Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-16 / 244. szám
1986. október 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Szovjetunió nem mond le a megegyezés lehetőségétől A csavargyári sajtolóban A Csavaripari Vállalat 2. Számú Alsózsolcai Gyárának melegsajtoló üzemében, a melegüzemi körkemence mellett Bató László kovács. Fojtán László felvétele Szervez, ellenőriz Számítógép a vasútnál (Folytatás az 1. oldalról) Második javaslatunk a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozott. Indítványoztam az elnöknek, hogy maradéktalanul számoljuk fel Európában az ebbe az osztályba tartozó szovjet és amerikai rakétákat. E javaslatot megfogalmazva is nagy engedményt tettünk, amikor korábbi álláspontunktól eltérően kijelentettük, hogy nem kell figyelembe venni Nagy-Britannia és Francia- ország nukleáris rakétáit. Abból a meggondolásból indultunk ki, hogy meg kell tisztítani az utat az európai enyhülés előtt, meg kell szabadítani az európai népeket a nukleáris katasztrófa rémétől, s aztán tovább kell lépni az összes nukleáris fegyver felszámolásáig. Egyet kell érteniük velem, hogy ez bátor lépés volt részünkről. ' Eleve számítva az esetleges ellenvetésekre kijelentettük, hogy az ezer kilométernél kisebb hatótávolságú rakéták számát készek vagyunk befagyasztani, és hajlandóak vagyunk azonnal megkezdeni a tárgyalásokat további sorsukról. Ami pedig az országunk ázsiai részén levő közepes hatótávolságú rakétákat illeti — azt a kérdést, amely állandóan szerepelt Reagan elnök „átfogó megoldásában” —, e kérdésben is azonnali tárgyalásokat javasoltunk. Láthatják tehát, hogy itt is jelentős komoly javaslatot tettünk, amely alkalmat adott volna a probléma radikális , megoldására. A harmadik kérdés, amelyet első találkozónkon felvetettem az elnöknek, s ainy^y Javaslatcsomagunk szerves i'észét képezte, a rakétaelhárító rendszerekről kötött (ABM) szerződés és a nukleáris kísérletek beszüntetése. Álláspontunk e kérdésben a következő: ha gyökeresen új helyzetet hozunk létre, amikor megkezdődik a nukleáris fegyverek számottevő csökkentése és belátható időn belül bekövetkező felszámolása, akkor minden váratlan fordulattal szemben be kell biztosítani magunkat. Olyan fegyverről van szó, amely mindmáig országunk védelmének magvát alkotja. Ezért ki kell küszöbölni mindent, ami a leszerelés folyamatában megbonthatná az egyensúlyt, s ki kell zárni a katonai fölényt biztosító új típusú fegyver létrehozásának bármilyen lehetőségét. Tökéletesen jogosnak és logikusnak tartjuk ezt az álláspontot. S mivel ez így van, határozottan kijelentettük, hogy szigorúan be kell tartani az l!)72-es határidő nélküli ABM-szerződést. Sőt mi több, e szerződés működési mechanizmusának megerősítése érdekében javasoltuk az elnöknek: az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió vállalja, hogy legalább tíz éven át nem él a szerződésből való kilépés jogával, s e tíz év alatt felszá-\ molják a hadászati fegyvereket. Tekintettel a különös Nehézségekre, amelyeket az amerikai kormányzat okozott önmagának ebben a kérdésben, amikor az elnök az űrfegyverhez, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezéshez kötötte magát, nem követeltük az e téren folyó munkák beszüntetését. Kiindulópontunk azonban az volt. hogy megtörténik az ABM-szérződés valamennyi előírásának maradéktalan betartása, vagyis az e téren végzett kutatások és kísérletek nem lépnek túl a laboratóriumon. Ez egyforma korlátozás az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára. Az elnök, miután meghallgatott. megjegyzéseket tett. pontosításokat kért. A tárgyaláson határozottan és egyértelműen felvetettük az ellenőrzés kérdését, összekapcsolva azt a különleges felelősséget követelő poszt- atomkorszakkal. Közöltem az elnökkel, hogy ha mindkét ország a nukleáris leszerelés útjára lép, akkor a Szovjetunió megszilárdítja az ellenőrzés kérdésében elfoglalt álláspontját. Az ellenőrzésnek reálisnak, átfogónak, meggyőzőnek kell lennie. Teljes bizonyosságot kell teremtenie abban a kérdésben. hogy a megállapodást betartják és tartalmaznia kell a helyszíni ellenőrzésre vonatkozó jogot is. Meg kell mondanom, elvtársak, hogy az elnök első reakciója nem volt teljesen negatív. Sőt kijelentette: „Az, amit ön most elmondott, bennünket reménnyel tölt el.” Nem kerülte el azonban figyelmünket, hogy tárgyaló partnereink (a beszélgetésbe ugyanis ekkor már bekapcsolódott Sevard- nadze elvtárs és George Shultz is) kissé zavartak. Elejtett megjegyzéseikben kétségek és ellenvetések kaptak hangot. Az elnök és a külügyminiszter a nézet- eltérésekről, véleménykülönbségekről kezdett beszélni. Szavaikból kihallottuk azokat a régi hangokat, amelyeket már hosszú hónapokon át hallgattunk a genfi tárgyalásokon: felhívták figyelmünket a hadászati, nukleáris fegyverek különböző alsziritjeire, az európai rakétákra vonatkozó közbülső megoldásra, s arra, hogy nekünk, a Szovjetuniónak csatlakoznunk kell az SDI- hez, s az ABM-szerződést valami újjal kell felváltani. Csodálkozásomnak adtam hangot. Hogyan is van ez? Mi azt javasoljuk, hogy Európában fogadjuk el az amerikai nulla-megoldást, az ázsiai közepes hatótávolságú rakéták kérdésében pedig kezdjünk tárgyalásokat, s ön. elnök úr. feladja a saját korábbi álláspontját. Ez érthetetlen. Az ABM-szerződés esetében egy alapvető, fontos megállapodás megőrzését és megszilárdítását javasoljuk, ön pedig le akar mondani róla, sőt azt javasolja, hogy új szerződéssel váltsuk fel, s ily módon — a SALT II-től való eltávolodást követően — romboljuk szét ezt a hadászati stabilitást védelmező mechanizmust is. Ez szintén érthetetlen. Megvizsgáltuk az SDI-ter- veket is — közöltem. Ha az Egyesült Államok létrehozza a háromrétegű rakétaelhárító rendszert, akkor mi megadjuk a választ erre. Minket azonban más nyugtalanít: az SDI a fegyvereknek új közegbe telepítését jelentené, ami bizonytalanná tenné, a mainál rosszabbá változtatná a hadászati helyzetet. Ha az Egyesült Államoknak ez a célja, akkor ezt mondják is meg. Ám, ha ön valóban szilárd biztonságot akar saját népe és az egész világ számára, akkor az amerikai álláspont teljesen tarthatatlan. A nap második felében újból találkoztunk. Az elnök ismertette a tárgyalási szünetben kidolgozott amerikai álláspontot. Első szavai után világossá vált, hogy — mint azt már a sajtóértekezleten is megfogalmaztam — nafta- linba rakott kacatokat akarnak ránk sózni, amelyek már a genfi tárgyalások levegőjét is fojtóvá teszik. Drámai helyzet alakult ki. Az amerikai elnök nem állt készen az elvi kérdések nagy formátumú megoldására, nem volt hajlandó válaszlépéseket tenni annak érdekében, hogy valóban ösztönzést adjunk az eredményes és reményt keltő tárgyalásokhoz. Én pedig éppen erre szólítottam fel az elnököt levelemben, amelyben találkozóra hívtam: adjunk ösztönzést a nukleáris és űrfegyverekről folyó tárgyalásoknak. Ügy gondolom, hogy az amerikaiak a helyzet megítélésekor két súlyos hibát követnek el. Az egyik taktikai. Feltételezik, hogy a Szovjetunió előbb vagy utóbb megbékél az amerikai hadászati diktátummal, és belemegy abba, hogy a korlátozás csak a szovjet fegyverek kárára történjék. Azért teszik ezt, mert úgymond a Szovjetunió érdekeltebb az Egyesült Államoknál a leszerelés terén történő megegyezésekben. Ez azonban súlyos tévedés. És minél előbb szabadul meg ettől az Egyesült Államok ettől — lehet, hogy századszor mondom —, annál hamarabb lesz jobb nekünk is, és nekik is. A másik hiba stratégiai. Az Egyesült Államok a drá*- ga kozmikus fegyverek újabb fajtáinak kifejlesztése révén gazdaságilag akarja kimeríteni a Szovjetuniót. Különféle nehézségeket akarnak okozni nekünk, így egyebek között a szociális szférában, az életszínvonal emelésében. Elégedetlenséget akarnak szítani a népben az ország vezetése és politikája ellen. Ugyancsak célul tűzik ki, hogy korlátozzák a Szovjetunió lehetőségeit a szocialista és más országokkal fen- tartolt gazdasági kapcsolatokban. Ráadásul korlátozni kívánják a Szovjetunió nemzetközi befolyását. Washingtonban, úgy tűnik, nem veszik a fáradságot arra, hogy figyelmesen tanulmányozzák az országunkban végbemenő változásokat, nem hajlandók levonni a megfelelő gyakorlati következtetéseket irányvonalunkról. Van egy másik érzékelhető óhajuk is. A fegyverek szintjét magasan tartva, mesterségesen fenntartva a világ- helyzet feszültségét, az Egyesült Államok abban reménykedik, hogy biztosítja magának a szövetségesek fölötti megbízható ellenőrzést, tovább folytatja a fejlődő országok kizsákmányolását. Ennek a politikának hosszú távú következményeit természetesen nehéz előre látni. Egy azonban már most világos: senkinek sem használás semmi jót nem hozhat. Még magának az Egyesült Államoknak sem. Mielőtt önökhöz fordultam, elolvastam az Egyesült Államok elnökének Reykjavíkról tett kijelentését. Figyelemreméltó az, hog.Kaz elnök magáénak nyilvánítja az ott megvitatott javaslatokat. Mit lehet erre mondani? Nyilvánvaló, hogy ezek az indítványok ugyancsak vonzóak lehetnek az amerikaiak, a világ népei számára, hogy megéri ilyen fogásokkal élni. De nem vagyunk hiúak. A legfontosabb az, hogy az emberek valós képet kapjanak arról, hogy mi történt Reyk- javíkban. Hogyan tovább? Már említettem a sajtóértekezleten, hogy a találkozó előtt és a Reykjavíkban végzett munka nem hiábavaló. Mi is sok mindent átgondoltunk ezzel kapcsolatban, és át is értékeltünk. Tisztábbá tettük a békéért és a leszerelésért folytatott további harc előtt az utat. Megszabadultunk az úttorlaszoktól, s a politikánk e fontos területén az új megközelítést akadályozó részletektől, apróságoktól, sztereotípiáktól. Azt hiszem, a világban nagyon sokan, s köztük a hatalommal felruházott személyiségek is képesek és kénytelenek lesznek komoly következtetéseket levonni Reykjavíkból. Mindenkinek újból és újból át kell gondolnia. hol is tartunk, s miért eredménytelenek még mindig azok a kitartó erőfeszítések, amelyeknek célja az áttörés, az előrelépés a nukleáris fegyverektől mentes világ felé. — Akarja látni, hogyan közlekednek a vonatok, hogyan működnek az automatikus biztosítóberendezések a Miskolc—Hatvan közötti fővonali szakaszon? — E szenzációt sejtető kérdéssel fogad a miskolci vasútigazgatósá- gon Gál Lajos műszaki-gazdasági szaktanácsadó. Perceken belül az épületben kialakított vezérlőteremben vagyunk. A helyiséget hat méter hosszú panorámatábla felezi. Alsó részén a Hatvan—Miskolc közötti vonalszakasz, valamint az állomási vágányhálózat kicsinyített mása. Sok ezer zöld, fehér és vörös színű izzó fényeinek változása vetíti ki a lüktető vasúti forgalom minden mozzanatát. — Mi zajlik ebben a pillanatban ? Dankó János vonali menetirányító egyetlen pillantással méri végig a sématáblát. — Tizenkét személy- és tehervonat halad. Figyelje csak a kál-kápolnai állomás rajzát. Kigyúl a vörös fény, lezárt a sorompó. Zöld a jelzés, szabad a pálya. Most jár be a 7 órakor Miskolcról indult gyors ..., mögötte a vöröslő fény jelzi, személyvonat halad... A Krakowia most ér be Füzesabonyba. A másik vagányon Vámosgyör- köt viszont elhagyta a Tokaj expressz... ott közben egy személyvonat Nyékládháza felé közeledik ... A vágányok rajza (az 1400 —2000 méteres térközöknek megfelelően) téglalap alakú részekből kapcsolódik egybe. A 60—120 másodpercenként vörösről fehér színre váltásból a szerelvények sebessége is érzékelhető. Külön érdekesség. hogy a vonat az adott térközbe érkezésekor tilosra váltja, s elhagyásakor automatikusan zöld színűre váltja a térköz jelzőfényét. — Mi e technikai újdonság előnye? — A telefonos kapcsolattal „vakon” ellenőrizzük, s szervezzük a forgalmat. Mire a közlés véget ér, a vonat már messze jár az adott állomástól. E berendezés segítségével vizuálisan érzékeljük a szerelvények közlekedését, időben át tudjuk csoportosítani a vonatokat. Szeptember 30-án délben hurcolkodtunk ide. Másnap voltam először szolgálatban. Mezőkövesd és Mezőnyárád közt az egyik vágányon sebességkorlátozás volt. Miután láttam a vonal forgalmát, a lehetőségeket, négy expressz, gyors- és személyvonatot vezényelhettem a másik vágányra. Mindegyik 10—10 percet késett volna. Az ilyen eset naponta elő-előfordul. A mi szemünket a mozdulatlanság „szúrja”. Rákérdezünk az adott állomásra: miért áll a mozdony, a vonat? A válasz után utat keresünk, biztosítunk számára. Első az országban A számitógépes központi forgalomellenőrző (KÖFE) és irányító (KÖFI) berendezés első az országban. Gál Lajos a következőket mondja: — Vasútigazgatóságunknál tradíció, az új technika megvalósítása. Erre késztet helyzetünk. Törzsvonalunkon zúdul végig Kelet- és az iparban gazdag Észak-Magyaror- szág forgalma. Ezért bízta ránk a MÁV Vezérigazgatóság a mikroszámítógépes vezérlés alapján működő központi forgalomellenőrző és -irányító berendezés kiépítését. — A vállalkozásban igen jó partnerek segítenek. Az MMG Automatika Művek gyártotta le az elektronikai eszközöket. A számítógépes programot a Győri Távközlési és Műszaki Főiskola tanárai dolgozták ki. A panorámatáblát a Ganz Elektrik Művek Bajai Gyáregysége készítette. Ezek felszerelésében 15 mérnök, 50 műszerész, igazgatóságunk villamos és számítógépes szakemberei vettek részt. Miskolci segítség a szegedieknek Október 8-án Hernádi Istvánnak, a MÁV Miskolci Igazgatósága vezetőjének kíséretében és tájékoztatása alapján nézte meg a berendezést Fekete Rudolf, az MMG Automatika Művek vezérigazgatója, s Fülöp László, a MÁV Vezérigazgatóság automatizálási főosztályának vezetője. Voltaképpen ez jelentette a hivatalos átadást. A három vezető megbeszélte a tennivalókat. Eszerint a miskolc—mezőzombori vonalszakaszon folytatják tovább a KÖFE-berendezés szerelését, élesztését. Novemberben végeznek e munkával, s a panorámatábla Hatvan—Miskolc—Mezözombor közötti vonalra kiterjedően vetíti ki a vasúti forgalom képét. Így nagyobb területen ellenőrizhetik biztonságosabban, s szervezhetik hatékonyan a vasúti forgalmat. A tanácskozáson szó esett róla, hogy a KÖFE-berende- zést kiépítik Hatvan, s a budapesti igazgatósághoz tartozó rákosi állomásig. A következő lépcsőben a szegedi vasútigazgatóság két törzs- hálózati vonalán szerelik a berendezést, s a munka segítésére felkérték a miskolci automatizálási szakembereket. A távlati elképzelés szerint a KÖFE-rendszert az országban levő valamennyi törzshálózati vonalra szeretnék kiterjeszteni. Az elképzelések szerint a miskolc—hidasnémeti nemzetközi fővonalon a központi forgalomirányító (KÖFI) berendezés építését is folytatják. Erre a panorámatábla készítésekor is gondoltak. Ennek lényege: a megye- székhely és a határállomás közötti vasúti forgalmat Miskolcról vezérlik. Új elemek beépítése Az értékelés szerint, a berendezés beváltja a hozzá fűzött reményeket. Hernádi István vasútigazgató elmond-' ta, hogy biztonságosabbá teszi a közlekedést, a menetrend betartását, a mozdo-; nyolc és a vasúti kocsik hatékonyabb kihasználását, a kocsifordulási idő csökkentését. További új elemek beépítésével, az automatikával, a számítógépes megoldással mentesítik a menetirányítókat a sok adminisztrációs munkától, így több idejük jut a forgalom hatékonyabb szervezésére. A technikai újdonságok közé tartozik a vonatszámot kiíró berendezés és automata rajzolja a grafikont. végzi az elegyösszesi- tést. Számítógép tárolja a napi 120. illetve 200 vonat adatait. Csorba Barnabás
