Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. július 5., szombat Az érdekes, de nehéz munka után jólesik az ebéd Fotó: Fojtán László Kell a segítség Mentősereg a Mohosoknál A fiúk sarlóval vágják a nádat a térdig-kö- ... a lányoknak a nád kihordása, összegyüj tésig, érő vízben ... tése a feladatuk Ismét benépesült a Put- nok fölött lévő Mohos-ta­vak ikömyéke. Most már harmadik esztendeje szer­vez itt tábort a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Természetvédelmi Egye­sület. A diákok — az ál­talános 'iskolástól az egye­temistáig — négyszer tíz­napos turnusban igyekez­nek megmenteni a jégkor­szakból származó Kis- és Nagymohost. A szakemberek áUal ve­zetett munkálatok során mindenekelőtt a sűrű nád­tól igyekeznek megszabadí­tani a pusztulásnak indult ősi lápot. A három évvel ezelőtt elkezdett kísérletek igen biztatóak, ami annyit jelentene, hogy néhány év múlva a nagyközönség is igen jó állapotban tekint­hetné meg az Európában is párját ritkító mozgó lá­pot sajátos növény- és ál­latvilágával együtt. Ebben az esztendőben június 20-án indult a tó­mentő akció, amely rövid szünet után július 20-án folytatódik és augusztus 19- ig tart. Ez idő alatt ke­mény munkát végeznek az ide szegődött diákok, akik között sajnos még mindig kevés az olyan, aki a kör­nyékbeli iskolákból — s kettő-három akad csak, aki a putnöki tanintézetekből — jött. Nemcsak az intéz­mények segítőkészsége hi­ányzik, hanem a vidéken működő gazdálkodó egysé­geké is. Kiesik a látókö­rükből ez az igen fontos természetvédő tábor, pedig kellene a segítség. Talán a propaganda nem volt eléggé hangos, talán a tá­bor vezetői szemérmesek, ha kérésről van szó. Min­denesetre egyre nehezebben tudja egyedül viselni a terheket a megyei termé­szetvédelmi egyesület. Nem elsősorban pénzre lenne szükségük, hanem olyan dolgokra — szerszámokra, anyagokra —, amelyek a munkájukat segítik. Ezt a munkát egyébként is ne­hezen lehetne pénzben ki­fejezni. Ha társadalmi munkaértéket számolunk, akkor tavaly 1,5 millió fo­rintot kaphattak volna ér­te, de át lehet-e forintra számolni azt a hasznot, amit egy természeti ritka­ság megmentése jelent? A tábor működik, a fia­talok lelkesen, egy zokszó nélkül vágják napi négy órán át a lápban a nádat. Sikerül megmenteni a Mo­hosokat? Remélhetőleg igen. De ha mégsem lehet megfordítani a folyamatot, akkor is volt eredménye a mentősereg megalakításá­nak. Mint az ügy egyik leghívebb szolgálója mond­ta: a tómentésnél is fonto­sabb, hogy a velünk együtt dolgozó fiataloknak meg­változzon a viszonya a természethez, megtalálják benne örömüket. — fónagy Újkori szokások Lehet, a labdarúgó-viilág- bajnokság a ludas, amely sokunkat a képernyő elé szögezett az esti, a ké­ső éjszakai órákban is. De az is lehet, hogy el­lustultunk, eltunyultunk az utóbbi időben. Fotelból lát­hattuk a világot a tévéikép­ernyőjén. a rádió, az írott sajtó — helyi lapok, is — olyan információtömeget zú­dítanak a nézőre, a hallga­tóra, az olvasóra, hogy igen nehezen tudunk mindezzel megbirkózni. Egyre keve­sebb idő jut könyvolvasás­ra, egészséges sétára, nyu­godt, látszólagos „semmitte­vésre”. Ez az életmód — hajszá a pénz után, ennek következtében a kevés sza­bad idő — nemcsak az em­berre káros, de megsínyli minden, ami a környezeté­ben él, az állat is. KALITKA A NYOLCADIKON A házgyári lakások nyol­cadik-tizedik emeletének magasságában ritkán emeli fel a fejét az ember. De ha megteszi, meglepődhet. Ki gondolna arra, hogy ezek­nek az összkomfortos laká­soknak egy részében nincs hűtőszekrény, merthogy té­vékészülék mindenütt van, az biztos, sóik helyen, színes is. Nagy nejlonszatyrok lóg­nak — télidőiben is — az ablakok közelében, ezekben feltehetőleg romlandó élelmi­szer van, így — a „magas­lati” levegőn óvják, felhasz­nálás előtt. Szóval, a nejlon- szatyrokat már megszokhat­tuk az ablakok mellett. A kalitka — benne a ma­dár —, amelyet a Bársony János utcai bérházsor egyik nyolcadik emeletén 'láttam meg ,az ablak közelében, megállásra késztetett. Talán azért tették ki, hogy a rab­ságban élő madár így köze­lebb legyen szabadon élő, repdeső társaihoz, hogy leg­alább friss levegőt szívhas­son. Mindenesetre a miskolci színes tollú madár élvezi ezt a .kihelyezést”. Vidáman ug­rál a rács mögött, ékesszó­lóan szólítgatja füttyszavával szabad társait, hívja fel ma­gára a figyelmet. A megle­pő az volt. hogy a színes tollú, egzotikus madár — a kalitkában kistálkábain en­nivaló, innivaló, színes mű­anyag csörgők — társra 'ta­lált. Egy veréb közelítette meg. A város köveihez szo­kott lábaival először a bér­ház rideg falán kapaszkodott meg — szárnyai közben dol­goztak —, aztán rászállt a kalitka tetejére. A színes tollú madár bent a 'kalitká­ban hirtelen elnémult és moccanatlan lett. Sokáig gya­nakvóan nézegették egymást félt-' ’'ordított fejükkel. A szürke veréb talán irigyke­dett. mert később a kalitka talpára szállva hosszúra nyújtott nyakával megpró­bálta elérni a magot tartó kisfáikét, de hiába. A színes „rab” erre éktelen csivitelés- sel támadott, repülésről le­szokott szárnyaival felemel­kedve szinte nekitapadt kis testével a kalitka drótháló­jának. A veréb arrébb re­pült, az ablakpárkányra, on­nan, .a biztonságos helyről figyelte színes, távoli roko­nát. Majd könnyített ma­gán. illemtudóan, a föld fe­lé és „mosolyogva” elre­pült ... KUTYÁK AZ ERKÉLYEN A Sötét)kapu melletti ház utcai frontjának, első emele­ti félköríves, nagy erkély- szerű ablakaival, korlátjával, rácsávál néz le a Széchenyi utcára. Az esti óráikban két szép kutya bámul figyelme­sen a sétálókra. Az egyik, a fekete a rácson kívül áll­dogál, vagy ül, póráz köti a korláthoz, a rácshoz. A- má­sik, a szürke, a rácson túl­ról, a szobából ülve nézi a gyér esti forgalmat. Termé­szetesen, nagy vágyakozással. Mert a gazdik — bizonyo­san nem érnek rá. Talán a tévét nézik ... MACSKA PÓRÁZON Nem ilyen jogtudor isme­rősöm, aki, ha teheti, pórá­zon sétáltatja kutyáit és macskáit is. Természetesen, külön-lkülön. Nem azért, mert hinne egyáltalán a ku­tya—macska háborúskodás­ban. A lakásukban ugyanis olyan szimbiózisban él több nemzedékben is 'kutya és macska, amely élő cáfolata az ezzel kapcsolatos előíté­leteknek. Csakhogy! Míg az előkelő agárral sétálni a főutcán státusszimbólum, addig a macskával, csak a befedett Pece-patak tájékára lehet le­menni. A kutyák díszes pó­rázát ilyenkor valamilyen műanyag zsineg pótolja a macska nyakán. De ez is megteszi. A lényeg az, hogy a ház­ban tartott állatok találkoz­hatnak előző életterükkel, és ha korlátozottan is, kiélhe­tik mozgásigényüket. O. J. 1440-üől fennmaradt okle­velek tanúsága szerint Rác­kevét I. Ulászló alapította, ide telepítve le a törökök által a Szerém megyei Ké­véről elűzött rácokat. Innen származik a helység neve is. A XVI. századból származó adatok szerint a község la­kosságának többségét már magyarok alkották, így vál­hatott a helység a reformá­ció egyik központjává. Az 1657-es tűzvésztől, a törö­köktől, a német—lengyel ka­tonaságtól sokat szenvedett Ráckeve birtokosa 1698-tól Savoyai Jenő lett, aiki a me­zőváros fellendítésén fárado­zott, és ikőházak építését rendelte él. 1702-ben kasté­lya, 1701—1711 között a jegy­zői ház. 1722-toen a város felsőháza. 1724—1725 között pedig a bálványosi vendég­fogadó készült el. A XVIII. századtól németek is költöz­tek Ráckevére, a három nemzet (magyar, rác, né­met) felváltva szerepelt bí­róként és esküdtként. A XVIII. század elejére, amikor L. F. Rosenfeld át­fogó 'térképe készült (1728) Ráckevéról, a helységnek már rendezett, városias jel­lege volt. Ez a lendületes fejlődés a XIX. században elakadt, így századunkban Ráckeve községként szere­pelt egészen a közelmúltig. (Jelenleg nagyközség.) Savoyai Jenő táborno'k 1698-ban 85 000 forintért megvette Csepel-szigetet Heissler Donát tábornoktól. A kastély az uradalom köz­pontjában 1702-ben Johann Lucas Hildebrandt tervei alapján épült. fel. A rácke­vei kastély a nagy osztrák építész első hiteles műve, későbbi alkotásai közül a bé­csi Belvedert és a féltoro­nyi Harraoh-kastélyt lehet stílusban hozzáikapcsoLni. A Savoyai-ikastély alaprajza a franciaországi Vaux-le-Vi- comte kastélyhoz hasonló, de itáliai hatások (Borromini, Palladio) is felfedezhetők rajta. A ráckevei kastély föld­szintes épülete a nyaraló­kastélyok típusába tartozik. 1819-iben klasszicista stí­lusban megújították a kas­tély kupoláját és a tetőze­tét. A XIX. század folya­mán a kastélyt gazdasági célokra használták. A kas­télyt a közelmúltban hely­reállították, és Építészeti Al- kotóházzá átalakították dr. Rados Jenő, egyetemi tanál tervei alapján. Országjárás Ráckeve műemlékei Nevezetes ráckevei látni­való a görögkeleti szerb templom. A barokk téglake­rítéssel körülvett (1768-ban készült) egybajós. sokszög- záródású későgótiikus temp­lomot 1787-ben építették a rácok a Boldogasszony tisz­teletére. A későgótikus hálóbol- tozatú templombelsőt és a szabálytalan hálóboltozatú kápolnák belső falait bib­liai szentek, Krisztus és Má­ria életéből vett jelenetüket ábrázoló festés borítja, amely mai formájában 1765-ből és 1771-ből származik. A temp­lom eredetileg a középkor­ban is festett volt, amely­nek részletei helyenként elő­bukkannak a boltozaton. A templomnak nagyon gazdag barakk fa berendezése van (ikonosztáz, énekesszékek, püspöki szék, Mária-trónus, ikontartó állványok, úrko­porsó, ajtószámy a Kozma- és Damj án- kápolnában), va­lamint értékes reneszánsz és barokk kő emlékei (gyertya­tartók, 5 sírlap). S. E. A görögkeleti szerb templom freskórészlete A volt Savoyai kastély bejárata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents