Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. szeptember 23., kedd A képernyő előtt Tudom, hogy ez magánügy, mégis el kell mondanom, ez­zel kell kezdenem heti tévékritikai jegyzetemet: rosszkedvű vagyok. Ennek oka pedig már nem magánjellegű, ugyanis attól vagyok rosszkedvű, amiket az elmúlt napokban a kép­ernyőn láttam, s amiről most írni fogok. Ne tessék most ellenvetni, hogy a hét végén volt egy két napot átfogó Hét­vége, azaz szombat, reggeltől vasárnap késő estig hol rövi- debb, hol hosszabb időre jelentkezett Endrei Judit és Hor­váth János diszpécserkedése nyomán hol Nógrád, hol Zala vagy Szolnok megye egy-egy tája, vagy éppen a Budapesti Nemzetközi Vásár (igen gyakran áthatóan reklámszagéi tu­dósítással, riportokkal), mert ez a szakadozott műsorfolyosó is nagyon vegyes képet adott, egyébként is egészében át­tekinteni lehetetlenség. Jó, hogy a műsorújság már legalább egy-egy címszó erejéig jelezte, melyik adástöredékben mi­lyen téma várja a nézőt. Adott ebben a sorozatban tájé­koztatást a Minisztertanács elnökhelyettese, megvitatták a kastélyok hasznosításának helyzetét, volt zene minden mű­fajban és minden mennyiségben, esett szó bútorokról, di­vatról, közigazgatásról egyebekről és természetesen a külső helyszínek, más jellegű dolgairól. Mivel oly sok mindent akar ez a Hétvége, oly sok mindent markol, eleve csak egyenetlen képet kínálhat. Állítólag sokan szeretik ezt az adósfajtát. Ezt elsősorban televíziósoktól hallottam. Mások idegenkednek tőle, mert — mint a televíziózás kezdetén — mindent szeretnének látni, semmit sem kihagyni, s ez, mint már mondtam, lehetetlen. Magam, mert ez a dolgom, igye­keztem mind többet látni belőle, sok mindent érdekesnek találtam, de tagadhatatlanul „rabszolgatartó” ez a kétnapos összefüggéstelen láncolat. * Nem indított jókedvre az Ablak legutóbbi adása sem. Üj- ra, meg újra panaszok, lakók és tanácsi szervek szemben­állása, környezetrontás, egyéb. Most is volt ilyen téma. Ez alkalommal egy, a házak közelében lévő szeméttelep égésé­nek nem adódott gazdája. Pontosan úgy, mint minden hé­ten egy-két riportban. És a televízióriport is pont olyan volt, mint mindig ilyen alkalommal: a szemétdomb — máskor a panasz egyéb tárgya — mellett félkörben állnak a környék­beliek, középen a riporter a mikrofonnal, sorolják a pa­naszt váltott erőkkel, aztán előáll egy tanácsi, vagy válla­lati valaki és mondja az ellenkezőjét, s itt rendszerint vége. Jöhet újabb téma. De ez így bejön hétről hétre az Ablak­ban és bejön más műsorokban is. * Vártam, hogy a Parabola kicsit feldob. Nem tetté. Sajói színvonala alatt maradt. Széteső, fáradt volt. Központi szál­ként a Forma 1-re ragadt volna minden szála, de ez a kap­csolódás erőszakolt volt, a kerékcsere-paródia előre kiszá­mítható és unalmas. Szegényes is volt, kevés volt benne most a görbe tükröben láttatott információ. Árkus József szokatlanul halvány sziporkái most nem parázslottak fel. S utána jött a Gyémántpiramis. Itt viszont nem felparázs- lott, hanem égett minden. Rajnai András filmje már sze­repelt a műsorban korábban, a labdarúgó-világbajnokság idején, de nem került adásba. Most utolért, vagy mi értük utol, nem is tudom. Az első kockákon olyan repedezett föl­det láttunk, mint a mostani aszályos időben sokfelé. Aztán villogott minden, valami lángszórószerű dologgal mindent és mindenkit felégettek, mindenféle elektronikus eredetű látványok kötöttek le, s alig látszott ki mögülük valamiféle történet. Ami érthetőnek tűnt, inkább lehangolt. * Egyébként már szerdán elszomorodtam, miközben a Vég­vári históriák — Vár játékok című, honismereti vetélkedői néztem. Ez a sorozat jó néhány hétig nem hallatott magé-- ról. Már-már azt hittem, hogy első, meglehetősen sikertelen jelentkezése után csendben eltűnt. De nem! Itt van újra, hasonlóan a kezdetekhez. Valahogy ez a vetélkedő a húsz év előtti, meg még korábbi hasonló versengésekét idézi. Kérdései olykor gyermetegek, táncutánzás, karikahajtás, sep­rűegyensúlyozás keveredik a komoly kérdések közé, a kép­felismeréshez kapcsolt végső kérdések aránytalanul nagy előrelépéseket és ugyanakkor hátrányokat jelenthetnek. Vár­ral gazdag városok tisztes értelmiségi csapatai gyermeki buzgalommal igyekeznek lokálpatrióta módon helytállni, a helyenként kisiskolási vonulatokkal terhes játékban azonban olykor maguk is gyermeteg módon viselkednek a kamera előtt, mint azt tette egy túlbuzgó helytörténeti kutató a mos­tani adásban. Szomorú, ha egy helytörténeti vetélkedőből elsősorban erre figyelt fel és emlékszik nem kevés néző. * Volt még egy rövidke adós a héten, amit nagyon vártam. Gutenberg utódai volt a címe, a KISZ-Stúdióban készült, a rendezője egykori kollégánk, riportere és riportalanyai min­dennapi munkatársaink. Erről most ne essék szó. Tapintat is van a világon . .. Aki látta, felejtse el!. .. Benedek Miklós Japán vendégművészek Kazincbarcikán Négy fellépésre Magyaror­szágra érkezik a japán Fu­ji Tánc és Zene Társulat. Elsőként, szeptember 25-én, a kazincbarcikai Egressy Bé­ni Művelődési Központban lépnek a magyar közönség elé. A továbbiakban Székes­fehérvárott (szeptember 26- án), Budapesten az Operett Színházban (27-én) és a sop­roni Petőfi Színházban (28- ;án) láthatók a japán ven­dégművészek. Fellépésük minden bi­zonnyal különleges élményt jelent a nézőknek, már csak azért is, mert viszonylag na­igyon ritkán van lehetősé­günk a hagyományos — s számunkra egzotikus — ja­pán táncban gyönyörködni. 'Mint azt megtudtuk az együttesről, műsorukban a Kabuki és a néptánc hagyo­mányait elevenítik fel. (A hagyományos japán táncnak többféle formája létezik; a régi udvari zenéhez kapcso­lódók, a vallásosak, a népi és a munkadalokat kísérők és a hagyományos drámafor­mákhoz, így a Kabukihoz kapcsolódó táncok.) A szim­bolizmusnak nagyon fontos szerepe van ebben a fajta táncban, amelyben minden mozdulatnak megvan a meg­határozott jelentése. A műsorban egyébként nyolc számot mutatnak be. A nyitó a Sakura Sakura (Cse­resznyevirágok) rendkívül népszerű melódiára, erre a turnéra született tánc. Hi­szen a cseresznyevirág talán a leginkább csodált virág Japánban — s sokszor vele azonosítjuk mi is Japán szépségét. Nagy munkából, leltá- • rozásból „csábítottam el” a minap Lukács Lászlót, az edelényi Izsó Miklós Gimnázium könyv­tárosát. Otthon, a lakásán, helyesebben leendő ottho­nukban még nagyobb mun­ka fogadott. Már állnak a falak, de tető alighanem csak jövőre kerül föléjük. Tavaly még a környékre je- lemző parasztház állott itt.' Azért kellett lebontani, mert a Boldva árterére épült va­lamikor a múlt század­ban (?), de szigetelés nél­kül, emiatt nedvesek voltak a vályogfalak. A házigazda gondterhelten (aki építkezett már, az tudja, hogy miért...), de büszkén mutatja meg a vendégnek mi, hol lesz. Mert úgy tervezték, építik, hogy mindenkinek és min­dennek legyen helye: szoba az édesanyjának, a gye­rekeknek, a könyveknek, lesz búbos kemence „suttal”, s a pincében műhely, ahol szőhet, a népművészet ifjú mestere, anélkül, hogy a családot zavarná. No, nem azt jelenti ez, hogy eddig zavarta őket. Sőt! Az édes­anyja, a felesége is jogos büszkeséggel válaszolgatott az újságíró kérdéseire, aki nem a legjobb időben érke­zett. Inkább egy kőműves, vagy segédmunkás jött vol­na, mert a munkáskézben mindig hiány van. Éreztem, tudtam ezt, mégis szárnya­kon repült az idő, átbeszél­gettük a szép szeptemberi délutánt. iHa azt mondom, hogy Lukács László érdekes ember, nem mondtam sem­mit, mert nem fogalmaztam pontosan. Már az is rendhagyó, hogy férfiember létére sző, szőt­tesekkel, textíliákkal foglal­kozik. Ügy is, mint gyűjtő a hagyományok kutatója, fel­dolgozója. De mi ebben a furcsa? — kérdez visszamo­solyogva, hiszen a takácsok mindenkor férfiak voltak, s csak a szükség vitte rá a paraszt-, a jobbágyasszonyo­kat, hogy fonjanak, szője­nek, ellássák a családot ru­haneművel. Az már a dolog természetéből következik, hogy a népi fonó-, szövő-, varró-, hímzőnők kezén anyáról leányra szállva min­den népművészetté neme­sedett, fzesedett, kialakítva az egyes tájak jellegét, ösz- szetéveszthetetlen stílusje­gyeit is. Lukács László nagy szeretettel és hozzáértéssel beszél erről, az olyan ember jogos öntudatával, aki nem­csak szemléli, érti. de mű­veli is ezt a szép szakmát. Ez egyszersmind válasz arra is, hogy miért hagyta ott a miskolci vezető (SZMT Könyvtár) állását, miért jött haza. Nemcsak azért, mert a szövés igen idő- és munka­igényes, s a nyári vakációt, a délutánokat, amelyek így rádió KOSSUTH: 4.30: Jó reggelt! — 8.05: Műsorismertetés. — S.15: Mai kulturális programok. — 8.20: Társalgó. — 9.44: Kis me­sék a zongorán. — 10.05: Két keréken Magyarországon. — 10.35: Éneklő ifjúság. — 10.54: Verbunkosok, nóták. — 11.36: A planétás ember. Regény foly­tatásokban. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.40: Reklám. — 12.45: Könnyűzene. — 12.58: A Rádió Dalszínháza. — 14.05: Műsoris­mertetés. *— 14.10: Magyarán szólva. — 14.25: Orvosi taná­csok. — 14.30: Dzsesszmelódiák. — 15.00: Arcképek a lengyel irodalomból. — 15.17: Zeneisko­lásoknak. — 15.40: Tudnivalók, utazóknak. — 16.05: Kérhetek valamit? — 17.00: Monológ a költészetről. — 17.40: Műsor­ajánlat. — 17.42: Reklám. — 17.45: A Szabó család. — 18.25: Könyvújdonságok. — 18.28: Mű­sorismertetés. — 18.30: Esti Ma­gazin. — 19.15: Kilátó. — 20.00: Örökzöld dallamok. — 21.00: Ze­nekari feldolgozások. — 21.30: Tudomány és gyakorlat. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Udvaros Dorottya nagylemezei­ből. — 22.50: Az alkohol. — 23.00: Operaest. — 0.10: I-Iim- nüsz. — 0.15: Éjfél után. PETŐFI: 4.30: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. — 8.05: Reklám. — 8.08: Slágermúze­um. — 8.50: Tíz perc külpoliti­ka. — 9.05: Zenés délelőtt. — 10.10: Sportvilág. — 10.25: Fül­szöveg. — 10.45: Láttuk-hallot- tuk. — 11.25: Világújság. — 12.10: A Magyar Néphadsereg Köznonti Zenekarának felvéte­leiből. — 12.30: A Belügymi­nisztérium Duna Művészegyüt­tesének népi zenekara játszik. — 12.58: Műsorismertetés. — Lukács László hazatért felszabadultak, kedvenc hob­bijával töltheti. De közel is akar maradni, mint értel­miségi is a szülőföldjéhez. De ezt már nem tudom olyan szépen elmondani, mint ő, ezért idézek a Nép­művészet ifjú mestere cím elnyeréséért írott pályázatá­ból. „ ... 1962-től általános is­kolába szintén a Cserehát dombjai között megbúvó Lakon jártam, ahol anyai nagyszüleim éltek. Életem akkortól a két faluban zaj­lott: tanév idején Lakon, szünidőben mindenkor Nyo­máron. Meghatározóak vol­tak ezek az évek életemben. Nyomár a várva várt családi és vidám, pajtási szabad együttlétek sokat adó szín­helye, Lak a tanulás, az ízes beszédű nagyimamám és az idős rokonság múltidéző, csodálatos, mitikus világa. Itt érintett meg először a múlt s fogott immáron egész életemre. Felcseperedve sokat visz- szajártam idősödő nagyszü­leim látogatására és egyre tudatosabban figyeltem a fa­lu változásaira, az elhangzott történetekre, melyeket je- gyezgetni kezdtem. Az apró koromban belém ivódott múlthoz való ragaszkodás tanulmányaim során csak megerősítést nyert. 1972-től dolgozom, ekkortól éreztem rá a néprajzi gyűjtés ízére. Edelényben laktunk édes­anyámmal már ekkor, a család kissé szétszóródott, mint mindig. Könyvtáros­ként dolgoztam, látogattam az Edelényhez közigazgatá­silag tartozó községek könyv­tárait. Téli útjaim során Abodon bevetődtem csalá­dokhoz, ahol még szőttek. Főként rongypokrócokat, zsá­kokat. Nagyon érdekelni kezdett a szövés technikája és a sok-sok szép textília, amit — visszaidézve a nyá­ri falu vászonfehérítő, az asszonyok ládafiókot szellőz­tető munkájának pillanatait — mindig is csodáltam. Ele­venen élt bennem, nagyma­mám komódjának még agyonhasznált állapotában is szép gyúrósurca, madaras, szegfűs mintáival. Hol van ez most? Hogyan készült ez 1912—13-ban? Csak ő készí­tett Lakon ilyen mintával, vagy hasonlóval stafírungot? Számtalan kérdés vetődött föl, amelyre keresni kellett a választ. Elkezdődött La­kon egy feltáró folyamat, amely azóta is tart és még mindig nem tudok igazán minden kérdésre válaszol­ni.” De mert nem nyugodott bele, édesanyja, nagyszülei és idős parasztasszonyok se­gítségével elsajátította a technikai fogásokat, elleste, magába szívta a népművé­szet (ezen ágának) lényegét, itt nem túlzás — lelkét. Mert gyűjtötte a régi doku­mentumokat, iratokat, dalos­könyveket, s természetesen a történeteket, tehát nem csu­pán a tárgyi emlékeket. Lu­kács László még fiatal em­ber. Éppen ezért helytelen még múlt időben fogalmaz­ni. Építkezik, s építkezzen is a szó szoros értelmében. A szülőföld szeretete, a nép hagyományai még rengeteg feltáratlan kincset ígérnek neki, s tanítványainak (a gimnáziumban szakkört is fog vezetni), s biztos alapo­zást is egy gyönyörű pályá­hoz, amelynek szép elismeré­se a Népművészet ifjá mes­tere cím! De ahogy Lukács Lászlót megismertem, a cí­meknél és a rangoknál is többre becsüli magát a mun­kát, családját, szűkebb és tágabb környezetét, amely­ből vétetett. Most mondjam azt, hogy irigylésre méltó ember? Biztosan vannak, lesznek irigyei is, ha a mél­tó siker mellészegődik. Tisz­teljük inkább, s becsüljük meg ezt az értelmiségi tí­pust, amely a szó szoros ér­telmében visszamegy az övéi közé, hogy gyarapítsa és ka­matoztassa a tudását. Mind­annyiunk hasznára. horpácsi Műsorok 13.05: Popzene sztereóban. — 14.00: Vásárrádió. — 14.30: Szó­rakoztató antikvárium. — 15.05: Kapcsoljuk a Magyar Rádió márványtermét. — 15.20: Könyv­ről — könyvért. — 15.30: Csúcs- forgalom. — 17.27: Reklám. 17.30: Kamasz-panasz. — 18.30: Régi slágerek a korongon. — 19.05: Csak fiataloknak. — 20.00: .....csak a képeimmel akarok ü zenni.” — 21.05: Pesti nörabló. Regény. — 21.39: Magnósok, fi­gyelem! — 22.19: Babavásár. Operett. — 23.20: Népdalcsokor. — 0.15: Éjfél után. MISKOLCI STUDIO (a 268,8 m-es közép-, a 66,8, a 72,11, valamint a 72,77 URlI-on) 17.00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.05: Kulturális ka­leidoszkóp. Szerkesztő: Pong- rácz Judit. (A tartalomból: Mű­velődési élet a munkásszálláson. — Alkotótábor Királdon. — Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon. Évadnyitó premier a Miskolci Nemzeti Színházban. — József Attila Színház bemutató előadá­sa Egerben. — Kiadó: a ter­melőszövetkezet.) — 18.00: Észak­magyarországi krónika. (A B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. a megye lakosságának élet- és munkakörülményeiről hallgatott meg jelentést. — A BNV-ről jol- lentjük.) — 18.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. televízió 1. MŰSOR: 8.25: Tv-torna. — 8.30; A világ tetején. Dokumen­tumfilm. — 9.20: Mozgató. — 9.25: Alfonzó mondja. Portré- műsor. — 10.35: Képújság. — 16.30: Hírek. — 16.35: Három nap tv-müsora. — 16.40: Mi le­gyen a gyerekkel? Dokumen­tumfilm. — 17.10: A repülés tör­ténete. — 18.00: Képújság. — 18.05: Reklám. — 18.20: Iparvi­lág. — 18.45: Mini Stúdió ’86. — 18.50: Reklám. — 19.05: Tv-torna. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Reklám. — 19.30: Híradó. — 20.00: Reklám. — 20.05: Rab­szolgasors. 4. rész. — 21.10: Be- türeklám. — 21.15: StúcKó ’86. — 22.15: Híradó 3. — 22.25: Him­nusz. 2. MŰSOR: 18.05: Sakk-matt. — 18.25: Képújság. — 18.30: Körzeti adások; Budapest, Pécs, Szeged. — 19.35: Na jó, viaskod­ni akarunk. NDK rövidfilm. — 20.00: Az élet egészen más. Stúdióbeszélgetés. — 21.00: Hír­adó 2. — 21.20: Reklám. — 21.25: Pauline második - élete. NDK tv-film. — 22.55: Képújság. mozi BÉKE: A hivatalos változat. Színes argentin dráma. Kezdés: nlO és fl2 órakor. — Üjra Do- naldék! Színes amerikai rajz­film, II. helyár! Kezdés: f3 és f5 órakor. — Tűzvonalban. Mb. színes amerikai, 14 év! II. hely­ár! Kezdés: f7 órakor. — Va- bank II. Mb. színes lengyel, II. helyár! Kezdés: f9 órakor. — KOSSUTH: A hivatalos válto­zat. Színes 1 argentin dráma. Kezdés: f6 és f8 órakor. — Újra Donaldék. Színes amerikai rajz-mesefilm. II. helyár! Kez­dés: Í4 órakor. — TÁNCSICS: Segítség, felszarvaztak! Mb. szí­nes olasz, 14 év! III. helyár! Kezdés: f4 órakor. — Maradok hűtlen híve. Mb. színes ameri­kai vígjáték, III. helyár! Kez­dés : f6 és Í8 órakor. — TÁN­CSICS KAMARA: Hárman a slamasztikában. Mb. színes ame­rikai bohózat, III. helyár! Kez­dés: Í5 órakor. — Aranyláz. Mb. színes amerikai, 14 év! IIL hely­ár! Kezdés: f7 órakor. — TÁNCSICS VIDEÖMOZI: Halá­los játszma II. Színes, feliratos hongkongi kung-fu film. Kez­dés: 9, 11, f3, f5 és f7 órakor. — SZIKRA: Mire megyek az apámmal? Mb. színes francia film, 14 év! II. helyár! Kezdés: f5 órakor. — A piszkos tizen­kettő I—II. Mb. színes ameri­kai, dupla, III. helyár! Kezdés: f7 órakor. — -FÁKLYA: Vad banda. Mb. színes amerikai western, 18 év! III. helyár! Kez­dés: 6 és 8 órakor. — Kicsi, de szemtelen. Mb. színes olasz víg­játék, 14 év! III. helyár! Kez­dés: 4 órakor. —■ FÁKLYA KA­MARA: Forróvérű kísértet. Mb. olasz, III. helyár! Kezdés: f5 órakor. — PETŐFI: Ivanhoe. Mb. színes szovjet. Kezdés: £5 és f7 órakor. — TOKAJ DISZ- KÓMOZI: Indiana Jones és a végzet temploma. Színes ameri­kai kalandfilm, 14 év! Kezdés: f7 órakor. — EGYETEM: Sza­murájháború. Színes japán. 14 év! II. helyár! Kezdés: 5 óra­kor. — MISKOLC-SZIRMA: Tűz­vonalban. Mb. amerikai politi­kai krimi. 14 év! II. helyár! Kezdés: f6 órakor. — KAZINC­BARCIKA: A csapat. Mb. szí­nes szovjet. Kezdés: 4 órakor. — Hátsó ablak. Mb. színes ame­rikai krimi, 14 év! III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — MEZŐ­KÖVESD: Nászút féláron. Ma- r?var. 14 év! Kezdés: 5 és 7 órakor. — ÓZD KOSSUTH: A jégkirálynő (felújítás). Szovjet mesefilm. Kezdés: f6 órakor. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents