Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. szeptember 6., szombat „Nyitott szemmel kell, nyitott füllel...” egy mérnökből lett Találkozásaink alkalmai, mint gazdag termés, adjak most a szemrevételezés, a válogatás, kóstolgatás lehetőségét. Röviden kettőről: a Sátoraljaújhelyt Művelődési Központ egyi'k alagsori termében kalauzunk, az intézmény igazgatója, működésbe hozza a terepasztalt. A boldog gyermekek tudnak így belefeledkezni a vonatok irányításába, indításába, a forgalom „szervezésébe”. Néhány évvel korábban: a Sátoraljaújhelyi Városi Tanács tervosztályának vezetői szobájában a nekem-száraz számokat, tényeket, szakmai „fogásokat” szenvedélyes, lendületes mondatok váltják át megérthetővé, megérezhetővé. Elnézést kérek az olvasótól, hogy az alábbiakban tegeződő beszélgetést hozok a nyilvánosság elé. Rónay Ferenccel hamis lenne másként szót váltanunk. Ö volt a Sátoraljaújhelyi Városi Tanács tervosztályvezetője annak idején; s ő volt, ő ma is a művelődési intézmény igazgatója. Mit is kérdezhetnék először? Mondaná el a mérnöki meg a népművelő munka közötti hasonlóságokat, eltéréseket . ..? — Korábban is kettős életet éltem, mert a szigorúbb, a keményebb, a műszaki munkát igénylő tevékenység mellett itt is voltam, dolgoztam a művelődési hájban. Ha az ember tervez, ha mérnöki munkája van, akkor számolnia kell a normák, szabványok, jogszabályok kötelező érvényével. Ebben az esetben azt kellett megtalálni, hogyan lehet ezek között úgy dolgozni, hogy valami érdekes, új dolog mégis kijöjjön. A népművelő munkával az összehasonlítást igazából sose gondoltam végig, hiszen amikor idejöttem, voltak elképzeléseim, s az ember arra figyelt, hogyan valósulnak .meg ezek, hogy hogyan tud az ember olyat csinálni, ami sajátos. Tehát nem arra fordítottam az időm, hogy összehasonlít- gassa'k, bár, éppenséggel lehet ilyet csinálni, ilyen összevetést. — Műszaki értelemben értem én a szabványokat. Hogyan van ez a közművelődésben, a művelődési házakban? — Erről a munkáról is elmondható, hogy kettős jellegű. Bármit csinálsz, bármit akarsz tenni, mindenhez anyagi jellegű dolog is kötődik. Nyilvánvaló, hogy az érvényben levő jogszabályokat, előírásokat betartva kell a lehetséges elképzeléseket megvalósítani. Egy biztos: a gazdálkodás normáit ismerni kell, tudni kell ahhoz, hogy bátran, nyugodtan el tudjál indulni. Olyan ez, mint a bumeráng: el kell indítani valamerre, hogy tudjad, hol, hogyan fog v.isz- szajönni ?! Minden vezetőnek tudnia kell a gazdálkodást, sőt, tovább megyek: még annak az előadónak is ismernie kell bizonyos gazdasági előírásókat, aki részfeladatot old meg a folyamatban. Éreznie és tudnia kell, hogy kimondott igenjeinek, vagy nemjeinek milyen konzekvenciái vannak! Ezek elvi dolgok, amiről beszélünk, de végül is nagyon gyakorlatiak a munkában. Eddigi tapasztalataim azt mondják, hogy az e területen dolgozóknak csak kis része volt erre felkészítve. Pedig -nem lehet úgy dolgoznia egy kultúros- nak, népművelőnek, hogy ,,ó, a gazdasági dolgok, hát majd megmondja a gazdasági vezető...” Nem! Neki kell tudnia és éreznie, hogy mikor és milyen értelemben -mondhat -igent, vagy nemet. Mindenkinek, minden szinten tudnia kell az anyagi vonzatot, ettől nem lehet -elzárkózni. A mai élet ezt .már nem engedi meg! Kár is tovább rágni ezt , a csutkát. .. Azért hozzáteszem, az eredeti kérdésedhez visz- szakanyarodva, hogy ebben valóban hasoniWt. a két terület. Gondold csak el, ha egy mérnökember egy ceruzavonást másként húz a rajzpapí-ron, annak megvannak az anyagi vonzatai. Ügy .is, hogy a rossz terv kárt okoz, s egy jó terv lehet olcsóbb, mlint a rossz... — Az anyagi — pénzbeli — dolgok után, hogyan áll az összéhasonlítás, a tapasztalat a szellemi téren? — Ez egészen más, azt hiszem. Gyakorlatilag azt mondhatom, -hogy az e területen — a közművelődésben — dolgozók azok a szerencsés emberek, akik megterveznek valamit, és azt meg is valósítják. Arról v-an szó, hogy amit -én kitaláltam, azt nekem is kell megcsinálni, nem mehetek egy másik vállalathoz, hogy „kivitelezze ...” — Igen ám, de a népművelők munkájával kapcsolatban éppen az az egyik gyakori kifogás, hogy „íróasztalnál kitalálják” a programokat, aztán sopánkodnak; nem kell... — De gondolj csak bele, hát te azért nem -élsz üvegbura alatt, hanem ott élsz az emberek -között. És egy népművelő ne üljön egy zárt szobában! Hanem éljen a közösségben. Ott-kell lenni minden lehetséges fórumon, érezni kell, hogy azt ne mondjam: együtt kell lélegezni az emberekkel, akikkel élek, meg kell érezni, mi hiányzik nekik, mit szeretnének kapni. Vagyis: nagyon nyitottnak kell lenni, .nyitott szemmel és nyitott füllel kell élni. Az igényekhez aztán a népművelőnek még sokat hozzá kel-1 tenni. Hiszen gondold csak el, amikor adok valamit, akkor újabb igényeket is keltek fél, újabb érdeklődést kell kiváltanom ahhoz, hogy motor lehessek ... És tudn-i kell-azt is, hogy az emberek érdeklődési szintje, műveltségi szintje, kvalitása nem azonos. Itt tíz ujja-l kell játszani! Mindenkinek adni kell valamit, valami olyat, ami kicsikét, az újabb igényt kelti... — Egy mérnökember munkájának az eredménye vagy eredménytelensége azért látványosan kiderül, ha 'beázik a tető, ha összedőlnek a falak... A népművelők tevékenységének érdeme vagy érdemtelensége a köztudatban nem hoz ilyen érzékelhető dolgot... Nem? Nem így gondolod? — Mindez igaz, és még egyszer mondom, .igen lényeges a népművelői tevékenységben, hogy -amit kitaláltál és elterveztél, azt neked is, nekünk kell megvalósítanunk. Végül is, én szerencsés időben kerültem ide, akkor, amikor ez a ház elkészült, amikor beköltözésre várt. El lehetett kezdeni a munka megtervezését, az ilyenfajta tevékenységet ; mi legyen benne, hány ember dolgozzon, mennyi pénz 'kell a fenntartásra, mennyi a szakmai munkára, a működtetésre és így tovább. Ebben, s ezt le kell szögezni, partner volt a városi tanács. Partner abban, hogy hozzájuthattunk a feltételekhez. Hozzájutottunk ahhoz a lehetőséghez, hogy a művelődési központ a város bármely gazdálkodó egységének partnere legyen. És ne -arról beszéljenek, hogy „ó, hát ez csak egy kultúrhúz ...” Nem szeretem azt a fogalmat használni, hogy rang, de végül is arról van szó — ahogy tapasztaltam —, hogy országosan is gondok voltak és vannak az intézményhálózat, az ebben dolgozók megbecsülésével... — Magam is sokszor hallhattam erről, meg arról is, hogy sopánkodnak, panaszkodnak a népművelők, mondván, nincsenek kellően megbecsülve. A presztízs kerül itt elő ... — Mindaz, amit elmondtam, a népművelőktől -is azt követeli meg, hogy komolyan ott legyenek a -településen, a közösségben, hogy el tudják őket fogadni. Ez világos. Már mondtam neked, de megismétlem: nem fog idejönni egy nagy szákállú öreg- úr és nem fogja azt mondani, hogy „gyerekek, itt vannak ezek a népművelők ..., hát öleljétek már őket a kebletekre . . .” Nem! Nékün’k kell magunkat alkalmassá .tenni arra, hogy partnerként kezelhessenek. Ez tiszta sor, nem?! Lehet itt sopánkodni, de aki nem képes önmagát olyan helyzetbe hozni, hogy presztízse legyen, hogy elfogadják tárgyalópartnernek — azon száz rend-etet se fog segíteni. A megbecsülést se kintről, se lentről nem lehet várni. De ez, ha belegondolsz, így van minden szakmában. Nem igaz?! A tekintélyt csak munkával lehet megérdemelni. . . Idáig eljutottunk -a beszélgetésben, amikor még azt kértem Rónay Ferenc- től, mondja el kérdés nélkül, ha valami „nyomja -a lelkét” még. Azt mondja, már nem nyomja, most már semmi, .igazából. Aztán megint jőnek, kopogtatnak az ajtaján — már hosszú évek során megszoktam —, kimegy, elmegy, -megbeszél, intézkedik, fogja a jelzéseket, szervezi a „forgalmat”. Magamra maradva, „taele- kotorászok” az asztalon fekvő papírokba. („Elnézést ...”) S látok egy papírt, szeptember 1-jén keltezett, nagy betűkkel hívja a figyelmet magára: „Kinevezés” . .. Rónay Ferencet nevezték ki most, 1986. szeptember elsejével, a Sátoraljaújhelyi Városi Művelődési Központ igazgatójává. Hurrá! — gondolom magamban. Hiszen már ezt csinálja harmadik éve. Van hát róla pecsét .is ... Még azt kötelező itt közölnöm : az alkotmánynapi ünnepségek idején Rónay Ferencet (is) kitüntették a „Szocialista Kultúráért” elismeréssel. Ezt a címet másodszor kapta meg. A hetvenes években már — még mérnök, tervosztályvezető korszakában — megkapta ezt a kitüntetést, igaz — ha jól sejtem —, akkor a Hegyaljával elért néptáncos sikerekért... Ténagy József „Támadásban" a kommersz Nem kell mély szakmai elemzés hozzá, hogy észrevegyük: az irodalomban és a különböző művészeti ágakban jelentős támadásban van a kommersz. Elég a könyvesboltok választékát végigböngészni (nem a jól szerkesztett kirakatot, hanem a benti polcokat), a mozik műsorkínálatát elolvasni, a televízió műsorát figyelemmel kísérni. Élönti már az utcai újságárusok standjait is az a sokféle könyv, amelyet bizonyos túlbecsüléssel lektűrnek neveznek, és meglehetősen drágán kínálja magút. (Könyvnek azért tartandó, mert az irodalmi értékű művekhez hasonló formában jelenik meg, bár vannak, akik kétségbe vonják, vajon minden összefűzött, vagy kötött nyomtatványt el kell-e könyvnek fogadni.) A könyvesboltok forgalma örvendetesen kielégítőnek mondható, ami a forintbevételt illeti. Nem tudom, a könyvterjesztő vállalatok központjai milyen módon mérik hálózataik eredményességét; tartok tőle, hogy az általános nagy kommercializálódás- ban mindinkább háttérbe szorul annak vizs_ gálata, vajon a vállalati bevétel miből tevődik össze. Ugyanis tapasztalatom szerint, s ezt megerősítik azok a könyvbolti dolgozók, akik szintén aggódva figyelik a folyamatos ízléseltolódást — a boltokban a nem éppen értéket képviselő irodalmi alkotások jelentik "a forgalom nagyobb hányadát. Természetes dolog, hogy a könyvterjesztés nem szorítkozhat kizárólagosan az irodalmi, vagy szakirodalmi értékek árusítására, el kell hogy adja a nagyközönséget igencsak érdeklő hobbikönyveket, szakácskönyveket, utazási tanácsadókat, egyebeket is, de már nem tekinthető ugyanilyen értékű, hasznos cselekvésnek, ha roppant nagy tömegben kínálja a fentebb már említett, lektűrként közreadott különböző irományokat. Nem elsősorban a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatban kiadott és egy sajátos igényt kielégítő könyvekre gondolok, hanem inkább népszerű művészek életéről, intimitásairól megjelentetett, népszerű riporterek által összegyűjtött, különböző, nagy példányszámban közreadott könyvekre, amelyeket igen sokan kizárólagos olvasmányaikként vesznek, olvasnak, s mert könyv formában kerül kézbe, nagyon sokan azt hiszik, hogy irodalommal találkoztak. Üzletnek sem rossz állítólag ilyesmiket írni és forgalmazni. Mint említettem, csak egy alapos körbetekintés a könyvesboltokban, s már látható, mennyire támadásban van a kommersz, az elsősorban csak kereskedelmi árut jelentő periférikus irodalom az értékek ellen. Évente 65—70 millió ember megy moziba hazánkban, több millió körüli ez a szám megyénkben is. Nem közömbös hát az sem, milyen összetételű a filmkínálat, milyen hányadot foglal el a kommersz, illetve az olyan szórakoztató jellegű filmipari gyártmány, amelynek a művészethez, az embereknek- szellemi gazdagodást kínáló művekhez igen kevés a közük, legfeljebb csak annyi, hogy hasonló technikai módszerekkel készül, és egyazon forgalmazási hálózatban kerül a tömegek elé. S mert ugyanannak a mozinak a vásznán jelentkezik a kommersz és a selejt, mint ahol az érték, sok esetben ejtheti tévedésbe a nézőt, azt a hitet táplálva benne, hogy filmművészetet kínálnak neki. A filmforgalmazásban a kommercia- lizálódás meglehetősen régóta tart, de az elmúlt hónapokban minden eddigi méretet felülmúlt a kommersznek a támadása. Bátran állítható, hogy a látható filmeknek legalább 80 százaléka, vagy még ennél is több ehhez a kommersz tömeghez, elsősorban a nyugatról importált, nagyüzemileg gyártott filmipari termékekhez tartozik, s minden egyéb a megmaradó 15—20 százalékos hányadba szorul. Természetesen ez úgy értendő, hogy nem a filmek számában van ez a torz arány, hanem az egyes filmek játszásának számában, gyakoriságában. Mert hiába van, mondjuk, egy hónapban tizenkét új film, és azoknak csak, mondjuk, 40 százaléka sorolandó a kommerszek közé, ha ezek a filmek 10—15—20-szoros előadásszámban találkozhatnak a közönséggel, mint az értékesebb művek. A kommersz támadása az értékek ellen talán itt a legnyilvánvalóbb. Más kérdés, hogy bizonyos bevételi kötelezettségek a forgalmazókat erre sarkallják, de van nem kevés „túljútszús” is ebben a gazdaságossági törekvésben. A televízió műsorában is fellelhető a kommersz támadása az értékek ellen. Természetesen a televízióban külön kell választani a hatalmas műsorfolyamból a nagy drámai kategóriába sorolható műveket. Itt drámai alatt értendő a vígjáték, a bohózat is, nemcsak a tragédia, s ha figyelembe vesszük a televízióban látható tévéfilmek, tévéjátékok, különösképpen az importált művek, meg a moziktól játszásra átvett filmek nagy tömegét, a kommersz túlsúlya itt is szembetűnő és bántó. Nem ok nélkül fakadt ki a XVI. veszprémi tévétalálkozó szakmai vitáján a tévédráma sorsáért felelősen aggódó főosztályvezető, hogy van-e napjainkban létjogosultsága a tévédrámának, amikor olyan mértékű a kommersz támadása az értékek ellen, hogy az nemzeti drámaművészetünket veszélyezteti, a tömegízlést a leegyszerűsítés felé tolja el, ábrázolásmódjában a képregény felé tendál, hovatovább a dramaturgiában valamiféle pikto- gramos leegyszerűsítéshez vezet. E már-már vészharangot kongató feljajdulás alapvető igazságát bármely néző megtalálhatja, ha folyamatosan figyelemmel kíséri a képernyőn jelentkező dramatikus műsorok ösz- szetételét. Idestova két évtizede egyre markánsabban hivatkozunk ,a gazdaságosságra. Már elismertük azt is, hogy a kultúra is sok tekintetben áru. Szemet hunytunk és még mindig szemet hunyunk a videóval való visszaélés fölött, hogy kocsmákban, cukrászdákban. klubokban, és ki tudja, még hányféle nyilvános helyen a videóval való szórakoztatás ürügyén igen sokszor olyan filmgyártmányokat vetítenek, amelyeknek bemutatása nemcsak hogy nem kívánatos, hanem többnyire tételes jogszabályba is ütközik. Itt már nem is a kommersz, hanem a leginkább perifériára szorult, vagy azon kívül eső „művészet-peremi termék” támad az értékek és az egyetemes jó ízlés ellen. Vajon van-e határa — ha van, hol lehet? — annak a tűrőképességnek, amely a nemzeti értékek a kultúra egyetemes értékei rovására a kommersz és ;i i lég is alul levő produktumok tömeges támadását úgy képes bástyákén' visszatartani, hogy az ne adjon halálos döfést az igaz értéknek. Benedek Miklós Az őszi könyvhét alkalmából a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat az alább közölt irodalmi totószelvénynyel is kedvet kíván csinálni az olvasáshoz. A helyesen kitöltött szelvényeket Miskolcon a Szabadság téren elhelyezett urnába kell bedobni, vagy postán a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat címére elküldeni (Miskolc, Pf. 273. ir. sz.: 3502). Beküldési, illetve bedobási határidő: szeptember 14., délután két óra. Ekkor sorsolják ki a díjakat, melyek a következők: I. díj: 1 darab 2000 forint, II. díj: 2 darab 1000 forint, III. díj: 3 darab 500 forint értékű könyvajándékcsomag. A nyereményeket a nyertesek postán kapják meg. TOTO 1. Ki írta a Foksányi szoros című regényt? 1. Dobai Péter % x. Cseres Tibor 2. Bor Ambrus 2. Melyik folyóirat tájékoztat a hónap könyveiről? 1. Könyv és Kultúra x. Könyvtáros 2. Könyv világ 3. Ki kapott megyénkben József Attila-díjat? 1. Serfőző Simon x. Kalász László 2. Papp Lajos 4. Kiről nevezték el megyénk irodalmi díját? 1. Lévay József x. Dayka Gábor 2. Szabó Lőrinc 5. Hol bujdosott Jókai a szabadságharc után? 1. Sajószentpéteren x. Tardonán 2. Parasznyán G. Melyik miskolci iskolában volt kisdiák Gárdonyi Géza? 1. Görömböly x. Martintelep 2. Hejöcsaba 7. Melyik nagy színésznőnknek volt a családi neve Benke? 1. Déryné x. Laborfalvy Róza 2. Blaha Lujza 3. Melyik költőnk szülei vannak eltemetve az avasi temetőbe? 1. Lévay József x. Kazinczy Ferenc 2. Tompa Mihály }). Ki írt regényt a Hernád- hidról? 1. Kriston Béla x. Gergely Mihály 2. Gulyás Mihály 10. Melyik irodalmi folyóirat jelenik meg megyénkben? 1. Jelenkor x. Napjaink 2. Korunk 11. Melyik költőnk volt pap Ke- leméren? 1. Kiss József x. Tompa Mihály 2. Dayka Gábor 12. Kiről neveztek el értelmiségi klubot Miskolcon? 1. Kazinczy Ferenc x. Lévay József 2. Szabó Lőrinc 13. Kinek az édesanyja van eltemetve a Deszka-temetőben? 1. Kiss József x. Lévay József 2. Szabó Lőrinc •fi. Ki írta a Beatrice naplójá-t? 1. Illés Endre x. Illés Béla 2. Illyés Gyula Név: ............................................ L akcím: ........................................ S zemélyi szám:
