Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

1986. október 14., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Megfelelő munkahely

Munkanélküli segély? — kapták fel egyesek a fejüket a hírre, hogy bevezetik az új- raelhelyezkedési segélyt azon dolgozóknak, akiknek konkrét munkaviszonya a vállalat felszámolásával, vagy szervezett munkaerő-átcsoportosítás következtében megszűnik. A kérdésben érzelmek is lüktetnek, hiszen olyasvalamiről van szó, ami még nem volt, ráadásul az állás- nélküliek támogatása a tőkés országokban dívik. Nos, hogy itt másféle intézmény született, annak bizonyítását élőbbről kell kezdeni, mégpedig a veszteséges vállalatok ügyétől.

Most már közismert, hogy több ezer gazdálkodó egységünk közül tavaly 260 volt veszteséges, ezenkívül a szükséges alapok terén is jelentős hiányokkal küszködött. Ha a vállalatok egy részének adómentességét is beszámítjuk — ami egyébként nem konkrét kiadás, de elmaradt bevétel —, akkor tavaly 152,(1 milliárd forintot, az előirányzatnál 11,7 milliárddal többet költött a költségvetés a vállalatok valamilyen célú támogatására.

Legutóbb' törvény született az ilyen vállalatok ügyének rendezésére, akár szanálással, akár pedig felszámolással, hiszen az ország gazdasági képtelen pótolni azokat a forintmilliárdokat, amelyeket eddig a támogatásukra költött. A vállalatokkal szembeni lehetséges csődeljárás viszont felveti a kérdést: mi lesz a dolgozókkal a megszüntetés után?

Magyarországon van munka elég, csak azt kell elérni, hogy a munkaerő és a hely, ahol alkalmazása hatékonyabb, egymásra találjon. Nos, ezt teszi lehetővé az a pénzbeli támogatás, amit azalatt nyújtanak, amikor a szabaddá vált dolgozók, a féléves felmondási időt kitöltve, még fél évig alkalmas munkahelyet keresnek maguknak. Vagyis megfelelőt: tudósuknak, képzettségüknek, megszokott életnívójuknak dukálót és egyben olyat, ahol a fáradság, a gondolkodás- több hasznot teremt az országnak. Ahol kapós, külföl- dön-belföldön kelendő portékákat készítenek, vagy olyan a vezetés, hogy a rend, a fegyelem, a szervezés teremt „csodákat”.

A munkanélküli — apáink, nagyapáink tanúsíthatják — a mindegy-milyen munka után vetette magát, hogy a család éhen ne haljon. A .Balatonnál mesélte egy nyugatnémet építész: csak családjától háromszáz kilométerre kapott munkát, miután a cége csődbe jutott. Előtte a munkanélküli segély juttatásához igazolnia kellett, hányfelé járt munka ut^n, hányszor jelentkezett. És bár nem lebecsülhető mindaz a kényelmetlenség, gond, amit nálunk is egy ilyen megszüntetés az emberek életében okoz, nekünk, mint gazdáknak, mégsem lehet közömbös, teremt-e gyümölcsöt a munkánk, avagy csak ráfizetést. Érdekünk, hogy az államszavatolta általános foglalkoztatáson belül, erőinket a hatékonyan dolgozó munkahelyek kössék le.

Az újra-elhelyezkedési segély végül is a munkaerő nagyobb szabadságát teszi lehetővé, azt, hogy a felszabadult dolgozók kényelmesen — ugyanis a munkaerőt kereső üzemek nagy száma miatt aligha kell vele hónapokat eltölteni — keressék meg, sőt válogathassanak is az új munkahelyek között. Kényelmesen, hiszen a vállalat-megszűnés után szervezetten is gondoskodnak majd a munka folytatásáról másutt. Keresgélni csak annak kell, akinek elképzeléseit az ilyen kínálat nem fedi. De persze a vállalatok részéről is megnő a munkaerő-foglalkoztatás szabadsága: nyilván érdekük lesz az, hogy a felszabadultak közül elsősorban a legjobbakat, legképzettebbeket vegyék át.

Merész lépés húzódik tehát meg az új- ra-elhelyezkedési támogatás, az UET bevezetése mögött. Nyomában annak az időnek a jövőképe sejlik fel, amikor megszűnik a jól ismert kapun belüli munkaerő-fölösleg, miközben a húzó iparágakban, sürgős exporton dolgozó üzemeknek nincs emberük. Mérsékelten népesedő országunkban, ahol új munkaerők tízezreit várják a fejlesztendő szolgáltatások, s nincsenek milliárdjaink a gyors műszaki fejlesztésre, például a rohamos roboti- zációra az iparban, meg kell becsülni minden egyes munkáskezet, véget kell vetni a munkaerővel való pazarlásnak. A jó érzésű emberek ezért üdvözlik a döntést, de azt is elvárják, hogy a végrehajtást is átgondoltság, figyelmesség jellemezze.

Sorsokról lesz szó! Az emberek szorosan kötődnek nálunk a munkahelyükhöz és nemcsak a megszokás miatt. A szálak eltépése — tegye azt szükségessé bárminő gazdasági megfontolás — mindig fájdalmat is okozhat. Erre föl kell készülni, föl kell készíteni az embereket. És vegyük hozzá, még a sok támogatás, figyelem is kevés lehet egyeseknek ahhoz, hogy új munkahelyre leljenek. Mert lehet az új hely közgazdaságilag a réginél megfelelőbb, de azt, hogy jobb az országnak, azt a dolgozónak is éreznie kell: a szellemen, a fogadtatáson, a betanítás türelmességén, az emberséges viszonyokon! És akkor még nem szóltunk arról, mi legyen a munkásszálláson lakókkal, a gyermekgondozási segélyen lévőkkel — az ő „átvezetésük” még több figyelmet érdemel. Meg kell majd oldani, hogy a dolgozók a vállalat megszűnése után is továbbtanulhassanak a. nappali tagozaton, hogy — mást nem mondjunk — a megszűnő üzem szociális létesítményei, ha átmenetileg, de tovább működjenek. Hiszen akár a szanálás új rendje, akár pedig az újfajta munkaerő-politika végtére is az emberért van. Persze, könnyű ezt deklarálni. Nyilván a pártszervek, a szak- szervezetek, üzemek és a tanácsok erőfeszítésén múlik, valóra válik-e ez a cél.

K. F.

A mai kiélezett versenyben az építőipari szövetkezetek egy része képtelen megbirkózni a napi gondokkal, de vannak olyanok is, amelyek sikerrel vették és veszik az akadályokat. Közéjük tartozik a Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet.

— Annak ellenére, hogy megbízóink jelenleg is elégedettek tevékenységünkkel, nem volt könnyű alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez — mondotta Bán ■lózsefné, a szövetkezet elnöke. — Rá kellett jönnünk, hogy fennmaradásunk csak akkor biztosított, ha e minőségi munkában lépünk előre. Ennek érdekében koncentráltuk tevékenységünket. Nem kétséges ugyanis, hogy a feladatok összehangolása — a csökkenő létszám következtében is — jelentősen könnyebb egy szűkebb körön belül. Emellett azt sem tévesztettük szem elől. hogy a minőségileg jobb munka stabilabb piacot is jelenthet számunkra. Gazdálkodásunk számszerű ered- méns'ében is lemérhető a jobb munkáért nagyobb elismerés. Az elmúlt év hasonló időszakához képest árbevételünk a 67 millió forinttal szemben az idén elérte a (10 milliót.

A szövetkezet két legfonterülete Mezőkövesden, az Autóvillnél már évek óta megkezdett beruházási tevékenység, s emellett nevükhöz fűződik a helyi szakmunkásképző intézet kialakítása is. E két vállalkozás az árbevétel mintegy negyven százalékát jelenti. Továbbra sem mondanak le a város infrastrukturális fejlesztéséről, a lakásépítésben való részvételről.

— A kedvező kép ellenére sem telnek gondmentesen napjaink: sok bosszúságot

egyszer az alvállalkozók lazább munkafegyelme — mondja az elnök.

Az építőipari szövetkezet az elmúlt hónapokban a vállalkozó kedvnek sem volt híján. Így többek között ugyancsak próbára tette fel- készültségüket, szakmai hozzáértésüket az Autóvill új galvánüzemének megépítése. A vizsga előreláthatólag kedvező eredménnyel jár, bizonyítva, hogy az építőipari szövetkezet szakemberei értik a dolgukat.

losabb

építési-kivitelezési

jelent az anyaghiány, s nemCs. Gy

ÍV katonák segítségével gyorsan megtelnek a ládák, ám lassan teszik meg az utat a határon túlra.

A jonatán korszak végén

A sárospataki teherpályaudvar rámpájánál tízezer, almával teli, nagy tartályláda vár szállításra. Néhány kilométerrel arrébb, György- tarlón, a Bodrogközi Állami Gazdaság almáskertjében további négyezer, gyümölccsel megtelt láda szegélyezi az almasorok közötti homokutat. A fákon roskadozó termés, a sorok között gyors kezű asszonyok, betakarítást segítő katonák. De sajnos nemcsak alma. úgy tűnik, gond is elegendő termett az .idén. Dr. Rudolf Imre, az állami gazdaság igazgatója nem is titkolja bosszúságát.

— Ha kevés az alma, az a baj. Ha viszont sok, látja, azzal sem vagyunk elégedettek. Tudniillik kicsi az alma, úgy is mondhatjuk nem elég darabos, szóval súlyban mégsem termett elegendő. S az, ami szedésre megérett, az a tavasz végén, nyárelőn kétszer szenvedte a jég verését, tehát zömmel exportra alkalmatlan. Ami pedig exportra alkalmas lenne, azt nem tudjuk pillanatnyilag értékesíteni szállítási gondok miatt.

Fazekas András, a gyümölcstermelés üzemágvezető- jének éves prémiuma attól függ, milyen hasznot sikerül a tevékenységből „kicsikarni”.

— Ebben az évben sem- milyet. Az exporttervünket elverte a jég, így aztán azt át kellett dolgozni. Azonnal megkerestük a Szamosmenti Állami Gazdaság feldolgozó üzemét, hogy a több mint 400 vagon ipari almát leszerződtessük. Az értékesítési ár kedvezőbb lett, mint amivel számoltunk, s azt hittük akkor, amit elveszítettünk a vámon, megnyerünk a réven. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket az idei aszály. Amikor megkötöttük a szerződést, még arról volt szó. a feldolgozó üzem korlátlan mennyiségben tudja fogadni a leszedett almát. Ám arra senki nem számított, hogy a szüretnek majdan kedvez az időjárás, és a száraz napsütésben felgyorsul az almáskertekben a szedés üteme. Ezzel a felgyorsulással nem tud lépést tartani a feldolgozó üzem. Meggyőződésem, ha lett volna néhány napos eső okozta szüretszünet, 'a felhalmozódott készletet feldolgozták volna, s így nem állna kint a rámpán a mi tízezer ládányi almánk.

— Azzal, hogy az alma kint áll. tulajdonképpen kettős a veszteségünk — veszi át a szót az igazgató. — Egyrészt hamarosan elfogynak a göngyölegeink, és ezért kell megállítanunk a szüretet, s nem az időjárás okán. Miután pedig almáskertünkben 170 katona is segít a szedésben, nem tudjuk számukra a szerződésben megígért munkát biztosítani. A másik veszteség súlyosabb. Nevezetesen arról van szó, hogy a tárolt alma súlyban apad. A súlycsökkenés mértéke elérheti a 2 százalékot. Ha utána számol, megállapíthatja, a tízezer, rámpán levő alma esetében, ez 200 láda kiesést jelent.

— Ha a léalmával ennyi gondjuk van, miért nem szednek most exportra?

— Sajnos, most gondjaink vannak az exporttal. A mostani szállítási problémáinkon túl, a jövőt nézve sem rózsás a helyzetünk e tekintetben. Nem megfelelő ugyanis az értékesítésre kínált fajtánk. Meggyőződésünk, az egyik legfinomabb alma a jonatán. De említhetném a starkingot, vagy a goldent is. Maradjunk mégis most a jonatánnál. Ezt a fajtát jó pár esztendővel korábban úgy hirdették, mint amely a tárolást kiválóan bírja, és kiválóak az ízbeli tulajdonságai is. Most, aszálykor, ha megkóstolja, érezheti, amit ízre, zamatra mondtak róla, cseppet sem túlzás. Nálunk a tárolhatóságával sincsenek gondjaink. A piaci partnerek ellenben panaszkodnak a jonatánra, s irántuk a kereslet csökkent. Balgaság lenne a továbbiakban is ragaszkodni ehhez a fajtához, kitartva meggyőződésünk mellett, hiszen elsődleges szempont az üzlet. Azaz, az eladhatóság. Szóval, gazdaságunkban is megkezdődött a fajtaváltás. A Bodrogközi Állami Gazdaság nem tartozik a kifejezetten gazdag mezőgazda- sági nagyüzemek közé. Nálunk egyáltalán nem mindegy, hogy mit és főként mennyiért. Ez tükröződik vissza a telepítési elgondolásainkban.

— Elképzeléseink szerint — mondja a gyümölcstermelés üzemágvezetője — nem új fajták telepítésével szeretnénk a jövő almáit meg- ' honosítani almáskertünkben, hanem átoltással. Ezt a munkát kísérletképpen már megkezdtük, s a szakirodalommal ellentétben, eredményeink biztatóak. A csapok ere- dése ugyanis 92 százalékos. De! A szakma szerint almafák esetében az átoltást biztonsággal a fák nyolcéves koráig lehet elvégezni, s a mi kezelésre „ítélt” ültetvényünk 11—12 éves. Ha sikerül a továbbiakban nagyban is megvalósítani, megismételni az eddigi eredményeinket, úgy két. legyet ütünk egy csapásra. Azaz, költséget takarítunk meg úgy. hogy nem kell az almafáinkat kivágni, s nem kell újakat telepíteni.

— A Bodrogközi Állami Gazdaságban tehát nem vágnak ki almafákat, s várhatóéi mégis megújul a gyümölcsös.

— Szükség is van erre — mondja az igazgató —, mert az állami gazdaság tevékenységeiben, gazdálkodási egyensúlyában a teherbíró ágazat éppen ez a gyümölcsös. Az idei év várhatóan csak 5 milliót hoz mégis a konyhára, mert a körte termesztése sem sikerült. Az ötmillió ahhoz viszont kevés, hogy az idén is kompenzál-' ja a gazdaság egyéb alapte-, vékenységi eredménytelenségét.

Balogh Andrea Fotó: Csákó Gyula

Tízezer, almával teli láda szállításra vár.. .