Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. augusztus 18., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAC 5 Jól működik a „kispiac”, amit a józan belátás engedélyezett a lakótelepek közelében, a városi csomópontok tájékán. Ismeretes az a rendelkezés, amely lehetővé tette, hogy a közvetlen termelők, a kijelölt helyeken kínálhatják portékáikat, mezőgazdasági termelvényei- ket. Gondos tanácsi szervek néhol külön asztalokat is elhelyeztek számukra, az eladókat pedig kötelezték a környezet tisztántartására. A kistermelők, főként az úgynevezett „hobbisok” hozzák ide áruikat, mindenféle fogyasztói feleslegeiket, fóliasátrak alatt termett korai retket, paradicsomot, uborkát, névnapra, ünneoi évfordulókra időzített virágot, az első „szárazföldi” újburgonyát, borsót, zöldbabot, majd gyümölcsöt — cseresznyét, meggyet, barackot — sorban, ahogyan a kis birtokon, a kertekben megterem. Nincs az a bolt, amelyik ilyen választékot tudna nyújtani kertészeti termékekből a munkából hazasiető háziasszonyoknak, az árakat gondosan mérlegelő, a filléreket is beosztani kényszerülő nyugdíjasnak. Nincs az a finom barométer, amelyik érzékenyebben reagálna az időjárás változásaira, hóra, fagyra, jókor jött esőre, korai szárazságra, jégverésre, különleges természeti csapásokra, mint a termelői piac, s ennek kicsiny változata, a városi kispiac. Az állandó árusok és vevők egy része már személyes jóismerősként üdvözli egymást. A termelő eleget tesz az alkalmi rendelésnek — holnapra hozzon friss tojást, eltenni való gyümölcsöt, vagy most felásott tormát a kovászos uborkához —, de megbeszélik a befőzés legjobb módszereit is. Mert kiderült — minden tévhittel ellentétben —, hogy a paneles házak szekrényeiben, erkélyre nyíló kamráiban is eláll a csavaros tetővel lezárt üvegben eltett befőtt és savanyúság is, akár a jövő év nyaráig. Ez mégis csak olcsóbb, mint a gyári portéka, a saját ízlést is jobban kielégíti, meg azután egyfajta takarékosság a téli hóVárosi kispiac napokra. Nem csoda, hogy egyre többen vállalkoznak rá, előbb csak kísérleti alapon, majd évről évre nagyobb szakszerűséggel, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Van bizonyos társadalom- lélektani haszna is az emberek ilyenféle közvetlen találkozásának, az árak alakulásában ugyan ellentétes, de egyébként mégis meglevő érdekazonosságának. Nem hiszem, hogy volt valaha is az országban akkora érdeklődés a városi lakosság, az alkalmazotti, értelmiségi réteg vagy akár a munkásosztály részéről a mezőgazdasági termelés, s az ehhez kötődő különböző időjárási és egyéb tényezők — például technikai, biológiai eljárások, eszközellátottság stb. — iránt, mint napjainkban. Elmondhatjuk. hogy alig van olyan család hazánkban, amelyiknek ne lenne valamiféle kapcsolata a fentiekkel, ne volna közvetlen vagy közvetett tájékozottsága a kiskert hasznosításáról, a föld termőerejét fokozó módszerekről. Ezzel együtt az is tudatosult, hogy a kistermelői munka nem valamiféle tőkés körülményeket újraélesztő tevékenység, hanem az ország ellátásának nélkülözhetetlen — a szocialista szektorhoz igazodó, hozzá kötődő, divatos szóval: integrált — vagyis szerves része. Amint a statisztika is kimutatja, a burgonya- és zöldségféléknek csaknem kétharmada, a gyümölcsmennyiség 64 százaléka innen származik. A kistermelés aránya például a sertéstenyésztésben meghaladja az 58 százalékot, s a baromfi- állomány 43 százaléka szintén itt található. Miközben számos terméknek, munka- igényes növénynek szinte kizárólagos előállítója a háztáji és kisegítő gazdaság. Példák sokaságát lehetne felhozni ennek a központi beruházást nem igénylő „szektornak” a fontosságára, amely mind azt igazolja, högy megérdemli a fokozott figyelmet és gondoskodást. A kistermeléssel való törődés — számos jó példa van erre — a termelőszövetkezet, a nagyüzem számára is hasznot hajtó befektetés. Az elhanyagolása — egy-egy értékesítési, felvásárlási kihagyás, melléfogás élesen megmutatta ezt — jelentős kárt okozhat a népgazdaságnak. Azt hiszem, hogy azon is túl vagyunk már, amikor a városi ember irigyelte a paraszti jövedelmet, hiszen látja, érzékeli, hogy amö- gött mennyi munka, vesződ- ség áll. S maga is tapasztalhatja, hogy a termelési költségeket öntözés, permetezés, piacra fuvarozás, a munkaidőt nem is számolva — olykor alig fedezik az elért bevételek. Miközben a támogatás hiánya vagy elégtelensége egyes ágazatokban visszafejlődést is okozott. Mindezt — külön közgazda- sági, tudományos tanácskozás nélkül is — jól lehet lemérni, akár analizálni is a piaci standokon, s a vélemények megbízható forrása felől aligha lehet kétsége bárkinek. Külföldi vendégek olykor elismeréssel állapítják meg, hogy hazánkban alig van nyoma a hiánygazdálkodásnak, az élelmiszerpiac legalábbis bőségről tanúskodik. Panaszra ne nyíljon ilyenkor a szánk, hiszen örömmel nyugtázzuk ezt mi magunk is. Bár néha dünnyö- günk az árak primőr időszak utáni süllyedésének lassúsága vagy csekély mértéke miatt, de tudjuk, hogy volt, s lehet ennél magasabb ár is. Ahogy a piacon hallottam: csak rosszabb ne legyen! F. Tóth Pál Jeles napok Bár sorozatunk mottójával ellentétben, e név viselőinek névünnepéhez nem fűződik semmiféle állandósult hiedelem, szokás, Ilona mégis azon rangos nevek sorába sorolható, amelyeknek — hagyomány ide, hiedelem oda — dukál a jeles nap elismerés. Az első Ilona az ógörög mondavilág egyik legnépszerűbb alakja, Helena, a világszép spártai királyasszony volt. Minden bizonnyal közismert a híres história az istennők vetélkedéséről, akik közül az aranyalma — Pá- risz, a daliás trójai királyfi jóvoltából — a szerelem és szépség istenasszonyának, Aphroditének jutott. Mi tagadás, Párisz ítéletét nem egészen elfogulatlanul hozta meg. Aphrodité ugyanis hálából megszerezte neki a föld legszebb asszonyának, az előbb említett Helénának a szerelmét. Ám ez a szerelmi kaland kirobbantotta a 10 évig tartó görög—trójai háborút, hiszen Helena Mene- laosz spártai király törvényes felesége volt. Az Ilona név viselői azonban nem e mondabeli Helena emlékezetére ünnepük névnapjukat augusztus 18- án. Ez a nap egy másik Ilona, mégpedig a kereszténység által számon tartott Szent Ilona császárné emléknapja. Ez a másik Helena Nagy Konstantin császár édesanyja. Egyszerű családból származott, valamikor a 3. szá„Ax olyan »«pot. malrtot émáew* hiedelem *o$y írekéi fölödül. Jak« ILONA zad közepe táján született a mai jugoszláviai Nis város környékén. Szülőhelyén ismerkedett meg — mint korcsmái felszolgálólány — a római hadsereg egyik fiatal tisztjével, Constantiussal, aki — ha nem is hivatalosan — feleségül vette. Frigyükből fiúgyermek született, Constantinus, a történelem- könyvekből Nagy Konstantin néven közismert híres római császár. Apja — az egykori fiatal római tiszt — később a római hadak fővezére lett, majd Diocletianus császár idején előbb a birodalom egy részének, úgynevezett negyedes fejedelme, majd később a nyugati birodalom uralkodója. Ekkorra azonban már elhagyta Helénát s más nőt vett feleségül. Ám fia nem feledkezett meg anyjáról ! Amikor örökölte a császári trónt, anyját maga mellé vette, császárnőnek nevezte ki. Ilona császárnő az idő tájt, hogy fia 313-ban kiadta a híres milánói rendeletét a keresztény vallás szabad gyakorlásáról, maga is megke- resztelkedett, s élete végéig buzgón gyakorolta vallását. Nevéhez sok hagyomány fűződik, közülük legismertebb a szent kereszt megtalálásának históriája: Amikor a Golgotán — Jézus keresztre feszítésének helyén — lerombolták az oda épített pogány templomot, három keresztet találtak. Nem tudták eldönteni, napnak n«v*i!k." hogy közülük melyik Jézus keresztje. Ekkor Szent Ilona azt javasolta: érintsék mindhármat egy-egy beteghez, s amelyiktől meggyógyul a beteg, az a keresett kereszt. Így is történt — tartja a fáma. Ilona valószínűleg 330 körül halt meg Nicomedia városában. Holttestét fia Rómába vitette. Palotájának nagytermét (ahol anyja lakott) templommá alakította át. Állítólag ennek az ősi templomnak helyén áll a Santa Close in Gerusalemme bazilika, a hét római főtemplom egyike. Hazánkban az Ilona név először a királyi családban honosodott meg. Így hívták a XI. században I. Béla lányát, a XII. században pedig Vak Béla feleségét. S hogy lett Ilona Helénából? Az első Árpád-házi Ilona anyja lengyel származású volt, s köztudott, hogy a Helena név szláv formája Jelena. Ebből lett Jelona módosuláson át Ilona. A XVI. században Gergei Albert ültette át olaszból magyarba az Árgirus királyfi és Tündér Ilona históriáját. E történet sikere is szerepet játszott az Ilona név elterjedésében, abban, hogy nálunk a Kosztolányi által oly szépen megénekelt „lankatag angyalok aléló sikolya” az egyik legkedveltebb női névvé vált. Hajdú Imre Kihasználatlan komp Ároktőnél Az út végleg megszakad? Megyénk déli részén, Ároktőn járva, egy útkereszteződésben két jelzőtábla mutatja, hogy a tiszacsegei rév jobbra, míg az ároktői balra kanyarodva közelíthető meg. Az előbbit sokan ismerik és veszik igénybe, hiszen ezen az úton rövid idő alatt el lehet jutni a Hortobágy védett északi területeire. De vajon hová jutunk, ha a másikon kelünk át a Tiszán? Herczeg Barnabástól, Ároktő tanácselnökétől tudom, hogy a folyó másik partján mezőgazdasági területek, zártkertek terülnek el. Éppen ezért a komp elsősorban gazdasági jellegű. Valamikor óriási jelentősége volt, ám ezt napjainkra elvesztette. Csupán a helyi termelőszövetkezet és az erdészet miatt tartják fenn, nem kis költséggel. A zártkertek tulajdonosai, akik egyénileg gazdálkodnak, csónakkal kelnek át a túlsó partra. Erre leggyakrabban szüret idején kerül sor, és a néhány kosár szőlőt, gyümölcsöt a ladikban is át tudják hozni Ároktőre. A komp pedig áll kikötve a part mellett, és tehetetlenül himbálózik a vízen. Pedig jó állapotban van, máshol sokkal rosszabbak is közlekednek. A két révész közül ma Mészáros Zoltán van szolgálatban. — Unalmasan telnek itt a napok, mert nincs forgalom — mondja. — Ebben az évben a komppal még nem keltem át a folyón, csak a csónakkal közlekedünk. Az itt élő emberek igényeit ez teljesen kielégíti. Mezőgazdasági vontató, vagy más jármű pedig nem jött erre. A Tisza által kettészelt utat a komp összekötné. Ám ha nincs, aki erre közlekedne, akkor feleslegesen vesztegel a folyó partjánál. Ezekről a gondokról tud Kriston Endre, a megyei tanács közlekedési . osztályának főelőadója is: — Tavasszal volt egy megbeszélés a komp sorsáról. Akkor az erdészet és a termelőszövetkezet bejelentette: szüksége van rá a túlsó parton lévő területei miatt. A felvett jegyzőkönyv szerint novemberben újra megvizsgáljuk az itteni forgalmat. Amennyiben a komp továbbra is kihasználatlan lesz, megszüntetjük az ároktői révet. A 800-900 ezer forint értékű, jó állapotban lévő vízi járművet pedig olyan területre visszük, ahol nagyobb szükség van rá. P. Zs. ZfiS Evekkel ezelőtt örömmel fogadtuk valamennyien a miskolci Centrum Áruház megépítésének hírét, majd átadását. Végre egy korszerű üzletház, amelyben mindent egy helyen lehet megvásárolni. Még nagyobb örömmel fogadtuk azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel Időről időre meglepték az érkezőket. A gyerekek kedvükre lovagolhattak a földszinti játékszeren, miközben az anyuka ugyancsak kedvére válogathatott a portékák között. Nagyszerű ötlet volt annak az automata fényképező berendezésnek a beszerzése is, amely gyorsaságával sok-sok útlevélre, személyiigazolvány- cserére váró ügyfél utánjárását könnyítette meg. S milyen jó szolgálatot tett az idősebb, fájós lábú nemzedéknek a mozgólépcső! A vásárlást befejezőknek kimondottan jólesett a földszinti automata üdítőital-kínálata. Az évek teltek-múltak, az egykoron újdonságnak számító berendezések pedig újabb meglepetést tartogattak: elromlottak!... A szolgáltatások száma szép lassan csökkent. A méteráruosztályról például „eltűnt” a hölgy, aki ötletekkel látta el a varrni vágyókat, sőt a kész ruhákon igazítást vállalt. Igaz, az árubőség — amely végeredményben a Centrum Áruház „főhivatása” — ma is elmondható. Ám a soksok felirat, amely manapság a Centrumba érkezőket fogadja, riasztó, fme néhány: „Nem működik!” — az automata, „Az MKV- vonaljegy-árusítás szünetel!”, „Információ zárva!”, a „Fénykép 3 perc alatt” mellett pedig már elmaradhatatlan az „Elnézést kérünk, nem működik!” A mozgólépcső tökéletesen átalakult állóvá. Már fel sem tűnik. Annyira megszoktuk bénaságát. Elnézést kér tehát a Centrum Áruház. Sorozatban, hosz- szú ideje. De meddig még?!... (monos) rr íöjöjJ iíü?.o íc'im Ój'IÖJ [■obex
