Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

1986. augusztus 22., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Á bodrogkeresztúriak ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) A megyei pártbizottság titkára ünnepi beszédét mondja — Mi, magyarok, naponta megérjük, amit alkotmá­nyunk és törvényeink ki­mondanak, szavatolnak. A közelmúltban egy nemzet­közi testület — az emberi jogi bizottság — is megálla­pította, hogy a Magyar Nép- köztársaságban tiszteletben tartják az alkotmányos és emberi jogokat. Mi nem azt akarjuk mondani ezzel, hogy minden paragrafus, minden esetben érvényesül a gya- korlaltban. Az élet gazda­gabb, mint bármely írott dokumentum. Azt akarjuk tehát mondani, hogy az al­kotmányba foglalt jogok biz­tosítottak, megsértésüket megtoroljuk, s megkövetel­jük minden állampolgáritól, hogy egyenlőként éljen a társadalomban és hagyjon másokat is egyenlőként élni társadalmunkban. Arra van szükség — mon­dotta ünnepi beszéde továb­bi részében dr. Kun László —, hogy miként asj aratás közügy, váljék közüggyé, mégpedig állandó közüggyé, napi tevékenység részévé a népgazdaságunk egészéért érzett felelősség. — Azt kell látnunk, hogy ahogyan évtizedekig a gaz­dasági fejlődés volt egész előrehaladásunk legfőbb fel- téltele, a mostani körülmé­nyek között is ugyanez a legfőbb feltétel, sőt, fonto­sabb minden korábbinál. Enél.kül társadalmi céljain­kat, célkitűzéseinket képte­lenek vagyunk megvalósíta­ni. A nehézségek közepette is bizakodóak vagyunk. És ezt nem „kincstári optimiz­mus” mondatja. Ennek a bi­zakodásnak a legfőbb alap­ját, további előrehaladá­sunk fontos biztosítékát az az egység jelenti, ami népünkben, nemzetünkben megvan. Amikor az embe­rek nagy felelősséggel tudo­másul veszik a nehézsége­ket, ugyanakkor a döntő többség kifejezi tenni aka­rását annak érdekében, hogy enyhüljenek közös gondja­ink. A közéleti fórumokon el­hangzott véleményekkel, a negatív jelenségek bírálatá­val kapcsolatban is kitapint­ható az egyet akarás, a job­bat akarás szándéka. A me­gyei pártbizottság titkára hozzátette: „Szembe kell néznünk egy nagy gyenge­ségünkkel. azzal, hogy mi­közben bíráljuk a negatív jelenségeket — azokat »a szomszéd vállalatnál« bírál­juk. Ha nálunk van ilyen, akkor elővesszük az »ob­jektív nehézségeket« és más körülményeket... A saját munkánkkal, önmagunkkal kapcsolatban nem tudjuk a máshol kifogásolt jelenségek következtetéseit levonni.” Végezetül a bodrogkeresz- túriakhoz, a társközségek la­kóihoz fordult szavaival dr. Kun László: — Nagy öröm számomra, számunkra, hogy ezen az ünnepen mintegy szimboli­zálva mindazt, amit az al­kotmány jelent a magyar nép számára, megnyithatjuk ezt a hosszú éveken át épült, nagyon szép Faluhá­zat. Kívánom Önöknek, hogy az itt folyó tevékenység já­ruljon hozzá ahhoz, hogy emberibb körülmények kö­zött, emberibb módon tudja­nak élni. Tudom, sok tár­sadalmi munka van ebben a Faluházban. Aki igazán sze­reti a hazáját, nemcsak ün­nepi szavakban mutatja ezt ki. hanem a mindennapi, hétköznapi tettekkel. Nagyo­kat mondani, vállalni köny- nyű. Sokkal nehezebb na­ponta megdolgozni* azért, hogy ez a haza virágozzék, eZ a nép virágozzék. A Faluház avatása, az új kenyér ünnepélyes átadása után színvonalas kultúrmű­sort láthattak az érdeklő­dők. (ténagy—laczó) i>< i L-■••••*->> ■: >*..■ ; ■ i Ili ' Uj kórházat avattak Mezőkövesden szágunk gazdasági ereje kö„­(Folytatás az 1. oldalról) dolgozóival, a létesítmény építőinek képviselőivel. Az egészségügyi miniszter bevezetőként utalt arra a megőrzendő, jó szokásra, mely szerint, nagyobb ünne­peink alkalmából új létesít­ményeket adunk át. Ily mó­don is emelve a rang ját ün­nepünknek, mellyel állam- alapítónkra, István királyra emlékezünk, megünnepeljük a kenyerünket és alkotmá­nyunkat. Államalapítónkról szólva elmondotta, hogy első kirá­lyunkról sokféle kép él az emberekben, részben az egy­ház, részben pedig a regő­sök által kialakított kép. Történelmi tény viszont min­denképpen az államalapítás. Igaz az is, hogy intelmeiből, tanításaiból, ma is sok min­den helytálló, megszívlelen­dő. Tisztán látta például, hogy akkor új rendre volt szükség, az új rendben szer­vezett munkának kell foly­nia. Ezen a napon ünnepeljük a kenyeret is. Külországok­ban eléggé furcsának tartják, hogy mi a kenyeret is ün­nepeljük. Nekünk ez nagyon is természetes, hiszen nálunk a kenyér kifejezésnek mély tartalma van, az élettel azo­nos. Itt, Mezőkövesden és környékén, ahol valamikor, nem is régi időkben, kemény summásmunkával tudták megkeresni a mindennapi kenyeret, bizonyára nagyon jól értik ezeket a gondolato­kat. Alkotmányunkat, az 1949- ben rögzített jogok, köteles­ségek gyűjteményét is most ünnepeljük. Ennek szellemé­ben gyakoroljuk a munká­hoz, a tanuláshoz, az egész­ségügyhöz stb. való jogain­kat. Ugyanakkor kötelessé­gekről is szól alkotmányunk, ezeknek a kötelességeknek és jogoknak magától értetődő­en összhangban kell lenniük. Különösen fontos szólni ezek­ről napjainkban, amikor or­tudottan évek óta nem a kí­vánatosként alakul. A továbbiakban egészség- ügyi ellátásunkról szólt. El­mondotta, hogy az ország mintegy 100 ezer kórházi ágyát számszerűleg már nem is kell gyarapítani, inkább a meglevők eredményesebb hasznosítása a tennivaló. Mostanra a megyék egész­ségügyi ellátásának színvo­nala nagyjából kiegyenlítő­dött. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés nem volt egyenletes, történelmi hátrányokat, igaz­ságtalanságokat is pótolni kellett. Itt, Borsodban egy­értelműen látszik a jól ál gondolt egészségügyi fejlesz­tési koncepció megvalósítása. A Zsóriban nagyon is érde­mes volt létrehozni a reu- malkórházat, hiszen ehhez itt a kitűnő adottságú gyógyvíz. A Zsóri felzárkózhat Hévíz, Harkány, a neves gyógyhe­lyek mögé. Különösen szük­ség van erre a kórházra, mivel a mozgásszervi beteg­ségekről hazánkban sajnos mint népbetegségről beszél­hetünk. Igaz, köze van ehhez egy szerencsés jelenségnek is, nevezetesen az életkor meg­hosszabbodásának, márpedig idős korban nagyobb az ízü­letek kopása. Befejezésül azt kívánta, hogy az itt gyógyulok minél előbb térhessenek meg saját környezetükbe, családjukba. Ezt követően a miniszter kitüntetéseket adott át. Az egészségügyi miniszter Ki­váló Munkáért kitüntetését vette át Heiszmann Mihály, a BÁÉV művezetője, Hor­váth Endréné, a (kövesdi kórház-rendelőintézet gazda­sági igazgatóhelyettese, dr. Széman Sándor, a megyei kórház rehabilitációs osztály- vezető főorvosa. Miniszteri dicséretben részesült: Csom­bor Pál, a kövesdi kórház­rendelő műszaki előadója, Kiss József, a kövesdi kór­ház-rendelő dolgozója, Mé­száros Károly, a BÁÉV szak­munkása. Tanácsi jutalom­ban részesült dr. Zelei Bor­bála, a kövesdi kórház-ren­delő igazgatója. A megye egészségügyi hír­közlésének kiépítésében vég­zett munkájáért a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta meg Fehér Csaba, a megyei polgári védelmi parancsnok­ság alezredese, miniszteri di­cséretet kapott Bállá László, a megyei polgári védelmi pa­rancsnokság főtörzsőrmeste­re, jutalomban részesült Ko- leszár András, a megyei pol­gári védelmi parancsnokság főtörzsőrmestere. Az ünnepség további részé­ben Herkely György, Kövesd tanácselnöke jelképesen át­vette a kórházat, megkülön­böztetett figyelmet ígérve en­nek gondozására, ellátására. Ezután a miniszter megszeg­te az új kenyeret, majd a vendégek megtekintették Me­zőkövesd új létesítményét. Priska—Csákó Az új reumakórház homlokzati része fi miskolciak a Csanyikban ünnepeltek- (Folytatás az 1. oldalról) egyaránt. A város nagyüze­meinek — LKM, Digép, Bor­sod Volán — sátraiban kora reggeltől várták a dolgozó­kat. A gyerekek válogathat­tak a jobbnál jobb program­ban, hiszen az érdekes sport- bemutatókon kívül a szabad­téri gyermekfoglalkozások is — a repülőkészítés, gyöngy­fűzés, valamint a bábkészí­tés — csábítottak. Akadt, aki a népművészeti vásár kí­nálataival ismerkedett, má­sok aznapi ebédjüket készí­tették el; tűz felett kavar- gatták, fűszerezték, mondván ez lesz a legfinomabb falat. Képek és szöveg: Fojtán László A játszóházban a „repülőkészités” csinjára-binjára tanították a legkisebbeket Ételben-italban nem volt hiány Á Hegyaljától Ózdig Sárospatakon, a városi ta­nács dísztermében köszön­tötték augusztus 19-én alkot­mányunk ünnepét. Az össze­jövetelen Tarhos Ferenc, a Sárospataki Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja tartott ünnepi beszé­det, amelyet követően zenés kultúrműsorral fejeződött be a Bodrog-parti városlakók augusztus 20-át méltató ün­nepsége. A városkörnyéken élők ugyancsak augusztus 19- én emlékeztek meg jeles na­punkról. Sátoraljaújhelyen az idén az Elzett Gyárban rendezték meg az augusztus 20-i köz­ponti ünnepséget, egybeköt­ve a gyár létének 25. évfor­dulójával. Az ünnepség szó­noka Fleskó László, a Sátor­aljaújhelyi Városi Tanács el­nökhelyettese volt. A talál­kozó a Hegyalja Gyermek- tánccsoport műsorával feje­ződött be. Szerencsen és környékén ugyancsak augusztus 19-én tartották meg az ünnepsége­ket. Ez alkalomból a Rákó­czi-vár színháztermében Cza- bó Béla, a Szerencsi Lenin Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke emlékezett meg az államalapítás, az al­kotmány, valamint az új ke­nyér ünnepéről. A vendége­ket ezen a napon a kassai fúvószenekar térzenével in­vitálta a találkozóra. Megya- szón az ünnep tiszteletére községi könyvtárat, Prügyön pedig általános iskolát adtak át. Özdon augusztus 20-án, egész napos ünnepséggel kö­szöntötték alkotmányunk ün­nepét. Délelőtt a városi kul- túrparkban felavatták Gáti Gábornak „Sellő” című szob­rát. Az avatáson Tóth János, az Ózd Városi Tanács elnök- helyettese mondott köszön­tőt. A délelőtti program a bá­nyászszakszervezetek művé­szeti csoportjainak műsorá­val, majd a majorettek fel­vonulásával kezdődött. Az új kenyeret a Putnoki Egyetér­tés Termelőszövetkezet fia­taljai adták át jelképesen az Ózdi Kohászati Üzemek ifjú dolgozóinak. Délután a Fla­mingó Együttes muzsikájá­nak kíséretében sorsolták a tombolát, amelynek értékes nyereménye volt a színes te­levízió. Ezen a napon feje­ződött be a nyári diákcent­rum többhetes rendezvény- sorozata, amelyet Major Já­nos, a KISZ Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságá­nak első titkára zárt be. Az egész napos ünnepi program a késő esti órákig tartott. Kazincbarcikán „Hívunk, várunk mindenkit!” elneve­zéssel szervezte meg augusz­tus 20-án, az alkotmánynapi ünnepséget az MHSZ városi vezetősége, az Egressy Béni Művelődési Központ és a HNF városi bizottsága. Dél­előtt 10 órától a csónakázó­tavon és környékén a model­lezők bemutatójában gyö­nyörködhettek a helybéliek, miközben a Domus Áruház mögötti parkolóban mérkőz­tek az autós ügyességi ver­seny résztvevői. Este 6 óra­kor „Zene — dal — tánc” címmel kezdődött a Fő téren a kultúrműsor, amelynek ke­retében citerazenekar. népi táncosok, népi együttesek szórakoztatták a közönséget. A kazincbarcikai ünnepség utcabállal fejeződött be.

Next

/
Thumbnails
Contents