Bazsó György, garad- nai körzeti orvos, országgyű­lési képviselő arról szólt, hogy az elhangzottak ismé­telten a „végvári vitézekre” hívják fel a figyelmet. A körzeti orvosokra, az' alapel­látásra, végül is sok minden éppen ezen múlik. Sajnálatos viszont, ■ hogy éppen ez az alapellátás feltételeiben nem olyan, amilyennek lennie kel­lene. Ugyancsak sajnálatos, hogy a körzeti orvos presztí­zse kicsi. Tapasztalható a jelenség, mely értelmében, aki már máshová nem jó, az egyetemen gyenge, az még elmehet, majd jó lesz kör­zeti orvosnak ... Pedig nem lesz jó! A körzeti orvosnak az eddig elfogadottnál, a köz­tudatban levőnél sokkalta nagyobb a feladata, a fele­lőssége! Ennek a nagyobb felelősségnek, feladatnak fel­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, csütörtökön fogadta Szabó Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a TOT elnökét, Köves­kúti Lajost, az OKISZ elnö­Az Egyesült Államok kor­mányzata ez év augusztusá­ban megkezdte egy Líbia-el- lenes, titkos terv végrehaj­tását* amelynek egyik célja a líbiai forradalom vezető­jének, Moamer el-Kadhafi- nak a megbuktatása volt. Erről számol be a The Wa­shington Post jól értesült for­rásokra és dokumentumokra hivatkozva. A lap szerint „a Fehér Ház által augusztus 14-én jóváhagyott tervet egy fel­jegyzésben fogalmazták meg, amelyet John Poindexter, az elnök nemzetbiztonsági ta­nácsadója terjesztett Reagan elnök elé”. A The Washing­ton Post cikke szerint „a terv egy sor gondosan össze­hangolt akciót irányzott elő, köztük titkos diplomáciai, katonai műveleteket, és a közvélemény megdolgozását célzó intézkedéseket”. A terv fő pontjait egy Rea­gan elnökletével megtartott ülésen hagyták jóvá, amelyen a kormányzat tíz vezető tisztségviselője vett részt, „a részletek kidolgozását pedig Poindexter, valamint a kül­ügyminisztérium és a OIA belátására bízták”. A The Washington Post rámutat az amerikai fővá­ják, hogy a gazdasági sza­bályozók milyen hatással vannak a gépipar műszaki fejlesztésére. Megfogalma­zódnak a műszaki fejlesz­tés és a közgazdasági elgon­dolások közelítési módjai, valamint a mérnökök és közgazdászok együttműködé­sének lehetőségei. A rendezők nem titkolt célja: tudatosítani a szak­emberekben azt, hogy a mű­szaki haladásnak, kutatás­nak és fejlesztésnek akkor van értelme, ha mindezt a piac változó igényeivel ösz- szehangoltan és időben hajt­ják végre. tétlenül érvényt kellene sze­rezni. Önodvári Miklós tanács­tag arról beszélt, hogy a me­gyei tanács egészségnevelési programja, a széles körű társadalmi összefogás, az in­tézményes felvilágosító mun­ka mellé ma még elengedhe­tetlen az állami, a szakigaz­gatási intézkedés, adott eset­ben a hatósági szankció. Fel­szólalásában a már megho­zott intézkedések következe­tes számonkérését, betartá­sát sürgette, hangsúlyozva, hogy ezek mellett hatéko­nyabb egészségügyi felvilá­gosításra van szükség. A felvilágosító munkában to­vábbra is nagy szerepe van a sajtónak (a tanácstag az Észak-Magyarország főszer­kesztő-helyettese), mely már eddig is sokat tett az ügyért, de az ülésen eddig elhang­zottak alapján is nyilvánva­ló, hogy a tennivaló foko­zódik. A megyei lap, az Észak-Magyarország rend­szeresen helyet biztosít írás­ra, felvilágosító munkára vállalkozó orvosok cikkeinek és vállal bizonyos helyeken népszerűtlen feladatokat is, mint például az ittas veze­tésért felelősségre vont em­berek neveinek, büntetésük mértékének közlését. A lap magától értetődően, tovább­ra is támogat minden elkép­zelést, mely egészséges élet­módunk érdekeit szolgálja. Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára el­mondta, hogy egészség­ügyünk nagymértékben fej­lődött, de mégsem annyit, mint amennyivel megyénk lakói elégedettek lennének. két és Szlamenicky Istvánt, a SZÖVOSZ elnökét, a KB tagjait, az Országos Szövet­kezeti Tanács vezetőit. Meg­beszélést folytattak a szö­vetkezetek közelgő kongresz- szusaival összefüggő, idősze­rosban kiagyalt rágalmak tényleges hátterére. „A kor­mányzat magas rangú sze­mélyiségeit elkeserítette, hogy Kadhafi annak ellené­Országos vegyipari üzem­orvosi kongresszus kezdődött tegnap, október 2-án Lenin- városban. A háromnapos or­szágos rendezvény ünnepé­lyes megnyitóján, dr. Kosz- tula László, a Leninvárosi Városi Kórház és Rendelőin­tézet igazgató főorvosa kö­szöntötte a megjelenteket. A vegyipari üzemorvosi kongresszuson, amelyet im­máron hatodik alkalommal Utalt rá ő is: egészségügyi dolgozóink nagy többsége nyilvánvaló becsületességgel végzi munkáját, mindent megtesz, mit lelkiismerete parancsol. Ugyanakkor tudo­másul kell vennünk azt is, hogy néhány ember fegyel­mezetlensége korrumpálja az egész szakmát, hiszen az em­berek általánosítanak az egyedi esetekből. Tudnivaló áz is, hogy az etikai kérdé­seket illetően nem csupán a hálapénzre kell gondolnunk, ez a téma ennél jóval széle­sebb. Ide tartozik az orvos és a beteg kapcsolatának egész rendszere. A megyei pártbizottság tit­kára beszélt a mind erőtel­jesebbé váló alkoholizálásról is, ezzel kapcsolatosan szá­mos italmérés bezárásának tervéről. Elmondta, hogy so­kan általában helyeslik a ki­mérések számának csökken­tését, de nagyon is tapasztal­ható az ellenállás. Megpró­bálkoznak ellenérvek felso­rakoztatásával, melyek sze­rint az éppen bezárásra szánt kocsma nagyon is jó helyen van, annak léte to­vábbra is szükséges. Keve­sebb viszont a konkrét ja­vaslat, mely szerint mégis csökkenteni lehetne az alko­holfogyasztást. A tanács a továbbiakban tájékoztatót hallgatott meg és vett tudomásul az általá­nos jövedelemadózás és az adózás tapasztalatairól, majd Ladányi Józsefnek, a me­gyei tanács elnökének zár­szavával befejezte munkáját. rű kérdésekről. Kádár János, a Központi Bizottság nevé­ben a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti tagság és az ország érdekeit szolgáló, eredményes tanácskozást kí­vánt a kongresszusoknak. re hatalmon maradt, hogy a CIA egy éven keresztül ko­moly erőfeszítéseket tett megdöntésére.” rendeztek meg. több mint öt­ven előadás hangzik majd el; a foglalkozási ártalmakról, a gondozásról, a gyógyszerha­tások vizsgálatáról, a reha­bilitációról, az ápolásról és gondozásról. A találkozó fő témaköre: a vegyiparban előforduló különféle ártal­mak ismerete, illetőleg — rendszeres szűrővizsgálatok segítségével — az abból szár­mazó betegségek megelőzése. az unió manó afániafc® Keresse fel új SZERELVÉNY , ÁRUHÁZUNKAT! Nyitás: 1986. OKTÓBER 6-AN 12 ÓRAKOR Miskolc, Vándor S. u. 1—3. sz. alatt Telefon: 86-815 A volt Kötöttáru és KONTEX boltok helyén) Eliö VÁSÁRLÓINKAT MEGAJÁNDÉKOZZUK I Nemes János i ■■■ III f | es KozoazoaszoK szénán (priska) Kádár János fogadta az OSZT vezetőit Titkos Líbia-ellenes terv Üzemorvosi kongresszus Leninvárosban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents