Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-30 / 230. szám

eSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. szeptember 30., kedd 9 szocializmus 2. Az új szakasz Az 1953. júniusi fordu­lattal nehézkesen és ellent­mondásos körülmények kö­zött kezdődött a szocialis­ta építés új szakasza. Ké­sőbb — ugyan viták után — így jelölték ezt az idő­szakot, és még a kongresz- szusi dokumentumokba is ez a fogalmazás került be. Kezdődött azzal, hogy a párthatározatot nem teljes terjedelmében tették közzé. Ebben a Rákosi-féle veze­tésnek az a taktikája ju­tott kifejezésre, hogy a mintegy fél évtizedes poli­tikájuknak és irányításuk­nak személyre is szóló, rendkívül kemény kritiká­ját, felelősségüket az or­szág ügyeinek alakulásáért eltitkolják, vagy legalább­is erősen gyengítsék. Vagy­is a megígért őszintébb, a tömegek érdekeivel, véle­ményével jobban számoló, új politikai irányvonal ér­vényesítését a régi őszin- tétlen módon kezdték. Az alapvető fordulatot a párt politikai irányvonalá­ban — az addigi gyakor­lattól teljesen eltérően — nem a párt-, hanem az ál­lami vezetés, a kormány jelentette be a májusi vá­lasztások után, az ország- gyűlés alakuló ülésén. Ez a megoldás természetesen kedvére volt az új minisz­terelnöknek, Nagy Imré­nek, hiszen így a tömegek részéről szívesen vett for­dulat és sok népszerű in­tézkedés az élet minden területén az ő nevéhez fű­ződött. A későbbi időkben ezt ő és környezete alapo­san ki is használta a po­litikai, majd egyre inkább frakciósnak nevezhető har­cokban. Nagy Imre természetesen a júniusi párthatározat alapján és szellemében mondotta el július 4-i, kor­mányfői expozéját az or­szággyűlésen, de érthető okokból a pártvezetés meg­újításának feladataira nem tért ki. A fejlődés reális értékelését nehezítette az­zal, hogy szűkén bánt a felszabadulás, illetve a for­dulat éve óta elért ered­mények, a korszakalkotó változások, és ebben a párt érdemei méltatásával. Mindez azt a látszatot keltette, hogy az új sza­kasz politikájának megva­lósításában kissé hátrébb szorul a párt, és ez bi­zonytalanságot és tanácsta­lanságot váltott ki a párt­tagságban. Tehát már a kezdet kezdetén jelei mu­tatkoztak a pártvezetésben a két irányzatnak, frakció­nak, illetve személy sze­rint Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtelen rivali­zálásának. Ezt a benyomást tovább erősítette az, hogy a for­dulat bejelentését követő bizonyos ellenséges mozgo­lódást, másfelől a pártap­parátus és a pártszerveze­tek bénultságát, tanácsta­lanságát érzékelve, egy hét­tel az országgyűlési minisz­terelnöki expozé elhangzá­sa után, július 11-én, bu­dapesti pártaktívát tartot­tak. Itt Rákosi Mátyás re­ferátumához szólt hozzá Nagy Imre. Természetesen mindkettőnél a júniusi ha­tározat volt az alap. Ki­emelték a párt szervezeti, eszmei egységének létfon­tosságát, de némi hang- súlybeli különbségek azért felfedezhetők voltak a két vezető megnyilvánulásában. Különösen feltűnt, hogy Rá­kosi ez alkalommal nem szólt a párt szűkebb veze­tősége által elkövetett hi­bákról, és az ezekből kö­vetkező torzulásokról. Mindezek, közül a hatá­sában és időbeli kiterjedé­sében a rehabilitációs ügyek voltak azok, ame­lyek mintegy gennyes góc­ként mérgezték a közéle­tet és a párt életét is. A törvényesség semmibevéte­lével megrendezett — Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, dr. Szőnyi Tibort, Szalai Andrást, Sólyom Lászlót és másokat jóvátehetetlenül megsemmisítő, Szakasits Árpádot, Marosán Györ­gyöt, Kádár Jánost és má­sokat börtönbe vető — kon­cepciós pereknek a felül­vizsgálata csigalassúsággal folyt. Voltak, akik csak 1956 nyarán szabadultak, és például Rajk László ártat­lanságát, illetve e gyaláza­tos hamisításban való kez­deményező szerepét is csak ekkor ismerte be, nagy nyomásra Rákosi Mátyás. A rehabilitációt Rákosi, Gerő és Farkas éppen azért akadályozták, mert a koncepciós ügyek kezdemé­nyezésében és megrende­zésében felelősségük igen nagy volt, és ezt titkolni próbálták. Különösen sötét szerepet játszott Farkas Mihály, aki­nek gátlástalanul emberte­len módszereiért is a fe­lelősséget vállalnia kellett volna. Öt az 1953 júniusi határozattal eltávolították a Politikai Bizottságból és a Titkárságból. Hat hét múl­va azonban újra visszake­rült e vezető testületekbe, mert az új szakasz politi­kájának legradikálisabb hívévé változva, megnyerte Nagy Imre kegyeit. Rákosi Mátyás pedig, mint cin­kostársát a koncepciós ügyekben, természetesen visszafogadta Farkas Mi­hályt vezetőtársként. Ilyen elvtelen kompromisszumok tarkították a Rákosi—Nagy rivalizációt — az ország, a párt rovására! Mindez persze nem vál­toztat a legfontosabbon: az 1953 júniusi fordulat rend­kívül nagy jelentőségű volt, és kedvezően alakí­totta a szocialista építést Magyarországon. 1953 má­sodik felében, a bérből és fizetésből élők reálbére 12 százalékkal volt magasabb az első félévinél, és csak­nem 18 százalékkal múlta felül az 1952. évit, megkö­zelítve ezzel az 1949-es színvonalat. (Ez utóbbi utalás mutatja, hogy mi­lyen nehéz helyzetbe ju­tott a lakosság a mégelőző három és fél évben a hely­telen gazdaságpolitika mi­att!) A parasztság reáljö­vedelme 1953 második fe­lében a bérből és fizetés­ből élőkét is meghaladó mértékben nőtt. A lakosság áruellátása is javult, és a különböző szociális juttatá­sok kedveztek a lakosság­nak. A begyűjtési terhek csökkentése, adóhátralékok és díjak elengedése, a ta­gosítás megszüntetése, a szövetkezeti önállóság ér­dekében tett lépések, és még sok egyéb növelte a parasztság érdekeltségét és termelési kedvét. Az iparban is sok fontos intézkedés történt. Minde­nekelőtt a feszített és irre­ális terveket enyhítették, a nehézipari beruházások kö­zül többet leállítottak, bár olykor a döntéseket nem elég körültekintően hozták meg. Nagyon fontos volt, hogy mindenfajta admi­nisztratív nyomás megszün­tetésével, és bizonyos mun­kavédelmi intézkedésekkel is jobb lett a légkör az üzemekben, addig ugyanis az irreális tervkövetelmé­ny ék, és a lelketlen paran­csolgatás miatt egyre nőtt a felháborodás. Jelentős lé­pések történtek az állam­élet normális rendjének, és a törvényességnek helyre- állítására, megszűnt az in­ternálás, és felállították a legfőbb ügyészséget is. Ál­talában szélesedett a népi demokrácia tömegbázisa, és erősödött a munkás— paraszt szövetség is, nem utolsósorban az addigra már szinte teljesen elsor­vasztott népfrontmozgalom élesztgetése révén. Megélénkült a szellemi és ideológiai front is. A dogmatikus gondolkodáson is nagy rést ütött a júni­usi határozat. Érződött a friss szelek hatása az el­méleti munkában, hogy ele­mezni kezdik a szocialista építés sok alapvető kérdé­sét, a marxizmus—leniniz- mus alkalmazását a ma­gyar viszonyokra; s ebberf a szovjet tapasztalatok hasznosításának mértékét és mikéntjét tárgyalták. A magyar adottságok — álla­pították meg — lehetővé és szükségessé is teszik, hogy az iparosítás és a kollek­tivizálás is lassabban, a tö­megek szükségleteit jobban figyelembe véve haladjon. Még olyan tétel is meg­található egy dokumen­tumtervezetben, amely sze­rint lehetőség van arra, hogy az osztályharc ne ölt­sön olyan éles formákat, mint annak idején a Szov­jetunióban, s hogy nem érdekünk „felszítani, élesí­teni” az osztályharcot. Tu­lajdonképpen ebből vezet­te le ez az elífborátum a párt vezető szervei szá­mára a kétfrontos harc szükségességének kifejté­sét. A párt politikájában elkövetett hibák megértése, gyökereinek feltárása, és kijavítása közben — han­goztatja e rendkívül jelen­tős dokumentum — „kétfé­le veszély fenyegeti a pár­tot: a szocialista perspek­tíva elvesztésének veszélye (jobboldali veszély), a párt politikájában bekövetkezett változások lebecsülése, meg nem értése (baloldali ve­szély). Ez utóbbi az adott helyzetben a fő veszély, de a jobboldali veszély elemei is megvannak és nőheti nek.” A párt, sajnos, ezt a fel­ismerést sem tudta a kö­vetkező években hasznosí­tani. (Következik: Frakcióhar­cok, szektás ellentámadás) Nemes János Borsodiak a Százak Klubjábao Nemcsak gazdaságértők­nek jelenthet csemegét az a lista, amelyet a Figyelő cí­mű lap legutóbbi számában tettek közzé. A száz legna­gyobb hazai iparvállalatot jövedelmezőségi rangsorba állították. Borsodi cégeket a táblázat elején és végén is találha­tunk. A termelési értéket te­kintve ötödik legnagyobb ha­zai vállalat, a TVK, a jöve­delmezőségi .rangsorban a ti­zedik helyen áll. Ez már ön­magában is figyelemre mél­tó, ám növeli az eredmény fényét, hogy a leninvárosi- ak az 1984. évi 38. helyről rukkoltak előre. Ami a töb­bieket illeti: a BVK, a Diós­győri Gépgyár és az Észak­magyarországi Vegyiművek őrzi két évvel ezelőtti pozí­cióit: a jövedelmezőségi rangsorban a tíz-hüszadik hely között találhatók. A két nagy kohászati vállalat, az LKM és az ÓKÜ a 90., illetve a 91. A listát a jö­vedelmezőségi kimutatások alapján a bányászok zárják: a Borsodi Szénbányák Vál­lalat a 95. B. I. e lepres n nap (Folytatás az 1. oldalról) A beszéd elhangzása után dr. Túrós András rendőr ezre­des, megyei főkapitány ki­tüntetéseket, jutalmakat adott át a rendőri munká­ban kimagasló teljesítményt nyújtóknak. A belügyminisz­ter soron kívül előléptette alezredessé Majer Sándor őrnagyot, őrnaggyá dr. Tuza László századost, Mocsári Sándor századost és Kórik Gábor századost. Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Hal­lal Imre alezredest, Erdélyi László őrnagyot, Nagypál József őrnagyot és Búza Fe­renc őrnagyot. A rendőrség munkájának aktív támoga­tásáért a belügyminiszter Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntette ki Éles Gábor alezredest, az MHSZ megyei titkárát és Szabó Já­nos, megyei főtanácsost. A Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt Schmidt Zoltánná, a DIGÉP szak­munkása, a megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagja vehet­te át. Rajtuk kívül még kö­zel százötvenen részesültek elismerésben. Kilencen a Belügyminisz­tériumban megrendezett ün­nepségen vették át az elis­merést. Butykai János őrna­gyot Kiváló Szolgálatért Ér­demrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács. A belügymi­niszter rendőr ezredessé ne­vezte ki Kólók Péter alez­redes, főkapitány-helyettest, Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát ado­mányozta Bodrogi Károly őrnagynak, Közhiztonsági Érem arany fokozatát dr. M. Tóth Imre megyei főügyész­helyettesnek, Hegedűs Györgynek, a leninvárosi ta­nács elnökének, Kriston László őrnagynak és Szűcs Lajos századosnak. A Kivá­ló Rendőr jelvényt Koppá­nyi János őrnagy, a Kiváló Munkáért kitüntetést Nagy- györgy Jánosné kapták. A kitüntetéseket dr. Kamara János belügyminiszter adta át. Az LKM-ben is hagyo­mány, hogy a munkában, a szolgálatban a feladatok ki­fogástalan és maradéktalan végrehajtásában élenjáró dolgozók a fegyveres erők napja alkalmából kitünte­tésben, pénzjutalomban ré­szesülnek. A kohászat ifjú­sági klubjában szeptember 29-én, délután fél 3 órai kez­dettel köszöntötte Lenkey Tibor, a vállalat pártbizott­ságának titkárhelyettese a résztvevőket, majd Szedla- csek György, az LKM KISZ- bizottságának titkára mon­dott ünnepi beszédet. Ezt követően kitüntetése­ket, jutalmakat adtak át. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozat kitün­tetést Hankó Béla technoló­gus, ezüst fokozatot Buda- házy Béla polgári védelmi csoportvezető kapott. Tűz­biztonsági Érem arany foko­zat kitüntetésben Hegedűs István tűzvédelmi vezető ré­szesült. Tanácskozás a tűzbiztonságról A Borsod Megyei Rendőr­főkapitányság és a Borsod Megyei Tűzoltó-parancsnok­ság vezetői együttes ülé­sen értékelték megyénk tűzrendészed helyzetét és meghatározták a közös tennivalókat. A Leninváros- ban megtartott értekezleten részt vettek a rendőrkapi­tányságok vezetői és a vá­rosi tűzoltóparancsnokok is. — Ha a tűzvédelem, a rendkívüli események téma­körét, az ezen a területen tapasztaltakat, a teendő in­tézkedéseket kívánjuk ele­mezni, akkor azt nem tehet­jük meg az ossz bűnözésből kiszakítva. Ez a terület is része a bűnözésnek, befolyá­solja a lakosság közhangu­latát, okoz tetemes károkat, esetenként emberéletet is követel. — Ezzel a -gondo­latsorral kezdte tájékozta­tóját Korózs András rendőr ezredes, főkapitány-helyettes, aki bevezetőjében rövid át­tekintést adott Borsod megye bűnügyi helyzetének ez évi alakulásáról, majd értékelte a tűzvédelem, a tűzesetek, rendkívüli események rendő­ri vonatkozásait és a tűzol­tókkal való együttműködést, a közös feladatok végrehaj­tásának alakulását. Ezt kö­vetően Pintér Ferenc tűzoltó ezredes, megyei tűzoltópa­rancsnok elemezte a tűzvé­delem országos és megyei helyzetét. A tanácskozáson elhang­zott tájékoztatók, hozzászó­lások összefoglalásaként dr. Túrós András rendőr ezre­des, megyei főkapitány meg­állapította, hogy megyénk­ben a tűzesetek statisztikája kedvezőbb, mint az országos átlag, a tűzbiztonság terüle­tén javulás tapasztalható. Emellett azonban nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy romlik az állampolgá­ri fegyelem, egyre gyakrab­ban tapasztalható a ha­nyagság, lezserség, terjed az erőszak. Mindezek új hely­zet elé állítják a rendőröket, tűzoltókat egyaránt. Elsődle­ges feladatnak továbbra is a megelőzést kell tekinteni — hangsúlyozta a főkapitány­ság vezetője — ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a tüzek okozója legtöbbször az emberi felelőtlenség, mulasz­tás, ezért a hatóságoknak az eddigieknél sokkal szigorúb­ban kell fellépni, szigorúbb felelősségre vonást kell al­kalmazni a szabályok meg­sértőivel szemben. S. M. Lakáselosztás, parkfenntartás (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt két és fél év során összesen 253 család költözhetett új otthonba Sá­rospatakon. A lakásgazdál­kodás tervszerű volt, ame­lyet a következőkkel indo­koltak tegnap a Sárospatak Városi Tanács ülésén. Az elosztási tervben 1984- ben 24, 1985-ben kiét új ta­nácsi bérlakás szeretjeit. Ezek közül a Rákóczi I. ütemben épülő 24 lakást — anyagi okok miatt — az OTP megyei igazgatósága vette át értékesítésre, az 1985-ben tervezett két lakás megépítése pedig ugyancsak anyagi okok miatt elmaradt, így új tanácsi bérlakással a tanács nem gazdálkodott, csupán megüresedett, illetve felújított lakásokkal. Ebből 1984-ben 36, 1985-ber. 31 üre­sedett meg, amelyek egy ré­szét közérdekű feladatok megoldására használták fel, a többit pedig a névjegyzé- kesek, illetőleg a névjegyzé­ken kívüli csereigények ki­elégítésére. Az év elején, a Felszabadulás tér V. üte­mében épülő OTP-értékesí- tésű lakásokból egy lépcső­ház tulajdonjogának megvá­sárlásával 8 új tanácsi bér­lakással és 3 átmeneti la­kással gyarapodott a tanácsi kezelésű lakások száma. A tanácsi értékesítésű la­kások közül 1985-ben 24-nek fejeződtek be munkálatai, amelyekből kettőt a lakásu­kat leadóknak, huszonkettőt pedig a névjegyzéken sze­replőknek utaltak ki. Az OTP-értékesítésű lakásokból 1984-ben átadták a Balassi Bálint, valamint a Petőfi Sándor utcai társasházakat, 35 lakással. Az új OTP-laká- sokkal és a megüresedett otthonokkal 42 lakásigénylő gondját oldották meg. Az elmúlt évben 47 név- jegyzékes és két jegyzéken kívüli csereigénylő kapta meg a vevőkijelölési határo­zatot, az év első felében pe­dig további 29 családot jut­tattak új otthonhoz. (monos) A MÁV Miskolci Igazgatósága felvesz 1986. október 21-én induló három hónapos jegyvizsgáló (kalauz) kiképzésre 18. életévüket (vagy azt legalább 1987 januárjában) betöltő nőket és férfiakat. Feltétel: — erkölcsi bizonyítvány — érettségi vagy 8 ált. isk. végzettség — jegyvizsgá'Jó munkakörre valló rátermettség — orvosi alkalmasság Jelentkezni lehet: személyesen Miskolc Tiszai pu. felvételi irodáján, valamint Körzeti üzemfőnökség Szerencs, Füzesabony és Hatvan munkaügyi csoportjánál A jelentkezőket a kiképzés megkezdése előtt is foglalkoztatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents