Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. július 12., szombat Vendégszerető nép a magyar, szoktuk mondani, s az állítás igazságát most nincs is szándékunkban megkérdőjelezni, bár az utóbbi évek statisztikája mintha valamelyes csökkenését jelezné hazánk idegenforgalmának. (Egy egészen friss információ szerint az elmúlt öt hónap mérlege 25 százalékkal alacsonyabb az előző év ugyanezen időszakához képest. (Mindamellett fölösleges bizonygatni, hogy az országnak alig akad olyan térsége, ahol ne volna turistacsalogató látványosság, s már azt is közhelyszerűen emlegetjük, kis hazánknak milyen nagy szüksége van a belföldi és nemzetközi turizmusból származó bevételekre. A jó vendéglátó azonban holtig tanul, tekerhetjük ki a közmondást, mintegy alátámasztandó az értesülést, miszerint az 1986—87-es tanévben a Dolgozók Idegen- forgalmi Szakközépiskolájának a beindulásával új képzési forma veszi kezdetét az idegenforgalomban. A Belkereskedelmi Továbbképző Intézet nemrégiben tartott sajtótájékoztatóján e tényt legfőképpen azzal indokolták: a növekvő feladatok egyre magasabb követelmények elé állítják az idegen- forgalomban dolgozókat. Az érintett vállalatok tehát joggal törekednek a szakképzett munkaerő foglalkoztatására. (Megint csak más kérdés, és igazán nem köteke- désképpen emlegetjük fel, amit a sajtótájékoztatón többen is felhoztak: ezen a területen is jócskán dolgozgatnak olyanok, akiknek a viselkedési hiányosságait, emberi hozzá nem értését semmilyen nyelvtudás és „gyorstalpaló” iskola nem pótolhatja.) Mindinkább meghatározóvá válik az emberi tényezők jelentősége, a dolgozók általános kulturáltsága és persze szakmai felkészültsége. Mostanig különösen nehezítette a helyzetet, hogy az ágazaton belül az idegenforgalomban a legalacsonyabb — s ez különösen a vendégekkel közvetlenül foglalkozó ügyintézőknél a szembetűnő — a munkakörök betöltéséhez előírt szak- képesítéssel rendelkezők aránya. Ezt a képesítést — mivel hazánkban eddig speciális idegenforgalmi középiskola nem működött — tanfolyamon lehetett megszerezni. Nos, az érvényben lévő rendeletek a jövőben is elfogadják a vendéglátóipari szakközépiskalában szerzett bizonyítványt, vitatható azonban az itt végzetteknek a turizmus sajátos területein hasznosítható felkészültsége, szakmai gyakorlatot pedig alig szereznek a tanulmányaik során. Mindezeket figyelembe véve vált szükségessé — és valósult meg a Művelődési Minisztérium egyetértésével — az ágazati szakközépiskolai profil bővítése, s ezáltal egy új iskolatípus, az idegenforgalmi szakközépiskola létrehozása. A képzést a munka- viszonyban álló, érettségizett dolgozók számára vezetik be ez év szeptemberétől. A képzés céljáról röviden csak annyit: az idegenforgalmi és szálloda vállalatok, valamint szövetkezetek, utazási irodák és idegenforgalmi hivatalok, illetve egyéb, a turizmusban valamilyen módon közreműködő szervek számára szakemberek kibocsátása. A sajtótájékoztatón is elhangzott: a BTI kínálata, lehetősége remélhetőleg eljut azokhoz a kis cégekhez is (téeszek, állami gazdaságok, vállalatok stb.), amelyek nem fő profilként ugyan, de a tapasztalatok szerint gyümölcsöző módon foglalkoznak az idegenforgalommal. A tantárgyrendszerben — sok más egyéb mellett — igen nagy hangsúlyt kap a nyelvismeret, a kötelező érettségi vizsgatárgyak között szerepel. (Ezzel kapcsolatosan ismét egy zárójeles megjegyzés — egy hotelportás, aki majd itt szerez „papírt”, remélhetőleg nemcsak az éjszakai mulatók nyitva tartási rendjéről tud felvilágosítást adni, hanem az adott város kulturális programjairól is.) Az iskola képzési ideje egyébként két év, s az oktatás a jelenleg kijelölt három helyen, Budapesten, Sopronban és Keszthelyen, levelező formában történik. (Az ígéret szerint egy újabb iskola várományosa Heves megye, pontosabban Eger lesz.) Sikeres felvételik esetén (augusztus 22-ig lehet jelentkezni !) az első két évben ösz- szesen 160 idegenforgalmi szakembert képeznek Magyarországon. ' K. G. Üj képzési forma az idegenforgalomban .ai .\i:; ÍXfi -ÍÍ9JX' -nji; Buda visszavívása 1686-ban Buda visszafoglalása, mondhatjuk, Bécs ostromával kezdődött. A Habsburg-biro- dalom és a keresztény Nyugat 1541 óta tűrte, hogy Magyarország büszke fővárosának tornyain lófarkas lobogó lengjen. Hisz’ ez végül is jórészt a magyarok baja volt. De amikor 1683-ban Kara Musztafa seregei kis híján megvalósították a török politika nagy célját, és majdhogynem elfoglalták Bécset, akkor igen hamar létrejött a Szent Liga, a török birodalom végvidékét jelentő országunk felszabadítására. Buda visszavívása természetesen jeles napja történelmünknek, de ugyanakkor fölöttébb összetett esemény. Egyrészt azért', mert nem nekünk foglalták vissza Budát, és nem is miattunk: a magyarokat épphogy csak odaengedték meghalni a Liga Lotharingiai Károly és Bá- deni Lajos vezette seregei mellé. Benczúr Gyula híres képén az akkori hadvezérek és főtisztek mindenike mégtalálható, azok is, akik később Rákóczi hívei lettek (Bottyán János), és az is, aki főként a későbbi harcokban tűnt ki (Savoyai Jenő). Két olyan katona, aki 1703 után könnyen szembekerülhetett volna egymással, ha a híres Prinz Eugent nem a franciák frontjára küldi a parancs; ő ugyanis, mint a magyarországi harcok szakértője, először Rákóczi ellen kívánt indúlni ... A Budát ostromlók közül sokan alig két évtized múltán, egymás ellen fordították a fegyvert. Másrészt ne felejtsük el, hogy Buda visszavívása egyben a város pusztulását is jelentette. Számos, a török uralom idején elhanyagolt, de azért meglevő középkori műemlékünk ekkor semmisült meg. A Benczúr képén szintén látható költő-katona, Koháry István írta annak idején egy Szulejmán nagyvezér elhagyja Magyarországot 1686 novemberében. (Korabeli röplap ismeretlen német mestertől - rézkarc). levelében, hogy „az fölső város, azon szerint Mátyás király vára is éppen mind elromlott és összeégett”. A sereg német, olasz, spanyol tagjait ez nem nagyon érdekelte, inkább a szabad rablásból adódó előnyökkel, a polgári lakosság irtásával és fogságba hurcolásával törődtek. Mai történelemszemléletünk bonyolultabban látja a dolgokat, mint az 1936-os, amelyet Obmann Béla szárnyas-keresztes angyala tükröz ; a Bécsi kapu mellett Buda v.isszavívói hősök voltak, de nem angyalok. Viszont a történelmi kérdések kibogozása nem az évfordulókra emlékező kiállítások feladata. Épp ezért a negyven közős magángyűjtemény anyagából válogató Bánkúti Imre, és számos társa, igen helyesen tette, hogy a történelmi esemény bemutatása köré egy nagyívű művelődés- történeti körképet épített fel. Amit a Budavári Palota déli szárnyában látunk, annak a „Magyarország a XVII— XVIM. században” címet is adhatnánk. Festmények és metszetek, céhládák és pecsétek, térképek és emlékérmek tükrözik a barokk világ szemléletmódját, meg — több-kevesebb pontossággal — a város és a vár történetét. És természetesen láthatunk fegyvereket is, magyarokat, törököket egyaránt, még sisakká alakított főpapi kalapot is. 'Elgondolkodtató, mennyi leleményt, szerkesztő és díszítő fantáziát fektettek készítőik egy-egy markolatvédő kidolgozásába vagy egy pisztoly nyelének gyöngyház-ornamentikájába. Putnok legszebb középületeinek egyike az a kastély, amelyet a Serényi család építtetett a XIX. század közepén. Történelmi romokon, a régi putnoki vár helyén áll a klasszicista stílusú épület. A-gyönyörű építmény története nem annyira érdekes, mint a vár múltja, amelynek alapjait Putnoky Rajnold rakta le még a XV. század elején. Sokáig megerősített várkastélyként használták. Lassan készült, szinte évről évre építettek hozzá valamit, erősítgették, magasították. Nem hegyre, vagy dombra épült, tehát stratégiai jelentősége sem volt, mégis az 1559-es országgyűlés már megemlíti, mint az ország védelmi rendszerének részét, egy 1578-ban megjelent törvény pedig véghelynek minősíti. Jobb híján a putnoki várkastély azokban az esztendőkben az északi vidék egyik legfontosabb erődítménye, a török támadásokkal szemben. Sok gyenge pontját már az első török csapatok fölfedezik, így hamarosan idegen kézre kerül. Később az is kiderül, hogy nemcsak elfoglalni könnyű, hanem visz- szafoglalni is, így azután 1588-tól közel másfélszáz esztendeig gyakran változik a vár gazdája. Feldúlták a törökök, hajdúk prédálták, császári katonák fosztogatták, erdélyi bujdosók pusztították. A vár lakói mellett a környéken élők is sokat szenvedtek ezekben az idők- *ben. A XVII. század közepén az egyik lőportorony felrobbant, amit Or.lay András kapitány még helyreállíttat, de pusztulása megállíthatatlan, és a szatmári béke után már nem szerepel a várak között. A Serényi család a múlt század elején választotta székhelyéül Putnokot, amely áldásos elhatározásnak bizonyult a település későbbi fejlődését tekintve. A Serényi fiúk kiemelkedtek a kor földesúri átlagából, s külöA míves munka sem időtálló. Pénzt és szakértelmet igényel majd helyreállitása. nősen László volt igen tettre- kész és modern gondolkodású. Maradandó alkotásai közül az ő nevéhez fűződik a kastély megépítése, a Nemzeti Kaszinó létrehozása, és a putnoki malomipar alapjainak lerakása. A felszabadulást követően a kastélyban hadi rokkan lakat helyeztek el, majd fogyatékos gyerekek kerültek az épületbe. Ma szociális foglalkoztatóként működik. Hogy ennek a célnak is meddig felel meg, az attól függ, hogy mikor fognak hozzá a teljes felújításához. Az eddig végzett toldozgatás-foltozgatás csak ideig-óráig enyhítette az egyre súlyosabbá váló gondokat, amelyeket a kastélyról készült fényképek is bizonyítanak. Ez év elejétől a helyi tanácsnak kell fenntartania az épületet. Sok jóval ez sem biztat, mivel ebben U tervidőszakban mindössze rhás- fél millió forint áll majd rendelkezésre ilyen célra'. Az összeg nagyságából ítélve, legfeljebb az épület és a hozzá tartozó park körülkerítését tudja elvégezni tanács. A komoly szakértelmet igénylő, külső és belső i felújításokra már nem marad pénz, pedig minél1 tóvább halasztódik a teljes rekonstrukció, annál kisebb a valószínűsége, hogy erre valaha is sor kerül majd. — fónagy — Fotó: Fojtán László Az épület homlokzatára is ráférne a teljes rekonstrukció. Eger ostroma - Füzérradványban Csupa izgalommal telt el a nap, csak az esti várostromon járt a gondolatuk. A fiúk székekből, lócákból, fatönkökből felépítették Eger „várát”. A lányok a tábor konyhájából elkérték a legnagyobb fazekakat a forró „szurok” kizúdítására. Egyszóval mindent megtettek, hogy mennél „korhűbben” játszhassák el Eger ostromát, bizonyítandó, hogy nem hiába olvasótáborban vannak, minden részletében ismerik Gárdonyi Géza nekik oly kedves regényét. Persze, a tábor lakóit két csoportra kellett osztani. Az egyikbe Dobó István és várvédő katonái, a másikba a várat gőgösen juhakolnak lekicsinylő törökök tartoztak. Ez utóbbiak — tisztes távolban a vártól — dívánt, haditanácsot tartottak, majd megadásra szólították fel az egrieket. Minden a regényből megismert „haditaktika” szerint történt. Nem hiányzott a sokada- lomból Sebők deák, azaz Tinódi Lantos Sebestyén sem, aki lantpengetés kíséretében előadott néhány strófát az Egervár viadalárúi c. verses krónikájából. Ugyanis zenéhez értő pajtások is voltak a táborban, akik — a várostrom szüneteiben — síppal, dobbal, pengetős és fúvós hangszereikkel „hamisítatlan” muzulmán hangulatot tudtak teremteni az ostromhoz erőt gyűjtő „janicsárok” között. Mindez az 532 méter magas Korom-hegy tövében, a gyönyörű füzérradványi arborétum mellett levő úttörőtáborban zajlott le. A sárospataki városi könyvtár által szervezett olvasótábor diákjai rendezték saját maguk és az ott üdülő 150 pajtás szórakoztatására. Egyszersmind bizonyítva, hogy a Halász Magdolna könyvtárvezető, Matiszné Sípos Ilona és Dió- si Istvánná tanár néni áital tartott foglalkozásokon — a kellemes kirándulásokon szerzett felejthetetlenül kedves élményeken kívül — az olvasás szépségét, örömét, hasznosságát is megízlelték. <h. j.)
