Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A városgondnoknak sok a gondja Zsiga most nyugodt Persze, hogy banális # a kép, a hasonlat, a két malomkő között, vágj' a két tűz között, viszont találó. Úgy annyira, hogy a Miskolci Város- gondnokság igazgatóját, Varga Zoltánt — és több munkatársát — hallgatva nem is igen tudjuk takargatni kajánkodásunkat, amikor a sajátos szerv sajátos nehézségeit ecseteli. Miként írva van: „A nyílt várospolitika szükségessé tette egy olyan szervezet létrehozását, mely gyors információ-áramlást biztosít a lakosság és a tanács között... Cél olyan kapcsolat kialakítása a városi tanácsi vezetés és a várost szerelő lakosság között, mely az elkövetkezendő időszakban a városüzemeltetést magasabb szintre emeli.” Tehát a 'tanács és a lakosság között helyezkedik el a Gondnokság, meglehetősen sok — töméntelenül sok — feladattal, mely feladatokról szólva erről is, arról az oldalról is lehet rá hivatkozni. Kérdőre vonni. Szóval: lehet mutogatni rá. Rossz érzés bizony ez! (Bár eléggé érdekes is!) A kajánkodást pedig az szüli bennünk, hogy a szerkesztőséglek) dolgozóinak ez az érzés mór régóta ismert. Például: egy-egy árrendezés (mostanában már áreltérítés) kapcsán elsősorban a közlő, a tájékoztató szervet, az újságot éri az atrocitás, nem is az eltérítőket. Vagy például stb., stb., stb. Kívülről felvonulási épületnek tűnő valami, bévül viszont Miskolc nagyalakú, stilizált térképe, mindenekelőtt az utakkal, főként a jelzőlámpákkal, .(„villany- rendőrökkel”) ellátott kereszteződésekkel. A lámpák, itt a térképen is jeleznek, villognak, a kompjuter adatokat rögzít, egy másik gépen hirtelenjében számok jelennek meg, követési másodpercek: a gép közli, hogy egy bizonyos csomóponton most éppen hány gépjármű halad át. milyen sűrűségben. Kiss Ferenc és Kiss István próbálják nagy türelemmel megértetni velünk. mit is látunk, miről is van szó. Annyit sikerül is, hogy itt a város forgalmát ügyelik, annak milyenségét és bele is tudnak avatkozni, ha éppen úgy szükséges. A város 46 csomópontjából 26 tartozik a Városgondnoksághoz. (Főként a 3-as út csomópontjai a Közúti Igazgatósághoz. Hogy lehetőleg a lámpák fenntartása, ellenőrzése is kompli- káiódjon.) Igaz, az itt dolgozóknak — a legalacsonyabb képesítés is technikus — ezek a kompjuterek, jelző-, rögzítőberendezések ma már nem is a legkorszerűbbek, viszont az ország megyei városaiban Miskolcon kívül csupán egy helyen található ilyesmi. Elég sokat tudnak bizony ezek a berendezések is. Az épület küllemére, béltartalmára figyelve viszont ismét igazat adhatunk Parkinsonnak. Minél cifrább, hivalkodóbb a külső, annál inkább érvényes a dekadencia. És fordítva. Itt éppen a fordítva lehet az érvényes. Mi tartozik a továbbiakban a Városgondnoksághoz? Természetesen minden. Minden, ami egy város úgynevezett „üzemeltetéséhez” szükséges. Például az utak. összesen 440 kilométernyi útról van szó, ezeket kell — kellene — megfelelően gondozni, karbantartani. Ehhez egy adalék: 1981-ben az aszfalt mázsája 150 forint volt, most pedig 700 (!) forint. Földút is van Miskolcon: 82 kilométer hosszúságban, elsősorban persze a zártkerteknél. Híd. Mennyi híd lehet Miskolcon? Mennyit sac- colnak? Nem, nem, az kevés! összesen: 134! Csapadékcsatorna is van, majdnem 200 kilométernyi, van 32 (!) ezer lámpa, van 18 szökőkút, 412 játszótér, kétmillió négyzetméternél nagyobb parkfelület és vannak temetők is. A szökőkutakat már szerződéses vállalkozónak adták át, ily módon fenntartásuk kevesebbe kerül. Gondolkodnak rajta: a játszótereket is megérné szerződésben kiadni. Ezeknek a karbantartására mintegy 3 millió forint van. a Kertészeti Vállalat nyakán nyűg a gondozás. Ha esetleg valaki szerződéssel elvállalná .. . Mondjuk az Avason lévőket egy család, a más egységeket megint más család ... A mellékhelyiségeket, a WC-ket ugyancsak valamennyit szerződésbe adták, hiszen köztudott, hogy a pénznek nincs szaga. Nagy szerencse ellenben, hogy vállalkozók akadtak a nem is annyira mellékes helyiségek gondozására. Sajnos, ezekből ebben a hosszú városban mindössze 16 nyilvános található. A parkokra viszont nagyon kevés a pénz. Egy négyzetméternyi park ápolására az ország minden nagyobb városában — valószínű, hogy a kisebbekben is — több pénz jut 10 forintnál. Kivéve Miskolcot. Itt 8 forint 63 fillér jut egy négyzetméterre. Miért? Csak. Zsiga most nyugodt. Pi- henget a vadaspark fái alatt, hatalmas agancsával senkit nem riogat. Nem úgy, miként tette a bőgés idején, amikor a kerítés erejét is kipróbálta. Zsiga jól megtermett szarvas, akárcsak a közeli szomszéd, a Zalából való Misi. Misinek szokatlan, furcsa növésű az agancsa, annak is a szemága, mely valamiért igen hosszúra nőtt, akadályozva őt a kerítésen kifelé nézelődésben. Egyébként Misi is kiváló példány, fényes. egészséges szőrű, karcsú, mindenütt kitelt izmú, látszik szinte benne az erő rándulása. A picinyke őzgidákban meg a pihenni vágyás látszik. Hagyják őket békén, összebújva szunyókálni és majd amikor érkezik a tejes cumi, annak nagy erővel nekifutnak, elkapják, kiszippantják. Különös, hogy ennyi picinyke őzgida került most a vadasparkba. Vadászok emlegetik: többfelé is tapasztalják megyénkben. hogy magukra maradt gidácskákat ápol- gatnak gyerekek. Az őzmama hagyta magukra? Miért? Miért találhatók mostanság őzgidák? Valaki majd megmondja, de ha nem, itt akkor is otthonra leltek már néhányan. Boros Lajossal, a vadaspark vezetőjével — érdekesség : az Alföldről, Kecskemétről választotta ezt a munkahelyet és nyerte meg pályázattal — is töprengünk a gidácskákon, de itt nem eme rejtély kiderítése a feladat, hanem a park tisztes ellátása. Mert most már ez a park is a Városgondnoksághoz tartozik. A 20 hektárnyi területen a sokféle, gyönyörű állatot — egyáltalán a parkot — 11 ember gondozza, ápolja, eteti, védi, jönnek a látogatók is, bár többen is jöhetnének. Talán majd a télen. Vagy azután. A dicséretes tervek szerint ugyanis a népek idevonzására télen szánkózás lesz. Ha minden jól megy. A szánkózás pedig abból áll. hogy a vadasparkból indulÖzgidák a parkban va és ide térve csengés ló húzná a nagy szánkót, melyen akárkik — elképzelhető, hogy leginkább gyerekek — indulnak majd neki a Varbó felé tartó útnak. hogy végigcsilingelve a Bükk eme szép táját, visszatérjenek a parkba. Máris biztosra vehető: lesz a szánkózásra vevő. Akárcsak a hintózásra is, mert — télen kívül — hintóval is járni kívánják ezeket az utakat. Most egyelőre a parkot járjuk. Az egyébként rendkívül rezdülékeny, félénk muflon-kossail szemezünk néhány lépésről, a kis muflon-gida is itt járkál, mintha Barnabásnak neveznék. (A nevet az itt születettek mindig a naptár szerint kapják. A naptárban található névnek, vagy a születéshez legközelebbi névnek megfelelően, ami igen jó ötlet, ámbár kecskeméti ember találta ki, nem miskolci.) Meg itt hűsölnek, dagonyáznak a vaddisznók is, a malacokkal, „akik" csak jókedvükben mutatják most meg magukat, mert valamiért nálunknál jobban kedvelik a sáros dagonyát, vagy a hűvös fekvőhelyeket. Ezek ilyenek. A parki séta után persze igencsak jólesne egy pohár víz, ebből a világ legjobb karsztvizéből, mely itt, a Bükkben ingyen csordogál a csapból. Kár, hogy a csapot nem lehet kinyitni. Azért nem lehet, mert a csapokat élelmes akárkik — nem Zsiga, nem Misi, nem a vaddisznók — leszerelték, magukkal vitték. (A szerelvények ezek szerint városunkban továbbra is hiánycikkek. Vagy egyébként is elvinnék?) Nemcsak az ilyen nyilvánosan közszemlére — használatra — kitett szerelvények fogynak egyébNemrégiben készült el a bemutatóterem is a vadaspark- Miskolc útjairól tájékoztatnak a gépek ban ként Miskolcon. A kártétel meglehetősen magas. Akkor is magas, ha csuprán a közterületeken keletkezett károkat méricskéljük. Például : a tönkretett ping- pongaszta lókat. A parkokban, a zöldterületeken (melyekre. mint tudjuk, az országos átlagnál nálunk kevesebb pénz jut) okozott károkból, mely területekre teherkocsik, egyéb gépjárművek minden további nélkül behajtanak, mély árkokat vágnak. (Lehetett ilyen mély kocsinyomokat, munkagépek nyomait látni például a Bársony János utcai óvoda előtti zöldterületen is, meg sok egyéb helyen.) Kárt lehet okozni pradok rongálásával, p»r- kok, utak lámpáinak összetörésével és sok minden mással is. ötletet fölösleges adni a nehéz fiúknak. (Hogy csak ezt a finom kifejezést használjuk.) Summa summárum: 1984- ben az ily módon keletkezett kár megközelítette a 7 millió forintot! Szép pénz ez is. Egyrészt ugye építjük, társadalmi munkában is segítve a város parkjait, szépítését, másrészt pedig néhányan — mert nem lehetnek azért olyan sokan — lerombolják, tönkrevágják. Jó lenne egyszer már őket begyűjteni és felépíttetni velük, amit összezúztak. Jogos igény, nem? Az építés persze fcel- ilő felügyelet mellett haladna. Kiváló minőséget követelve. Mindez arról jut e sorok írójának eszébe, hogy nemrégiben közzétette, miszerint megyénkben a lakbérek, az ilyenolyan számlák be nem fizetéséből az eddig felgyülemlett tartozás már nyolcmillió forint körül van. Erre a ‘közzétételre reagált egyik miskolci olvasónk, aki megkérdezte: vajon miért nem lehet ezt a tartozást közmunkával behajtani? Miért lehetséges, hogy a tisztességes emberek fizetnek. ugyanakkor néhányan ingyen és bérmentve élnek ? Ennyit a károkról. Utalva ismét rá. hogy a pxarkokban, a szeméttar- tókban, a járdákban, a villanylámpwkban satöbbikben okozott kér ugyan közvetlenül -a Városgondnokságé, de mivél ez a gondnokság a város „üzemeltetője”, így nyilvánvalóan mindahányunké is. A Gondnokság kérését szívesen közvetítjük: Ügyeljünk valamennyien erre a városra! (Miért is ne próbálnánk meg?) Priska Tibor Fotó: Fojtán László KÉT KÖZÖTT
