Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-23 / 224. szám

1986. szeptember 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Többmilliós megtakarítást jelentett Napelemes fűtés a szikszói kórházban A több éves kísérletezés végül meghozta gyümölcsét. Eredménye, az a napenergi­át hasznosító fűtési rend­szer, amely a melegvízellá­tást szolgáltatja a szikszói kórházban. Az Északterv dolgozóinak kollektívája, Cservenyák Gábornak — a csoportvezető főmérnöknek — a vezetésével dolgozta ki a ma még újdonságnak szá­mító technológiát: — Igazán érdekes, izgal­mas volt a témával foglal­kozni. Az Északtervnél le­hetőségünk volt a külföldön már használatos rendszer tanulmányozására. A fejlett ipari országokban már be­vált gyakorlat a napelemes energiaszolgáltatás és egyre inkább tért hódít nálunk is. Éghajlati' viszonyaink kivá­lóan alkalmasak a napele­mek működtetésére. — Ez azt jelenti, magá­nak a technológiának az is­merete nem elégséges az ilyen rendszer működtetésé­re? — Igen. azt. A megépítés­hez elegendő, a működés azonban függ az időjárástól. Ezért ismerni kell vissza­menőlegesen a napsugárzás adatait. — Milyen változatai isme­retesek ennek a rendszer­nek? — Az aktív és a passzív. Az aktív azt jelenti, hogy a hőhordozó közeget mes­terséges áramlásra késztet­jük, leginkább a használati melegvíztermelésnél, fürdő- medenecék fűtésénél. A passzív módozatban építésze­ti eszközökkel, mozgó részek nélkül hasznosítják a sugár­zási energiát. Épületek lég­fűtésénél. üvegházakban, szárításnál, a mezőgazdaság­ban vagy a lakóházakban. — Mi volt az első lépés és egyáltalán honnan szárma­zott az ötlet? — A szikszói kórház ener­giaracionalizálására már ko­rábban megkaptuk a terve­. zési megbízást. Magába fog­lalta ez a fűtést, a meleg­víz-szolgáltatást. a konyha- technológiái. A kórház re­konstrukciójával járó több- letenegia-felhasználási igényt az energiafelügyelet nem en­gedélyezte. Ekkor ismertet­tük javaslatunkat a megyei tanács egészségügyi osztá­lyán. Elkészítettük azt a ta­nulmánytervet, amely fel­tárja a kórház energiarend­szerében rejlő tartalékokat. Olyan környezeti energiára — jelen esetben a napsugár­zásra — épülő rendszerre vonatkozott a javaslat, amellyel a létesítmény egész energiaszükséglete csökkent­hető. Ezt felismerve kaptuk meg a támogatást az egész­ségügyi osztálytól. — Mennyiben jelentett előnyt az új technológia al­kalmazása? — A költség összege a versenytárgyaláson 3,6 mil­lió forint volt. A fővíllal­Újítások cseréje Tizenkét kohászati üzem öt évvel ezelőtt együttműkö­dési szerződést kötött arról, hogy kicserélik, illetve át­adják egymásnak a kölcsö­nösen hasznosítható szaba­dalmakat és újításokat. Az­óta több mint 700 szellemi alkotás cserélt ily módon gazdát. A Magyar Vas- és Acél­ipari Egyesülésnél most fel­mérték, hogy az egymásnak ajánlott újításokat, eljáráso­kat hogyan hasznosítják. Ki­derült, hogy az ily módon közreadott újítások és sza­badalmak közül eddig csak 54-et vezettek be több he­lyen, s a kezdeti lendület után a felajánlott újítások száma is lényegesen csök­kent. Kezdetben évi 250— 300 újítást ajánlottak cseré­kozó, a Kipszer 1984-ben kezdte meg a munkát. Ha­zánkban mindössze a bala­tonfüredi kemping, a debre­ceni lakótelep tapasztalatai­ra támaszkodhattunk. Talán ez is magyarázat arra, hogy a kórház építési munkálatai kissé elhúzódtak. Az említett költséget alapul véve az új rendszer megtérülési ideje nyolc-tíz év között van. Egyébként az indítás előtt számos vizsgálatot, mérést végeztünk a rendszer lehe­tő legoptimálisabb kiépítése érdekében. Ekkor derült ki, hogy a kórház melegvízfo­gyasztási igénye, nem csupán évszakonként, hanem egy héten belül is igen eltérő. Célszerű volt az összeveté­sek után, három önálló nap­energia-hasznosítót kialakí­tani, amely szükség esetén külön-külön is működtethe­tő. — Milyen igény kielégíté­sének felel meg az újdon­ság? — A kórház teljes meleg­víz-szolgáltatási igénye na­ponta huszonhétezer liter. Ez, a nyári csúcsidőszakban mért adatoknak felel meg, amelyet a rendszer biztosí­tani tud. Sugárzás nélküli időszakokban a hasznosító éjszakai villamos árammal, kiegészítő fűtést kap. Ará­nyát automatikus berende­zés szabályozza. Az éjszakai áram hasznosítása országos viszonylatban is kedvezően érezteti hatását. — Mennyi tüzelőolaj taka­rítható meg ily módon? — Korábban a kórház energiaszükséglete évente 220 ezer tonna olaj volt. Az új pavilon megépítésével 340 ezer tonna lett volna. Az al­kalmazott technológiával évente csupán 180 ezer ton­na olajra van szükség. Egy tonna olaj ára 12 forint. A megtakarítás tehát többmil­liós nagyságrendet jelent. Érdemes megemlíteni azt is, hogy miközben leszorítottuk az energiaszükségletet, emel­kedett a kórházi ágyak szá­ma a rekonstrukcióval. — Mennyire biztonságos a napelemek alkalmazása? — Számítva, hogy a nap­sugárzás csak adott időszak­ban van, tizennyolcezer lite­res tárolókapacitást építet­tünk. Különféle hűtéssel, 60 —70 fokon biztosítja a tel­jes, napi 27 ezer liter, 45 fokos vízszükségletet. Figye­lemre méltó, hogy a rendszer valamennyi berendezése ha­zai alapanyagból készült. Előnyét már széles körben ismerik. Bizonyára ezzel ma­gyarázható, következő meg­bízatásunk. miszerint a me­gyei kórház sebészeti tömb­jének melegvíz-szolgáltatását ugyancsak a napkollektorok alkalmazásával építsük ki. Legközelebbi munkánk a fü- zérradván.vi szanatórium, az ózdi városi kórház, majd a tapolcai fürdőkomplexum lesz. Monos Márta a kohászatban re az üzemek, tavaly már csak hetvenötöt, s ez az arány az idén tovább mér­séklődött. Ennek oka csak részben az, hogy a kohásza­ti vállalatok szakosodása fel­gyorsult, technológiáik elté­rőek, s így az egyedi műsza­ki megoldásokat másutt alig lehet alkalmazni. A vissza­esés másik tényezője, hogy erősödött a vállalatok közöt­ti konkurenciaharc, s nem szívesen adják át egymás­nak az új módszereket. Ezért a kohász iparági bi­zottság, amely koordinálja a vállalatok közötti kapcsola­tokat, új cserefeltételeket dolgoz ki, s főleg az anya­got és energiát megtakarító újítások átvételére ösztön­zőbb anyagi érdekéltségi rendszert javasol. A Borsodi Vegyi Kombinát építőipari pvc-termékei és a háztartási műanyagok Őszi BNV A Tiszai Vegyi Kombinát standja a B-pavilonban Termékek a sátoraljaújhelyi Elzettből Fotó: Laczó József Élénk hazai és külföldi érdeklődés nyilvánul meg ezúttal is az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár iránt. Ezt bizpnyítja, hogy a régi külföldi kiállítók mellett számos cég vesz részt első ízben például Egyiptomból és Indonéziából, és hosz- szabb szünet után ismét itt van a seregszemlén a Kínai Népköztársaság, Ciprus és Svédország. A hazai kiállítók bemu­tatkozását is változatlanul figyelemmel kísérik a szak­emberek, akik meggyőződ­hetnek róla, hol van a ma­gyar ipar helye a világ gaz­daságában. Mert a vásár újfent lehetőséget kínál a megmérettetésre, vajon a magyar ipar állja-e a ver­senyt a külföldi piacokon, más országok hasonló gyárt­mányaival. A borsodi kiállítók közül a legnagyobb sikert kétség­telen a két vegyipari nagy­üzemünk. a Borsodi, illetve a Tiszai Vegyi Kombinát tudhatja magáénak. A Bor­sodi Vegyi Kombinát Rol- plast ívelt pve-redőnyrend- szere például olyannyira megnyerte a bírálóbizottság tetszését, hogy a korszerű, anyagtakarékos terméket vásári nagydíjjal tüntették ki. A legnagyobb magyar vegyipari vállalat, a Tiszai Vegyi Kombinát a lakosság körében leginkább érdek­lődésre számot tartó mű­anyag termékeket és festék- féléket állította ki. Közöt­tük található a BNV nagy­díjat elnyert, vízzel hígít­ható Akvalin nevű festék, amely a kombinát szerte­ágazó fejlesztési tevékeny­ségének legújabb eredmé­nye. A híres svájci Ooxa cég is elhozta világhírű óráit A hazai vegyipar mind­máig egyik legnagyobb gondja, hogy a késztermé­kek előállításához meglehe­tősen nagy az importhányad, .elsősorban a tőkés alap­anyag-szükséglet. Nem men­tes ettől a gondtól az Észak­magyarországi Vegyiművek sem, ahol á 60-as évektől kezdve rendezkedtek be a poliuretánhabok gyártására, amivel a magyar textil- és bútoripar igényeit igyekez­tek kielégíteni. A vegyipar gyors fejleszté­sét az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején csak úgy lehetett megolda­ni, hogy nem valósult meg a vertikum az alapanyag- gyártástól kezdve a közben­ső termékeken át a végter­mékekig terjedő, nemritkán igen költséges beruházások sora. Az akkori fejlesztő el­képzelések szerint a legfon­tosabb, mondhatni kulcs­üzemek valósultak csak meg. amelyek lehetővé tet­ték a gyorsan fejlődő hazai feldolgozóipar számára nél­külözhetetlen vegyipari ter­mékek előállítását, mert ak­kor a fejlesztők úgy vélték, hogy átmenetileg a kiinduló anyagok importjával is meg lehet szervezni a termelést, és később majd hazai vagy KGST-szerződések alapján a vertikum teljes kiépítésével függetleníteni tudjuk ma­gunkat az alapanyag-szük­séglettől. Ennek a következménye, hogy a hazai vegyipar igen fontos alapanyagok import­jára kényszerül. Ilyen az ÉMV-ben a TDI, a touüdin diizocianát, ami a lágyhabok egyik fontos alapanyaga, és az MDI, a metil, fenil diizo­cianát, a kemény habok egyik alapanyaga is. Jelen­leg mindkettőt (az elsőt na­gyobb mennyiségben) im­portálja a gyár, annak érde­kében, hogy a bútor- és textilipar számára szükséges, mintegy 8000 tonna lágy­habot, illetve az építőipai- számára a kemény szigetelő­habot előállíthassa. Ez így most a jelenlegi árak mel­lett mintegy félmilliárd fo­rint értékű importra kény­szeríti événte az Északma­gyarországi Vegyiműveket. — Most az import csök­kentésére, illetve később a megszüntetésére nyílik lehe­tőség — mondja Bonnyay Péter kereskedelmi igazga­tóhelyettes —, annak a szer­ződésnek alapján, amit a BVK-val a miskolci kiállítá­son és vásáron kötöttünk. Miről is van szó? A BVK világbanki hitellel megkezdi egy, évente 25 ezer tonna teljesítményű MDI-üzem épí­tését. amely a jelenlegi leg­korszerűbb technológiával állítja majd elő az izocianá- tot. Ez az üzem a tervek szerint 1989. második fél évé­ben lép majd be. A most megkötött szerződés lényege az, hogy a BVK már a jövő évben megkezdi az új ter­mék piaci bevezetését, úgy. hogy a technológiát szállító japán cég gondoskodik a partnervállalat számára az ittenihez hasonló minőségű TDI-ről. (A BVK ugyanígy oldotta meg a 70-es évek közepén a PVC—Ill-as ese­tében az új termék piaci be­vezetését.) A BVK a’ piaci bevezetés során mór a jövő évtől kezdve szállít a vásá­rolt termékből a leendő ju­goszláv és bolgár partnerei­nek. azok pedig éppen e sze­lektív telepítés lehetőségeit kihasználva, ott TDI-üzemet hoztak, illetve hoznak létre és az MDI ellentételeként TDI-t szállítanak majd a Borsodi Vegyi Kombinátnak, azaz nekünk, a szerződő partnervállalatnak. Ez a megállapodás már a jövő év elejétől kezdve biz­tosíthatja azt, hogy az ÉMV egyre csökkenő mennyiség­ben kényszerüljön olyan im­portbehozatalra, aminek nem lesz meg az exportfedezete. A gyár teljes szükségletét, természetesen e szerződés körülbelül 1988—1989-re biz­tosítja majd. Az üzletet a Chemolimpex és a BVK közös kereskedel­mi vállalata, az Ongrochem bonyolítja le, és ez a lehe­tőség nemcsak az izocianá- tokra, hanem a poliuretán habgyártás másik fontos alapanyagára, a poliolokra is kiterjed. Ézt a szerződést hosszabb távra, kereken 2000-ig kö­tötte meg a két Borsod me­gyei vegyipari vállalat, és ez nem csak a szállításra, hanem a kutatásra, a fej­lesztésre is kiterjed. H. G.

Next

/
Thumbnails
Contents