Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. július 5., szombat ? í w I > / T -í ■> z ' ■ r »55 5? borsodi táj Az élőszó erejével A megye közművelődési helyzetéről tárgyalt minapi ülésén a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács. A téma kapcsán szóba került a Miskolci Nemzeti Színház munkája is, amelyről a felszólalók nagy elismeréssel szóltak, magasan értékelték a színház művészeti munkájának összképét, azonban egyetlen tevékenységi területen kifogások is felmerültek a színházzal szemben. Ez pedig a tájelőadások nem kielégítő száma. A színház ez irányú kötelezettségét nem teljesítette egészében, s mert nem először került szóba — más fórumon is — ez a kifogás, a művészeti munka elismerése ellenére e mulasztás kritika tárgyát képezte. Érdemes elidőzni a Miskolci Nemzeti Színház tájelőadásainak kérdésénél Hajdanában, ami az 1965. előtti éveket illeti, a színház igen széles körű tájtevékenységet folytatott, rendszeresen járta Borsod megye városait és községeit, és sokszor bizony olyan helyeken is tartott előadást, ahol erre a megfelelő adottságok megközelítően sem voltak meg, s ez az esetek nagy hányadában az előadás fellazulását, minőségi romlását is okozta. 1965-ben, ami. kor Eger színházi ellátását Miskolchoz csatolták, az ottani évi 180—190 előadási kötelezettség mellett, a Miskolci Nemzeti Színháznak eleve le kellett mondania arról, hogy Borsod megyét olyan mértékben ellássa mint korábban. A tájelőadások száma a minimálisra zsugorodott, sőt gyakorlatilag alig létezett ez a tevékenység. Ezzel egy .időben történt a televízió szinte minden családiba való bevonulása, ami a színház iránti igény csökkentését is magával hozta. Egy híján húsz esztendő telt el az Egerrel való áldatlan közösségben, s ez nagyon is elég volt ahhoz. hogy Borsod megye településeinek ellátása a Miskolci Nemzeti Színház programjában háttérbe szoruljon. Jóllehet, bizonyos előadásszámot kötelezően előírt a terv, ezek teljesítése nem mindig sikerült. A sikertelenség oka több ágú. Részben a színház sem törekedett szaporítani ezek számát, részben pedig, mert a televízió a korábbi években minden héten legalább egy színházi előadást közvetített, a falvakban megszűnt az igény, vagy legalábbis nagyon lecsökkent az élő színházzal szemben. Ugyanis kisebb településeken a képernyőn azt a színvonalas előadást láthatták a fővárosból, vagy más színházi városból, amit a kitelepült előadás, a táj éppen a kimozdítottságánál fogva nem produkálhatott. Napjainkban Borsod megye három és fél száznál tö^b települését figyelembe véve, igen alacsony azoknak a helységeknek a száma ahol színházi körülmények között, vagy azokat megközelítő módon lehet eey színházi előadást reprodukálni (Nem véletlen, hogy a falvak ellátására létrehívott, a Déryné Színház örökébe lépett Népszínház sem keresi fel hasonló okok miatt a megye községeit s előadásait kizárólag városokban tartja.) Tulajdonképpen Mezőkövesden, Leninvárosban, Öz- don, Kazincbarcikán Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen van igazán alkalmas színpad; kisebb, kamara jellegű előadásokat fogadhatna még Ormosbánya, Albertte- lep (ahol alig van közönség.), hasonló kisebb kamaraelőadásokat fogadhatna Sajószentpéter, ami meg itt van a szomszédban, esetleg Kdelény, s még egv-két te lepülés. A színház nagyszínpadi produkciói között, alig- alig akad, amelyet ezekre a színpadokra mozdítani lehetne. A Kamaraszínház előadásai lennének a mozgathatók. A Játékszín produkciói viszont megcélzott közönségréteghez szólnak, nem mindig alkalmasak a tájolásra. Más kérdés, hogy Borsod megye városai megyén kívüli színházakkal is szerződésben állnak, és így változatosabb műsort biztosítanak maguknak, mintha Miskolcot szerepeltetnék gyakrabban. Ennek a rossz • gyakorlatnak egyik alapvető oka, hogy hosszú-hosszú éveken át a Miskolci Nemzeti Színház kevés gondot fordított a tájolásra, és igazuk volt azoknak a felszólalóknak a tanácsülésen, akik azt mondták, jó, ha a miskolci színház az ország különböző pontjain dicsőséget arat, de ezt a tevékenységet meg kell, hogy előzze a megye ellátása. Először jöjjön a borsodi települések sora, s csak utána a főváros. Dunaújváros, Gödöllő és néhány ' más hely —, ha Borsod kielégítése után az erőből még futja. 1985 januárjában igen kemény hangú tanácskozás volt a színházban Porkoláb Al- bertnek, a megyei tanácselnökhelyettesének vezetésével. amelyen a tájolás akkori helyzetét vitatták meg, és amelyen kitűnt, hogy a megye nagyobb művelődési házai, a színház fogadására alkalmas helyek vezetői eléggé elszoktak Miskolctól, nehéz őket rávenni a miskolci színház befogadására. A színháznak többféle sikertelen közeledési kísérletéről ,tudunk. A kielégítetlen tájolás okai tehát a befogadókban is keresendők. A nemrég zárult évadban 32 tájelőadást tartottak, ami az előirányzottnak alig kétharmada. és abszolút számokban nézve is, nagyon kevés. Nagyon régi, nagyon szorító probléma ez a miskolci színház és Borsod megye kapcsolatában. Fel kellene már végre fektetni, mint erről már lapunk is többször szólt, egy színpadkatasztert, amelyből mindenkor kitűnne, a megyében hol, milyen színjátszás! lehetőségek vannak, milyen produkciók vihetők az adott helyre, s a színház az éves programjának, bemutatási tervének elkészítésekor már ezekhez is igazodna, műsorra tűzne olyan produkciókat, amelyek az adott helyekre utaztathatok. A megyében levő művelődési intézményeknek is több bizalommal kellene a miskolciak felé fordulni. Bár tagadhatatlan, hogy a színesebb műsorkínálatról ők nehezebben mondhatnak le. Feltétlenül előtérbe kell hogy kerüljön a miskolci színházi munkában Borsod megye ellátása, hiszen ez az intézménynek egyik alapvető feladata is. (Nemcsak azért, mert a megye anyagilag is elsősorban emiatt támogatja!) Megnyugtató megoldást a közeljövőben aligha lehet találni. Éppen ment egy sor produkciót nem lehet utaztatni, s mert nincsen hová utaztam, nem utolsósorban a megye településeinek messze döntő többsége élő színházzal nem érhető el. De a jelenleginél többet kell tenni. S nemcsak számszerűen többet, hanem jobbat is kell adni a megyének, az erre alkalmas játszóhelyek lehetőségeinek figyelembevételével, a maximálisát. Ehhez viszont a színház törekvésein kívül a befogadók jobb, megértőbb hozzáállása is kell. Benedek Miklós Kávézás után ... Fotó: Laczó József A Plútó légköre Naprendszerünk legkülső bolygójának, a Plútónak is van légköre és az arizonai egyetem professzorának véleménye szerint ez a légkör tiszta metánból, a legegyszerűbb szénhidrogénből áll. (A Földön a metán a fő alkotórésze a földgáznak és a bányák sújtólégiének is.) A színképelemző vizsgálatok szerint a. Plútó-légkör sűrűsége csak 300-ad része a földinek, így valamennyi bolygó közül a Plútó légköre a legritkább. Minthogy a metán mínusz 162 fokos hőmérsékleten cseppfolyóssá, mínusz 183 fokon pedig szilárd halmazállapotúvá válik, valószínű, hogy a Naptól távolodó Plútón előbb cseppfolyóssá, majd szilárd halmazállapotúvá fagy mega metán. Nem múlik el nap, hogy az írott sajtóban ne olvashatnánk róla; a televízióban, a rádióban ne beszélnének róla. Természetesen a számítógépről van szó. A számítástechnika döntő jelentőségéről, jövőjéről. A ma gondjairól. Okkal beszélünk tehát nap mint nap minderről. A szavaktól persze nem fog vál- tozni-javulni a helyzet. Mini más esetekben, itt is csak a tettek vezethetnek el a kívánt eredményig. Tettekre, cselekedetekre ösztönöz az a felhívás is, amelyet megyénk vezető szervezetei tettek közzé ez év áprilisában. Ebből idézünk; „Az elektronizáció térhódítása napjaink egyik legszembetűnőbb jelensége és a jövőnk alapja. A következő évtizedekben meghatározza az emberi munka egészét a világban, így hazánkban is. Mindez már most is érinti a munkafolyamatok egy részét. Ha ezen újabb kihívásra nem tudunk megfelelően válaszolni, akkor kockáztatjuk, hogy a világgazdaságban elfoglalt jelenlegi helyünket is elveszítjük és nagy hátrányba kerülünk. Ezek arra ösztönöznek bennünket, hogy minél gyorsabban bővítsük a számítás- technikához értő emberek körét, akik a társadalmi, gazdasági életben hatékoA lakosság egészségi állapota döntő mértékben befolyásolja megyénk gazdasági eredményeit, a termelékenységet, a munkavégzés szintjét, az emberek reprodukciós szándékát és képességét, a megszületendő és felnövekvő utódok egészségét, a közérzetet és a közhangulatot, a közösségi és a családi élet harmóniáját egyaránt. Mindezekből következően az egészség megőrzése, visszaszerzése és az egészségkárosodottak rehabilitációja az egyik legjelentősebb társadalompolitikai feladattá vált. Az egészségügy azonban erőfeszítései ellenére sem képes ezt a feladatot. egymagában megvalósítani, szükséges a társadalom, a munkahely és az állampolgár közreműködése is. A lakosság egészségi állapotának alakulásában a kedvezőtlen jelenségek, az életvitel, az életmód egészségtelen szokásai, az egészségkulturáltság elmaradása, együttesen hatnak. Az egészség értéke — addig,. amíg csak vigyázni, fejleszteni kellene — az emberek tudatában, mindenapi életvitelében kevéssé becsült. Alig van érdeklődés az egészséges életmód iránt, kevés az önmagunkra figyelés, az ön- tevékenység, a fegyelem és igen erős az áthárítás az orvosra, munkahelyre, a társadalomra az egészség védelmében, helyreállításában. Pedig az egészségesebb népesség érdekében minden egyes ember egyetértésére, akarására, egészsége minden eszközzel való biztosítására szükség lenne. A szakszervezetek egész tevékenységükkel, a biztonságos, egészséges munkafeltételek megteremtésével, a munkavédelmi szabályok betartatásával, érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának egész rendszerével, nevelő-felvilágosító, tömegpolitikai tevékenységével, az egészségkultúra fejlesztésével járulnak hozzá a dolgozók egészségének megőrzéséhez. Megyénkben a szakszervezetek szerepét és módszereit, az előrelépés lehetőségeit a következőkben látjuk: A szakszervezeti nevelőmunka minden területen és szinten feladatkörébe vonja az egészségnevelés kérdéseit, biztosítva a munka folyamatosságát. A munkahelyi és lakóterületi szociális, kulturális tervezés, fejlesztés, támoga„letette nyan tudják alkalmazni megszerzett ismereteiket. Ezért kezdeményezzük, hogy Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye ifjúsága számítástechnikai kultúrájának kiszélesítése, fejlesztésének meggyorsítása érdekében a VII. ötéves terv időszakában megyei társadalmi akciót szervezzünk.” Dr. Juhász György, a Volán 3. Sz. Vállalatának igazgatója: — Amikor olvastuk a felhívást, úgy döntöttünk, hogy a magunk erejével mi is hozzájárulunk e nemes és fontos cél eléréséhez. — Mi indította a vállalatukat arra, hogy az elsők között felvállalják ezt a kezdeményezést? — Tudjuk, mennyire fontos és nélkülözhetetlen az, hogy az alapfokú, a középfokú oktatásban a tanulók megismerkedjenek a számítástechnikával. Nekünk is érdekünk az, hogy olyan fiatalok jöjjenek vállalatunkhoz. akik természetesen hasztás, környezetalakítás szolgálja a dolgozók egészségesebb munka- és életkörülményeit. A munkahelyek növelik érdekeltségüket az egészséges munkaerő iránt, akik' a minőségi követelményeknek is jobban eleget tudnak tenni, terhelhetőségük, megbízhatóságuk, hosszabb távú egyenletes teljesítőképességük is nagyobb. További törekvéseink: A vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok a középtávú és éves tervek, szociálpolitikai tervek készítésénél különös figyelmet fordítanak az üzemegészségügy fejlesztésére, a balesetek megelőzésére, a rehabilitációs munkára, stb. A szakszervezetek munka- védelmi aktivistái a baleseti oktatás keretében a háztartási, az üzemen kívüli balesetek megelőzését is, az üzemen kívüli balesetek megelőzését is tárgyalják. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az alkoholellenes tevékenység, propaganda. Segítjük, szorgalmazzuk a munkahelyi alkoholellenes bizottságok létrejöttét, eredményes, hatásos működését. Sajnos, még elég kevés helyen ismerik fel ennek szükségességét, a társadalmi kontroll, meggyőzés, nevelés és példa hatását és fontosságát. Csak néhány bizottság eredménye biztató. Módszereiket közreadtuk, népszerűsítettük. A lakóterületeken a szakmaközi bizottságok mind nagyobb szerepet vállalnak az egészséges, pihentető, esztétikus környezet megteremtésében, és az azt védelmező, megbecsülő életvitel, magatartásformák, kultúra elfogadtatásában, fejlesztésében. A munkahelyi, a lakóterületi ismeretterjesztés, közművelődés feladataként javasoltuk előadások, viták, fórumok, csoportos beszélgetések, kiállítások, filmek, videóprogramok megszervezését. A munkahelyi művelődési bizottságok, művelődési ingarast"... nálják munkájuk során a számítógépet. Nálunk, a Volán 3. Sz. Vállalatánál 15 éve alkalmazzuk a számítás- technikát, a termelésszervezésben, az ügyvitelszervezésben. Jelentős eredményeket értünk el. Teljes rendszert alakítottunk ki, nagyon fontos, meghatározó jelentőségű tehát, hogy olyan dolgozóink legyenek, akik a forgalmi, műszaki, számviteli és pénzügyi területen munkaeszközként tudják használni a számítógépeket. Számítástechnikával foglalkozó munkatársaink jelenleg már önállóan készítenek programokat, oldanak meg feladatokat. Ez késztette tehát vállalatunkat arra, hogy támogassuk a kezdeményezést. — Milyen összeget tudnak az öt év alatt e célra felajánlani? — 500 ezer forintot. A kommunista műszakok során létrejött érték központi részéből ajánlottuk meg ezt az összeget. Az első 100 ezer tézmények munkája, a szak- szervezeti kulturális tevékenység egyre inkább a dolgozók életének olyan napi problémáihoz, tennivalóihoz kapcsolódnak, melyek megoldása, javítása az egyén érdeke, tehát érdeklődése és igénye is egyre inkább ezek felé fordul. Ebbe a keretbe sorolhatók az egészségvédelem, az egészséges életmód, a higiéné, a lakás és a környezet kérdései. Megyei vetélkedőrendszerünk, a „Szabadság! Tégy gazdaggá minket... !” témakörei is e célt szolgálják és a mindennapi kultúra témakörében az egészségkultúra témája is szerepel. — A szakszervezetek minden szinten javasolják a szocialista brigádoknak, munkahelyi csoportoknak, hogy jobban figyeljenek az egészséget károsító hatások feltárására, a közösség általi megszüntetésére, önmaguk, családjuk egészségkultúrájának, egészséges életmódjának fejlesztésére. Az ifjúság egészsége nemzeti érdek! Ekként kell kezelni a feladatot. A napjainkban alakuló, frissen funkcionáló, minden új, értelmes cél befogadására fogékony ifjúsági tagozatok és tanácsok cselekvési programjának fontos részét kell képezzék az egészség megóvása, a mozgást, a fizikai erőnlétet biztosító, testi, szellemi fejlődést segítő feladatok. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a szakmunkástanuló fiatalok egészségkultúrájára, testedzésére. A túlhajszolt munka, a fokozott szellemi, fizikai igénybevétel, a szabadidő minimálisra zsugorítása az egészségre károsan hat. Meg akarjuk értetni a dolgozókkal az aktív pihenés, a ki- kapcsolódás, a regenerálódás szükségességét. Ezt szolgálják az egyre tervszerűbben szervezett tömegsportakciók, versenyek, a családi kirándulások, az üdülés, de a kiskertmozgalom, a természet- és országjárás is. A felsorolt formák, lehetőségek hatékonyságát fokozhatja, ha sikerül az egyénhez eljutni, az élőszó erejével befolyásolni, meggyőzni a dolgozókat. Szeretnénk minél eredményesebben hozzájárulni ahhoz, hogy az „Egészséget 2000- re!” ne csak jelszó, hanem megvalósult realitás legyen. Szűcs Fcrencné az SZMT titkára forintot, tehát az ez évre esedékes .részt már át is utaltuk az egyszámlára. Őszintén megmondom; azt szeretnénk, ha a számítógépes programra adott pénzzel megtámogatott iskolákból hozzánk is irányítanának tanulókat. Pontosan mire gondolunk? Arra, hogy mi szívesen kötnénk végzős középiskolás diákokkal ösztöndíjat. Olyan diákokkal, akik tovább akarnak tanulni, s mint a számítástechnika értői, szakemberei hozzánk jönnének dolgozni. Az a vágyunk, hogy ösztöndíjasaink visszatérve hozzánk, erősítsék azt a rendszert, amit számítástechnikában létrehoztunk. Vagyis legyenek majd élenjárói a problémák' megoldásának, annak az információs rendszernek, amelytől azt igényeljük, hogy a helyes döntéseket elősegítsék. 4, A Volán 3. Sz. Vállalata tehát már „letette a garast”. Nem kevés pénz az, amit felajánlottak, pedig ők sem dúskálnak az anyagiakban. Azt azonban tudják és vallják: itt a jövőről van szó. S amit ma elszalasztunk mindenféle nehézségre hivatkozva a jövőépítésben — annak sokszorosan látjuk kárát később. Példának is állíthatjuk az elvek és a tettek Vo- lán-os egységét. (t. n. j.) A számítógépes program támogatására
