Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986. július 3., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 ■> A gyógyszertári központ tervei Gyógyszerraktár-bövítés Jövedelemnövelés bérmunkával A többi gazdálkodó egységhez hasonlóan, a megyei Gyógyszertári Központban is megvonták a VI. ötéves terv mérlegét, és elkészítették az új ciklus feladatainak tervezetét. A vállalat igazgatója, Pesti Vince és főgyógyszerésze, Révész János adott tájékoztatót az eredményekről és elképzelésekről. A háború után a gyógyszeripar, a gyógyszerforgalom nagymérvű fejlődésen ment keresztül. Számban és jelentőségében növekedtek az orvosi felfedezések, új hatóanyagokat, gyógyszereket kísérleteztek ki, ezzel egy időben a lakosság egészségügyi kultúrája, igénye is örvendetesen sokat fejlődött. Manapság a kórházi, körzeti, és az üzemorvosok egyaránt írhatnak vényeket, s a babonáktól, .kuruzslástól megszabadult ember könnyen (néha túl könnyen) nyúl a gyógyszeres doboz után. Az életmentő és gyógyítómunkán belül az egészségügy sajátos, lényeges feladata a megfelelő gyógyszerellátás biztosítása. A tapasztalatok szerint országosan és a megyében is, évi 8—10 százalékkal nő a gyógyszerfogyasztás. A központ feladata, a Magyarországon forgalomba hozott bel-, és külföldi gyógyszerek biztosítása. Ennek az utóbbi években nem mindenben tudtak megfelelni, ez azonban sosem a központ hibájára, sokkal inkább a gyógyszergyárak valutáris problémáira vezethető visz- • sza. A megyei központ gyógyszerforgalma öt év alatt 68,4 millió forinttal emelkedett. Gazdálkodásuk feltételeit a tervidőszak alatt néhány szabályozó módosítása is alakította. 1083-ban gyógyszer- árváltozást hajtottak végre, ennek során az alacsony, egy-két forintos térítési díjakat emelték, míg a 10 forint feletti hazai készítmények árát tíz forintra szállították le. Ez a vállalat gazdálkodása szempontjából nem volt előnyös, ugyanúgy, mint az a tény, hogy 1985-ben a gyári készítmények fogyasztói árkiegészítését 121 százalékról 113 százalékra csökkentették. Az összes árbevétel évente átlagosan hét százalékkal nőtt, ugyanakkor a ráfordítások növekedése megközelítette a tíz százalékot. A tervidőszak alatt összesen 86,7 millió forintot fordítottak beruházásokra. Ezek nagy része új gyógyszertárak építése, illetve régebbiek felújítása volt. Üj gyógyszertár épült Miskolcon, az Avasdélen és a Pátria-házban, továbbá Taktaharkányban (lakással), Hejöbábán, Alsó- zsolcán (ez helyi tanácsi beruházás volt, a központ a bútorokat biztosította), Evesen, Megyaszón, 'Ózdon, Borsodnádasdon (lemezgyári segítséggel), Sajókazán (a postával közösen), Borsod- ivánkán, Edelényben, Göncön, Szirmabesenyőn (szintén tanácsi segítséggel). Putno- kon bővítették, felújították a régi patikát. A gyógyszertárvezetők 30 százaléka cserélődött ki öt év alatt, s 47 gyógyszerész jött a megyébe, míg 46 ment el, illetve lépett ki a központ állományából. Négy-öt évente kötelező a gyógyszerészek, kétévente az asz- szisztensek továbbképzése. Ez nem minden megyében van így, Borsodban viszont gyakran előfordul, hogy .még ezt az időt is lerövidítik. Általában elmondható, hogy van elég végzett szakember a megyében, de mivel ez a pálya is elnőiesedett, néha megérzik a gyesen levők hiányát, összességében eredményesnek, sikeresnek nevezhető a VI. ötéves terv, ezt példázza az is, hogy 1985-ben elnyerték a Kiváló Gyógyszertári Központ kitüntető címet. A terv. amit az új ciklusra elkészítettek, keresztülvihető, ha a szabályozók olyan mértékben nem változnak, ami ezt lehetetlenné teszi. ,A legégetőbb problémájuk: kinőtték telephelyüket. Ez annál is inkább gondot okoz, mert a jövő év első negyedétől a megyei kórház kivételével valameny- nyi miskolci és vidéki kórház gyógyszer- és kötszerellátását is nékik kell biztosítani. Enyhít majd ezen a gondon, hogy a Mátna-Fii- szért Vállalattól megvásároltak egy ezer négyzetméteres raktárát a Blaskovics utcáiban. Ez azonban a jelenlegi állapotában gyógyszerek tárolására nem alkalmas. Átépítése során szigetelik. és a gázt is bevezetik. Így ez lesz az új ciklus egyik legnagyobb beruházása. A központ udvarán tervezik egy többszintes épület felépítését is. Ez 80—100 milliós beruházás lesz, s csak úgy tudják .megoldani, ha a saját erő mellett az egészségügyi kormányzat és a megyei tanács is segítséget nyújt. Ha sikerül tető alá hozni ezt az épületet, akkor földszintjén gyógyszergyártó laboratóriumot rendeznek be, növelnék a szociális helyiségek számát, és a raktározási kapacitást is. Természetesen új patikák építését is tervezik a következő öt esztendőben. Makovecz Imre készíti az új sárospataki éjjel-nappalos gyógyszertár épületét és bútorzatát is. Miskolcon a Marx téren már épül a régi mögött az új patika, az Ady-hídnál is a két régi, szűk, korszerűtlen helyett is új épül majd. Az Avason a tanáccsal közösen építenek patikát. Parasznyán (szintén együtt a tanáccsal) és Kazin cbarcika-Kertváros- ban is új gyógyszertár épül, míg Mezőkövesden bővítik, felújítják, s matyó jellegű bútorzattal látják el a régi üzletet. Ahhoz — tudják jól —. hogy ezek a teryek megvalósuljanak, nem elég a rendelkezésre álló pénz. A kor követelményeinek megfelelően keresik azokat a lehetőségeket, melyek segítségével növelhetik bevételi forrásaikat. Így bérmunkát vállalnak ;a Kőbányai Gyógy- szerárugyárnaik. ha ez terveik szerint alakul, akár 8— 10 milliót is hozhat évente, ebből talán két új -patika is épülhetne. A Chinoinnak gyógy szercsomagolást vállalnak, ez is pluszpénzt hozhat. Így a beruházásra fordítható összeg jelentősen nőhet, ha a bérfejlesztés mértéke nem is lesz nagyobb az előző tervciklusban elértnél. Ez pedig nem túl sok, s átlagosan 20 százalékkal vannak elmaradva a kereskedelem átlagos bérszintjétől. Szatmári Lajos lási hónapokat, negyedéveket. ankétokat, ötletnapokat stb. rendeznek. A gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelően célul tűzik ki a hatékonyság fokozását, a minőség javítását, a gazdaságos, exportképes termékek gyártásának fokozását, az importanyagok kiváltását, az anyag-, energiatakarékosság fokozását, továbbá a munka-, üzemszervezés korszerűsítését. Évente tartalmas, a termelőmunkát és a műszaki fejlesztést segítő újítási feladaltervel tesznek közzé és pályázatokat hirdetnek meg a nagy jelentőségű műszaki és szervezési feladatok megoldására. Megszervezik a hasznosítható újítások és módszerek tapasztaltcseré- jét, törekszenek a szellemi termékek értékesítésére, átadására. Az újítási-találmányi verseny a tervidőszak minden évében január 1-től december 31-ig tart. A VII. ötéves terv időszakára szóló versenyt 1986. április 15-én megtartott megyei újítási konferencián bejelentettük, ahol a résztvevők támogatták a verseny további folytatását, A versenypályázat értékelésére a korábbi tapasztalatok és korszerűsítések figyelembevételével beszámoló. önértékelés és a felhívást kibocsátó szervek által készített értékelőlapok alapján történik. Az értékelésre évente kerül sor, a tárgyévet követő év áprilisában. Az értékelésnél hangsúlyozottan figyelembe vesz- szük: — a javaslattevők számának fejlődési dinamikája a 100 fői-e jutó javaslatok száma, — a benyújtott, elfogadott, hasznosított újítások fejlődési dinamikája, a 100 főre jutó javaslatok száma, — az utókalkulált gazdasági eredmény, — az anyag-, energiatakarékossági újítások eredményessége, — az Országos Találmányi Hivatalhoz bejelentett találmányok száma, — a vállalatoknál bevezetett találmányok száma és eredményessége. A felhívást kibocsátó szerv • a versenyben részt vevő vállalatok, szövetkezetek részére serleget alapítanak, amelyet oklevéllel együtt az éves értékelés alapján a> újítási-találmányi tevékenységben csoportonként a legjobb eredményt elérő résztvevő gazdálkodó szervezet nyeri el. A találmányok száma és eredményessége külön kerül értékelésre. A megyei újítási és találmányi versenypályázatban a legeredményesebb gazdálkodó szervezetek részére — továbbá a verseny szervezésében, irányításában, propagandájában és az újítási-találmányi ügyek intézésében kiemelkedő munkát végzők ösztönzésére — a versenypályázatot meghirdető, szakmailag és erkölcsileg támogató szervek a mindenkori lehetőségektől függően pályázati díjakat tűznek ki. Bízunk abban, hogy az elkövetkezendő időszakban a korábbi hagyományokat folytatva. az alkotó kedv fokozódik. Reméljük, hogy növekszik a versenypályázathoz kapcsolódó gazdálkodó szervezetek köre, továbbá hogy e felhívás és a ver senyhez való csatlakozás megértésre talál a dolgozók körében, a szocialista brigádoknál, a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek körében. A versenyben való részvételük hatékonyan elősegítheti a VII. ötéves tervidőszakra kitűzött nép- gazdasági és vállalati fel adatok sikeres megvalósítá sát. Kérjük, hogy a megyei újítási versenyben való részvételüket írásban jelezzék az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztályának 1986. júlíús 31-ig. Országos Találmányi Hivatal Szakszervezetek B.-A.-Z Megyei Tanácsa A hazánkban működő 112 ezer aktív mérnök viszonylag jól elkülöníthető csoportját képezik azok a szakemberek, akik új ipari gyártmányok, vagy mezőgazdasági termékek kifejlesztésén, illetve korszerűbb termelési eljárások, gépek és berendezések kidolgozásán munkálkodnak. Több okból is külön figyelmet érdemelnek. Elsősorban: ott dolgoznak „közel a tűzhöz”, vagyis ahol és ahonnan a gazdaság modernizálását, megújulását remélhetjük, hogy behozhassuk a termelőeszközökben, a termelőeljárásoknál tapasztalt lemaradásainkat. Másodszor : a kutató-fejlesztő mérnököknek biztosított feltételek visszahatnak az oktatásra. Ha vonzó ez a pálya, egyetemeinken is előtérbe kerül az alkotó, innovatív típusú szakemberek képzésének igénye, a tanintézet igyekszik meg is felelni ennek a követelménynek. Harmadszor: új lépésváltásra kényszerül általában is a mérnöki munka, a modernizálás sodrába jutva korszerűbb kívánalmak fogalmazódnak meg a gyártáselöké- szítés, az üzemfenntartás, a készletezés rutinfeladatai iránt is. De ne folytassuk a negyedikkel, hiszen a szakemberek tucatnyi előnyét sorolják még fel a K + F, vagyis kutató-fejlesztő mérnökök munkájának. És mégis ... Helyzetük nem áll arányban jelentőségükkel. Legutóbb a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap is továbbadta, hogy a műszaki, tudományos alkotó területeken dolgozó beosztott mérnökök jövedelme — persze, ami a főállásból származik — a legalacsonyabb a többi mérnökfizetéshez viszonyítva. A magyarázat egyszerű: a vállalatok elsősorban a holnapra tekintenek, s a rövid távú tervek megvalósításában kulcsszerepet játszó termelésirányítókat kívánják ösztönözni. Kétségtelen, ahhoz, hogy ők többet keressenek a szakmunkásoknál, szükség is van erre a bérpolitikára. Eközben viszont gondolni kellene a távolabbi jövőre is, arra, hogy mi lesz holnapután. A vállalatoknál be kell látni, olyan lesz az üzem, amilyennek a ma fejlesztői, kutatói azt megálmodják — persze a nemzetközi termelési és piaci trendeket, a tudomány fejlődését figyelembe véve. És amilyen akkor lesz az üzem, ez határozza majd meg a lehetőségeket a szakmunkások, a termelésirányítók bérezésére, munkájuk anyagi elismerésére. Sőt, csak az! Hiszen alig remélhető, hogy a távoli jövőben is mentőkötelet dobhatunk a kis hatékonysággal, elavult módon működő üzemeknek. Hogy esetleg külső forrásokkal pótoljuk belső veszteségeinket. „Magad uram, ha szolgád nincsen” — ez jellemzi majd a viszonyokat, amelyek között helytállni csak úgy lehet, ha a felkészülésért felelősöket már ma is jobban megbecsülik. Sok helyütt kezdik már ka- pisgálni, hogy a K + F részlegekre jobban oda kell figyelni. Fontos, amit végeznek — mondják —, csakhogy igen nehéz előre megmondani, mennyi haszon lesz munkájukból. Az anyagi dotálásukhoz pedig ezt is jó lenne tudni. Valóban jogos igénynek mondható, amit a vállalati vezetők kívánnak. A válaszhoz azonban többet kellene foglalkozni a műszaki kutató-fejlesztő tevékenység közgazdasági értékelésével is; olyan számításokat szükséges végezni, amelyek megmutatják a ráfordítások és a keletkező haszon viszonyát. Mint a magyar közgazdasági szakfolyóiratok is jelzik (Turánszky Miklós tanulmánya például a Közgazdasági Szemlében), o gazdaságossági számítások elterjesztése és alkalmazása ma hazánkban igen nehézkes. A Nyugaton honos számítások közül tulajdonképpen egyik sem használható tökéletesen, lévén, hogy sokfajta termelési költség szubvenciókat is tartalmaz, egyes árakat készakarva eltérítenek. Viszont az bizonyos, hogy a kutatók már ma is célul tűzhetik az olcsóbb, korszerűbb technológiákat, gyártmányokat, anélkül, hogy tudnák, pontosan mennyivel kifizetődőbb eljárásokat, termékeket terveznek. Igazodni tudnak a követelményhez, hogy' a kevésbé munkaerő- és energiaigényes termelést segítsék elő, a gépekhez kevesebb anyagot kelljen felhasználni, megoldódjon a teljes hulladékhasznosítás, az ipar és a mezőgazdaság „környezetbaráttá” váljon. Képesek-e erre a K + F mérnökök? Előképzettségük alapján bajosan. Hiszen köz- gazdasági ismeretekkel sajnos nem halmozzák el nálunk a műszaki értelmiségieket az egyetemen. Vámos Tibor akadémikus jegyezte meg egyszer, hogy nem javult eleget a helyzet azzal az időszakkal szemben, amikor ők a műszaki egyetemen úgy készítettek konstrukciós feladatokat, hogy az árakkal alig voltak tisztában. Az új gyártmányok, eljárások nem üzembe helyezésre, hanem tartós használatra, fogyasztásra születnek. Ehhez pedig közgazdasági műveltségre, ha nem általában humán műveltségre is szükség van. Ennek megszerzéséhez még nem nyújt elég alkalmat az egyetemi mérnök—közgazdász kiegészítő szak. s sok más továbbképzési forma. Ezek ugyanis nagyrészt egyéni érdeklődésre méretezett formák, vagyis a saját érdeklődéstől ösztönzött továbbtanulókat elégítik ki. A szintézist az általános alapképzésben kellene talán létrehozni. A leendő szakemberek szemléletének formálásával, az elméleti tárgyak iránti rokon- szenv élesztősével. Az ilyetén felkészített fejlesztő és kutatómérnökeink bizonyára még eredményesebb, hasznosabb megoldásokkal sietnének a vállalatok, a termelő ember segítségére. K. F.
