Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. október 14., kedd A reykjaviki csúcs visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) előírásait. Kötelezzék magu­kat arra is, hogy a rakéta­elhárító fegyverek kifejlesz­tése érdekében kezdett ku­tatásokat csupán laboratóriu­mi körülmények között foly­tatják. E témakörben rendkívül éles hangú vita bontakozott ki — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. — Ronald Reagan a végsőkig ragasz­kodott ahhoz, hogy űrfegy­verkezési programját foly­tatva, az Egyesült Államok a világűrben is kipróbálhas­son új rakétaelhárító fegy­vereket, lehetőséget nyerve ezzel a Szovjetunióval szem­beni katonai fölény megszer­zésére. Az amerikai elnök­nek ez a hajlíthatatlan ma­gatartása semmissé tette a már létrejött megállapodást a hadászati, a közepes és ki­sebb hatótávolságú fegyve­rek számának lényeges csök­kentéséről is. Felhívtam rá az elnök fi­gyelmét, hogy történelmi le­hetőséget szalasztunk el, hi­szen álláspontjaink soha nem voltak még ilyen közel egymáshoz — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Közölte azt is, hogy Reagan elnök álláspontjából világossá vált: az Egyesült Államok, s fő­leg annak az elnök dönté­seire is meghatározó hatást gyakorló katonai-ipari komplexuma a technológiai fölényben bízva, mindenáron katonai fölényt akar kivívni a Szovjetunióval szemben. Gorbacsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a megál­lapodások ellenére sem lehet kudarcnak tekinteni a reyk­javiki találkozót. A csúcs- értekezlet egy hosszú, na­gyon nehéz folyamat újabb, mindkét fél számára tanul­ságokkal járó állomása volt. Korunknak azok a realitásai, amelyek szükségessé tették a találkozót, továbbra is ér­vényben maradnak, azokkal mindenki kénytelen számol­ni, s ezért nem lehet abba­hagyni a fegyverkezési prob­lémák megoldási módjainak felkutatására kezdett mun­kát. A párbeszédre tehát, bár­milyen nehéz is legyen az, még nagyobb szükség van, mint eddig — szögezte le a főtitkár, hozzáfűzve, hogy ha mindkét fél jól átgondolja álláspontját, a reykjaviki megbeszélés tanulságait, ak­kor nem veszett el a fegy­verkezési hajsza megállítá­sának esélye. Ezzel összefüggésben utalt Gorbacsov tervezett egye­sült államokbeli látogatásá­ra is, leszögezve: úgy érzem, folytatjuk Reagan elnökkel a megkezdett, eszmecserét. Reagan amerikai elnök el­utazása előtt rövid beszédet mondott az Izland szigetén levő amerikai támaszpont, a keflaviki légitámaszpont sze­mélyzete előtt. Az elnök ki­jelentette: a Szovjetunió „azt akarta, hogy csupán labora­tóriumi kísérletekre korlá­tozzák” az űrfegyverkezési kutatást, ez pedig „megölte volna védelmi pajzsunkat”. Reagan szerint igen jelen­tős előrehaladás történt a tár­gyalások közben a hadászati fegyverek korlátozásának megoldásában, előrehaladás mutatkozott a nukleáris kí­sérletek megszüntetése kér­désétien, de a tárgyalások végén „egy olyan terület ma­radt, ahol változatlanul fenn­álltak a nézeteltérések. A Szovjetunió ragaszkodott ah­hoz, hogy miközben a két fél keresi annak lehetőségét, miként csökkentse az egész világot fenyegető nukleáris rakéták és robbanófejek szá­mát, írjunk alá olyan meg­állapodást, amely lehetetlen­né tette volna számomra és az eljövendő elnökök szá­mára tíz évre szólóan azt a jogot, hogy kifejlesszük, ki­próbáljuk és telepítsük a nukleáris rakéták elleni vé­delmi eszközöket, amelyek a szabad világ védelmét szol­gálják. Ezt nem tehettük meg és nem is tesszük meg” — jelentette ki Reagan. „A béke előmozdítására jöttünk Izlandra és az eddi­gi legmesszebbmenő fegyver­zetellenőrzési javaslatokat tettük le az asztalra. A főtit­kár elutasította ezeket. En­nek ellenére nagyon jelen­tős erőfeszítéseket tettünk Izlandon nézeteltéréseink nagy részének megoldásában és folytatjuk az erőfeszíté­seket” — hangoztatta Rea­gan. Robert McFarlane, aki né­hány hónappal ezelőtt még Reagan nemzetbiztonsági ta­nácsadója s az űrfegyverke­zési program egyik támoga­tója volt, az ABC televíziós hálózatnak adott nyilatkoza­tában közvetve jelezte: ere­detileg ezt a programot azért erőltették, mert ettől remélték a leszerelési tárgya­lások felújítását. McFarlane elismerte: ha a Szovjetunió vállalta hadászati és egyéb nukleáris támadó fegyverei­nek nagyszabású csökkenté­sét, akkor „a hadászati vé­delmi kezdeményezés eszkö­zeire egyre kevésbé lenne szükség”, — vagyis Reagan merev ragaszkodása az űr­fegyverkezési program kor­látozásának elutasításához nem volt megfelelő döntés. A volt elnöki tanácsadó utalt arra, hogy „várhatóan igen sokan” ebben a maga­tartásban látják majd a reykjaviki megegyezés elma­radásának okát. Hasonlóképpen vélekedett a Demokrata Párt vezető ka­tonapolitikai szakértője, Sam Nunn szenátor is, aki pedig általában támogatja az ame­rikai fegyverkezési és ezen belül az ’űrfegyverkezési programot. A különböző televíziós adásokban megszólaltatott személyiségek közül egyedül Jack Kemp republikánus képviselő, a konzervatív jobboldal egyik lehetséges elnökjelöltje vélekedett egy­értelműen úgy, hogy az eredmény elmaradásáért „a Szovjetunió felelős”. A kormányzati tisztvi­selők természetesen véd­ték az amerikai maga­tartást. Max Kíimpel- man, a genfi tárgyaló kül­döttség vezetője és Kenneth Adelman, a leszerelési és fegyverzetkorlátozási hivatal igazgatója azt mondotta, hogy „a szovjet fél mindent, vagy semmit akart”, s ezt amerikai részről nem fogad­hatták el. Más kormányzati tisztviselők viszont — akik ragaszkodtak ahhoz, hogy nevüket ne közöljék — kije­lentették: heves hazai és kül­földi bírálatra számítanak. * A hétfői olasz sajtó nagy része úgy véli, hogy a reyk­javiki csúcs kudarc volt ugyan, de nem okozott törést a két nagyhatalom párbe­szédében. Az olasz napilapok nem rejtik véka alá, hogy a vá­rakozáshoz képest csalódást okozott a megegyezés nélkül végződött reykjaviki talál­kozó. Ezt tükrözik a címek: „Az űrpajzs eltorlaszolta a megegyezés útját” — írja a Corriere della Sera, de az olasz kommunisták lapjaj a L’Unitá is sajnálattal álla­pítja meg: hideg zuhany volt a tárgyalások eredménytelen­sége. * A találkozó tényének és az intenzív párbeszédnek a je­lentőségét hangsúlyozzák a hétfői NDK-lapok a Gorba­csov—Reagan találkozóról szóló terjedelmes jelentése­ikben. Ugyanakkor kiemelik, hogy az amerikai félnek az űrfegyverkezési programhoz való ragaszkodása miatt tör­ténelmi lehetőséget szalasz­tottak el az izlandi főváros­ban. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja, az SZKP KB főtitkárának saj­tóértekezletét ismertetve ki­emeli, hogy Reykjavik meg­mutatta: van lehetőség meg­állapodásokat kötni, és a pár­beszéd folytatásának szüksé­gessége tovább erősödött. * Japán hivatalos körök úgy vélik, hogy a reykjaviki csúcstalálkozón bizonyos elő­relépés történt a középható­távolságú nukleáris rakéták számának csökkentése tekin­tetében. Ugyanakkor, a kor­mány főtitkára hétfői sajtó- tájékoztatóján sajnálattal ál­lapította meg, hogy a Rea­gan—Gorbacsov találkozón nem sikerült megállapodásra jutni olyan meghatározó kérdésben, mint amilyen az Egyesült Államok csillaghá­borús programja. Nakaszone miniszterelnök ugyanakkor ismételten sík- raszállt a csillagháborús programban való japán rész­vétel mellett, másrészt kife­jezte reményét, hogy az SjZKP KB főtitkára, a követ­kező Reagan—Gorbacsov ta­lálkozó bizonytalan volta el­lenére is, eleget tesz a Ja­pánba szóló meghívásnak — legkésőbb januárban. (Folytatás az 1. oldalról) Elnöki Tanács titkára, az El­nöki Tanács több tagja, Vár- konyi Péter külügyminiszter, valamint a politikai és a gazdasági élet számos vezető személyisége. Jelen volt a diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A magas rangú vendég Lo- sonczi Pál társaságában ér­kezett a térre, meghallgatta a tiszteletére felsorakozott díszzászlóalj parancsnokának jelentését. A két ország him­nuszának elhangzása után a két államfő ellépett a dísz­zászlóalj előtt. Úttörők vi­rágcsokrokkal kedveskedtek a szövetségi elnöknek és fe­leségének, ezt követően a magyar és az NSZK-beli személyiségek ’ kölcsönösen üdvözölték egymást. Dr. Ri­chard von Weizsäcker és Lo­sonczi Pál fogadta a dísz­zászlóalj menetét, majd a vendégek magyar vezetők kí­séretében szállásukra indul­tak. v Délután az NSZK állam­fője megkoszorúzta -a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően dr. Ri­chard von Weizsäcker és Lo­sonczi Pál vezetésével ple­náris tanácskozás kezdődött a Parlament delegációs ter­mében. Az NSZK tárgyaló küldöttségében helyet foglalt Klaus Blech, Rudi Walther, Kari Deres és Ernst-Fried­rich Jung. A magyar tár­gyaló csoport tagjai: Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, Ko­vács László, Horváth István, valamint Bognár József, az Országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottságának elnö­ke. A plenáris tárgyalásokon Losonczi Pál méltatta annak jelentőségét, hogy dr. Ri­chard von Weizsäcker sze­mélyében először látogatott NSZK államfő az elmúlt 40 esztendőben Magyarország­ra. A két ország közötti kap­csolatokról szólva kiemelte: a kontaktusok problémamen­tesek, a kölcsönös tiszteleten és egyenjogúságon, a köl­csönös előnyökön alapulnak. Bár a két ország eltérő tár­sadalmi berendezkedésű és más szövetségi rendszerhez tartozik, egymás közötti vi­szonyukat mégis a békés egymás mellett élés gyakor­lati megvalósulása jellemzi. Meggyőződésünk — mondotta a magyar államfő —, hogy ez a látogatás tovább fogja mé­lyíteni a két állam jól fej­lődő kapcsolatait. A politikai kapcsolatok mellett különö­sen fontosak számunkra a gazdasági kontaktusok: ke­reskedelmi forgalmunk a nyugati országok között az NSZK-val a legmagasabb. A kereskedelmi együttműködé­sen túl új formákat is kell találnunk gazdasági kapcso­lataink intenzívebb fejlesz­tésére. Dr. Richard von Weiz­säcker hangsúlyozta, hogy lá­togatása kifejezője annak a pozitív fejlődésnek, amely országaink és népeink között az elmúlt években végbe­ment. A Magyar Népköztár­saság iránti érdeklődés igen élénk a Német Szövetségi Köztársaságban, s örömteli, hogy a politikai érintkezé­sek a legmagasabb szinteken is intenzívek. Mindkét or­szág részére nagy jelentősé­gűek a gazdasági kapcsola­tok, s a két állam lakosai is érdekeltek a személyes kon­taktusok bővülésében, hiszen kölcsönösen sok a látogató egymás országaiban. Mindkét fél rámutatott ar­ra, hogy a kelet—nyugati kap­csolatok időnkénti hullámzá­sa ellenére feltétlenül szük­ség van a párbeszéd megőr­zésére. A plenáris tárgyalásokat követően Losonczi Pál és dr. Richard von Wiezsäcker szűk körű megbeszélést tartott a magyar államfő dolgozószp- bájában. A megbeszélésen je­len volt Kovács László, Hor­váth István, valamint Ernst- Friedrich Jung. Az MTI értesülései szerint Losonczi Pál és dr. Richard von Weizsäcker szűk körű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatta egymást a két ország helyzetéről. Megálla­pították, hogy a társadalmi­gazdasági rendszer különbö­zősége ellenére hasonlóságok is mutatkoznak a gazdasági gondokat illetően. Mindkét részről pozitívan értékelték a kétoldalú kap­csolatokat, s kifejezték ér­dekeltségüket azok tovább­fejlesztésében politikai, gaz­dasági, kulturális, tudomá­nyos és~ idegenforgalmi terü­leten egyaránt. A nemzet­közi helyzetről szólva külö­nösen nagy hangsúlyt kapott a kelet—nyugati viszony és a helsinki folyamat tovább­Délután a Parlamentben a két tárgyalócsoport egyes tagjai külön is~ megbeszélést folytattak: Bognár József, az Országgyűlés Terv- és Költ­ségvetési Bizottságának el­nöke, valamint Rudi Wal­ther és Kari Deres ült tár­gyalóasztalhoz. A délutáni órákban Buda­pestre érkezett Hans Diet­rich Genscher, a Német Szö­vetségi Köztársaság külügy­minisztere, aki csatlakozott az NSZK államfő kíséreté­hez. Az NSZK nolitikust a Ferihegyi repülőtéren Vár- konyi Péter külügyminiszter fogadta. A két ország diplomáciá­jának vezetője rövid megbe­szélést tartott a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, kü­lönös tekintettel a szovjet— amerikai viszony alakulásá­ra. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke a késő dél­utáni órákban a szállásán kereste fel dr. Richard von Weizsäckert. A megbeszélé­sen jelen volt Kovács Lász­ló és Horváth István, vala­mint Hans-Dietrich Genscher és Ernst-Friedrich Jung, A két politikus a nemzet­közi helyzetről és a kétolda­lú kapcsolatokról folytatott véleménycsere során egyetér­tett abban, hogy a különbö­ző szövetségi rendszerhez tartozás, a szövetségi hűség nincs ellentétben az . egész kontinensért érzett felelős­séggel, s közös erőfeszítése­ket kell tenni a helsinki fo­lyamat eredményeinek meg­védése érdekében. Megálla­pították, hogy a Magyar vucicucn jLuntuaaaga. A szűk körű megbeszélést követően dr. Richard von Weizsäcker és felesége rövid városnézésre indult. Az NSZK államfőjét elkísérte Szépvölgyi Zoltán, a Fővá­rosi Tanács elnöke és Hor­váth István. Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolatai a két nép érdekein túlmenően jól szolgálják az összeurópai együttműködés, a nemzetközi biztonság ügyét is. Este Losonczi Pál díszvacsorát adott a vendé­gek tiszteletére, melyen po­hárköszöntők hangzottak el. Lengyel törlesztési gondok Az NSZK továbbra is szü­neteltetni fogja a Lengyel- országnak való hitelnyújtást, s ennek értelmében Lengyel- ország nem hívhat le újabb összegeket a bonni kormány- garanciával korábban kapott 100 millió márkás exporthi­tel-keretből, amelyből eddig 13 millió márkát vett igény­be. Ezt Peter von Würzen nyugatnémet gazdasági mi­nisztériumi államtitkár jelen­tette be. Würzen azzal indokolta a bonni kormány elhatározá­sát, hogy Lengyelország az 1981—85-ös átütemezési meg­állapodások alapján esedé­kes törlesztésekkel 170 mil­lió márkás hátralékba került. Lengyelország körülbelül 4 millió márkával tartozik az NSZK-nak. összes nyu­gati adóssága“’ 31,2 milliárd dollárt tesz ki, s az 1986-ra tervezett 1,5 milliárdos kül­kereskedelmi aktívum való­színűleg nem lesz elég a nyugati hitelezőknek járó kamatok fizetésére. Áktívaértekezlet Tegnap, október 13-án, hétfőn a Kazincbarcikai Városi Pártbizottság és a Városi Tanács közös szervezésében, a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselőinek, va­lamint a kereskedelmi vállalatok igazgatóinak részvételével kereskedelmi aktívaülést tartottak, amelyen áttekintették Kazincbarcika és városkörnyéke kereskedelmi hálózatának és áruellátásának helyzetét és a fejlesztés további lehetősé­geit. A B.-A.-Z. Megyei Építőanyag-ipari Vállaltit sárospataki 'kerámiaüzemében Dr. Várkonyi Peter külügyminiszter hétfőn a Varsói Szer­ződés külügyminiszteri bizottságának ülésére Bukarestbe érkezett. Ma, kedden tanácsi kül­döttség utazik megyénkből testvérmegyénkbe, Vologdá- ba, hogy tanulmányozza a helyi népképviselet és a fe­lettes területi szinten tevé­kenykedő állami szervek kapcsolatát, együttműködé­sét és ápolja, bővítse test­vérmegyei kapcsolatainkat, ismételten fejlessze együtt­működésünket. utazik Vologdába A küldöttséget Ladányi József, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye tanácselnöke ve­zeti. Tagjai: Tuskán József, a Bükkaljai Bányaüzem igaz­gatója, a megyei tanács tag­ja, Tóth András, a megyei tanács szervezési és jogi osz­tályának csoportvezetője. A küldöttség a tervek szerint szombaton érkezik vissza megyénkbe. Szerdai búcsú a diósgyőri kohászatban készletről vásárolható az OP-ART és BAROKK mintás Tovább szól a duda Holnap a szokásos egy percnél tovább szól a gyári duda. A diósgyőri Lenin Ko­hászati Művek ismét ünne­pélyes alkalomra készül. A miskolciak ne nyugtalankod­janak. Szerdán, október 15- én véglegesen leállítják a Siemens—Martin acélgyár­tást, ezért szól a duda négy percen át. A sok eseményt megért ko­hászatban jelesen fontosnak számít a holnapi nap. . . Szegényebbek leszünk égy il­lúzióval és gazdagabbak egy tapasztalattal... Olyan gyár­történeti esemény ez, amely csak a korábbi jeles napok rangjához mérhető. Amikor az 1770-es esztendőben va­sat csapoltak itt. Amikor a szabadságharc idején a „leg­jobb készületű szurony” itt készült, amikor a Kruppot verő vésőket gyártották, amikor Kaszala és Lampich a római repülőversenyt di­ósgyőri vázú géppel nyer­ték ... Szerdán utoljára csapolnak a már elavult öntőcsarnok­ban. Háromnegyed háromkor munkásgyűlést tartanak a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban. Az­tán bontják, felejtik a régit. kályhacsempe Aranybarna és zöld színben leözületeket és ma­gánszemélyeket is kiszolgálunk. Borsod megye területén a csempék leszállítását vállal julk. Rendelések felvétele: Sárospatak, Nagy Lajos u. 8. Tel.: 11-633. Miskolc, Győri kapu 23. Tel.: 16-028.

Next

/
Thumbnails
Contents