Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
1986. augusztus 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Közgazdasági kislexikon Megrendelő az építőipar A nyékládházi Mezőpanel Vállalatnál az építkezéshez szükséges különféle rendeltetésű tartószerkezeteket gyártanak. A felvételen egy készülő termékhez a rácsostartó vasszerelésének beépítése látható. Fojtán László felvétele Távoktatás az iparban Korszaknak érezzük, pedig jószerével legfeljebb egy évtizede, hogy exportkényszer nehezedik a magyar gazdaságra. Exportálnunk kell, esztendőről esztendőre meny- nyiségben és értékben egyaránt többet. E követelmény közvetlen célja, hogy a .külkereskedelmi mérleg mind a konvertibilis, mind a rubelelszámolású forgalomban többlettel, aktívummal záruljon. A konvertibilis devizákban jelentkező aktívumra a nemzetközi fizetési kötelezettségek, az esedékes hitel- és kamattörlesztések teljesítéséhez van szükségünk, a rubel- aktívumra pedig azért, mert hosszú időn út a KGST-or- szágokkal is egyensúlyhiány jegyében alakull árucsereforgalmunk. Ezek a mostani exportkényszer alapvető okai, amelyeket amolyan teendőket, követelményeket sűrítő szándékkal a külgazdasági egyensúly javításaként szokás említeni. Társadalmi közóhaj, bárcsak túl lennénk már az egy helyben topogás eszte.ndein, s azokon a nehézségeken, jelenségeken, amelyek a közelmúltat, a jelent, s várhatóan még a közeljövőt is jellemzik. Sokan úgy képzelik el gazdasági fejlődésünk normalizálódását, kedvező távlatait, hogy mindaz, amit ma terhesnek vélünk és érzünk, kiiktatódik, megszűnik. Példának okáért a gazdaság egészére, minden ágazatára, a termelők, a gazdálkodók többségére nehezedő export- kényszer is. Ennek a feltételezésnek a racionalitása ahhoz tapad, hogy napjainkban a gazdaság pol i t i k a m ind enek felett i prioritása, a külgazdasági egyensúly javítása, akarva- akaratlanul elhomályosítja, mintegy feledteti azokat az ok-ökozati kapcsolatokat, amelyek kedvezőtlen és jó egyensúlyi helyzetben egyaránt arra utalják, kényszerítik a magyar gazdaságot, hogy — jélképesen szólva — együtt éljen a világgazdasággal, boldogulásának, fejlődésének lehetőségeit a nemzetközi munkamegosztásba illeszkedve keresse és hasznosítsa. Ha a gazdasági reálfolyamatok — termelés, bővített újratermelés, végső felhasználás — tükrében vizsgáljuk a magyar gazdaságot, megállapítható, hogy már a folyó termelés fázisában sem nélkülözi, nem is nélkülözheti a nemzetközi munka- megosztásban való részvételt. A folyó termelés, a gazdasági vérkeringés újbóli indításának tágabb értelemben vett üzemanyagát — az energia- hordozók, a nyers- és alapanyagok jelentős részét az import fedezi, bocsátja rendelkezésre. A reálfolyamatok másik fázisában, a bővített újratermelésben, a felhalmo- zásbain-beruházásban .ugyancsak perdöntő az import, a modern technika, technológia átvételének, meghonosításának szerer>e. Az anyagi ágazatokban évente - megtermelt javak végső felhasználásának objektív lehetőségei a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés másik irányát körvonalazzák. Valamikor annak tulajdonítottuk meghatározó jelentőséget, hogy kis ország és gazdaság vagyunk, s ezért számos okból — egyebek .között a foglalkoztatottság érdekében — a belső szükségleteket meghaladó termelési kapacitásokat kellett létrehozni. Ma már nem a kis ország és gazdaság a determináló tényező, sokkal inkább az. hogy a nemzetközi munka- megosztás az integrálódás jegyében halad, fejlődik; nemcsak a kis-, hanem a közepes és nagyméretű gazdaságok is mindinkább exportorientáltak. A mai magyar gazdaságot irreális lenne exportorientáltnak minősíteni, bennünket most az exportkényszer állapota jellemez. Kitűnik ez az anyagi termelés végső felhasználásából is. Az ipari termelés végső felhasználásában ugyanis az export az első számú felvevő piac — 1985-ben mintegy 310 milliárd forinttal —, részesedése meghaladja az 50 százalékot. Ha figyelmen kívül hagyjuk az élelmiszeripart, a végső realizálás exporthányada 61 —62 százalék, az élelmiszeriparban ez 20 százalék. A mezőgazdaság bruttó termelésének 22—24 százalékát értékesíti külpiacokon. A végső értékesítés fázisában. legalábbis az iparban, az összes belföldi felhasználás — a lákosság fogyasztása és a beruházások együttesen — az ipari javaknak kisebb hányadát képes felvenni. S hogy ne legyen félreértés, ez nem a bélső fel- használás elmúlt évekbeni visszafogásának a következménye, már azt megelőzően is a jelenlegivel megegyező arányok jellemezték a végső értékesítés belföldi felhasználás-export közötti megoszlását. Mindebből szükségszerűen következik, bármilyen is a külgazdasági egyensúlyi helyzet, kedvezőtlen, avagy éppenséggel jó. gazdasági növekedést csak az export gerjeszthet; az ipari termelés bővítésének ez a kizárólagos lehetősége, forrása. S bár az élelmiszergazdaság exporthányada nem szembetűnően magas, ennek az ágazatnak a fejlődése, fejlesztése is alapvetően függ — pozitív és negatív előjellel egyaránt — a külpiaci értékesítéstől. G. I. Űj szakmai továbbképzési és oktatási formát vezettek be az iparban: a távoktatást. Ebből a célból hozták létre a közelmúltban az Ipari Távoktatási Leány válla bitót, amely sajátos módszerekkel kívánja segíteni a hazai iparfejlesztési feladatok megvalósítását. A hallgatók oktatócsomag formájában kapják kézhez mindazokat az információkat, amelyek egy adott szakmai, illetve tudományág ismereteinek elsajátításához, illetve megújításához szükségesek. Széleskörűen hasznosítják a legkorszerűbb technikai eszközöket, a videót, a számítógépeket. Sarokba szorítottak, engem, a falusit. (Valójában nem is tekinthetem magam annak, hiszen csak 18 éves koromig voltam az, s azóta már elmúlt — idestova — négy évtized). Azt kérdezték, mi a mezőgazdaságban a „rizikó- faktor”? A szavakat csak külön tudtam értelmezni. Az egyik szó — feltehetőleg — veszélyt jelent, a másik: a nyomda szedőtermének művezetője. Ez azért „ugrott be”, mert így nevezték a barátomat, a szedőmestert, aki nyomdászként vett végbúcsút e világtól. Aztán, némi gondolkozás után, „bejött” szerény deákos, azaz latinos műveltségemből a következő: „ösz- szetevő, tényező”. Tehát mi mást jelenthetne a rizikó- faktor? „Veszélytónyező”. Könnyű azoknak kitalálni, akik humántagozatosok voltak, de én reálgimnáziumba jártaim, és se olaszul (rizikó), se latinul nem tanultam (faktor). De összeállt a két szó, és a mezőgazdaságra kellett alkalmaznom. .Majdhogynem vertem a mellem, amikor — nálam nyilván tájékozottabb emberek előtt — ki mertem jelenteni: a mezőgazdaságban a rizikófaktor csakis azt jelenthéti, hogy a termelés az időjárástól függ. Nem, egyáltalán nem bosszankodtak, hogy fején találtam a szöget. Valóban erről van szó — mondták a krasznok- vajdai barátaim — ők, Encs városkörzetének egyik legmostohább területén, úgy függnek tőle, mint pók a hálója egyetlen szálától. Tavaly, október első felében összeakadtam a növénytermesztési brigédve- zetővel, Zsarnai Istvánnal. Éppen a krasznoki domboldalon vetettek, de olyan nagy géppel, hogy még a magot is — úgymond — „magától” tette be a vetőgépbe. Mivel régtől nem foglalkozom mezőgazdálkodással, meglepett a korszerű technika. Honnan az ördögből került ez ide? „Az égből pottyant”. Ilyen válasszal újságíró nem érheti be. De nem magyarázkodott. Azt mondta: „Sajnos, a gépek törnek. El se tudják képzelni, mit művelünk, hogy ezt a — legalábbis az újságban így írják — mostoha adottságú területet bevessük .. Valóban nem .tudtam, de azért a képzeletem nem hagyott cserben. Amerre néztem, mindenütt gépek küszködtök ... Nem gépek, emberek, akik — hiába a korszerű gép! — nyelték a port, sarat köptek, és — gondolom — csúnya .kifejezésekkel illették az Egek Urát, aki nem küld lassú- dad esőt. A brigádvezető (büttösi) elmondta: az egy hete élvetett mag ugyanolyan száraz, mintha a magtárban volna. Kikaparja a földből, és sehol csíra, hiszen a föld teljesen terméketlen. Nincs eső. Július 31-én csöppentem oda ismét. Kérdezem a termelési elnökhelyettest, Váraljat Istvánt: az Alkotmány és az új kenyér ünnepére learatnak-e? (Tizenkilenc éve eszi ennek a tájnak a kenyerét.) Valamikor — mondja — örültek volna, hogy ha akkorra betakarítják a termést. De hát más idők járnak ... .Én nem tudom, miért „járnak” más idők (ezelőtt 20 évvel itt még októberben is zúgtak a cséplőgépek!), az viszont igaz, hogy július 30-án befejezték a kalászosok betakarítását. Zsarnai brigádvezető meglepetésének ad hangot: — Hogy milyen aratásra gondoltunk? Hadd ne mondjam. Összél még senki se tudja, milyen lesz az aratás. Ha hiszi, ha nem, majdnem elértük az 1984- es rekordot. Az mennyi volt? Erre az elnök, Nagy László felel: — Annyi még sosem termett — vagy legalábbis nem tudjuk — ezen a tájon. Hektáronként 43 mázsa. Idén búzából — 950 hektáron termesztettük — hektáronként 42,3 mázsa volt, árpából 36, zabból 32 mázsa. Amilyen őszünk volt, nem gondoltuk volna. Ez — a természeti feltételek mellett — elsősorban a traktorosainknak, az ága- aatvezetőinknek, a brigádvezetőinknek köszönhető. Ami engem — ennek a cikknek a szerzőjét! — elszomorít: a jobb adottságú területek (a Hernád menti Hemádkércs és Ináncs) több .kiemelt támogatást kapnák az államtól, mint a „világ végén” levő Krasz- nokvajda és körzete. Krasz- nökvajda 7 aranykoronás földekkel küszködik, és nem élvez megfelelő párt- fogolást. Pedig hét faluban próbálja tartami a „léiket”. .Ma a legfőbb „rizikófaktor” az, hogy meddig bírja? Nemcsak az „Isten háta mögött”, hanem — és ez így igaz! — a világ végén van. Csak nem az a baj, hogy itt több búza terem hektáronként, mint Her- nádkércsen? Krasznokvaj- dán nem a nekik juttatott pénzt sokallják — a magukét keveslik. Nincs is mit kevesellniük, hiszen nem kapnak — szinte — semmit. I.náncsnak vasúti megállója van, Hernádkércs 6 kilométerre fékszik a halma- ji állomástól. — Krasznok- vajda 25-re! Ügy látszik, távol estek attól a bizonyos „tűztől” is, amelynél „melegedni” szokás. Ez is — rizikófaktor ... G. 1H. A drótgyár kiegyensúlyozottan termel Mint minden munkahelyen, a December 4. Drótművekben is rövid számvetést készítettek az esztendő első hat hónapjában végzett munkáról, a termelés és az értékesítés alakulásáról. A mérleg, összességében kedvező és kellő alapul szolgál az év hátralévő részében megoldásra váró tervfeladatok teljesítéséhez. — Időarányos tervünket — amely egymilliárd 358 millió forint társadalmi termék előállítását irányozta elő 1986. első felére — teljesítettük — mondta kérdésünkre Bodnár Béla, a drótgyár termelési főmérnöke. — Az idei termelési feladataink középpontjába, a múlt évihez hasonlóan változatlanul a belföldi ellátást, a megrendelők igényeinek program szerinti kielégítését állítottuk. A sodronykötélgyártás kivételével teljes mértékben eleget tettünk minden belkereskedelmi szállítási kötelezettségünknek. Annak, hogy a sodronykötélgyártás akadozott, nyomós oka van. Döntően a rend- szertelen alapanyag-ellátás akadályozta a folyamatos termelést, s az igények maradéktalan kielégítését. — Hallottunk a gyárban arról, hogy esetenként munka-, illetve feladatátcsoportosításra is sor került. — Ez a mai változó gazdasági helyzetben elkerülhetetlen. Mi eléggé rugalmasan reagálunk az igényekre, hajlandóak vagyunk menet közben is módosítani a termelés összetételét. Ezt tettük a vastaghuzal gyártása során is. Mint ismeretes, a vastaghuzal iránt erőteljesen megcsappant a kereslet. Természetesen nem erőltettük a termelését, helyette a vékonyhuzal gyártását növeltük. Ez azonban több embert kívánt, ezért a munkásokat ide csoportosítottuk. Ám a két technológia eltér egymástól. A problémát úgy hidaltuk át, hogy a korábban vastaghuzalt gyártó munkásokat betanítottuk az újabb feladat ellátására. — A tőkés export szempontjából rosszul kezdődött az esztendő, hiszen januárban és februárban gyakorlatilag alig volt megrendelése a gyárnak. Változott a helyzet azóta? — Márciusban gyökeres fordulat következett be, sorra érkeztek a külföldi megrendelések. Ennek köszönhetően az idei első félévi, a nem rubelelszámolású exportteljesítés elérte a múlt hasonló időszakában produkált teljesítményt. Ez jó alapul szolgál arra, hogy a rendeléssel lefedezett 16,8 millió dollár értékű tőkés kiviteli előirányzatot maradéktalanul teljesítsük, sőt néhány százezer dollárral túl is szárnyaljuk. Persze, az eredmények nem hullottak az ölünkbe, sokat kellett érte fáradozni. Munkánkban messzemenően támogatták az érintett külkereskedelmi vállalatok is, amelyek a piaci lehetőségek gyors és széles körű felmérésével. a döntésekre alkalmas pontos, megbízható információkkal segítettek bennünket. — Tőkés exportterveink valóra váltásában nagy érdemeket szereztek munkásaink. mérnökeink, közgazdászaink, akik az előkészítő munka javításával, a termelés műszaki feltételei-! nek biztosításával, a határidők betartásával teljesítették munkaverseny-vállalá- saikat. — A dolgozók, a kétkezi munkások többször jelét adták már eddig is, hogy készek a vállalat, a nagy közösség érdekében áldozatot hozni. Említene egészen friss példát erre? — Számos olyan fontos berendezés működik a gyárban, amelynek folyamatos üzemeltetése meghatározó egyes keresett termék gyártásának növelésében. Gondolok itt mindjárt a kábel- gyártásra, amely kulcsfontosságú a vállalat számára. Ezért különböző intézkedéseket vezettünk be az érintett üzemekben, üzemrészekben. Az ''"'ük ilyen változtatás, hogy egyes fontos termelő berendezéseknél hétnapos munkahétre tértünk át. Dolgozóink közül eddig kilencvenen vállalkoztak rá, hogy az új munkarend szerint végzik munkájukat. Ez jó a vállalatnak, és jó az egyénnek, hiszen hat nap munka után mindenkit három szabadnap illet meg, így kipihenhetik az egész hetes munka fáradalmait. — Hasonló szervezési változtatást szeretnénk elérni a vezeték-huzalgyártás területén, itt gondolom augusztusban tudjuk majd bevezetni az új munkarendet. Ennek a tőkés export szempontjából van igen nagy jelentősége. — A vállalatok egyre inkább rákényszerülnek a munka hatékonyságának javítására. Ez rendkívül széles területet ölel fel. — A nagyobb eredmények elérése érdekében folyamatosan korszerűsítjük a gyárban létező összes technológiát, gyártmány- és gyártásfejlesztési intézkedéseket dolgoztunk ki, fejlesztettük a termelésirányítást, a programozást. A műszaki intézkedések azonban önmagukban nem elegendőek, párosítani kellett őket különböző szervezési módosításokkal, hogy ily módon megvessük az alapját a veszteségforrások megszüntetésének. amely döntően befolyásolja a termelési költségek alakulását. A műszaki intézkedések mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk a vállalatnál végrehajtott munka- és üzemszervezésnek, a többgépes normarendszer szélesítésének, a teljesítménykövetelmények és ösztönzési formák korszerűsítésének, a temelési folyamatok módosításának. Ezek együttesen járultak hozzá eddigi eredményeink eléréséhez. Az első fél évben elért mintegy 110 millió forint nyereség fő forrása volt, hogy az év eleji bizonytalanság után sikerült számottevően növelni termelésünket, hogy kihasználtuk a tőkés piacokon kínálkozó lehetőségeket, s a termelési költségek csökkentése mellett tervszerű, jól átgondolt műszaki-gazdasági intézkedéseket léptettünk életbe. Végül, de nem utolsósorban az emberi tényező fontos szerepét húzom alá. Hiszen az alkotó, nemegyszer áldozatot is vállaló munkások, mérnökök és közgazdászok nélkül aligha tudnánk terveinket valóra váltani. Lovas Lajos LJj burgonyafajta Újfajta, úgynevezett salá- taburgonya színesíti a hét közepétől a Frutta-porta üzlethálózat árukínálatát. A Linzer Delikát nevet viselő burgonyából — amely a főzésnél .nem megy szét, kiválóan szeletelhető — a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet tavaly kísérletképpen kis mennyiséget .küldött a piacra, s ked* vező fogadtatás után belőle az idén már mintegy húsz vagonnyit takarítanak be. Első tételként, kétkilós csomagolásban, 25 mázsányit szállítottak a Skála vállalatának.