Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

1986. szeptember 24., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hogyan tovább, vasút? Tájékoztató a megyei pártbizottságon. Mindkét delegáció vezetője beszámolt a megyéjében fo­lyó politikai, gazdasági munka tapasztalatairól. Fejti György Varga Éva szobrászművész Borsodot szimbolizáló kisplasztikájával köszöntötte a megyénkbe érkezett vologdai de­legáció vezetőjét. Aligha akad olyan ember hazánkban, aki az ország legnagyobb vállalatának, a MÁV-nak szolgáltatásait ne venné igénybe. Hiszen életünk folyamán valameny- nyien utazunk, s bár az au­tózás jelentősen megváltoz­tatta utazási szokásainkat, a legnagyobb személyszállító mégis csak a vasút maradt, és marad minden bizonnyal még nagyon sokáig. Arra már kevesebben gondolnak, hogy közvetetten is életünk szerves része a vasút, hiszen áruellátásunk­ban, az egész ország terme­lésében betöltött — vérke­ringéshez hasonlíható — sze­repe kulcsfontosságú. Egyáltalában nem közöm­bös tehát, hogy a MÁV-nak nem valami jól áll a széná­ja. A tavaly betervezett 1,8 milliárd forintos nyereség helyett csaknem 208 milliós veszteséggel zárta az évet. Ennek következménye az ér­dekeltségi alapok hiánya, az 1986-os év beruházási, fenn­tartási előirányzatainak ked­vezőtlen alakulása. Erre az esztendőre mintegy egymil- liárd forintos fedezethiány­nyal kell számolni a vasút­nál. Hogyan alakult ki ez a helyzet? A tervezetthez ké­pest kétmilliárd forint az eltérés, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy csekélysége hogy a terve­zésbe belefér ennyi tévedés. Az elmúlt esztendőben az ipari termelés nem érte el a tervezett szintet. Az év első harmadában a rendkí­vül hideg időjárás miatti energiakorlátozások követ­kezményeként a vasút a ter­vezetthez képest mintegy négymillió tonna áruval szállított kevesebbet. Tavaly a mezőgazdasági termelés a tervezett 1 százalékos nö­vekedéssel szemben hat szá­zalékkal csökkent, a mező- gazdasági termékek értékesí­tése szintén hatszázalékos visszaesést mutatott. Ezek együttes hatása már elég­nek bizonyult ahhoz, hogy alapjaiban írja át a tervet. Mindehhez járult még,hogy a közúti és városi közleke­désben érdekelt vállalatok mintegy másfél százalékkal növelték teljesítményüket, a vasúti szállítások aránya pe­dig kedvezőtlenül alakult. A MÁV teljesítménye két, két és fél százalékkal ma­radt el az 1984. évi szint­től. A távolsági személyszállí­tás tervei szerint 1985-ben Valamely ország gazdasági fejlettségét azzal is szokták jellemezni, hogy mennyi az egy lakosra jutó energiafo­gyasztás. Minél magasabb ez a szám, annál nagyobb való­színűséggel állítható, hogy az illető ország fejlett iparral, korszerű infrastrukturális hálózattal rendelkezik, s a polgárok házon belül is él­vezik az összkomfort elő­nyeit, így például a vezeté­kes melegvíz-ellátást, a lég­kondicionálást, s a legtöbb család rendelkezik elektro­mos kenyérpirítóval, auto­mata mosógéppel, hűtőszek­rénnyel, fűnyíró géppel... Nos, mi most azzal büsz­kélkedünk (bár a fentiek miatt ezért restelkednünk kellene), hogy hazánkban mérséklődött az energiafel­használás. Furcsa ez a világ, fordult a kocka. A népgaz­már növekednie kellett vol­na a vasút teljesítményé­nek. A különböző kedvezmé­nyek kiterjesztésével — me­lyet mintegy ötmillió utazó vett igénybe — is azt sze­rették volna elérni, hogy a vasúti tarifaemelések után elfordult utazóközönség - jó része ismét szívesen utaz­zon a vasúton. Ennek ellené­re a tervezett 1,3 százalékos növekedés helyett kismérvű csökkenés következett be. A vasút gondjait, helyze­tét tovább nehezítette az import ingadozása, az ex­portszállítások torlódása, és az energiaellátás gondjai. A szállítási teljesítmények visz- szaesésén túl a bevételek el­maradásában jelentős szere­pet játszott a külföldön tar­tózkodó magyar vasúti ko­csik után beszedett kocsibér csökkenése, aminek elsősor­ban a vasúti kocsik rossz műszaki állapota az oka. A MÁV járműparkjának üzemeltetésében is súlyos problémák merültek fel. A villanymozdonyoknál króni­kussá vált egyes alkatrészek hiánya, így nem csupán dí­zelmozdonyok üzemeltetése vált szükségessé, de helyen­ként munkára kellett fogni rég leállított gőzmozdonyo­kat is. Jellemző például, hogy hiába készült el a Bu­dapest—Pécs vonal villamo­sítása, jó ideig dízelmozdo­nyok továbbították a sze­relvényeket a két állomás között, mert nem jutott a vonalra villanygép. Az al­katrészhiány miatt álló vil­lamos mozdonyok száma megközelítette a hatvanat, az új mozdonyokat csak késve kapta a MÁV, így az őszi szállítási csúcsban kül­földről is kellett bérelni vontató járművet. S bár a vasút a kedvezőt­len költségnövelő tényezők hatásának mérséklésére a költségek visszaszorítását célzó belső intézkedéseket tett, így mintegy ötszázmil­lió forintos megtakarítást ért el, a veszteség mégis csak­nem negyedmilliárd forint volt. Alapjában véve azonban nem a költségek növekedé­se okozta a tervtől való . rendkívül nagy eltérést. A bevételeknél jelentkezett az igazi nagy veszteség: több mint hétszázmilliós hiány mutatkozott a mérlegben. Kedvezőtlenül befolyásolja az egész vasúti tevékenysé­get, s mind a személyszál­dasági terv 1986-ra vonatko­zó passzusa — nagyon is re­ális megfontoláson alapuló számításból — azt írta elő, hogy az idén a kis- és nagy- fogyasztók úgy oldják meg feladataikat, hogy a tavalyi­nál ne igényeljenek több olajat, szenet, elektromos áramot. Az eddigi mérleg szerint ez — az elektromos energiafelhasználást leszá­mítva — sikerült is. Sok oka van ennek: jók is, rosszak is. A kép azonban mégis 'kedvező, hiszen nem annak árán sikerült — legalábbis egyelőre — pozitív szaldót elérni, hogy villany helyett gyertyával világítottunk, hogy a vasúti szerelvények elől kifogtuk a dízelmozdo­nyokat, hogy a vállalati au­tóbusz helyett kerékpáron ingáznak a bejárók mondjuk Miskolc és Taktakenéz kö­litásban, mind az árufuvaro­zásban érezteti hatását, hogy bizonyos munkakörökben szinte állandósult a létszám- hiány az utóbbi esztendők­ben. A vasútnál sok az „át­utazó’’ dolgozó. Egy évben általában 23 ezer alkalma­zott válik meg a vasúttól. A VII. ötéves terv idősza­kában a gazdasági fejlődés függvényében az áruszállítás 5—10 százalékos növekedé­sével számol a vasút. Az .exportszállításoknál várha­tóan mintegy 10—12, az im­port- és tranzittevékenység­ben 6—10 százalékos, a bel­földi fuvarigényeknél pedig 7—12 százalékos növekedés várható. A személyszállításban az idei menetrendnél a fő tö­rekvés már'az volt, hogy a vonatszerelvények összeállí­tásánál a reális igényeket figyelembe véve jobban al­kalmazkodjon a vasút az utazási szokásokhoz. Néhány rosszul kihasznált belföldi vonal megszüntetésével egy­idejűleg a nemzetközi for­galomba, és azok összeköt­tetéséhez a hétvégeken újabb vonatokat állítottak be, s megkülönböztetett fi­gyelmet kapott a nyári ba­latoni forgalom. A vasút illetékesei több­ször hangoztatták, hogy az utazás minőségének egyik fontos feltétele: az utazási körülmények javítása, a színvonalasabb, kulturáltabb utastájékoztatás, és persze nem utolsósorban az, hogy tiszták legyenek kívül-belül a vasúti kocsik. A Budapest —Miskolc közötti komfort­kocsi tapasztalatait meg­vizsgálva döntenek ezen uta­zási forma kiterjesztésének lehetőségéről is. Az első öt hónap tapasz­talatai alapján pontosabban közlekednek a személyvona­tok, mint korábban. Ám az elszállított utasok számát tekintve nem fordult meg a tendencia: az idei év első felében egy százalékkal ke­vesebben utaztak, mint 1985- ben, s elmaradás van a sze­mélyszállítás bevételi tervé­hez képest is. Hogy a vasút el tudja lát­ni pótolhatatlan funkcióját, az eddigieknél több figyel­met érdemel. A közlekedés fejlesztéspolitikájában a je­lenlegi ötéves tervben köz­ponti kérdés a vasúti közle­kedés rekonstrukciója. A 30 százalékos beruházási része­sedési arány várhatóan 37 százalékra nő a VII. ötéves tervben. Erre azért is nagy szükség van, mert a vasúti eszközállomány műszaki ál­lapota folyamatosan romlik, s ahhoz, hogy mind a sze­mélyszállításban, mind az árufuvarozásban a szállító- képesség és a színvonalcsök­kenés megálljon, nélkülözhe­tetlenné vált a ráfordítások lehetőség szerinti növelése. Sz. A. zótt... Mert takarékoskodni annyit tesz, mint okosan gaz­dálkodni. A spórolás egészen más, mert a szuzsugorian spóroló ember — talán szük­ségből, de még inkább szem­ellenzős butaságból — a je­lenlegi jogos igényeket nyir­bálja körül. így hát nincs okunk szégyenkezni annak okán, hogy az esztendő első nyolc hónapjában energiából kevesebbet használtunk fel, mint tavaly. A kirakatok nem lettek sötétebbek, au­gusztus 20-án tűzijátékot rendeztek, az Edda az LKM egyik termelő csarnokában koncertezett, tehát nem érez­tük hiányát annak, amit megtakarítottunk. Vagyis: kevesebb energiát használ­tunk fel ugyan, de — s ez a lényeg — azt jobban, ha­tékonyabban. (brackó) (Folytatás az 1. oldalról) utóbbi években bekövetke­zett piaci változások, gazda­sági körülmények arra kész­tetnek bennünket, hogy ezt a szerkezeti arányt módosít­suk, mindenekelőtt növelve a feldolgozó ipar részará­nyát. Ez az átrendeződés, ami egyben a gazdasági fej­lődés intenzív szakaszra való gyorsítottabb áttérésével jár együtt, megköveteli a termé­kek feldolgozottsági fokának növelését, a technológiai színvonal emelkedését, a fej­lődés ütemében bekövetkező egyfajta diflerenciálódást. Fejti György ismertette vologdai barátaink előtt a bányászat, a kohászat, a me­zőgazdaság nehéz helyzetét, útkeresését. Azokat az erő­feszítéseket, amelyeket ezen ágazatok talpra állításáért, működőképességük eredmé­nyes javításáért teszünk. — Alapvetően kiegyensú- ■ lyozott légkör jellemzi me­gyénket — mondotta befeje­zésül. — Nem tagadjuk azt sem, hogy esetenként tapasz­talható hangulatingadozás is, előfordulnak bizonyos érték­zavarok; annak függvényé­ben, hogy az állampolgár közhangulatát elsősorban be­folyásoló üzem, város, tér­ség hogyan fejlődik. A prob­lémákkal szigorúan szembe kell néznünk. Ez reálpoliti­kát kíván, ami a lakosság­gal való rendszeres konzul­tációt, a közmegegyezésre törekvést nem nélkülözheti. E téren nagyon sok a ha­sonlóság azokkal a célkitű­zésekkel, amelyeket az SZKP XXIII. kongresszusa is meg­hirdetett, és amelyek Ma­gyarországon az emberek többségének rokonszenvével találkozott. Fejti György tájékoztatója után Valentyin Alekszandro- vics Kupcov megköszönte a szívélyes fogadtatást, a me­gye életéről szóló tájékozta­tót, majd a következőket mondotta. — Kapcsolatunk 16 éve áll fenn Borsod megyével, látogatásaink hagyományo­sak, testvériesek, s nemcsak vezetői szinten rendszeresek. Mindkét megye lakóinak ezrei jártak már a másik hazájában és ismerkedtek egymás életével. Hasznosak ezek a látogatások, mert elő­A stockholmi konferen­cián elfogadott záróhatározat minőségileg új lépcsőfokot jelent, megfelel Európa lét­érdekeinek és hozzájárul bé­kés jövőjéhez — állapítja meg a konferencia eredmé­nyeit értékelve keddi számá­ban a Pravda. A lap rámutat, hogy a stockholmi megállapodások erősítik az államok elkötele­zettségét az erő, így a ka­segítik egymás kölcsönös megismerését, megbecsülését. A vendég ezután elmond­ta, hogy a vezetői szintű találkozások munkajellege az utóbbi időben megerősödött, de ez érthető is, hiszen mind- ,két országban, megyében ha­sonló feladatok megoldásá­ban kell előrelépni. — Nálunk is fő feladat a minőség javítása, a gazda­ságosság fokozása, az inten- zifikálás és még sorolhat­nám a tennivalókat. Ez év első nyolc hónapjában a ja­nuár elsejével bevezetett változások, amelyek elsősor­ban a gazdaság irányítását érintették, kedvező eredmé­nyeket hoztak. Erőfeszítése­ink ebben az átalakítási fo­lyamatban mindenekelőtt a munkások, a kollektívák kezdeményező képességének felkarolására, a gazdaságos­ság javítására, a pártszerve­zetek szerepének növelésére irányulnak. Tájékoztatója végén a vo­logdai delegáció vezetője a két megye együttműködésé­nek további bővítéséről szólt, ami szerves része kell, hogy legyen a szocialista or­szágok még szorosabbra fű­zendő gazdasági kapcsolat- rendszerének. Ezt követően tonai erő alkalmazásától való tartózkodásra. A stockholmi megállapodások végrehajtá­sának nagy jelentősége van a fegyveres konfliktusok ve­szélyének csökkentése szem­pontjából. Az európai biz­tonság a gyakorlatban ez­után a korábbinál szélesebb körű katonai tárgyú korlá­tozó intézkedések rendszeré­re támaszkodhat. Ez meg­bízhatóbbá teszi a kontinens békéjének megőrzését és az átnyújtotta Fejti Györgynek küldöttségük ajándékát, egy vologdai festőművész képét, amely Lenin egykori volog­dai lakóházát ábrázolja. Fej­ti György a kedves ajándé­kot ugyancsak képzőművé­szeti alkotással viszonozta. A megyei pártbizottsági tájékoztató után városnézés következett. Vologdai bará­taink először a megyei ta­nácsháza épületével, neve­zetességeivel, s az épületben folyó tanácsi munkával is­merkedtek. E tevékenység­ről dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke tájé­koztatta vendégeinket. Ez­után rövid séta következett a Tanácsház és Szabadság téren. Az itt található műem­lékekről és a Széchenyi utca rekonstrukciójáról dr. Ko­vács László, Miskolc város tanácselnöke adott rövid is­mertetőt. A séta ezután az Avason folytatódott. Az ava- si kilátó teraszáról vendége­ink sokáig gyönyörködtek az eléjük táruló panorámában. A tegnapi program a Her-' man Ottó Múzeum Képtára megtekintésével, mgjd lilla­füredi kirándulással zárult. G’l együttműködés fejlesztését — állapítja meg a Pravda. x Különleges jelentősége van a bizalomerősítő intézkedé­sek hatékony és megfelelő ellenőrzésének, beleértve a helyszíni ellenőrzést. A mef?^ bízható ellenőrzés nemcsak Európában, hanem az egész világon fontos a biztonság- és a bizalomerősítés, vala­mint a leszerelési lépések fo­lyamatának minden fázisá-- ban — mutat rá a Pravröí Kevesebb energiával Hajdú Imre Fotó Fojtán László A Pravda cikke a stockholmi tanácskozásról &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents