Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-24 / 225. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. szeptember 24., szerda fl Szovjetunió új békekezdeményezései Ülést tartott az Országos Béketanács. A képen: Sztanyik B. László, az OBT elnökhelyettese beszél. Ülést tartott az Országos Békétanács (Folytatás az 1. .oldalról) csoportokra, tömbökre, ideológiákra alapuló elképzelések helyett a békét tekintsék legfőbb értéknek. Sevardnadze szólt azokról a konkrét lépésekről, amelyeket a Szovjetunió foganatosított az elmúlt időszakban. Első helyen emelte ki a nukleáris robbantások egyoldalú moratóriumának érvénybe léptetését, amely „kifejezésre juttatja a Szovjetunió őszinteségét, a béke sorsa iránti komoly felelősségérzetét. Felhívjuk az Egyesült Államokat, csatlakozzék a fegyverkísérletek beszüntetéséhez. A kétoldalú, majd többoldalú moratórium az egyik legfontosabb láncszeme lehet a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének" — hangoztatta. A szovjet külügyminiszter aláhúzta, a Szovjetunió és a többi szocialista ország meg akarja valósítani ezt a rendszert s ezért terjesztett erről javaslatot a közgyűlési ülésszak elé. „Meggyőződésünk, hogy az ilyen rendszer létrehozása, amely magába foglalja a katonai, a politikai, a gazdasági és a humanitárius területet, minden állam és nép érdekeinek megfelel” — szögezte le beszédében. A világűr militarizálásá- nak veszélyéről szólva a szovjet külügyminiszter leszögezte: országa folytatja erőfeszítéseit ennek megakadályozására. „Manapság az ilyen törekvéseket nagyhangú kijelentésekkel álcázzák, defenzív programról beszélnek, amely állítólag egyszer s mindenkorra megszüntetné a támadás veszélyét. De nem volna-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dolgoznánk ki, amely teljesen felszámolja a nukleáris rakétákat, legyenek azok hadászati, közepes hatótávolságú vagy más eszközök — ahogy azt mi javasoljuk? A válasz egyszerű. Bármivel próbálják is ezt elleplezni, az úgynevezett védelmi űrpajzs egyszerűen az első csapás érdekében készül. Ez az első csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtámadott ország számára. Az űrfegyverek, a nukleáris fegyverekhez hasonlóan nem ismernek nemzeti határokat, nem választják meg, kit semmisítsenek meg, kit óvjanak meg. A nemzetközi biztonság átfogó rendszere azonban több mint annak nukleáris, űrbéli, vagy vegyi összetevője. A biztonság magába foglalja, hogy semmiféle erőt se alkalmazzanak, így hagyományos fegyvereket, fegyveres erőket sem. A Szovjetunió arra szólít fel, hogy jelentős mértékben csökkentsék a katonai konfrontáció szintjét, mindenekelőtt a katonai—politikai tömbök között. A Varsói Szerződés tagállamai megtették erre vonatkozó javaslatukat, amely az ésszerű hatékonyságra alapul. Én azonban ennél többet is kijelenthetek: általában nem kívánjuk, hogy csapataink bárhol is országhatárainkon kívül állomásozzanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita előtt és megoldható azzal összefüggően, ahogy növekszik a bizalom és megvalósítják a katonai enyhülés lépéseit. Ez már meg is kezdődött a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak. — valamennyien gratulálhatunk egymásnak és magunknak ahhoz, hogy diadalmaskodott a józan ész és a jóakarat. Ez többet adott számunkra, mint egy jelentős szerződést: azt bizonyította, hogy ha valóban akarunk valamit, képesek is vagyunk Á Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az' ázsiai és csendes-óceáni térségnek is biztosítani kell a nyugodt, békés légkört. Újait a Szovjetunió erre vonatkozó javaslataira, állást foglalt Korea békés egyesítése, a délkelet-ázsiai problémák rendezése mellett, és kijelentette: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolataiban mutatkozó pozitív változások nemcsak a kétoldalú együttműködés szempontjából fontosak, hanem az általános helyzet javulását is elősegítik. A közel-keleti kérdésről szólva a szovjet külügyminiszter javasolta: a Biztonsági Tanács keretei között hozzanak létre előkészítő bizottságot nemzetközi konferencia összehívására a probléma rendezéséről. Elítélte a Líbia ellen intézett barbár és kegyetlen támadást, sürgette Irak és Irán háborújának megszüntetését, a ciprusi probléma megoldását. „Napjainkban új, csúf jelenség az »előre fizetett« regionális konfliktusok megjelenése a nemzetközi gyakorlatban. ..Ennek tipikus példája Nicaragua, ahol sok millió dollárt fordítanak arra, hogy parasztokat gyilkoljanak tömegesen, megsemmisítsenek falvakat és ültetvényeket— pusztán azért, mert ez a kis ország merte vállalni a fejlődés saját maga által választott útját, s ez, a világ legerősebb tőkés országának kormánya szerint, fenyegetést jelent biztonsága számára” — mondotta. Elítélte az Afganisztán, Kambodzsa, Angola, Mozambik és Etiópia törvényes kormánya elleni hadüzenet nélküli háborút, amelyet „hasonló módon” fizetnek. Ugyancsak elítélte a Kuba ellen alkalmazott megkülönböztetést, a közvetett és közvetlen katonai, politikai és gazdasági akciókat. „Ideje már megérteni, hogy ez a politika csődbe ment és csupán mániákusnak lehet jellemezni” — hangoztatta Eduard Sevardnadze. A miniszter az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtése követelményének nevezte a terrorizmus elleni küzdelmet is, hangsúlyozva, a Szovjetunió kész hozzájárulni s jelenleg is hozzájárul ennek a rákfenének a felszámolásához. Sürgette a világgazdaság rendszerének szükséges átalakítását. Az emberi jogok kérdésével foglalkozva kijelentette: ezen a téren is szükséges a széles körű és nyílt együttműködés. Méltatta az Egyesült Nemzetek szerepét és aláhúzta: a világszervezet ma fontos változások küszöbén áll. A szovjet külügyminiszter éles hangon bírálta azt a magatartást, amelyet az Egyesült Államok tanúsít a világszervezettel szemben, és különösen határozottan ítélte el az önkényes intézkedéseket, megállapítva: a tagállamok egyre inkább kételkednek abban, hogy az ENSZ normálisan ' működhet-e egy olyan országban, amelynek kormánya nyíltan megvető velük és a világszervezettel szemben. „Hasznos lenne külön vitát folytatni a világ- szervezetben az ENSZ működésével kapcsolatos felgyülemlett problémákról” — mondotta. Eduard Sevardnadze beszéde befejező részében foglalkozott a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseivel. „Távol áll tőlünk, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal ne tartsuk ígéreteseknek. Az utóbbi időben kialakultak jelentős egyezmények biztató körvonalai. Reális lehetőség nyílik egy csúcstalálkozóra is. Viszonylag simán továbbléphetünk, ha az amerikai fél is ezt akarja” — mondotta a szovjet külügyminiszter, aki leszögezte: a szocializmus ellenzi a konfrontációt, szemben .áll az emberiség legfontosabb célja, a tartós és biztosított béke rendszerének megteremtése iránt tanúsított közömbösséggel. A prioritásoknak ezt a rendszerét va- lósítjük meg az Egyesült Államokkal kialakított kapcsolatainkban — hangoztatta Eduard Sevardnadze, az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. A XI. országos békekonferenciát 1987. I. 31-én tartják — jelentették be az Országos Béketanács ülésén kedden délelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A testület Sztanyik B. Lászlónak, az OBT el- / nökhelyettesének vezetésével az országos konferencia ösz- szehívásának, előkészítésének, megrendezésének feladatait vitatta meg. Az írásbeli előterjesztéshez Barabás Miklós, az OBT főtitkára adott szóbeli kiegészítést. (Folytatás az 1. oldalról) Szomorú epizóddal kezdődött az érdemi tanácskozás: megemlékeztek a nemrég elhunyt Karsai Elekről és Román Jánosról. Az első vitaindító előadást Molnár József, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője tartotta A Művelődési Minisztérium és a levéltárfenntartók feladatai a VII. ötéves terv időszakában címmel. (A vitaanyagot a tanácskozás résztvevői előre megkapták.) Mi, laikusok viszonylag keveset tudunk a levéltárak gondjairól. Később, már a vitában, többen nyomatékosították a történelem írásos dokumentumainak fontosságát. A legnagyobb gondot ugyanis — a vitaindító szerint is — az anyag állagának* megőrzése, tárolása, konzerválása, valamint a friss dokumentumok begyűjtése okozza. (A gyáraknak, termelőüzemeknek, intézményeknek kötelessége iratállományukat időnként selejtezni, illetve a levéltáraknak átadni.) Több ezer folyómétert tesz ki a tanácsi levéltárak anyagából a sürgős restaurálást igénylő iratok mennyisége, s körülbelül 30 ezer folyóméter irat már csak mikrofilmezéssel menthető meg. Az iratátvételi hátralék mintegy 60 ezer folyóméterre, a levéltári értékű irattári anyag éves gyarapodása pedig 4000 folyóméterre becsülhető. Az elkövetkező öt évben olyan nagyságrendű fejlesztésre, mint amilyen az előző tervidőszakban történt, nincs remény. A tervek összességében mintegy 10 ezer folyóméteres raktárbővítést (Baranya, Bács-Kiskun, Heves és Vas megye), valamint Budapest Főváros Levéltárának a Bazilikában lévő szükségraktárának megszüntetését irányozzák elő. A gazdasági előrejelzések alapján ugyanakkor komolyabb költségvetési megszorításokra, a jelenleg halaszthatatlannak minősített szakmai feladatok és a működési feltételek közötti következő évekre vonatkozóan mind a saját, mind peA konferenciát megelőzően a hazai békeközösségekre, békeklubokra, a békemozgalomban tevékenykedő intézményekre, társadalmi szervekre nagy feladatok várnak. Novemberben tájértekezleteken értékelik kétéves munkájukat és tagokat delegálnak az OBT-be. A táj értekezletek, s még az év végéig tartandó békegyűlések előkészítését is a mostani ülésen vitatják meg az OBT tagjai. dig a levéltárfenntarlók leglényegesebb feladatát, felelősségét a következőkben látja: csökkenteni kell a levéltárak és a fenntartók közötti feszültséget; lehetőséget kell teremteni az ár- és díjbevételek növelésére; meg kell szigorítani az iratkezelés ellenőrzését; a minisztérium és a levéltárfenntartók gondoskodjanak iratvédelmi nelyek létrehozásáról. A vitaindító természetesen az országos helyzetet tekinti át, felsorolva a kritikusabb gócokat is. Örömmel írhatjuk, hogy megyénk nem szerepel ebben a felsorolásban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy már nincsenek gondjaink. Az egyik levéltár-igazgató keserű kifakadásában szellemesen érzékeltette a levéltárak, mint intézmények helyzetét. Mint elmondta, a tetőn meglazult a cserép. A levéltár megrendelte a felújítást, de addig is óvni kívánta az épület előtt a járókelők biztonságát. Engedélyt kért, hogy lezárhassa a járdát. A többszöri levélváltás után a tanács illetékese a Közlekedéstudományi Intézethez utasította a levéltár igazgatóját, hogy terveztesse meg a járdalezárást. Az intézet meg is tette 31 500 forintért. Lényegében a levéltár-igazgató eredeti javaslatát fogadták el, amely szerint az épület előtti járda két végét szalaggal lezárták. Ettől ugyan a tető nem gyógyult meg, de a levéltár- igazgatónak nyomasztó álmai voltak. Az előbbi példához hasonló volt a többi, mintegy tíz hozzászólás is. A legvitatottabb kérdés a levéltárak „nyereségérdekeltsége”. Egyrészt a költségvetéshez viszonyítva elhanyagolhatók ezek a bevételek, másrészt olykor sokkal több munkát ad ezeknek a csekély összegeknek az adminisztrálása, mint a megoldott feladat. Tegnap délben a vita ebben a hangulatban fejeződött be. Ezt délután folytattár-igazgatók. (horpácsi) Levéltár-igaziatok tanácskozása Mályiban feszültség további elmélyülé- fák, ma délelőtt újabb elő- sére számíthatunk. E reális - adásokat hallgatnak meg, veszély ismeretében a Mű-' délután pedig megyénkben velődési Minisztérium az el- tesznek kirándulást a levélFinn gasztronómiai napok Miskolcon Finn gasztronómiai napok kezdődtek tegnap Miskolcon, a Júnó Szállodában. A rendezvénysorozat keretében a tamperei Tampere Szálloda szakácsai finnországi ételeket, ízeket hoznak el Miskolcra. A tegnapi ünnepélyes megnyitón a Hotél Tampere éttermi igazgatója, Seija Äijälä köszöntötte a vendégeket, s rajtuk keresztül meleg szavakkal a miskolciakat. Elmondotta, hogy a Tampere Hotel a finnországi Arctia szállodai lánc legnagyobb egysége. A Hungar- hotels és az Arctia az utóbbi években szoros együttműködést alakított ki, s testvérvárosi kapcsolatokon kívül ennek is köszönhető, hogy eljöttek Magyarországra. Seija Äijälä reményét fejezte ki, hogy a finn gasztronómiai napok keretében a miskolciak, s a Júnó Szálló vendégei megismerkednek a finn konyha különleges ízeivel. Klusóczky Lajos, a Hun- garhotels miskolci egységeinek igazgatóhelyettese érdeklődésünkre később elmondotta, hogy a finn gasztronómiai napok október 2-ig tartanak. E héten pénteken finn vacsoraestet rendeznek törzsvendégeik számára, míg a többi napon a finn ételekre kíváncsi vendégek külön étlapról választhatnak. Az árakat az ételkülönlegességekhez mérten szolidan állapították meg. Szakszervezeti vezetők a gépgyárban Szakszervezeti vezetők jártak a Diósgyőri Gépgyárban. Baranyai Géza, a Vasas Szakszervezet Központi Vezetőségének titkára, az SZMt vezető titkárának, Básti Jánosnak a társaságában ismerkedett a nagyüzemmel, találkozott és eszmecserét folytatott gazdasági és szakszervezeti vezetőkkel. A vendégek tájékoztatót kaptak arról is, hogy a Dl GÉP — elsősorban az alapanyagok zömét biztosító Lenin Kohászati Művek segítségével — az idei termelési terveit teljesíteni tudja. Megyénk közlekedési kórképe (Folytatás az 1. oldalról) anyag szerint viszont a 100 ezer lakosra jutó balesetek, valamint az ezer lakosra jutó halálos áldozatok aránya jobb az országos átlagnál. Megnyugvásra viszont semmi okunk; hiszen megyénkben 1983-tól emelkedett a balesetek száma, évente többen haltak meg az utakon, mint a korábbi években. Mindezekből a jelzésekből, adatokból talán érzékelhető: közlekedésért felelős szerveink nagy erőfeszítéseket tesznek a rend fenntartásáért, a balesetek megelőzéséért, ennek ellenére — nap mint nap tapasztalhatjuk — még nagyobb erőfeszítésre is szükség van. Az ülésen elhangzott: terjed útjainkon az agresszivitás, a durva magatartás, a kivagyiság. Elszomorító az is, hogy az ittas vezetés aránya — és már száma is — itt a legmagasabb. Mindezek következtében érthető, a balesetek okainak sorrendje: gyorshajtás, az elsőbbségi jog meg nem. adása, az irány- változtatás szabályainak megszegése, a kanyarodás szabályainak helytelen alkalmazása. Az ülésen közlekedési helyzetünkkel kapcsolatosan számos részletkérdés — egyáltalán nem mellékes kérdés — került* napirendre. Nevezetesen: : bekötő-, összekötő útjaink állapota gyenge, ma már inkább csak 1—2 évre javítgatjuk az utakat, de nem építjük meg tisztességesen. Lásd: Mezőkövesd— Szomolya közötti utat. Pedig nyilvánvaló, hogy az olcsóbb út nem tart sokáig, tehát most is ez a drágább. Szóba került a gépkocsivezető-képzés is. Ügy tűnik, a képzésen lenne mit javítani, elsősorban a gyakorlati órák számát tekintve. Sokféle híresztelés is jár megvesztegetésekről, pénzzel kiváltható engedélyekről — mind e vezetői jogosítványt, mind az öreg tehergépkocsik műszaki vizsgáját illetően —, talán ezekről is érdemes lenne megfelelően tájékoztatni megyénk lakóit. Most is szó érte a miskolci lámpákat, például a Petőfi téri csomópontiakat, az Ady hídiakat,- meg másutt lévőeket is, melyek gyakorta hibásak, egyáltalán nem működnek, vagy csak pislognak, nagy problémákat, veszélyes helyzeteket okozva. Ismeretes az is, hogy megyénkben a közlekedésért felelős emberek, bírságolásra, büntetésre jogosult szervek ma már erélyesen lépnek fel, talán erélyesebben, mint más megyékben. A rendőrség 8—10 ezer forintos szabálysértési bírságot is kiszab, ellentétben a korábbi 1000—2000 forinttal. Köztudott az is, hogy az ittas vezetőktől meghatározott időre elvonják a jogosítványt, ugyanezt teszi nagyrészben a bíróság is. A magunk — lapunk — portáján maradva: szombatonként közöljük az ittas vezetés miatt bevont jogosítványok tulajdonosainak nevét, címét, büntetésüket. A tegnapi ülésen ezzel kapcsolatosan is elhangzott a kérdés: menynyiben jogos ez? Vitatkozni persze lehet mindezen, a tények viszont ez esetben is makacs dolgok. Például: tavaly 23,4 százalék volt az ittas balesetek aránya, az országos átlagé pedig 17 százalék. Ma már 13 százalékra csökkent a mi megyénk aránya, ami nagyjából közelít a jelenlegi országos átlagéhoz. Lehetséges persze — ez is elhangzott a tegnapi ülésen —, hogy az erélyes fellépés, a jogosítványok bevonása sem segít igazán a balesetek csökkentésében, nem éri el a megfelelő hatást. Sajnálatos, hogy ma nálunk a társadalmi megítélés nem felel meg a kívántnak. Ma nálunk kicsit „spiccesen” vezetni még sikknek számít. (A több ezer forintos büntetés már kevésbé.) Pillanatig sem lehet vitás viszont, hogy az ittas vezetők és az agresszívek, a szabályokat sem- mibevevők ellen is a leghatározottabban kell fellépni arra hivatott szerveink képviselőinek! Megyénk közlekedési kórképét tekintve nyilvánvaló, hogy sok a tennivaló, nem tartunk ott, ahol szeretnők. Az eredmények viszont igenis látszódnak, érezhetőek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap elismerését fejezte ki rendőreinknek, közlekedésünk biztonságáért felelős más szerveinknek ezért a munkáért, biztatva őket továbbra is, hogy a balesetek csökkentéséért, a biztonságért szolgáló eszközöket továbbra is vegyék figyelembe, alkalmazzák munkájukban. (priska)
