Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 r Lap-szem-lélek „ • • ■ megpisztkálni egy kialakult rendet, ez ma nálunk a legnehezebb .. A riport — tiszteletre méltó társadalmi felelősséggel — egy kialakult rendet próbál megpiszkálni. A rend a mi rendünk, csak éppen elavult mór. Falain nem a riporter kezdett dörömbölni, ő csak regisztrálja a tényeket. De mondhatnám úgy is: azok helyett az apró gyerekkezek helyett dörömböl, amelyeket elengedtek, vagy elta- szítoltak a szülők, s most tétován keresik az anyaszívű embereket, akikbe megkapaszkodhatnak. Szerencsére vannak ilyenek. Egy kétezer lelkes kisközségben is sokan lehetnek. Ilyen nálunk Szalaszend. Nálunk! — mondom —, mert Szalaszend nemcsak Magyar- ország, hanem a mi szűkebb hazánk is. Garadna és No- vajidrány között fekszik — Vizsoly szomszédságában; Abaúj tájain. Valamikor Kazinczy Ferenc piszkálta itt a kialakult rendet tanügyi reformjaival, melyek között forradalmi törekvésnek számított a nemzetiségi iskolák létrehozása. Szalaszend közelebb van a szlovák határhoz, mint Miskolchoz, s a mostani (Élet és Irodalom 1986. június 6.) talán az első jelentősebb híradás, ami a községről hozzám eljutott. „A megyében élő több mint négyszáz nevelőszülőnek a harmada idevalósi” — olvashatjuk Keresztény Gabriella riportjának első sorait. A humánus falu kezd érdekelni, ámbár azonnal ágaskodik bennem az ördög ügyvédje: a gyerekekért fizet az állam, s ezen a tájon eléggé mostohák a természeti körülmények, kevés a munkaalkalom. Afféle jövedelem-kiegészítésül talán érdemes gyereket (is) tartani. Nos, ez így tényleg ördögi gondolat. Még akkor is az volna, ha az állami árvácskákból meg lehetne élni. De hát nem lehet. Soha nem is lehetett. Még a lelenc is (örülnék, ha ezt a szót az olvasók többsége már nem ismerné) csak olcsó munkaerő volt, nem kereseti forrás. Ellenben a gyerek alig él meg — azaz nem élhet teljes életet! — szülő nélkül, család nélkül. A szociálpszichológusok úgy vélekednek, hogy még a lumpen környezetben növő gyerekek is több hasznos impulzust kapnak családjukban, mint az állami gondozottak az intézet ingerszegény világában. Csepeli György írja az identitással kapcsolatban: „Nem véletlen, hogy a tartós, finom szabályokat nélkülöző együttlét keretei nélkül, például intézeti falak között felnövekvő gyerekek éppen az én-tudat kialakulása differenciálódása szempontjából sínylik meg leginkább mostoha sorsukat. A nélkülözés, mely nem az anyagi javak, hanem a társas hatások hiányát jelenti, elsősorban, egész életükre kiható hiányként kíséri őket. Az intézeti keretek között ugyanis nincsenek meg a megfelelő interakciós és kommunikációs (egyszóval érintkezési) feltételek . . . Nincsenek olyan állandóan jelenlevő személyek a gyermek környezetében, akiket érzelmi szempontból jelentős másik személyként tudnak meghatározni, akik hozzá fordulva dialógust kezdeményeznének vele . ..” (A hétköznapi élet anatómiája — Kossuth K. 1986.) A szalaszendi Tériké — a lába körül sündörgő Lacikával — az idős Németh házaspár s az ugyancsak jó anyaként ismert Marika azonban mindig együtt van a gyerekekkel, s bár valószínűleg soha nem hallottak interakcióról és dialógusról, eltéphetetlen érzelmi szállal kötődnek hozzájuk a gyerekek. Tériké mondja a riporternek: „Lacikát januárban vettük magunkhoz. Plusz egy főnek a többi négy mellé... Igen hamar megszokott itt... apát még téveszt, de engem már anyának hív . . . nincs szívem óvodába adni ...” Pedig az óvoda (napközi) természetesen ingyenes. Csak hát Tériké nem akar spórolni a gyerekeken. „Huszonegy éve nevelek, tizenhét gyereknek adtunk szakmát a kezébe ... Sose azt néztem, mi a kifizetődőbb, Megérzi azt a gyerek, ha valaki ösz- szevissza kapkod.” Tériké nem kapkod, nyilván ezért szerette őt meg Lacika olyan hamar és ezért ragaszkodik hozzá a többi négy is. És persze a férjéhez is. De ragaszkodnak a gyerekek egymáshoz is. Lacika akklimatizálódásában a testvérek is nagy szerepet játszottak. Egyszóval, a széthullott vagy össze sem állt családok újrateremtésének kohéziós folyamatában nélkülözhetetlen a nevelőszülő. Nélkülözhetetlen mint fizikai és szellemi gondviselő, mint erkölcsök és szokások hordozója, mint a gyerekek életében állandóan jelenlevő és orientáló személyiség. „Mindannyian tudjuk, hogy az állami gondozott gyermekek családnál való nevelkedése ezerszer jobb még a legjobb intézetnél is — mondja a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója ... — azoknak, akik a nevelőszülőknél érik el nagykorúságukat, az egytize- dük sem lesz bűnöző, míg az otthonokból kikerülteknek csanem a fele rögös útra tér ...” Szeretnék már megismerkedni Illetékes Elvtárssal. Nem azzal, akit a Rádiókabaréban Kottái Róbert szokott tenyérbemászó hitellel megjeleníteni, hanem egy másikkal. Azzal az Illetékes Elvtárssal, akire mindig hivatkoznak; akinek a nevében és megbízásából álláspontokat ismertetnek, egyes cikkeim, észrevételeim ellen „jó szándékban” tiltakoznak, óvást emelnek; azzal az Illetékes Elvtárssal, aki mindenütt ott van valahol a háttérben, de sehol sem látható. H. G. Wells híres Láthatatlan emberének címadó hőse is láthatóbb volt Illetékes Elvtársnál, hiszen annak csak ia fedetlen teste vált láthatatlanná, ha ruhát vett. látható, tapintható lény- nyé vált. Nem úgy, mint Illetékes Elvtárs. aki valami „korszerű” fantomlény, sehol nem érhető el, sehol nem látható, nem tapintható, nem szagolható, semmiféle érzékszervvel ki nem tapasztalható. Illetékes Elvtárs megbízásából szól a hivatal egyik íróasztal-támogatója, mondván, amit írtaim a múlt héten, nem nyerte meg Illetékes Elvtárs tetszését, jó A teendő tehát nyilvánvaló. Azaz csak volna, ha nem kellene megpiszkálni egy kialakult rendet. Mert mi továbbra is főleg intézetekben! nevelünk. (Vagy inkább csak tartunk és növelünk.) „... a 32 ezer intézeti gyereknek 24 százaléka nevelkedik családoknál” — olvashatjuk K. G. sorait — pedig „egy intézeti ágy létrehozása körülbelül egymillió forint. A ráfordítás egy gyerek után évente nyolcvan- ezer. Ugyanezért a nevelőszülő húszezret sem kap.” Vajon mennyi időnek kell még eltelnie, amíg megtanulunk számolni? Nem, nem is azt kívánom, hogy az erkölcsi hasznot, a szellemi tőke várható kamatait mérjük föl s vessük össze a várható társadalmi kárral, de legalább a forintban mérhető kiadásokra és bevételekre figyeljünk. A szakemberek persze nem marasztalhatok el. Az ő figyelmük, hogy úgy mondjam: komplex figyelem. Mert hogyan is gondolkodnak és tesznek? A családi közegben való nevelés előnyei vitathatatlanok, a nevelőszülőknek adott anyagi juttatás azonban kevés. Nosza, növeljük pénzzel is a nevelési kedvet és lehetőségeket. Vagyis: legyenek úgynevezett hivatásos nevelőszülők, akik fizetést és más juttatásokat is kapnak azért, mert gyerekeket nevelnek. Az ország 13 megyéjében lelt visszhangra a gondolat, s 33 család választatott ki „hivatásos” nevelőül. Ezek közé a családok közé tartoznak a szalaszendi Hebóék is; Tériké meg a. férje. Mondhatnám: vesztükre. Mert a riport címe ugyan „A kiválasztott”, de lehetne akár „A kiközösített” is. He- bóékat ugyanis bojkottálják a faluban, mióta kiválasztattak. Mert Terikéék státusa a Legfőbb érték az egészség A fogyókúrák korszerű dietetikai elveiről (2.) Szeretnénk az újságban’ folyamatosan közölni néhány olyan fogyókúrához ajánlott napi ételreceptet, melyek 1100—1200 kalóriát tartalmaznak és napi ötszöri étkezés mellett éhségérzet nélkül hosszú távon is teljesíthetők. Abból MAGYAROS BURGONYALEVES Hozzávalók: 5 dkg burgonya, 2 dkg lecsó, 1 teáskanál étolaj, zeller, vöröshagyma, piros paprika, köménymag, só, delikát. az elvből kell kiindulni minden fogyókúrázónak, hogy ha napi 3200 kalória helyett 1200 kalóriát fogyaszt (tehát alkoholt, kólákat, édességet stb. nem), úgy heti 2 kilogrammot fogyhat. A finomra vágott vöröshagymát megfonnyaszt- juk és a kockázott zöldséggel és a lecsóval kissé megpároljuk. Piros paprikával megszórjuk. Felengedjük delikátos vízzel, hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát. Fűszerezzük és puhára főzzük. SERTÉSSÜLT ALUFÓLIÁBAN Hozzávalók: 10 dkg sovány rövidkaraj, 1 mokkáskanál étolaj, só, bors. A hússzeletet megsózzuk, ízlés szerint megborsozzuk. Az alufóliát kicsit megkenjük olajjal, hogy ne ragadjon oda a hús. Ügy csomagoljuk a fóliába a húst, hogy a képződő gőznek is hagyjunk benne helyet. Fontos, hogy légmentesen zárjon a csomagolás. Előmelegített sütőben alsó lángon kb. fél óra alatt elkészül. 5 perccel elkészülte előtt kibontjuk a fóliát, felső lángon tovább sütjük. Csomagolhatunk a fóliába néhány karika hagymát, paradicsomot vagy zöldpaprikát is. PÁROLT ALMA Hozzávalók: 20 dkg alma, citromlé. A megtisztított darabokra vágott almát ujjnyi vízben, fedő alatt, a forrástól számított 2—3 percig pároljuk, majd kihűtjük. Ízlés szerint néhány csepp citromlével és édesítőszerrel ízesítjük. CURRYS CSIRKEMELL Hozzávalók: 10 dkg csirkemell, 1 mokkáskanál étolaj, só, bors, curry. Ugyanúgy készül, mint az alufóliában sült sertéskaraj, azzal a különbséggel, hogy elkészülte előtt 5 perccel meghintjük a tetejét csipetnyi curryval. MORZSÁS KARFIOL Hozzávalók: 20 dkg karfiol, 2 dkg zsemlemorzsa, 1 teáskanál étolaj, só, petrezselyemzöld. A megtisztított, rózsáira szedett karfiolt sós vízben puhára főzzük. A kevés olajon a zsemlemorzsát megpirítjuk. A lecsurgatott karfiolt a pirított zsemlemorzsával megszórva tálaljuk. ÉTLAP kcal. szénh. Reggeli: Tea 2 dl Virsli 5 dkg 115.5 — Graham kenyér 5 dkg 132,5 27.0 Mustár 2 dkg — — Tízórai; Tehéngomolya Graham kenyér Zöldpaprika •1 dkg 0.25 dkg 5 dkg 82.8 66,0 10,0 1.0 13,5 1,5 Ebéd: Magyaros burgonyoleves 10 dkg 104.45 12,0 Sertéssiilt alufóliában 10 dkg 169.42 3.7 Párolt alma 20 dkg 60,0 14.0 Uzsonna: Lágytojás 1 db 66.0 Graham kenyér 0,25 dkg 66.0 13,5 Retek 5 dkg 7.5 1,5 Vacsora: Currys csirkemell 10 dkg 127,96 Morzsás karfiol 20 dkg 135,38 22,4 Összesen: 1140,51 109.7 MONDHATNÁ SZEBBEN Érdemes magyarán szólni? duplájánál is több pénzzel jár, mint amit a nem hivatásos nevelőszülők kapnak. Az állami gondozás felelősségteljes munkájával foglalkozó szakemberek kihagytak valamit az elképzelésükből. Mindazonáltal én nekik drukkolok! Hebóéktól és attól a 33 családtól az országban természetesen nem szabad elvenni a lehetőséget és a pénzt. Nem! A többieket kell jobban támogatni. Gyarmati Béla volna ha máskor előbb konzultálnék Illetékes Elvtárssal. Másnap egy másik hivatali ember barátion figyelmeztet, hogy elvetettem a sulykot egy tévésorozat megítélésénél, mert Illetékes Blvtárs serdülő korú leánygyermekének nagyon is tetszett, és ez atyai minőségében befolyásolta ILletékes Elvtárs ez irányú véleményét is, aki ugyan nem látta a szóban forgó művet, de gunyoros hangvételemet nem tartja szerencsésnek, s nekem illenék tudomásul vennem Illetékes Elvtárs álláspontját. Persze, Illetékes Elvtárs nemcsak ilyen lényegtelen és személyemet érintő, de különösebben nem zavaró ügyekben nyilatkozik meg valahonnan az áttekinthetetlen messzeségből, a jótékony homályból, hanem átfogóbb, fontosabb kérdésekben is. A Akinek ez az anyanyelve, köteles tisztességesen szólni magyarul. A kérdés tehát nem arra vonatkozik, hogy kell-e törekednünk a nyelvünk szelleme és szabályai szerint való kifejezésmódra, mert azt természetesnek tartom. A magyarán határozónak a .becsületesen, nyíltan, kereken’ jelentéséről szeretnék írni. Ez a kissé népiesen, légiesen hangzó szó azt sugalmazza, hogy a magyar ember őszintén, kertelés nélkül beszél. A „Megmondta magyarán, mit akar” tömegkommunikációban — s ez alól nem kivétel a nyomtatott sajtó, saját lapunk sem — olyan gyakran szerepel Illetékes Elvtárs, vagy néha szerényebben Illetékes Fórum, Illetékes Szerv (mert, ugye. nem csinálunk személyi kultuszt Illetékes Elvtárs körül), hogy az olvasó is, meg a tévénéző, a rádióhallgató is egyre gyakrabban arra gondol, szeretnék már megismerkedni Illetékes Elvtárssal. Talán a Rádiókabaré vezetőit is ez vezette, amikor Koltai Róberttel megjelenít- tetiték Illetékes Elvtársat, de nem a kabaréfigurára kíváncsi az érintett állampolgár, hanem egyszer azt szeretné hallani, hogy ezt, meg azt a darabot a színházban Iksz Ipszilon elvtárs kívánságára tűzték műsorra. Ezt. meg azt a filmet azért vették le hamarabb a műsorról, mert mondat a világos, őszinte, kendőzetlen megnyilatkozást minősíti. A kérdés tehát az, érdemes-e kereken kimondanunk, amit gondolunk. A mai nyelvhasználatot figyelve úgy tűnik: bajok vannak a nyelvi őszinteséggel. Az egyik baj éppen az, hogy elíkop tat tűk magát az őszinte szót. Milyen sokszor mondjuk fölöslegesen: „őszintén meg kell mondanom”, anélkül, hogy tényleges nyíltság jellemezné magatartásunkat. Mind a társalgási, mind az előadói stílusban Iksz Ipszilon elvtárs így rendelkezett. Vagy a személyes jellegű üzenetekben ugyancsak Iksz Ipszilon elvtárs lenne szíves a saját véleményét egyszer elmondani, és nem bújna Illetékes Elvtárs átláthatatlan sisakrostélya mögé. Béla király névtelen jegyzőjéről se tudja senki, hogy ki volt. Évszázadok óta szeretnék felfedni a titkát. De ő. illetve a róla készült szobor csak ül rendíthetetlenül Budapesten, a szemére húzott kámzsával, nehogy az arcát fel lehessen fedezni. Azt hiszem, ez az Anonymus Illetékes Elvtársnak valamilyen őse. Igaz, olyan vonatkozásban. hogy munkája, tetteinek eredménye fennmaradt. csák személye maradt az ismeretlenség homályában. Illetékes Elvtárs pedig méltatlan örököse, távoli utódja Anonymusnak, sajnálatosan megsokszorozódott formában .. Ezért szeretném én is és mások is megismerni Illetékes Elvtár- sat. Még azt az Illetékes Elvtársat is, aki emiatt a jegyzet miatt sértődött rosz- szallással gondol majd rám. (benedek) semmitmondó, hitelét vesztett szólamként hangzik, mert a szókimondás helyett elkendőzés vagy épp dicséret követi az „őszintén szólva” kifejezést. Ha olyan megállapításhoz kapcsolódik az „őszintén megmondom”, amelyhez semmiféle erkölcsi bátorság nem szükséges, akkor üres sablonná válik, s nagyon csökkenti a beszélő tekintélyét. A másik elkedvetlenítő tünet az a nyelvi magatartás. amely a mellébeszélés változataiban nyilatkozik meg. Amikor a ködös fogalmazás leplezi előlünk az óhajtott információt, erősödik bennünk a vágy a nyíltság, a világos beszéd iránt. Sokan vallják azt. hogy nem érdemes magyarán szólni, nyíltan kimondani véleményünket. Álláspontjukat gyakorlati példákkal igazolják: sértődés követi az őszinteséget. a képmutató köny- nyebben érvényesül. Pedig nincs ez így jól, hiszen társadalmi érdek a nyílt állás- foglalás ! Ügy gondolom, kettős feladatot kell megoldanunk. hogy csökkentsük a kertelés nélküli megfogalmazásból fakadó összeütközéseket. Az egyik teendőnk a tűrőképesség erősítése a nyílt beszéd fogadásában. El kell fogadnunk, hogy az őszinteség — ha gyakran kellemetlen is — nem sértő, hanem segítő szándékból ered. A másik feladat ezzel szorosan összefügg: azt kell megtanulnunk. hogy a nyíltságnak megfontoltsággal kell együtt járnia, tehát csak akikor szólhatunk, amikor megbizonyosodtunk mondanivalónk igazságtartalmáról. Mégis érdemes tehát magyarán szólni, mert nyílt légkört teremthetünk vele. Igényeljük társainktól is az őszinte beszédet. Azt azonban ne feledjük, bátran szólni azt jelenti: becsületesen gondolkozni. Az egyenes beszéd jogalapját, hitelét. építő hatását a felelősségérzet adja. Kováts Dániel
