Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. augusztus 8., péntek Kispál Jánosné — Kis Jankó Bori-díjas Fotó' Csákó Gyula Az utóbbi hetek eseményei úgy hozták, hogy a matyó- világ textilben megörökített értékeivel-elemeivel többször találkozhattam. Szakmai bevezetést kaptam például a cipés meg a madaras motívumvilágról. A könnycsepp viszont egyszer sem merült fel; bárhogy is faggatom az emlékezetet. A könnycsepp(ek)et viszont élőben volt szerencsém látni Mezőkövesden az elmúlt hét végén. Vélem, igazából ezt a „motívumot” nem tervezte Kispál Jánosné. De nem lehetett másként: a színpadon, a művelődési központ nagytermében még minden a koreográfia szerint történt; átvette a Kis Jankó Bori-díjat, megköszönte a gratulációt, majd visszaindult a helyére. Akkor „kapták éi” a munkatársak, családtagok virággal, kedvességgel. És akkor láthattam azokat a könnycseppeket méter messziről... * Szombat ide, szombat oda, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet központjában nagy a nyüzsgés. Ünnep van. Kispál Jánosné azért azt kéri, ott beszélgessünk, ahol a hétköznapokon is ülni szokott. Nagy szoba ez, a dolgos napokon kilencen rajzolnak, terveznek itt. — Én már csak hétfőn és kedden szoktam bejönni — mondja Kispál Jánosné —, ez nosztalgiából is adódik, hiszen 35 éve már, hogy a szövetkezetnél dolgozom. Most nyugdíjasként járok vissza. Kilencen vagyunk itt, ebben a szobában, és a többi nyolc az nekem mind gyermekem ; mint tanulólányok jöttek és neveltem őket. Még az elnököt is, innen került az elnöki székbe. Régen dolgozom itt a tervezőcsoportnál ... — Akkor ez afféle nevelő szoba? — Itt nagyon sokat kell tanulni és tanulnak is. Aki elszánja magát ide, annak a munkája mögött egy életnek kell tanúskodni. És az itt dolgozók, munkája mögött tartalmas élet áll. — Hogy került ide? Úgy értem, még egy mezőkövesdi lánynak is voltak más lehetőségei, mint a hímzés ... — Azt hiszem, nálam ez .elhivatottság volt. Itt is any- nyi buktató került az életbe, Augusztus 11-tői 16-ig öt napon át, Budapesten rendezik meg a Maprjal, az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetköz; Szervezete VI. Világkongresszusát. A hatnapos tanácskozáson a nyelvoktatás korszerű, tudományos módszereit, az oktatással összefüggő elméleti és gyakorlati tapasztalatokat vitatják meg a résztvevők. A szervezet történetéről, a kongresszus céljáról, a hazai nyelvoktatás színvonaláról kérdeztük Fülöp Károlyt, az Országos Pedagógiai Intézet osztályvezetőjét. — Tizenhét ország, köztük hazánk küldötteinek a részvételével, 1967-ben Moszkvában alakult meg a szervezet. Ma már 69 ország kapcsolódott be a munkájába. Kongresszusait mindig más országban tartja. Az előző 1982-ben Prágában volt, ahol magyar kezdeményezésre döntött úgy a szövetség, hogy a következő világkongresszust Budapesten rendezik. Az augusztusi találkozóra 70 ország csaknem kétezer résztvevőjét várják. A Maprjal végrehajtó tanácsának felkérésére a tanácskozás céljának és színvonalas technikai lebonyolításának érdekében már hónapokkal ezelőtt megkezdtük az előkészületeket. Ezekben a munkákban részt vállalt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Gorkij Nyelviskolája, az Országos Pedagógiai Intézet, az Eötvös mint más területen, mégiscsak kitartottunk és szeretettel, nagy-nagy szeretettel csináltuk a munkánkat... — De hát végül is nem minden kövesdi lány meg asszony választotta ezt. Mi lehetett az igazi motiváló erő? — Adottság is kell ehhez a munkához. Már az iskolában, a második^harmadik osztályban kitűnt a rajzkészségem. Ez föltétien kell a mi munkánkban. Itt mindenki rendelkezik rajzkészséggel és ötletekkel is. Az is igen fontos! Mi egy régi dokumentációból ezer meg ezerfélét is ki tudnánk hozni. Mint a forrás, végeláthatatlanul... — De azért, gondolom, a forrás tisztaságát megőrzik... — Természetesen. Attól nemigen térnénk el. Mi ebből tudunk élni, és remélem, Lóránd Tudományegyetem és még több más felsőoktatási intézmény. A plenáris ülésekkel 'egy időben — amelyekben az orosz nyelv és az orosz—szovjet irodalom népszerűsítése, illetve a nyelvoktatás fejlesztése lesz a fő téma — szekcióülésekre is sor kerül majd. Csaknem 800 előadás hangzik el, és a. szakemberek részt vesznek több kulturális és szakmai programon. Tervezünk kerekasztal-beszélgetéseket, valamint nemzetközi tankönyv- és tanszerkiállítást is. — Sok bírálat éri hazánkban az idegen nyelvek oktatását. Ismeretes például, hogy több helyen már az általános iskola alsó osztályaiban tanítják az orosz nyelvet is. ön szerint mi lehet az oka annak, hogy 8—10 évi tanulás után sem tudják a fiatalok megfelelően a nyelvet? — Véleményem szerint a főiskolákról, egyetemekről megfelelő számú orosz nyelvtanár kerül ki, de közülük sokan a diploma megszerzése után nem maradnak a tanult pályán, hanem jövedelmezőbb és talán köny- nyebb munkahelyet választanak maguknak. Azt hiszem, ez is az oka lehet annak, hogy főleg az általános és a középiskolákban kevés a jól képzett nyelvtanár. Ma az általános iskolákban ötezer, a középiskolákban pedig ezer szakképmég sokáig . . . Hasonlatnak csak azt tudom mondani, hogy olyan a mi népművészetünk mint egy élő forrás. Remélem, nem fog kiapadni... Én már rég nem leszek, még akkor se . . . — Az idei Kis Jankó Bori hímző emlékpályázatra beadott anyagával, amit tervezett (a kivitelező Csirmaz Györgyné volt) díjat érdemelt ki. A szakmai indoklás szerint „A hagyományos cipés, madaras, rozettás lepe- dővégminta korszerű felújításával és újszerű kompozí- ciós rendjével készített térítőjéért ..Hogyan készül egy ilyen darab? — Sokat dolgozunk egy- egy anyagon. Nem úgy van, hogy spontán leülök, fogok egy ceruzát és ahogy jön, rajzolok. Időről időre előveszi meg elteszi az ember a zett orosz nyelvtanár dolgozik. Ennél többre lenne szükség ahhoz, hogy a tanulók kisebb létszámú csoportokban tanulhassák az orosz nyelvet. Másik fontos feladat az oktatás tárgyi feltételeinek javítása, a korszerű technikai eszközök alkalmazása, amelyek már sok iskolában megtalálhatók. Nemcsak az. egyén, de az egész társadalom érdeke is az, hogy minél többen beszéljék az idegen nyelveket, olvassanak, ismerjék meg más országok életét, kultúráját, tudományos eredményeit. — Várhatunk-e változást a kongresszust követően a hazai orosz nyelv és irodalom oktatásában? — Annak ellenére, hogy azonnali változást a kongresszust követően nem várhatunk, számunkra mégis jelentős ez a tanácskozás. Legfontosabb haszna a tapasztalatcsere, a hazai orosztanítás eredményeinek a bemutatása, a másutt alkalmazott, jobb módszerek átvétele. Emellett legalább olyan fontos az is, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítsunk ki a külföldi orosztanárokkal és bekapcsolódjunk a nemzetközi nyelvkutatásokba. Mindezek hosázú távon nyelvtanáraink és az orosz nyelvet tanulók számára mindenképpen jó befektetést jelentenek. A. K. tervet. Amikor csak eszembe jut, hogy még változtatni kell, előveszem és újra ,„írom” a darabot. Ezt a mostanit még tíz évvel ezelőtt terveztem, de akkor nem adtam be pályázatra, úgy éreztem, valami, hiányzik még belőle. És ezután, tíz éven át mindig elővettem, még-megnéztem és tökéletesítettem. Most be is igazolódott, hogy így volt helyes. Van ilyen rajza mindannyiunknak, az asztalon, a papír alatt, mindenki előtt ott vannak a tervek. Ha kigondoljuk, hogy ez kell és nem valami más, akkor elővesz- szük. Amikor ötlet van, azt papírra vetjük, aztán megint vissza, megint elővesszük, tökéletesítjük ... Így megy. — Azért ehhez nagy önfegyelem is kell. A legtöbb ember szeretné minél hamarabb sikerre vinni a dolgait . . . — Hát lehet, hogy az életben ilyen is van, azt nevezik szerencsének. De ha valaki el akar érni valamit, és azt célul tűzi maga elé, ez a terület az, ahol él is éri az eredményt. A művészet területén. Türelem kell, az biztos. Nagyon sok kitartás kell. Aztán mire megöregszik az ember, valahogy csak-csak kikristályosodik az élet. Érdekes, tudja, hogy mi bárhol aláírás nélkül látjuk egymás munkáját, tudjuk, hogy ki készítette, hogy met lyikünké. Még egy virágból is. Az egyéniség párosul az adottsággal, rátermettséggel és az ügyszeretettel, a hagyományok ápolásával. Ami aztán ötvöződik és még csiszolódik, formálódik — hogy létrejöjjön egy-egy darab. Ügy tudunk örülni egy sikeres darabnak, hogy az csuda! Ez az, ami itt tart bennünket, és olyanok vagyunk mint egy család . .. ' Kispál Jánosné a népművészet mestere is. El kel' neki itt is mondanom, hogy a Kis Jankó Bori-díj átvételéről szóló tudósításomban azt írtam, hogy a szakmai értékelés szerint „...cipés...” — ami „természetesen” úgy jelent meg lapunkban, hogy „...csipkés...”. Most is lemásoltam a szakmai értékelő szavakat. Bízom benne, mos' már maradunk a cipésnél.. Ténagy József Film az utolsó kínai császárról Bernardo Bertolucci olasz filmrendező irányításával megkezJdték Pekingiben annak a színes játékfilmnek a forgatását, amely Pu Ji, az utolsó kínai császár életéről szól. Az olasz—kínai kopro- duikoiós film rendezőjének szaktanácsadója a 80 éves Pu Csie, az egykori császár testvére. A film forgatókönyvét Pu Ji önéletrajzi műve, a Magyarországon „Az utolsó kínai császár voltam” címmel megjelent könyv alapján készítették. Fotó: Laczó József Hetven ország, kétezer küldött Viláokonyresszus az orosz nyelvoktatásra! Több gondolat bánt engemet... Mindenfélét beszélnek az emberek arról, hogy a magán-kiskereskedők, meg kisiparosok körében a kívánatosnál többen vannak, akik szemtelenül visszaélnek az állam toleranciájával, az indokolatlan árdrágítás, egyéb harácsoló cselekvés, jogszabályok nyilvános sértése szinte mindennapos. Nincsen olyan balatoni, vagy egyéb nyári riport, ahol ne bukkannának elő tucatjával ilyenek. A bérből élő dolgozók húbo- rognak-füstölögnek, a harácsoló meg zavartalanul ügyködik tovább. A minap MAFILM-Híradót sugárzott a televízió egy délutáni adása. Egyik riportja azt mutatta be, hogy a fővárosi kereskedelmi felügyelet ellenőrzést tartott néhány butikosnál, és sorra megtalálták azokat a divatárukat, amelyeken hamis címke volt. és ezzel igen jelentősen becsapták és becsapják a vásárlókat. A legtöbb kereskedő erre mit sem mondott hiszen nem tudott számlát mutatni az Adidas, vagy a Puma cégtől, holott gyatrább áruin többek között e cégek emblémái szerepeltek. Bemutattak viszont egy férfiút, feltehetően kisiparost, aki nemcsak hamisította az emblémákat a pólóingekre, hanem odaáll! a filmfelvevőgép elé is, nyugodtan festette-vasalta az Adidas-jelzést a ki tudja, honnan származó ruhaneműkre. Nemcsak árut hamisított, nemcsak segített a butikosnak a csalárd kereskedelemben, hanem be is mutatta, miként csinálja. Feltehetően nem fél a következményektől. Legfeljebb megbüntetik némi pénzösszegre, gondolhatta, s bizonyára így is megéri neki, mert íme, azt is megmutathatta, milyen vagány csaló is ő ... De vajon miért lehet nálunk a hatósági rendelkezésekkel úgy kukoricázni, hogy még reklámot is kapjon a bűntevö? ... * Az a bolt, amelyről hallottam a minap, nem magánbutik, hanem igencsak közületi intézmény. Nagy létszámú személyzete, nagy eladótere, még nagyobb raktára van, s van hátsó kapuja is. Ahol pedig nemcsak feltöltik az árukészletet, hanem ki is szolgálnak bizonyos vevőket, általában nagyobb tételben. A boltban ugyanis reggelente gyakran nincsen péksütemény, meg tej, meg sok egyéb, amit a környéken lakók általában az ABC-nek nevezett boltokban keresni szoktak, de eladó sincs az eladótérben, mert éppen a hátsó ajtónál rakodik a közeli tó melletti maszék kisteher- kocsijára; történetesen százával azt a zsemlét, amit bent a boltban nem lehet megkapni, s mert a pa- kolnivaló sok — mert be kell rakni a hamburgert, a cukor mázsáit, üdítő- és nem üdítő italokat és egyebeket is — az egész személyzet a nagyban vásárló maszek és maszekok körül buzgólkodik, az a nyavalyás környékbeli várjon, vagy menjen apró tétele.i,y.el Mi máshová. A maszek rendszeresen jön, mindept visz nagyban, nem kell kirakni a bolti gondolákra, nem kell félni, hogy elcsennek ezt-azt, egy-két „jobb” vevő is megkapja itt hátul, amit akar, s nem szól egy szól sem. Erről hallottam, s mert kissé hitetlen vagyok, magam is meggyőződtem róla. Azóta is azon töprengek, hogy ez nem valami szuper etikus kereskedői gyakorlat ... Meg azon is, nincsen-e erre valami jogszabály is, ami ezt a dolgot minősíthetné ... * Megint csak boltban járok. Egy nagy, minden igényi kielégítő élelmiszer-áruházban, ahol udvarias a személyzet és csaknem minden kapható. (Legfeljebb friss levegő nem, de új épületeinkben ez szinte megszokott.) Mostanában még a nagyon szép libamájak is megjelennek a hűtőpulton, kilónként potom 450 forintért, amint mondám négyszázötven forintért. Ügy látszik, már olyan libákat tenyésztünk hazánkban, amelyeknek májuk is van, szemben a korábbi évtizedek lúd- jaival, amelyeknek nem volt. Jó, hogy kapni lehet. Én viszont évek óta füstölt, főtt marhanyelvet szeretnék venni és enni. Ugyanis fogadásokon, jobbfajta hidegtálakon mindig ott mosolyog a szeletelt füstölt, főtt marhanyelv a diszkrét, kocsonyaszerű lepel alatt. De a boltokban csak nagy ritkán van egy-egy kőkeményre füstölt, ám nyers darab. Lehet, hogy a marhák nem annyira marhák, hogy egyszerű ABC-áruház pultjára hizlalják a nyelvüket, amikor aszpikban remegve, előkelő fogadásokon is szerepelhetnek, jobbfajta vendégek örömére? . . . * Miskolcon, az Ady-híd és a Centrum Áruház közötti felújított útszakaszon, meg a Munkácsy utcán, mint ismeretes, apró műkő figurákból kirakott díszkövezet jelenti az úttestet. Utam mindennap arra visz, többször is. Reggelenként pontosan tudhatom, hol állt hajnalban a kukásautó, mert dinnyelével borított a kövezet, sárga és fekete magokkal. Felfedezhető hol álltak az áruszállító teherkocsik, mert azoknak sokféle nyoma ott van a kockákon. A Munkácsy utcán — e sorok írásakor semmilyen tábla nem tilt itt semmit!— parkolóutca alakult ki, sokszor külföldiek autóbuszai is itt rostokolnak, a minap egy CS-betűs kocsi lakókocsival együtt itt táborozott le. A Széchenyi út átmenő forgalmának tilalmát sem veszi komolyan már senki. Így aztán a néhány hónapos kockakövezeten már megjelentek a repedések, szegélytöredezések — augusztus elején már javította is néhány munkás — mellett az olajfoltok, a takarítószeres pecsétek a szintetikus mosószerek színeiben, a műkő apró repedéseibe, szemcséi közé beszivárgó savas gyümölcslérajzolatok, egyebek... Mi lesz ezzel a kövezettel, ha az első épületblokk felújításakor erre állítják rá az építőállványokat, darukat, meg a többit?! .. . * Egy munkahelyi értekezleten, ahol éppen a kollektíva összteljesítményének elégtelenségéről volt szó, a disputa átterelődött a dolgozók egy részének a közérzetére, mint a lazább teljesítmény egyik okára. Lehet, hogy a kollektívában akad, akinek közérzete van, s találtatik olyan is, akinek munkakedve? Mert azér* a munkát valakik csak elvégezték ... (bcnedek)
