Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 izgazfez-ÉÉrgyífe Miskolcon r' Hz önzetlen helytállás példái Beszélgetés a Munkásőrségről .Soós Ottó megyei parancsnokkal Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára A Munkásőrség megyei parancsnoksága a közelmúltban számolt be a megyei párt-végrehajtóbizottságnak az elmúlt öt év munkájáról. A bizottság ülésén jelen volt Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka is. Mind a testület, mind az országos parancsnok megállapította, hogy a megyében tevékenykedő munkás- őregységek javuló színvonalon tesznek eleget megbízatásuknak. Az országos parancsnok szavai szerint átlag feletti, jó munka jellemző a megyében. Az eredmények forrásairól kérdeztük először Soós Ottó megyei parancsnokot. — Gondolom, ehhez a megye objektív adottságai is hozzásegítenek. A gazdasági szerkezet, a nagyüzemek jelenléte nagyobb választási lehetőséget biztosít. Nálunk a munkásőrök több mint kétharmada a megye nagyüzemeiben dolgozik. Az összeforrott mun- kásközösségekből delegált munkásőrök természetesen könnyebben feltalálják magukat az új közösségekben is, a munkahelyen hozzászoktak a fegyelemhez, könnyebb így vállalni a feszesebb kötöttségekkel járó feladatokat is. Természetesnek vesszük, de külön is köszönet érte, hogy az irányító póriszervek és szervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy kinek adnak ilyen pártmegbízatást és rendszeresen számon kérik — évenként mindenképpen — a végzett munkát. Megfelelő társadalmi összefogás, a pártszervezetek felelős odafigyelésének, no és — talán nem szerénytelenség mondanom — a munkásőr parancsnokok, a munkát több évre vállaló „öregek” vonzó, jó légkört teremtő tevékenységének is eredménye, hogy munkás- őregységeink vonzó közösségek. Elvtársaink szívesen vállalják a többlet feladatokat, jól érzik magúkat együtt. — Manapság kétségtelen tény, hogy „drágább" a szabadidő. Az emberek nagy része vállal kisebb- nagyobb munkát életnívója megtartása, javítása érdekében. A megnehezedett gazdasági körülmények bizonyára új feladatokat jelentenek az állomány építésben. — A megye munkásőr- egységeiben tervszerű állományépítő, -szervező munka folyik. A cserélődés mértéke az utóbbi években 6—8 százalékos volt. Ez megfelel a határozatokban foglaltaknak. Az állomány. utánpótlása — a nehezedő feltételek és körülmények ellenére — hosszú távon biztosított. Ezt a eélt szolgálja az az 5 évre szóló feladatterv, amely figyelembe veszi azokat a területeket és lehetőségeket, ahonnan az utánpótlás biztosítható. Jelenleg is az állomány többségét kellő politikai és élettapasztalattal rendelkező 26—50 év közöttiek alkotják. Ök adják az állomány 77,9 százalékát. Egyébként gyakran megható az állományhoz való ragaszkodás, többen vannak olyanok az idős elvtársak között, akik nem szívesen szerelnek le, vonulnak tartalékba. A munkásörök kétharmada_az ötéves alapszolgálaton túl is vállalja pártmegbízatását, több mint 40 százaléka 10 éven túl teljesít szolgálatot. Az elmúlt években kismértékben nőtt a nők és a KISZ-tagok aránya. — Megyénkben rangja, becsülete ,van a munkásöri szolgálatnak, a társadalom tisztelete övezi azt az önzetlen, áldozatkész magatartást, amelyet az acélszürke egyenruha vállalása jelent. Milyen fö célkitűzések, módszerek a jellemzőek a politikai nevelő- munkában ? — Ami a megbecsülést és a tiszteletet illeti, úgy gondolom, általános emberi tulajdonság, hogy az önzetlenség, a társadalomért vállalt áldozat jó érzéseket, elismerést vált ki az emberek nagy részében. Ezen túl a munkásöri tevékenység megbecsülésében szerintem benne van a párt politikája féltésének érzése, a készség a politika védelmére is. Az, hogy a nehezebb körülmények közepette is széles körű az azonosulás a Magyar Szocialista Munkáspárt immár 30 éve folytatott, fő vonalaiban töretlen, ugyanakkor a változásra érzékeny politikájával. Tiszteletet és megbecsülést ébreszt a magas követelmény is. Meg kell mondanom: nem alacsony az a mérce, amelyet munkásőreink elé állítunk. A munkásőrök többségében tudatosult, hogy a termelésben, a közösségi és magánéletben tanúsított személyes példamutatással tudják leginkább képviselni környezetükben a párt politikáját. A munkósőrök többsége, 79 százaléka párttag. Az új munkásörök között viszont 60 százalék körül van a pártonkívüli- ek aránya. Az a jellemző, hogy a testületben töltött évek során sokan kérik felvételüket a pártba. Módszereinkkel kapcsolatban arról szólhatok, hogy a Munkásőrségen belül folyamatos és tartalmas politikai nevelőmunka folyik. Ennek része a tájékoztatás, a vita, a kötetlen eszmecsere. A munkásőr közösségekben tapasztalható nyílt, őszinte légkör fokozza a politizálósi kedvet. Ismételten hangsúlyozom, mennyire fontos az irányító, a küldő pártszervek figyelme, számonkérése. Az állomány közéleti tevékenységére jellemző, hogy több mint 50 százaléka vállal tisztséget, testületi tagságot párt-, társadalmi és tömegszervezetekben. Jól szolgálja a politikai nevelés célkitűzéseit, hozzájárul a feladatok hatékonyabb végrehajtásához, a testületen belül működő szocialista versenymozgalom. — Kérem, röviden minősítse a munkásőrök politikai tudatának alakulását napjainkban! — Mint az eddigiekből is kitűnt, meghatározó a hűség a párthoz, azt hiszem, ezt teljesen egyértelművé teszi a fegyveres szolgálat vállalása. Jellemző, hogy a nehezebb gazdasági és külpolitikai helyzetben is reálisan értékelik társadalmunk lehetőségeit, élénken politizálnak, bátran mondanak véleményt. Ezekből kitűnik, hogy készek a párt- határozatok végrehajtásában aktivan közreműködni. Van bírálat is, alkalmasint türelmetlenség is. A munkafegyelmet, a társadalmi együttélés alapvető normáit, a közrendet sértőkkel szemben határozottabb fellépést sürgetnek. Különösen fontosnak ítélik meg a fiatalok gondjaival való hatékonyabb foglalkozást. Társadalmi gondjaink egy jelentős részét szubjektív okokkal magyarázzák, és a vezetői felelősség következetesebb érvényesítését szorgalmazzák. Olykor türelmetlenek?... Igen... Van ilyen jelenség. Tapasztalatom szerint ez minden bizonnyal abból is ered, hogy ők igyekeznek példásan helytállni a munkában, a közéletben, a magánéletben és úgy gondolják, hogy a társadalom többi tagjának is ez a kötelessége. Természetesnek tartom, hogy ők magasabbra állítják a mércét, mint a nagy átlag. — Érintette az ifjúság iránti felelősséget... A testület a saját lehetőségeivel hogyan kapcsolódik az ifjúság nevelésének folyamatába? — Fokozatosan bővül az a tevékenység, amelyet a KISZ-szel és az Űttörőszö- vetséggel együttműködve végez a testület az ifjúság hazafias, szocialista szellemű nevelésében. Segítik a munkásőregységek az ifjú- gárdisták felkészítését, a szaktáborok munkáját. Kiállításokkal, videó-technikával, bemutatókkal gazdagítjuk a honvédelmi napok, az ifjúsági és az úttörőtáborok programját. A megyei kiképzési bázison közel ezer — főleg hátrányos helyzetű — gyermek nyári táboroztatását biztosítjuk. A történelmi évfordulókat — főleg az idősebb munkásőrök, az alapító tagok bevonásával — felhasználjuk arra is, hogy a fiatalok közvetlenebbül megismerjék munkásmozgalmi, történelmi hagyományainkat. A találkozások azt bizonyítják, hogy az ifjúságban él egy természetes rokonszenv a férfias helytállás, a fegyelmezett, céltudatos életvitel iránt. Jobban kell táplálnunk, serkentenünk ezt a pozitív hajlamot. Az ifjúság neveléséhez úgy is kapcsolódik a Munkásőrség, hogy apák fiaiknak adják tovább a stafétabotot. Nem egy ilyen család van a megyében. — Mit tart a megyei állomány legjotitosabb feladatának a következő években? — A legfontosabb feladatunknak tartom, hogy az elmúlt öt év pozitív tendenciái tovább folytatódjanak munkánkban. Ehhez a megyei parancsnokság részéről minden segítséget megadunk. — Parancsnok elvtárs, köszönjük a beszélgetést. Nagy Zoltán Pál Lénárd. az MSZMP Központi Bizottságának titkára a párt és a kormány nevében üdvözölte a mintegy negyvenezer tagot számláló magyar közgazdász társadalom képviselőit. Beszédéből idézünk: — A huszonötödik találkozó alkalmat adhatna az ünneplésre. Azt hiszem azonban. hogy most nem az ünneplésre kell gondolnunk, hanem arra, hogyan szolgálhatja ez a találkozó a legjobban közös ügyeinket, A valóság jobb megismerésére, átgondolt javaslatokra, a cselekvési egység erősítésére van szükség. Ismeretes, hogy a múlt évi és az ez év eleji gazdasági folyamatok kedvezőtlenül alakultak: a népgazdaság produktuma a tervezettnél kisebb mértékben bővült, sőt egyes ágazatokban csökkent; a külső egyensúlyi helyzet romlott ; a belföldi felhasználás, a személyi jövedelemkiáramlás a termeléshez viszonyítva aránytalanul emelkedett és sokszor ott, ahol ezt a teljesítmények nem támasztották alá. A feladat, most ezeknek a kedvezőtlen folyamatoknak a megállítása és annak elérése, hogy az ez évi gazdaságpolitikai követelmények teljesüljenek, vagy legalábbis megközelithetőek legyenek. Szeretném hangsúlyozni. nincs szükség és nincs is lehetőség az éves és a középtávú terv céljainak megvalósítására. A követelményeket nem szabad a felmerülő nehézségek miatt fellazítani. Amire szükség van. az a követelmények és a fö gazdaságpolitikai prioritások szigorú érvényesítése: a külgazdasági e°vensúly javítása, a gazdaságos termelés dinamizálása, a fegyelmezett, pontos és gondos munka minden szinten való megkövetelése. E célok valóra váltásának érdekében történtek kormányintézkedések, amelyek hatása fokozatosan érezhetővé válik. Tovább kell keresni és meg kell találni azokat, az eszközöket, amelyekkel a magyar gazdaság fejlődése tartósan gyorsítható, verseny- képessége fokozható. Biztos, hogy ezek az eszközök sokfélék. és az is nyilvánvaló, hogy a dinamizálás nemcsak egyszerűen konjunkturális típusú rásegitő intézkedéseket követel. A magyar gazdaság szerkezeti átalakításában, gazdasági, no- litikai céljaink megvalósításában kiemelt fontosságúnak tartom, hogy alkotó együttműködés és közös tenni akarás jöjjön létre a közgazdászok és a műszaki értelmiségiek között, E két rétegre egyaránt nagy feladat és nagy felelősség hárul a gazdasági élet minden területén. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a gazdasáei megújulás és a műszaki haladás képviselői közötti együttműködés eredményességétől nagymértékben függ a termelési és termékszerkezet átalakításának, a külgazdasági egyensúly javításának sikere, végső soron a gazdaság dinamizálásának a lehetősége. A gazdaság fejlődésében meghatározó szerepe van a politikai, társadalmi és mindenekelőtt az emberi tényezőknek. A korszerű. marxista közeazdasá- gi szemlélet érvényesüléséhez, a szakmai és társadalmi érdekegyeztetés létrejöttéhez olyan befogadó közegre van szükség, amely a létezés feltételének tekinti az állandó megújulást. Ehhez olyan oktatási, képzési és továbbképzési rendszerre, olyan kulturális színvonalra van szükség, amely legfőbb céljának tekinti a „negyedik termelési tényező”. az emberi erőforrás minőségi jegyeinek tökéletesítését. Olyan érdekviszonyokra van szükség, amelyek kikényszerítik-az állandó gazdasági és műszaki fejlesztést, és így betöltik a katalizátor szerepét a szélesen értelmezett társadalmi fejlődésben. Ilyen közegben megvannak a feltételek ahhoz. hogy az alkotó, újat teremtő emberek kifejthessék megvédhessék és a gyakorlatban megvalósíthassák elképzeléseiket Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára beszédében utalt, arra, hogy 1962-ben az első vándorgyűlésnek is megyénk adott otthont. Ezt követően a rendezvény helyéről és szerepéről szólt: — A közgazdászok vándor- gyűlései jó ideje az egész magyar szellemi élet rangos eseményeinek számítanák. Fórumot biztosítanak a közgazdaságtudomány hazai művelőinek, hogy a kutatási eredményeket, a gazdálkodás gyakorlati tapasztalatait, a gazdaságpolitika céljait, törekvéseit megvitassák, alakítsák és elfogadtassák a közgazdászok széles körében. Meggyőződésem, hogy az elméleti és gyakorló közgazdászoknak, a politikusoknak közösen kell a mai helyzetből megtalálni a kivezető utat.. Ehhez pedig a vállalatoknak megfelelő és egyre bővülő mozgástérre van szükségük. Ügy tapasztalom. hogy nálunk a politika ezt idejében felismerte. Más kérdés — és ez az előzőeknek nem mond ellent —. hogy objektíve a vállalatok mozgástere szűkülni látszik, s ez azzal is összefügg. hogy sok tekintetben a népgazdaság mozgástere is szűkül. Fejti György népszerűtlen dolgokról is szólt. Utalt arra. hogy a vállalatok egy része — miközben panaszkodik a szűk mozgástérre-. közel sem játszik azon a pályán, amely a rendelkezésére áll. Bármennyire szigorúnak tűnnek is a szorítások, nem kevés vállalat még mindig megél a régi módon, és a versenyben való helytállás, az innováció helyett energiájának egy részét alkupozíciója erősítésére fordítja. Gyakori jelenség, hoey hiányzik a reális önértékelés, nem elég a motiváció a belső tartalékok feltárására, az ezzel járó konfliktusok vállalására. Valamennyien érezzük a jelen és a jövő szorongató gondjait; az új vagy a régi kérdésekre új válaszokat keresünk. A gazdaság, és így népünk sorsa ma különösen nagymértékben függ a politikusok és a közgazdászok felelős együttműködésétől. Igen sok a. feladatunk, melyeket csak akkor vagyunk képesek megoldani, ha erősödik a társadalom ráhangoltsága a cselekvésre. A témával kapcsolatban — amely a vállalati gazdálkodást lámpázta körül — Ja- giellowicz Györgyné, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgató-helyettese tartott referátumot. Felszólalt Angyal Adóm, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár képviseletében, és hasznos információkkal szolgált Ke- lényi Gábor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárhelyettese is. Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára
