Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-23 / 224. szám
1986. szeptember 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Póniszemle Debrecenben A fajtiszta tenyésztés véd elmére és a mennyiség, valamint a minőség számbavételére országos póniszemlét tartott ak Debrecenben, az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének szervezésében . A tulajdonosok az ország különböző részéről ötven formás lovacskát hoztak a bemutatóra. Miskolc, Széchenyi út Fotó: Laczó József Végül is baj nélkül, viszonylag gyorsan túljutunk a különös záporon, és több évtizede vezető, hivatásos pilótánknak a napraforgó szépségeiről beszélünk. Arról, hogy példának okáért minő csodásán szép is úgy nyár elején a hatalmas tábla, a sok ezer, élénksárga, jókora virággal, mely virág mindegyike éppen és tényleg a Nap felé fordul, mely Napról pedig szintén tudjuk ugye, hogy minden életeknek alapja! Az ember legszívesebben megállna és hosszan nézelődne az ilyen tábla mellett, sőt közepette. Hiszen ez a napraforgó, vagy más néven tányérrózsa úgyannyira különleges, hogy amely vidéken nem ismerik — valahol lehet ilyen —, ott bizonyára órákig nézegetnék. eleinte hozzányúlni sem merve, majd apró darabokra szedve sok mindenen elámulnának. Mondjuk azon, hogy ez tulajdonképpen egy szép, tányér nagyságú virág, egyetlen virág, de a közepe sok száz aprócska, külön-külön ugyancsak megnézésre érdemes virá- gocskákból tevődik össze! Virág a virágban! És minden aprócska virág alatt ott növekszik, gyarapszik eleinte fehér, majd feketébe váltó színben a mag ... A magról meg szintúgy tudott, hogy életet rejt, csirát, a faj továbbviteléért felelős. Többek között. És kiváló olajat is ad, mely ma már egészségügyi felvilágosító munkánk eredményeként egyre inkább használatos a magyar konyhákban, úgyannyira *• használatos, hogy megérte magasabbra emelni az árát, a sokat kárhoztatott zsírénál. Mert mind ez idáig, sőt, a makacsabb fajtája a mái napig is konzervatív módon zsírral főz, fittyet hányva érszűkületről, sokféle más betegségről szóló rémisztgetéseknek, a fel- világosultabbja viszont már inkább az olajat, ennek is a napraforgóból valóját használja sütés-főzésre, vállalva a büdösségét is, mely után órákig lehet szellőztetni, ha csak kívelről, — ipari megyében élünk —, nem jön be még büdösebb. Tény viszont, hogy ma mór drágábban adják a boltokban az olajat, mint az amúgy egészségtelen zsírt, éppen ezért mégis visszafordulunk a ma- radiság útjára, mivel az olcsóbb. Másrészt pedig kellő hasznot hozhat ez a szépséges tányérrózsa, hiszen a híres bortermő vidékről, Egerszó- látról is igen sok asszonynépet lehet látni a mezőkövesdi, vagy más helyütt levő olajütőkben, mivel ezeken a bornak kitűnő ágyú földeken is okosnak vélik inkább a napraforgót. Pedig ők nem is értesültek róla, hogy a mi megyénkben alkoholellenes hónapot tartunk. (Bár nem valószínű, hogy ebbe a borkóstolók, kimérők, bögrecsárdák miegymások tönkremennek.) Sajnálatos ellenben, hogy erről a növényről, a napraforgóról manapság rossz hírek terjednek. Kevés van belőle, könnyen kitalálható, hogy ennek következményeként az olaj is kevesebb lesz, sejthető, hogy ennek újabb következményeként... de ne fessük az ördögöt a falra, mert úgy járunk, mint a kávéval, amit hiába keresünk mostanság. Egyébként az egészségügyiek szerint amúgy is káros a kávé... Elnézve ezeket a kókadt, megégett fejű napraforgókat, bizony hihető a rossz hír. Mármint, hogy nem kedveli ez a növény sem a aszályt, nem tudta megnövelni, kellő súlyúra gyarapítani, olajjal telíteni magját. Pedig ugye ezt az olajat csakis ő termelheti, alakíthatja ki. a maga külön technológiája szerint, csakis az általa ismert recept alapján hasznosítva a gyökerei által felszívott, rostjaival kellő helyre juttatott tápot, nedvességet, a Nap sugarainak különlegességét, melegét felfogva, feldolgozva fotoszintézisre alkalmatos műhelyleveleiben, mindezeket kellő arányban, okossággal adagolva a központi nagy virág kellős közepén szép sorba elrendezett, külön-Jíülön is aprócska virágokkal védett magocskákba. Bizony, ámu- lúsra méltó ez a növény, érdemes lenne, ideje lenne már egyszer hozzáértő embert meghallgatni, ki elmondaná, hogyan, miként is van ez a napraforgó dolog, miért tudja mindazt a sok mindent, amit tud. Mert látjuk persze, hogyne látnánk, hogy itt van közöttünk, de amúgy legtöbbünk nem tud róla semmit, miként más, ugyancsak köröttünk levők-élők- ről sem. De, hogy visszatérjünk az elejére. Pilótánknak minderről beszélhetünk. Nem érdekli. Egészen másokat mond a napraforgóról, ezeket a mondásokat nem lenne ildomos nyomtatásban közölni, ámbár az is igaz, hogy valójában nem is a napraforgót becsmérli, ilyen-olyan kívánságait nem is ezeknek a növényeknek, azaz magoknak címezi, hanem egy bizonyos embertársunknak, felebarátunknak, kivel az ismert mondás szerint az úton társak vagyunk. Teherautó haladt előttünk, szállítva valamit, a már nálunk szokásos, elfogadott takaratlansággal. Valamiért nálunk nem szokás — talán nem is kell? — letakarni például a sódert sem, következményeit mindenki ismeri, a biztosító tudná megmondani, hány szélvédő töréséért fizetnek a lett in városi útra kényszerülő szerencsétleneknek. Az említett kocsi is vitt valamit, mi előzés közben igencsak meghökkentett, megijesztett mindahányunkat. Jókora zápor, amolyan őszi zápor zúdult a szélvédőre, pattogva, sötétítve, pilótánk emiatt fékezett le ösztönösen, majd tudatosra váltva a gázra lépett, kiugrottunk a záporból, mely a teherautót megelőzve meg is szűnt. Nem voltak egyébként kellemes másodpercek ... A teherautó napraforgót szállított, azt pergette, vágta záporként az utána jövőkre. Ezt a növényt, mármint ennek termését, melyből mostanság sajnálatosan kevés van, és melynek szépségéről, kelleméről, különlegességéről hiába beszélünk megátalkodott pilótánknak. Pedig apait-anyait beleadunk, hogy megszeresse a napraforgót. Hogy elismerje, méltányolja annak csodás mivoltát, különlegességét. Még mindig a teherkocsi (SM 24-50) miatt méltatlankodik, mely megijesztett bennünket, pofánkba vágva a napraforgót. Pedig ez a növény valóban csodálatos ... Priska Tibor Egészségesen élni Tegyük divattá — mindenki nyerhet testmozgásra, mit csinálhatok még ezen kívül? Rossz esetben fordítva: ezt is csinálnom kell, azt is, meg amazt is, sportolásra végképp nincs idő. — Ezek szerint felnőtt korban már remény sincs a változásra? — Remény az mindig van. Sőt, olykor nemcsak a remény, de a kényszer is hat, ráadásul sokkal erősebben. Ma már több helyen megoldották az infarktus utáni sportoltatást. Több városban is van Infarktus SC, ahol orvosi ellenőrzés mellett mozognak a volt betegek. Na, de miért kell ehhez infarktus, s miért kell megcibálni a halál bajuszát? Miért nem lehet hamarabb elkezdeni az egészséges, sportos életvitelt0 Ha a társadalom továbbra is egészségtelenül él, szembe kell néznie azzal, hogy a mostani magas halálozási arány az aktív 40—60 évesek között fent fog maradni. Sőt, egyre inkább kitolódik majd a fiatalabb ko- rúakra is ez a tendencia. Fel kell hát venni a harcot ez ellen, s a legjobb módszer a megelőzés. Ez a munka — noha nem egyszerű, nem oldható meg egy-két kampánnyal — nem lesz hiábavaló. A szakemberek körében ismeretes, hogy például az Egyesült Államokban az ötvenes-hatvanas években hasonlóan sokan haltak meg a civilizációs, elsősorban a szív- és keringési betegségekben. Szívós munkával azonban sikerült visszaszerezni a testmozgás, a fizikai aktivitás becsületét, jó értelemben vett divat lett a karcsúság, a sportos alkat. S a tragikus folyamat megállt: jelenleg jóval kevesebben halnak meg az egészségtelén életmód miatt, mint a hatvanas években. Mindez nálunk is elérhető, s el is kell érnünk, hogy valóra válhasson a nemzetközi egészségügyi szervezet idei jelmondata: Az egészséges életmóddal mindenki nyertes. G. J. kát energikusan mozgatják. Tehát eddig az életkorig nincs baj a mozgásigényük kielégítésével. Noha sem a bölcsődékben, sem az óvodákban nincs különösebb sportlétesítmény, itt még sokat mozognak, futnak a gyerekek. Aztán az iskolakezdés után ugrásszerűen csökkennek a mozgáslehetőségek. A gyerekek egész nap ülnek a padban, majd otthon a házi feladatok mellett. A heti három testnevelési óra még a legkitűnőbb feltételek mellett sem képes pótolni a korábbi sok mozgást. — Persze, az iskolát valamikor el kell kezdeni, s leckét írni sem lehet helyben- futás közben. — Hogyne. De jobb lenne, ha — úgy, mint. egy Csong- rád megyei kísérletben — az általános és középiskolában mindennap lenne testnevelési óra. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a testnevelés elsajátítandó tantárgy, hanem, hogy a szellemet is frissen tartó, a szellemi munkát ellensúlyozó fizikai igénybevétel is egyben. — Hadd vessem közbe, hogy sok iskolában nincs'is tornaterem. Van. ahol a padok között vagy a folyosókon tornáznak! — Ez így van. De amit hetente háromszor lehet csinálni. még ha nem teljes értékű is. azt lehetne hetente ötször is. Hadd folytassam az ifjúságot érintő gondolatmenele- met. A felső tagozatban a gyerekek egyre inkább a pályaválasztás felé kacsingatnak. Megnő az osztályzatok fontossága, megkezdődnek a különórák. Ez mind-mind a szellemi terheket növelő, az egészséges mozgásigény kielégítésének a lehetőségét csökkentő tényező. A középiskolákban hasonló a helyzet. Végül is elmúlik a tizenkét tanulással töltött év anélkül, hogy a fiatalok megszerették volna a testmozgást. S szerintem itt van a hiba. Akinek tizennyolchúsz éves koráig nem sikerül felkelteni a kedvét a sportos életmód iránt, azt később már nehéz rászedni arra, hogy megmozduljon. Ügy szoktam mondani, hogy jó esetben így gondolkodunk: hetente hét órát fordítok a Miért nem élnek egészségesen az emberek, noha felismerték ennek szükségességét? Miért nem tudják elhatározni magukat legalább heti 4—7 órás sportra? Furcsa lehet mindez annak a szemében, aki hivatásszerűen foglalkozik sportolókkal. Vajon mi a véleménye Voj- ta László szakedzőnek, miért nem terjed el jobban a sportos életmódg — A kisgyermeknek igen nagy a mozgásigénye. Egész nap csúszik-mászik, szinte pihenés nélkül. Közismert az az amerikai kísérlet, amelyben két atlétától azt kérték, csinálja végig mindazt a mozgást, amit egy játszótér csemetéi egyetlen délelőttön. Nos; a gyerekek bírták tovább szuflával... Sokáig dolgoztam sportiskolás és még fiatalabb gyerekek között. Hatéves korban a legtöbb gyereknek például harmonikus futómozgása van. Ügy futnak, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, sarkuk felcsapódik, a térdüket kiemelik, a karju-
