Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-30 / 230. szám
1986. szeptember 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyolc hónap elteltével Adós fizess, de miből... Évek óta több tízmillió forint értékű munkát végeztek külföldi megrendelőknek a Mezőkövesdi Asztalos Szövetkezetben. Az export jelentős része a szocialista országokba, köztük a Szovjetunióba irányult. Az idei esztendő kivétele- sesen rosszul kezdődött, az év elején mindössze három és fél millió forint értékű exportmegrendelés volt a szövetkezet vezetőinek birtokában. — Az elnökünk, Persze László azonban nem volt rest, országjáró körútra indult, hogy megfelelő munkát szerezzen a kollektívának — mondja Kovács Ti- borné főkönyvelő. — Fáradó» zása nem is bizonyult hiábavalónak, ugyanis hétről hétre szaporodtak a megrendelések. A Szovjetunión kívül Prágában sikerült üzletel kötni, ez utóbbi helyen egy menza építésében veszünk részt a Miskolci Építőipari Vállalat megbízásából. Nem kis munkával elértük, hogy az év eleji néhány millióval szemben jelenleg mintegy 26 millió forint értékű külföldi megbízásnak kell az idén eleget tennünk. — Minden jó, ha a vége jó ... — Ez most bejött, hiszen szövetkezetünk kapacitását sikerült szerződéssel lekötni, ami azt jelenti, hogy ez évi árbevételünk az idén is eléri a 90 millió forintot — nyugtázza a főkönyvelő. Az exportmunkákon kívül természetesen a belföldi ellátásról sem feledkeznek meg a kövesdi asztalosok. A Do- mus Vállalatnak például tizenötmillió forint értékű irodaberendezést szállítanak ebben az évben, merthogy erről a hagyományosan bevált profilról ezúttal sem mondanak le. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy a kényelmesebb megoldást választják, mivelhogy a lakossági bútorok gyártása köztudottan nagyobb kockázattal, felelősséggel jár. Annál az egyszerű oknál fogva maradtak meg az irodabútornál, mert ebben már nagy gyakorlatra, tapasztalatra tettek szert. Ennek ellenére nem ülhetnek a babérjaikon, itt is szüntelenül változtatni, korszerűsíteni kell. — A piac megtartása érdekében új irodabútor-családot dolgozott ki szövetkezetünk — újságolta Kovács Ti born é. — A változtatás egyik lényeges eleme, hogy kerekített formájú asztalok gyártására álltunk rá, ezt kedveli ugyanis a vevőink nagy része. Persze, ez olyan kötelezettséget is ró a szövetkezetre, hogy az új formájú bútorok sorozatgyártásához új megmunkáló faipari gépeket kell beszerezni. Szép-szép, hogy irodabútorok gyártására álltak rá Mezőkövesden, de azért egy asztalos szövetkezet nem mondhat le végleg a különböző gyermek- és hálószobabútorok készítéséről sem. — Bennünket is foglalkoztat a gondolat, hogy a jövőben a lakosságnak is dolgozzunk — helyesel a főkönyvelő. — Az idei XI. Miskolci Ipari Kiállításon és Vásáron már bemutattunk egy gyermekszoba-garnitúrát, mégpedig abból a célból, hogy megismerjük a nagyközönség véleményét. Eddig ötvennél több megrendelés érkezett hozzánk, ami arról győzött meg bennünket, hogy érdemes kísérletezni. A szövetkezet mindig híres volt arról, hogy számottevő nyereséget biztosított tagjainak. Az elmúlt esztendőben például kilenc- venmillió forint árbevétel után tizenhét és fél millió szövetkezeti eredményt könyvelhettek el. Az idén még ennél is többre számítottak. Csakhogy az örömbe vegyül egy kis üröm is. Van ugyanis egy megbízójuk, a Pest- erzsébeti Építő és Szerelő Szövetkezet, amely év közben veszteségessé vált, majd bejelentette, hogy önfelszámolást hajt végre. Magyarul, nincs miből fizetnie, azaz tönkrement. Nem is tulajdonítanának ennek a ténynek különösebb jelentőséget Mezőkövesden, ha a pesterzsébeti „testvérük” nem tartozna a kövesdieknelc ötmillió forinttal. De hát tartozik, és teljesen bizonytalan, mikor tesz eleget fizetési kötelezettségének. Ez az ötmillió mínusz elegendő ahhoz, hogy lerontsa a szövetkezet tervezett nyereségét, amely így, minden bizonnyal húszmillió forint alatt lesz. — lovas — Csak egy cseppet! Teljesen össze vagyok zavarodva. Pedig nem ittam egy cseppet sem. Nem mintha megfogadtam volna a legújabb tanácsot, miszerint a leghelyesebb egy cseppet sem fogyasztani az alkoholból; hanem még élénken él emlékezetemben az előző tanács, miszerint ihatok nyugodtan, de csak mértékkel. Igaz, akkor a mértéket felejtették el közölni a szakemberek, vagy vettek annyira felnöttszámba, hogy eltalálom, melyik az én mértékem. Azóta — úgy tűnik — nagyot változott a helyzet. Most már egy cseppet sem lehet, s ezt bizonygatják úton-útf élen az alkoholbeteg ség gyógyítói. Kezdetben nem vettem komolyan ezt az új akciót. De most már tapasztalnom kell, hogy itt'bizony komolyan összehangolt intézkedéssorozattal állok szembe. Bontanám a száraz vörös bort tartalmazó palackot. (A száraz vörös bort csak példaként írom, mert írhatnék helyette félszárazat, fehéret, msét. félédesei, édeset is.) Az egy cseppet sem! —programja akkor méri reám első csapását, mikor az üveg nyakáról lehámozom az alufólia kupakot. Alatta egy utálatos műanyag dugó rejtőzik. Tudom én, hogy népgazdaságunk helyzete nem teszi lehetővé, hogy negyvenöt forintért a palackba importból származó parafaszármazékot pászítsanak. De eddig legalább olyan műanyag dugót nyomtak az üveg nyakába, amit ki lehetett húzni. Nos, újabban ez teljességgel lehetetlen. Nem marad más választásom, mint egy darabig küszködöm, aztán feladom ti kilátástalan küzdelmet. Ügy döntök, hogy eztán borból egy cseppet sem. Áttérek én is a töményre. Ahhoz legalább pászol a kólabontó. (csendes) A regionális telefonközpont homlokzati elemei is a BVM miskol ci gyárában készülnek Az otthonteremtés gondjai igen feszítettem, még a hétvégeken is dolgoznak a brigádok és a vgm-ek, hiszen most minden mennyiségben kell az anyag, és nálunk a teljes kapacitás mintegy 60 százalékát a lakosság által keresett termékek teszik ki. — November után pedig kezdődik minden elölről — mondja Déri Barnáné értékesítési osztályvezető. — Az a tapasztalatunk, hogy a kislakásépítők általában eddig vásárolnak, utána már nem szívesen, hiszen egy télen át tárolni kellene mindent, ami, ugye, számukra elég nehezen oldható meg. Most azonban még szabadnapok nélkül, megfeszített ütemben dolgoznak a miskolci üzemben. Lényegében tehát, amolyan tűzoltómunka ez, ami csúcsidőben bizony igen nagy terheket ró a gyár kollektívájára. így a kínálati oldal is csak szerényebb lehet, mint amit szeretnének. Pedig vannak újabb termékeik. A hagyományos vasbeton készítmények mellett néhány új elemmel is szeretnék segíteni az otthonteremtőket. Ezeknek egy részét, például a burkolólapokat, a kerti bútorokat, virágtartókat, kerti grillsütőt bemutatták a miskolci vásáron is. Ezekkel a termékekkel szeretnének megjelenni, és a bemutatóval is az volt a céljuk, hogy visszajelzést kapjanak a fogyasztóktól, megismerjék a vásárlók véleményét. Az építőipar idényjellegű és ezzel összefüggésben az anyagellátás ellentmondásos. Közismert, hogy a nyári hónapok jobban megfelelnek a családi ház, az otthon felépítésére, mint az esős ősz vége, vagy a fagyokkal kísért tél. Az építő tehát úgy igyekszik időzíteni a munkát, az anyagbeszerzést, a szükséges kellékek összegyűjtését, hogy a munka megkezdéséig minden készen álljon. Nos, a mai rendeletek úgymond „keresztbeverik” az ilyesfajta elképzeléseket, igényeket, két oldalról is; hiszen részben akadályozzák az alapanyaggyárakban a termelést, részben akadályozzák az áruk, közte a födémgerenda, a béléstest, a tégla, a cserép és másféle anyagok egyenletes piacának kialakulását. Mindennek az áldatlan állapotnak az az okozója, hogy a termelő vállalatokat és a készletező vállalatokat is egyformán sújtja a készletgazdálkodási rendelet. Ez azt jelenti, hogy az ősztől tavaszig terjedő időszakban — amikor kisebb az építőanyagok iránti kereslet — a gyárak csak visz- szafogottabban, nagyrészt csak raktárra termelnek. (És csak a készletgazdálkodás szűk korlátái között.) Amikor pedig tavasz közepén megrohanják az építeni kíván- kozók az elárusítóhelyeket, rövid idő alatt elfogy a készlet, és beáll a hiány- gazdálkodás tipikus tünete, amikor is az építő-, vagy más anyagoknak az a része, amit az ember éppen keres, az sehol sem kapható. — Ez év májusától is ezt tapasztaltuk — mondja Nagy Árpád, a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárának igazgatója. A családi házak építéséhez szükséges falazóblokkok, födémelemek, nyílásáthidalók és egyéb vasbeton készítmények iránti kereslet olyan hirtelen növekedett meg, hogy néhány hét múlva, már kisöpörhettük utána a raktárainkat. Ugyanígy járt a TÜZÉP is, és most ezekben a hetekben a megrendeléstől számítva körülbelül egy hónapi várakozás után tudunk csak szállítani, akkorra kaphatja meg a vásárló a szükséges anyagokat. — A dolog azért kellemetlen számunkra — mondja ugyanezt Korbély József termelési osztályvezető —, mert mi télen ugyanúgy tudnánk termelni mint nyáron, de a készletező vállalat nem veszi át és nekünk négy-öt hónapon át bérelt területeken is tárolni kell az anyagot, július után pedig szinte könyörögtek az építők az anyagért. A kerti grillsütő bemutatásra várva Természetesen ez a helyzet sem a termelőnek, sem a vásárlónak nem jó, hiszen a termelő a „holtidőben” képtelen kihasználni a meglévő kapacitásait, romlanak a gazdálkodási feltételei, vagy pedig arra kényszerül, hogy lényegesen nagyobb kapacitásokat építsen ki, mint amire valójában szüksége van. — A gondjainkat az is növelte — teszi hozzá az igazgató —, hogy az elmúlt évben nem volt ekkora építői igény, mint az idén, tehát mi nem számolhattunk előre, hogy miből, mennyit gyártsunk, még a megadotl lehetőségen belül sem. Most a III. negyedévre megvan a megrendelésünk és körülbelül november közepéig — Szinte minden bemutatott termék iránt megfele. lő volt az érdeklődés — mondja Déri Barnáné. — Megfelelő volt az érdeklődés a zsalu és lábazati elemek iránt is, amit azért ajánlottunk és ajánlunk a családiház-építőknek, mert ezzel is gyorsítható a munka, nem kell a hagyományos zsaluzással a hagyományos monolit betonalapot elkészíteni. Ugyanakkor ez a véleményem szerint esztétikailag is tetszetősebb, jobb. Lé. nyegében csak a kerítéselemek iránt nem volt számottevő érdeklődés, így ezeknek a gyártását természetesen nem szorgalmazzuk. — Azzal, hogy ma már az alapozáshoz is készítünk elemeket, teljessé vált a kínálatunk — mondja az igazgató. — így a családi házak építéséhez lényegében valamennyi fő elemet gyártjuk, az alapoktól a falazóblokkokon át a födémekig. Ezeket a termékeket Miskolcon, az Építési Tájékoztatási Központban, továbbá Budapesten és Nyíregyházán is bemutattuk. A célunk az — és a fejlesztéseink is erre irányulnak —, hogy minél jobban részt vegyünk az építés segítésében, és komplettiro- zással, kiegészítő elemek gyártásával, vagy az építés iparosításával segítsük azt. Ezért vállaljuk például az acélszerkezetek gyártását, vagy előre gyártott koszorú kialakítását is. Mindezeknek együttesen az a célja, hogy a gyár az otthonteremtés bizony nem kis feladatában segítséget nyújtson az építőknek. Hajdú Gábor Az ampullagyár épületéhei készülnek ezek a speciális burkolóelemek Fotó: Balogh Imre
