Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1986. július 5., szombat A falu szövetkezete — a szövetkezet faluja Az Őssz^ lakó emberekkel kell megoldani, akiknek ma szállítójármű kell a szénért vagy építőanyagért, akiknek olyan kereskedelmi egységek kellenek, ahol mindent helyben meg tudnak vásárolni, akik nyugodtan akarnak munkába jönni, tudva azt, hogy a gyerekeik korszerű iskolába járnak, és sorolhatnám. A mi szövetkezetünk fennállása óta — huszonhat éve — nem volt veszteséges. Ebben az eredményben a munka, a jól végzett, az áldozatokkal is járó munka a döntő, de ezt a munkát sok-sok vággyal, érzelemmel, igénnyel teli emberek akarása, közérzete testesítette meg. Ök realizálták, akik munkahelyet, jó kereseti lehetőséget, infrastruktúrát joggal várnak a szövetkezettől, a községi tanácstól... A szókat tud. Márpedig úgy tartják: jelent, jövőt, csak az építhet biztonsággal, aki tudja, s érzi, érti a múltat is. Az összekötő szálakra nemcsak térben, hanem időben is szükség van. — Majd kétezren élünk itt. Nem gondtalanul, de talán szégyenkeznünk sem kell senki előtt. Ennek a falunak nemcsak a múltja gazdag, a jövője is reményteljes. Ezt nemcsak A felsőábrányi élelmiszerbolt. A tanács, az áfész építtette. A telket a termelőszövetkezet biztosította. Érdem, hogy tudo• másul vették: egymáshoz tartoznak? Mint virághoz a szár, a levél, testvérhez a testvér, nyárhoz a fény. Nehéz erre egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszolni. Aki azt állítja: mindez nem érdem, mert hiszen ez a természetszerű, tulajdonképpen az sem állít ki róluk lekicsinylő bizonyítványt. Mi több, az is dicsér, mert közvetve azt mondja ki: birtokosai a józanságnak, a realitásoknak. Annák a felismerésnek, hogy egymásban élni, csak egymásért lehet. Az pedig, aki egyértelműen dicsér, s érdemként példálózik együttműködésükkel, indirekt módon kritizál is, mert bár ez lenne mindenhol a természetes, e téren sokfelé a megyében, az országban korántsincs minden rendben. Bükkábrányban szerény jelek, a közintézmény névtáblái, maguk a középületek sem hivalkodóak, ám a falukép azt példázza, nem ezen múlik, otthonra talál-e benne az ember. A gazda, a gazdák tisztsége nem lehet a hivalkodás, a gazda, a gazdák tisztsége csakis a szolgálat. E szolgálatot igyekeztünk tetten érni ebben a mező- gazdasági jellegű faluban, a község máig legnagyobb üzeme, a Béke Termelőszövetkezet és a községi tanács kapcsolatában. Ügy is fogalmazhatunk: arra voltunk kíváncsiak, a szövetkezet faluja-e Bükkábrány, illetve a község szövetkezete-e valóban a Béke Tsz. Kurucz Miklós 1968 óta él, dolgozik Bükkábrányban. A termelőszövetkezetnek 1971 óta elnöke. — A község majd’ kétezer lakosából 170 ábrányi családnak a szövetkezet biztosít munkát, kenyeret. Ezenkívül 130 nyugdíjas is a mi szövetkezeti családunkhoz tartozik. E tények mellett elmenni, ezekről elfeledkezni — s csupán a termelési feladatokra koncentrálni — mem lehet. Márcsak azért sem, mert a kiemelten fontos termelési feladatokat azokkal az itt lak egymást erősítik. Az egyért munkálkodás köt és nem old. Ha a feladatok teljesülnek, ha az eredmények jönnek, akkor több jut mindenre, amit úgy mondunk; fejlesztés, de ami .Ios'ka bácsinak egy új bolt, ahol a napi pipadohányát megveszi, a Pislának új traktor, amin dolgozik és keres, vagy egy új busz, amelyen vasárnap futballozni, vagy kirándulni visszük, Mari néninek egy újabb munkaalkalom, ahol például a vetőmag- termesztéssel jövedelmét gyarapíthatja . .. Korábban az alaptevékenység gépesítése nyomán, nem kevés szabad munkaerő jelentkezett, úgynevezett gyalog- munkások szabadultak fel a növénytermesztésből. És a faluban ezenkívül is volt szabad munkaerő. Akkor határoztuk el, a helyi ipar- fejlesztést. A fémipari csiszoló tevékenység az egyik munkahelybővítésünk, míg a másik a BHG-üzemünk, ahol telefonközpontok részegységeit szereljük... A községi közérdekű beruházásoknál, de a magánerős építkezéseknél is ott vagyunk. Gépekkel, úgy hogy például szállítjuk a szükséges anyagokat; de úgy is, hogy fiataljainkat ötvenezer forintos lakásépítési hitellel, illetve házhely-biztosítással segítjük. A községi utak építésénél jelen vagyunk, korábban az iskola építésénél 'közreműködtünk, s ott leszünk a jövőben a gázcseretelep, illetve az egészségház építésénél is. Mint hangulatteremtőt, nem utolsósorban említem meg a kereseti lehetőségeket. Nálunk az évi keresetszint 69 200 forint, ezzel harmadikok vagyunk itt, Dél-Borsodban, Szent- istván és Mezőkeresztes mögött. De emellett, aki jövedelmét pluszmunkával akarja növelni, tehetősége van dinnye, olajtök, petrezselyem vetőmag termesztés sére. És itt, Ábrányban ezzel a lehetőséggel sokan élnek. Dudás Sándor tősgyökeres ábrányi, három éve a falu közös óhajára lett a községi tanács elnöke. Nemcsak a, mai Ábrány, de az 1200-as évek Ábrá- nyárnak történetéről is soA Béke Termelőszövetkezet jóvoltából — vetőmag-termesztéssel - lehetőségük nyílik a bükkábrányiaknak plusz jövedelemszerzésre. „Meg kell nézni azokat az elkészült házakat!" Bükkábrány új lakótelepének egyik utcája Dudás Sándor: - Ennek a falunak nemcsak a múltja gazdag, a jövője is reményteljes. Kurucz Miklós: — Százhetven ábrányi családnak a szövetkezet biztosit munkát. Ezenkívül százharminc nyugdíjas is a mi szövetkezeti családunkhoz tartozik. a most fejlődő bánya miatt mondom. A község földrajzi fekvése épp úgy garancia erre, mint az itt élők lokálpatriotizmusa. A mi dolgunk, tanácsi, gazdasági vezetőknek az, hogy ezt a feszülő energiát jó irányba tereljük, befogjuk a vitorlákba. Mondok egy egyszerű példát: megbeszéltük az egyik tamácstag- gal, hogy az utcájukban kísérletképp megpróbálkozunk a fásítással. Meghallva ezt másik két utca lakói, jöttek, kérdezték: náluk nem lehetne? Nem terveztük, mégsem mondtuk, hogy majd jövőre. Megoldottuk. Ma a Sályi, az Akáofa és az Alkotmány úton már díszük a vérszilva, a gömbakác, az ezüstjuhar, s a madárberkenye. Jó kimondani, az itt élők többsége szereti faluját. Ez megmutatkozik abban, hogy jönnék, ha hívjuk őket társadalmi munkára; de amit maguknak csinálnak, építenek, azt is igényességgel teszik, szépítve ezzel falujukat. Évente 20—25 lakás épül a községben. Legutóbb épp a tsz volt területén 44 telket alakítottunk ki. Meg kell nézni azokat az elkészült házakat! De mondhatnám, a lokálpatriotizmus jelének azt is, hogy a Tehót a lakosság 70 százaléka megszavazta évi 600 forint összegben. Ebbői az összegből (persze, más pénzforrásök bevonásával is) épül majd a tervidőszakban az öregek napközije, illetve az egészségház. A termelőszövetkezet a község jó gazdája. Korrekt a mi kapcsolatunk is, amit már régóta együttműködési szerződés szabályoz. Bármibe belefogunk, a műszaki bázist mindenképpen a tsz jelenti. De ha csak egy iskolai kirándulásról van szó, akikor is hová fordulunk buszért? A tsz-hez. Persze, ha ők szólnak, hogy kellene napraforgót egyeseim vagy felszedni, segítenek az iskolások, vagyis a segítség viszonzása sem marad el. De említhetném, hogy a felsőábrányi élelmiszerbolt építésekor a tsz biztosította a teliket kedvezményesen, vagy hogy a kialakítandó községi arborétum betelepítésében is oroszlánrészt vállaltak. A 3-as főút melletti szeméttelepet is úgy sikerült megszüntetni, hogy a gazdaság biztosított erre a célra két távolabbi területrészt. Úgy érezzük, a tsz magáénak érzi a falut, felvállalva sokat annak gondjaiból, miként a falu is magáénak érzi, vallja a Béke Termelőszövetkezetet. Még az is, aki nem tsz- tag, büszke rá, hogy a tavalyi eredményeik alapján elnyerték a Kiváló Termelőszövetkezet címet. .. Érdem, hogy tudomásul vették: egymáshoz tartoznak? Mint virághoz a szár, a levél, a testvérhez a testvér, a nyárhoz a fény. Ök — Kurucz Miklós és Dudás Sándor — úgy vallják, ez csak természetes, hisz’ nincs másról szó, mint önmaguk megbecsüléséről. Furcsa szó ez az önmagunk. Van, aki — napja-! inkban nem is kevesen — csupán a saját személyiséget érti alatta. Ábrányban az önmagunk csaknem kétezer lelket jelent. A szálak embertől emberig érnek. S kötik, nem oldják! Hajdú Imre Fotó: Fojtán László
