Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986. július 12., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Az oktatás hatékonyságának mérése nehéz, bonyolult feladat. E munka eredménye nem a folyamatban, illetve annak befejezésekor jelentkezik elsősorban, hanem később a gyakorlati életben. A reális kép megalkotásához, 10 oktatótól és számos hallgatótól kértünk a marxista— leninista esti egyetemen véleményt. Olyan hallgatóktól, akik az általános vagy politikai gazdaságtan szakosítót elvégezték. Ezek tapasztalatait összegeztük.

Elöljáróban:

1. Az oktatás eredményessége elválaszthatatlan a valóságban végbemenő változásoktól. A gyakorlat ellentmondásossága a tudatban, a gondolkodásban is ellentmondásosan tükröződik.

2. A gazdaságban végbemenő változások az oktatással szembeni követelményeket is megnövelték. Határozottabb igény, hogy az óktatás biztosítson teret a nyílt politizálásnak, az érdekek ütköztetésének. Fokozottan jelentkezik, hogy a propaganda adjon választ az embereket foglalkoztató kérdésekre, járuljon hozzá a párt vezető szerepének, tömeg- kapcsolatainak erősítéséhez.

3. A politikai gazdaságtan oktatás nem vállalkozhat arra, hogy a gyakorlatban felmerülő minden kérdésre választ adjon, de alapvető feladatunknak tartjuk a gazdálkodás tudati feltételeinek javítását, a gondolkodásmódjának fejlesztését.

A . gazdaságpolitikai propaganda hatékonysága méré- sé'fté'ifo szempontot értéit!, )í%e}3lÍ!Í#Íjjé alkalmas a politikai 'gazdaságtan, illetve a gazdaságpolitikai oktatás a gyakorlatban felmerülő kérdép^K megválaszolására ? (RJtuyetti az elmélet és a gya- lát,,kapcsólata az oktatásban?)

T”"^?z™“akiatásban szerzett ismeret elegendő alapot ad-é az új kérdések megválaszolásához? Kapcsolhatók-e?

3. A tanultak alapján ké- pesek-e meggyőző munkát végezni ?

A kérdésekre igen differenciált képet kaptunk. Az általános tagozatot végzettek inkább elméleti alapot kapnak, amely — általában — felkelti azt az igényt, ráébrednek, hogy a felmerülő kérdésekre a válaszokat csak képzéssel, további ismeretek megszerzésével adhatják meg. Igényként fogalmazódik meg, hogy az oktatás minél szorosabb kapcsolatban legyen a „ma” gyakorlatával, problémáival, jobban segítse elő a hallgatók napi, vállalati tevékenységét.

A szakosítót, illetve továbbképző tanfolyamot végzett (végző) hallgatók egyértelműen pozitívan ítélik meg az oktatást. Ügy vélekednek, hogy az oktatás elősegítette gazdasági ismereteik jelentői bővítését, a szemlélet változását. A politikai gazdaságtan elmélete a gyakorlati életben való jobb eligazodáshoz hozzájárult, a gazdasági körülmények mérlegelését, az érdekek felismerését, a felelősségteljesebb véleményalkotást segítette elő. így reálisabban értékelik a népgazdaság helyzetét, értik a nemzetközi körülményekhez való alkalmazkodás szükségességét. Jobban megértik és elfogadják a nem mindig kedvező gazdaságpolitikai döntéseket pl. árintézkedéseket, illetve szabályozó változásokat, mert az ok-okozati ösz- szefüggéseket felismerik. Rendszerszemléletük fejlődött, a részkérdéseket összefüggésben vizsgálják.

Az oktatás ugyanakkor még mindenben nem biztosítja — hosszabb távon még inkább — az elmélet és gyakorlat egységét. így például a gazdaság új jelertsé- geit, a korszerűsítést az elméletben inkább megértik, elfogadják; a gyakorlatban már nem ilyen egyértelműen. (Magánvállalkozások, gmk, új vállalkozások, stb.) A szabályozórendszer állandó korszerűsítésének szükségességét elméletben, az oktatásban elismerik, a gyakorlatban sokszor (a végzettek is) koncepciónélküliségnek, kapkodásnak minősítik.

Az elmélet és gyakorlat között legnagyobb eltérés az életszínvonal, az elosztási viszonyok körül tapasztalható. Elméletben mindenki elsajátítja az életszínvonal alakulásának törvényszerűségét. A gyakorlatban csaknem általános az életszínvonal azonosítása a reálbérrel. Ilyen pb a differenciált, teljesítmény szerinti elosztás elmélete, amit mindenki igazságosnak tart, de a gyakorlatban ezen mindenki a saját jövedelmének az emelését érti. Általános tapasztalat, hogy a nagy jövedelmek és a munkával nem arányos jövedelmek között egyenlőséget tesznek.

iEllentmondást látnak az értéktörvényről tanultak — tehát hatása a technikai haladásra és a gyakorlati műszaki fejlesztés, technológia korszerűsítése — között. Ezek az ellentmondások visz- szavezethetők az oktatás gyengeségeire, bizonyítják, hogy nincs kellő összhang az elmélet és a gyakorlat között az oktatási folyamatban. Ugyanakkor abból is adódnak, hogy a tájékoztatás nagyon ellentmondásos. Hallgatók megfogalmazásából „más-más forrásból származó álláspontok is eltérőek, így az egyéni állásfoglalás saját elbírálás szerint választható”, „nem pontosítható az, hogy melyik forrás álláspontja a követendő, jobb elv.”

A végzett hallgatók általános véleménye, hogy az M—L Esti Egyetemen szerzett ismeretanyag elégséges az új kérdések megválaszolásához (az utóbhi 10 évben oktatott anyag). Elsősorban azáltal, hogy megfelelő elméleti alapot ad, amely a fő gazdasági összefüggések felismerését segíti, illetve felkelti az igényeket a további ismeretek megszerzésére, továbbképzésre, önképzésre. Hallgatói megfogalmazás „mert felnyitja a szemeket” az új gazdasági jelenségekre. Megtanulják — elsősorban a szakosítón és továbbképzőn a szaklapokat, folyóiratokat olvasni, hasznosítani.

Általános vélemény, hogy a politikai gazdaságtan és gazdaságpolitikai oktatás ismeretanyaga alkalmas arra

— folyamatos önképzéssel —, hogy mások meggyőzéséhez felhasználják. Különösen jónak minősítik az általános tagozat elméleti alapozását, a szakosítón a kategóriák, törvények mélyebb megismerését, a bonyolultabb összefüggések feltárását. Elsősorban a szakosítót végzett hallgatók nyilatkoznak úgy, hogy az oktatás során jártasságot szereztek irodalmak feldolgozásában, kis előadások tartásával fejlődött előadói készségük, az osztályfoglalkozáson a vitakészség. Egy vélemény: „folyamatos gondolkodásra, olvasásra, válaszreakciókra késztet”. Az oktatás hasznát abban látják: „kinti munkában is jól felhasználható a benti, órai műhelymunka”, vagy „a képzés állandó érdeklődésünket fenntartja”.

A továbbképző tanfolyamon részt vevő hallgatók véleménye, hogy az oktatás hatékonyságát nehezíti a korábban szerzett ismeretek megkopása. Különösen az állami egyetemet, főiskolát végzettek ismeretei hiányosak — szerintük —: az egyetemeken másodrendű feladatnak tekintették a marxizmus—leninizmus tanulását, most viszont nagy szükségük lenne rá. Javasolják, hogy ismétlő anyagokat építsünk be az oktatásba!

A szerzett ismeretek megfelelő alapot biztosítanak a meggyőzéshez, de nem jelentenek egyszer és mindenkorra megszerzett, továbbfejlesztést nem igénylő tudást. A hallgatók többsége eljut ehhez a felismeréshez, ezért is találkozunk velük a továbbképzési folyamatban (ismételten is!)

Sok hallgatóban nem tudatosul, hogy a szerzett ismereteket át kell adnia, fel kell használni napi tevékenységében, meggyőző munkában. Mindenki nem lehet pártvezetőségi tag, propagandista, szakszervezeti bizalmi, de a meggyőző tevékenységre módja van.

Az elsajátított ismeretek

— önképzéssel — felhasználhatók az agitációs és propaganda tevékenységben. Vezető állásúak, beosztott értelmiségiéit és fizikai dolgozók (1—2 kivételtől eltekintve) hasznosnak és jónak értékelik a politikai gazdaságtan és gazdaságpolitikái oktatást.

A hatékony oktatás legfontosabb feltétele, hogy felkészült — elméletileg jól képzett és gyakorlati tapasztalatokkal bíró — propagandisták oktassák a politikai gazdaságtant és a gazdaság- politikát. Ehhez biztosítani kell a rendszeres továbbképzésüket, ösztönözni az önképzést, segíteni az oktatási módszerek alakítását, hogy az iskolás vonások mindinkább eltűnjenek propagandamunkánkból.

Szilágyi Dezsőné dr.

az Oktatási Igazgatóság tanszékvezetője

az i

A körzeti orvosi ellátáshoz hasonlóan szervezik meg az időskorúak ellátását és területi szociális gondozását megyénkben a hetedik ötéves terv során. Az elgondolások szerint egy-egy szociális gondozási körzetben 600—800

hatvan éven felüli lakossal számolnak. A feltételek biztosításával igyekeznek elérni, hegy az arra rászorulók

mintegy 75—80 százalékát részesítsék alapellátásban.

Egy-egy gondozói körben egy főfoglalkozású házi szociális gondozónő melleit a szükséges számú tisztelet- díjas gondozónők foglalkoznak majd az időskorúakkal. A gondozási körök, mint az már jól bevált többek között Sárospatak, Sátoraljaújhely, Encs és más szervezetek esetében, az öregek

napközi otthonára épül fel. Ilyet szerveznek ebben az évben Sajószentpéteren,

Szikszón, Ernődön. Ezekről a székhelyekről látják majd el a környező településeket is.

Már ettől az évtől kezdve valamennyi öregek napközi otthona bekapcsolódik a területi gondozásba. Mindenütt igazodnak működésükben a helyi lakosság szokásaihoz. Lesz, ahol például egésznapos klub formájában működnek, lesz, ahol az időskorúak étkeztetését látják el. Munkájukat mindenütt a kialakult. szokásokhoz igazítják

L

urkóm érdeklődve néz rám, mikor szóba kerül: találkoztam szénégetőkkel. Kik azok a szénégetők? És hogyhogy szén a fából? Hiszen, ha a fát elégetjük, hamu lesz belőle...

Napjainkban már kevés helyen használják a faszenet. Hajdanán egyik klasszikus felhasználási terület volt a tüzes vasaló, amit a mai gyerekek jószerivel csak a múzeumokban,, vagy szobák díszeként láthatnak.

Ám ismét reneszánszát „éli” a faszén.

A Zempléni-hegységben, Erdőhorvátitól úgy hét kilométernyire 'hatalmas boksa füstölög. Bükk- és gyertyánfákat rakosgattak egymásra, hogy aztán szalmával borítva és agyaggal födve - egy heti kemény munka után kis nyíláson begyújthassák. Három fiatalember: Bakos Béla, Bárány József, Komáromi Ferenc (a tolcsvai erdészet dolgozói) aztán 11—13 napi égetés után szedik szét a műiét (a már kiégett boksát nevezik így). Persze, ne gondolja senki, hogy ez alatt nekik semmi dolguk, meg hogy az a boksa csak úgy éghet ott, ahogy akar! Éjjel-nappal felügyelik, vigyázzák. Ha nagyon ég — fojtják. Ha gyengén — szabályozzák a huzatot, több levegőt engedve szítják.

Közben elkezdik rakni a következőt, úgy 120-160 köbméter fát megmozgatva, összerakva. Amiből lesz 120 mázsa faszén.

Egy hónapban két boksát égetnek ki és egy harmadikat elkészítenek. De — mint elmondották — elkelne akár több is. Mert kereslet van: főként az NSZK-bo szállítják innen, a hutákból a jó minőségű faszenet.

(mészáros)

Készül az új sulykolófa A boksa tetején Bakos Béla

...........................................................................................

M

it oldhat meg a hivatal?

Nemrégiben értesülhettünk róla, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint az Országos Testnevelési és Sporthivatal megszűnt, és Állami Ifjúsági és Sporthivatal alakult. A szervezeti változással kapcsolatos híradások siettek közölni: nem csupán arról van szó, hogy összevonnak két hivatalt. A módosítás .lényege az, hogy az utóbbi években alapvetően megváltoztak a két intézmény feladatai, és ezekhez kellett igazítani a szervezeti feltételeket. Az új hivatal nemcsak a nevében, hanem munkája tartalmában, jogaiban, lehetőségeiben is sokban különbözik elődeitől.

Az Állami Ifjúsági iBizottság és a hivatal titkársága viszonylag kis létszámú szervezet volt. Hiába is igyekezett azon, hogy a tevékenysége átfogja az ifjúság munkájának, életének minden lényeges területét, hogy döntéseket, ajánlásokat dolgozzon ki a fiatalok sajátos problémáival kapcsolatban, fizikailag egyszerűen képtelen volt mindazzal foglalkozni, amit a gyakorlat felvetett. És az is bebizonyosodott, hogy képtelen igazán hatékonyan koordinálni mindazon szervek tevékenységét, amelyek munkája, intézkedései jelentős hatással vannak az ifjúság élet- és munkakörülményeinek alakulására. 'Márpedig az ifjúsággal annyiféle szerv és annyiféle címen foglalkozik, hogy azt még számbavenni is sok, nemhogy koordinálni. És ehhez a feladathoz nem csupán a létszám hiányzott a néhai AlB-ban, hanem igazából a jogkörök sem voltak meg ahhoz, hogy beleszóljanak abba, ki és miképpen törődjék a rábízott ifjú nemzedékkel.

Most a Minisztertanács az új hivatal létrehozásával kapcsolatos határozatában oldalszámra sorolja, hogy miben változtak, miben növekedtek az Állami Ifjúsági és Sporthivatal jogai, lehetőségei és kötelességei. Ezek a korábbiakhoz képest nagyban tágítják az állami ifjúságpolitika hatókörét, javítják a feladatok összehangolásának, megoldásának lehetőségeit. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az új intézmény levenné e terhet az összes többi állami szerv válláról, és magára venné az üzemi, vállalati, intézményi ifjúságpolitika minden gondját, baját. Ellenkezőleg: a hivatal azért van, azért jött létre, hogy másokon „behajtsa” mindazokat a teendőket, amelyek az ifjúsági törvényből, és más írott és íratlan szabályból következnek.

A hivatal tehát aligha lehet képes arra, hogy a fiatalságnak akár csak egyetlen baját önmaga megoldja, mint ahogy azt is hiába várnánk tőle, hogy önerőből tegyen rendet a sport körül tapasztalható, és a közvéleményt, de magukat a sportolókat sem kevésbé nyugtalanító visszásságok terén. Az új hivatal meghonosíthat egy új szellemet, népszerűsíthet új sporterkölcsöt,

átcsoportosíthat egyes pénzeket, azt azonban nagy naivitás volna várni, hogy állami íh- tézkedésekkel meg lehetne változtatni roákz beidegződéseket, szét lehetne szakítani összefonódásokat, s a semmiből elő leháftie teremteni hiányzó pénzeket.

Az új hivatal létrehozását eldöntő szervek úgy ítélték meg: az utóbbi években azért gyengültek a magyar sportteljesítmények. mert magának a sportnak az alapjai gyengültek meg. Az .iskolai testnevelés, a diáksport alacsony színvonalú, alkalmatlan arra, hogy segítségével teherbíró nemzedék nőjön fel, s egyben arra is képtelen, hogy utánpótlást szállítson a verseny- és élsport számára. Ennek pedig az az egyik oka, hogy a sport állami irányításának mostani szemlélete túlságosan is élsportcentrikus Az anyagi eszközökkel együtt a közfigyelem is elsősorban ide áramlik, kevés jut a nagyobb tömegek „megmozgatására”.

Mivel az ország gazdasági helyzete egyelőre nem engedi meg, hogy a költségvetés a mostaninál több pénzt áldozzon a sport támogatására, csupán két út kínálkozik a diáksport, a szabadidő- és tömegsport fellendítésére: először is a korábbiaknál hatékonyabban muszáj felhasználni az ilyen célokra fordított 'pénzeket, másodsorban pedig, úgy látszik, hogy a központi eszközök némi átcsoportosítására is szükség lesz a versenysportból a tömeg- és szabadidősport javára.

Erre egészséges reflexként adódik a kérdés: mi lesz akkor az élsporttal? Hiszen már most is éppen az a legnagyobb baj, hogy mind kevesebb pénz jut a verseny- sport támogatására, sorra szűnnek meg korábban jól .menő szakosztályok, és aggasztóan szaporodik azon nemzetközi rendezvények száma, amelyeken a magyar élsportolók nem, vagy csak korlátozott számban tudnak részt venni — pénz hiányában. Ha pedig neadjisten csökken az élsport tekintélye, akkor vajon ez hogy hat majd visz- sza a diáksportra, a tömegsportra? Ha nem lesznek példaképek, ha elmosódnak a küzdésre érdemes célok, akkor vajon nem mérséklődik-e a sport vonzereje általában?

Ügy hisszük, ezek azok a nagyon bonyolult kérdések, amelyekre az új hivatalban meg kell majd találni az egyáltalán nem egyszerű választ. És meg kell találni a helyes irányokat és arányokat is.

Az új hivatal létrejöttével tehát — s ez vonatkozik az ifjúsággal és a sportmunkával kapcsolatos teendőkre egyaránt —, az állami politika elsősorban a hatékonyabb, összehangoltabb irányítás feltételeinek megteremtése felé tett nagy lépést. A munka neheze csak ezután következik.

K. L,,.