Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-16 / 166. szám
1986. július 16., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A versenyt nem lehet elkerülni M egyénk iparában is felfedezhető, hogy nem eléggé gyors, illetve helyenként lelassult a struktúraátalakítás folyamata. A struktúraátalakítás élénkítése természetesen nemcsak a kormányzati szervektől függ — amint ezt sokan gondolják —. a vállalatokon is nagymértékben múlik az eredményesség. Éppen ezért nagyon is időszerű arról beszélni, milyen fontos tennivaló a vállalatokon belüli szerkezet fejlesztése, átalakítása. a vállalati források szelektív módon történő fel- használása. A struktúra átalakításának serkentő eleme és egyúttal fontos eszköze a nemzetközi folyamatokba való erőteljesebb, szerves bekapcsolódás — jegyezte meg a téma kapcsán Marjai József miniszterelnök-helyettes. Közös erőfeszítéssel meg kell szüntetni azt a jelenséget, hogy a vállalatok egy része kényszerű, lehetőleg elkerülendő tevékenységnek tekintse az exportot. A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak, a megfelelő külkereskedelmi áruforgalom kialakításának van olyan haszna is, hogy gyorsabbá lehet tenni a technológia-áramlást. A kormány nemrégiben egy sor intézkedést dolgozott ki azért, hogy általuk erősödjön a szelektivitás, s meggyorsuljon a szerkezet- átalakítás folyamata. Ilyen intézkedés volt egyebek között az exportösztönző pályázati rendszer bevezetése. Az ennek keretében létrejövő megállapodások jelentős előnyöket, kedvezményeket biztosítanak az export növelésére a vállalatoknak. Az év első hat hónapjában csaknem két és fél száz pályázat érkezett az elbíráló szervekhez. A pályázati feltételekben kifejezésre jut. az a kívánalom, hogy az új kapacitásból származó termelésnek több mint fele tőkés exportra kerüljön és a befektetés öt év alatt megtérüljön a kivitel nettó devizahozamából. Ugyanakkor a kedvezmények is jelentősek. Egyebek között felhalmozási és nyereségadó-mérséklés illeti meg a pályázókat, a beruházásokhoz kedvezményes bankhitelt és állami alapjuttatást is kaphatnak a kérelmezők, illetve a pályázattal összefüggő fejlesztési tevékenységhez a központi műszaki fejlesztési alapból is adható támogatás. Az elbírálásnál előnyt élveznek azok az ajánlatok, amelyek már 1986-tól konvertibilis elszámolású kivitelt eredményeznek, továbbá a gyorsan megtérülő, korszerűsítő jellegű, alapvetően gépbeszerzést tartalmazó beruházások. Az olyan pályázatok. amelyek egyidejűleg a ráfordítást csökkentő programokhoz (energiaracionalizálás,- gazdaságos anyagfelhasználás, hulladékhasznosítás) is kapcsolódnak, ugyancsak előnyt élveznek, elbírálásuk összehangoltan történik. Napjainkban, amikor a fejlett ipari országok, az iparosodó, gyorsan fejlődő államok és a szocialista országok egyaránt exportjuk erőteljes bővítésére törekednek, rendkívül éles verseny alakul ki a világpiacon. Ilyen körülmények között csak kiváló minőségű áruval, a határidők betartásával, versenyképes árakkal lehet növelni az értékesítést és szert tenni új piacokra. Azt senki nem kívánja, és nem is lenne helyes, hogy vállalataink, a saját adottságaikat és a világgazdasági viszonyok realitását figyelmen kívül hagyva, megalapozatlanul ígérnék exportjuk. növelését, vagy nagy kapacitásbővítő beruházásokba kezdenének. Am az ellenkező véglet is veszélyt hordoz magában. Például, ha úgy gondolkoznak, hogy jobb nem vállalkozni az eddiginél nagyobb teljesítmények elérésére. Langyos vízben lubickolni mindenesetre kényelmes, nem jár kockázattal, de nem is visz előre egy lépést sem. Arra van szükség, hogy minden vállalat, üzem felkutassa azokat a lehetőségeket, amelyek révén növelni lehet az exportot, új, az eddiginél korszerűbb termékekkel igyekezzenek felvenni a versenyt a világpiacon. Ezt kívánja a népgazdaság, az ország érdeke. A jövőben maguk a vállalatok sem számíthatnak arra, hogy újító szellem, korszerűsítés, piacbővítő kezdeményezés, vállalkozás nélkül fenntarthatják mostani pozícióikat, jövedelmezőségüket. A megalapozott, a jól átgondolt exportbővítő pályázatok kidolgozása és megvalósítása tehát a vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt közös ügye. L. L. Nyári szezon a konzerviparban Ezekben a napokban termékváltás zajlik a konzervipari üzemekben: véget ért a zöldborsószezon és hozzáláttak a zöldbab tartósításához. A nagy területen termesztett zöldborsó az idén alaposan feladta a leckét nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hanem a tartósítóiparnak is. A júniusi kánikula idején meggyorsult az érés, több helyen olyan mértékben, hogy a különböző fajták „egymásra értek”, holott éppen az lett volna a rendeltetésük, hogy széthúzzák, időben tagolják a szezont. Az üzemek — együttműködve a gazdaságokkal — ezúttal is pontos menetrend szerint dolgoztak, az átadás és az átvétel időpontjának egyeztetésével, a konzervipari fogadás gyorsításával sikerült elejét venni a terméskiesésnek. Ez mindenképpen bekövetkezett volna, ha az időjárás szélsőségeit a partnerek nem vették volna időben figyelembe. Mindent egybevetve 105—110 ezer tonna nyers zöldborsószemhez jutott az ipar, ebből mintegy 160—180 ezer ton- ta terméket készítenek. A tartósított zöldség 85 százalékát exportra szánják; a legnagyobb megrendelő az idén is a Szovjetunió és az NDK. A szezon egyik érdekessége, hogy sikerrel próbálták ki a korai érésű új magyar fajtákat, a kedvező tapasztalatok alapján jövőre az eddiginél lényegesen nagyobb termőterületre kerülnek majd, növelve a gazdaságok és az ipar lehetőségeit. A zöldbabszezon indítását úgy időzítették, hogy az a zöldborsóidény lefutását kövesse. Májusban és júniusban több szakaszban vetették el a termelők a zöldbabot, így a fajták egymás után, folyamatosan érnek be. Jelenleg a május első felében földbe került magok termésének a felvásárlása kezdődött meg. Nyolc hazai konzervüzem fogadja a zöldborsót. A várakozásnak megfelelő meny- nyiségű alapanyagra számítanak, mintegy 17 ezer tonna nyers zöldbab feldolgozása az idei feladat. Rövidesen kezdődik az uborkaszezon is, amely jobb esélyekkel biztatja a termelőket és az ipart, mint egy évvel korábban. Uj ösztönzés az energiagazdálkodásra A kohászat költségeinek negyven százalékát az energiahordozókra kifizetett ösz- szeg teszi ki. Ez a hatalmas pénzmennyiség alapjában véve határozza meg az iparág gazdasági helyzetét, és régóta foglalkoztatja a szakembereket, hogyan lehetne csökkenteni, hiszen olyan tételekről van szó, ahol 1—2 százalékos takarékosság is már milliókat jelent. Éppen ezért született meg a közelmúltban az az országos döntés, ami az eddigieknél is szélesebb körű és intenzívebb takarékosságra ösztönzi a vállalatokat. A szigorú feltételekkel megszabott jutalmazási rendszer teljesítése esetén jelentős pénz üti a takarékoskodó szakemberek markát. És ez az új elem teszi érdekeltté a kohászokat, energetikusokat, hiszen a jutalmakat személyre szabottan állapítják meg, miként arról Özdon is döntöttek a kohászati üzemek vezetői értekezletén. A központi jutalmazás keretösszegét az Ipari Minisztérium Országos Energiagazdálkodási Hatósága biztosítja, amit a vállalati eredmények alapján, a kohászaton belül osztanak majd szét. Az ösztönzés mértékét jól jelzi, hogy a feltételek teljesítése esetén a vállalat, vagy a kisebb kollektíva húszezer forint jutalomban is részesülhet. Mint azt az ÓKÜ főenei- getikusa, Döbrögi István egy tájékoztatójában elmondta, háromféle formában lehet a jutalomhoz hozzájutni. Egyrészt megoldható az energiatakarékosság szervezési intézkedésekkel és saját, belső pénzügyi forrásokból megvalósított beruházásokkal, amelyek következtében csökkentik a fajlagos és abszolút értékeket az energiafelhasználásban. Másodszor, lehetőség van továbbra is energiaracionalizálási beruházások indítására, ezekhez központi pénzforrások vehetők igénybe. Ennek természetesen feltétele, hogy a bankszerződés előírásait is teljesíteni kell. A harmadik lehetőség, hogy az ez évi energiafelhasználás mértékét az 1984-es szinthez .képest 1,5 százalékkal csökkentsék. Elegendő, a három feltétel közül az egyik variációt választania a vállalatnak, de azt teljesíteniük kell, ha részesülni akarnak a kitűzött díjakban. Az Ózdi Kohászati Üzemekben már az év elejétől megindult a program végrehajtása. A felügyeletet, az ellenőrzést ellátó szakmai csoportok megalakultak. Folyamatosan mérik a különböző területeken felhasznált J energiamennyiséget és azt az előírásoknak megfelelően dokumentálják. Ez a munka nem csupán ellenőrzésből áll, hanem folyamatosan tanácsokkal látják el a termelőegységeket, figyelmeztetik őket a megugrott értékekre, a csökkentés további műszaki lehetőségeire. Mindezzel párhuzamosan megindult az energiagazdálkodással foglalkozó dolgozók prémiumrendszerének korszerűsítése, az új feltételekhez való igazítása. Már az eddigi eredmények alapján is elmondható, hogy az új ösztönzési forma javította a takarékosság mértékét, színvonalát, hatása jelentkezett az önköltségek alakulásában, ami kihat a vállalati eredményre is. Természetesen ezzel a folyamattal nem aknázták ki az összes lehetőséget, Ózdon is tudják, hogy az energiatakarékosság új formáit továbbra is keresni kell, hogy év végére teljesíteni tudják a vállalat célkitűzéseit. sz. 1. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat dolgozóinak újabb csoportja megérkezett Tengizbe Minikórház 27 tagú stábbal Dr. Bükkerdő Pál, a lakótábor főorvosa Egerből került Tengizbe. Március 27-én indult itthonról, és húsvéthétfőn volt -.int az első munkanapja. Büszkeséggel mutatta a tervrajzot: minikórház épül a lakótáborban betegszobákkal, kezelőhelyiségekkel, járóbeteg traktussal, rendelőkkel, nővérszobákkal stb. önellátóak lesznek, a nagyobb műtétek kivételével minden mást elvégezhetnek. Huszonheten lesznek majd a stábban, és szeptemberre működőképes lesz a kórház. A környéken kígyók, skorpiók is voltak, de az építkezés, a nagy sürgés-forgás hatására elmenekültek. Persze, olykor-olykor még látnak belőlük. (Az utolsó, dokumentált kígyómarás 1984-ben történt errefelé.) A tevepók és a madárpók is veszélyt jelenthet az emberre. Az ellenszérumot természetesen felkutatták. A bezártság érzése — lélektani kérdés. Lényegében sehová sem lehet menni. Köröskörül sivatag. Jobban kellene hát hasznosítani a szabadidőt a táboron belül, több újság, könyv, hír kellene otthonról. A játék és a kirándulás (amelyre már volt példa) szinte „feldobja” a résztvevőket. Ugyanabban az időpontban járt ott hazulról a fővállalkozó biztonságtechnikai főosztályának vezetője is. Bizony, talált hibát, bőven. A védőfelszerelést egyik helyen nem használják, másutt meg nincs. A benzin és a különböző anyagok tárolása kívánnivalót hagy maga után. Az ideiglenes étterem tűz- lyes stb. Ha eddig a nagy munka elkezdése volt az elsődleges, most már a biztonságos munkavégzéssel is törődni kell, ahogyan azt a felvett jegyzőkönyv határozati része is előírja. KAPCSOLATOK, DÖNTÉSEK A fővállalkozónak általában jó a kapcsolata az alvállalkozókkal, köztük a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalattal, a Nógrád Volánnal, az ÉGV-vel és a többiekkel. Minden hétfőn koordinációs értekezletet tartanak, amelyen részt vesznek a fő- és a különböző alvállalkozók vezetői is. Beszámolnak a munkák állásáról, elhárítják (ha lehet) az akadályokat, számon kérik az elmaradásokat. Döntéseket is hoznak. Az egyik ilyen határozatért ott-tartózkodásunk utolsó napjaiban sokan szívták a fogukat. A döntés szerint a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat büféjében a hét első öt napján nem lehet szeszes italt árusítani, csak a hét végén. (László-napkor ugyanis többen mélyen néztek a pohár fenekére.) Szigorú döntés? Lehetséges. Viszont a vezetőség mindenképpen igyekszik megakadályozni a rendbontást, ami érthető: a határidő, az építési munka nem kerülhet veszélybe. Itt nincs háromszori figyelmeztetés. Csak első van, ami egyben utolsó is. Utána a hazaküldés következik. Eddig 15—16 embert kellett hazaküldeni iszákosság, hangulatkeltés, verekedés stb. miatt. Az észrevételek nyilvánosságra hozatalának egyébként fóruma van. Minden hónapban munkásgyűlést tartanak. EGY JÓ CSAPAT A Bükkvidéki Vendéglátó munkájára, egészen pontosan a kosztra egyetlen rossz szót sem hallottam egész kinttartózkodásom alatt. Mindenki elégedetten szólt az ellátásról. Huszág Lajos étteremvezető április 20., Vörös László kirendeltségvezető pedig május 12. óta van kint. Elmondották, hogy munkájuk fontos része volt a helyi források felkutatása. (Ne kelljen mindent hazulról hozni.) Ez sikerült is; baromfit, marha- és sertéshúst, újabban halat a megyei nagykereskedelemtől vásárolnak. Csak a kenyeret veszik a kiskereskedelemben, szeptemberig. Akkor kész lesz a saját sütöde. Ez 5—6 ezer ember ellátását tudja biztosítani; 25—30 mázsa kenyeret és péksüteményt készítenek naponta benne. A vállalatnak Gurjevben, a megyeszékhelyen ügyintézője (beszerzője) van, ami megkönnyíti a áru beszerzését. A magyar tábor élelmiszertétele egyébként már most jelentős a megye ellátásában ! Azért otthonról is kell hozni bizonyos dolgokat, fűszereket, konzerveket, szárított tésztát, lecsót, zöldségféléket. A nehéz áruk (liszt, cukor stb.) helyben is beszerezhetők. A BW csapata nagyon jó. Fegyelmezetten dolgoznak, vigyáznak, nehogy valami hasmenés vagy más következzen be az ő hibájukból. A vállalat minden itt levő dolgozójának terve, célj$ van. De azt is tudja min* denki, hogy ezt csak mun| kával tudja megvalósítani. A tervek szerint szeptember végére elkészül az új, immár végleges konyha, amelynek mindkét oldalán étterem lesz 750—750 személy részére, és két büfé. Modern gépeik vannak kint. A hűtőkamrák és -ládák, a lakótáborban levő hűtőszekrények, ágyneműk, szekrények mind az övék. 12 millió forint értékű fogyóeszközük van Tengizben. A már említett sütödén kívül a mosoda, a víztisztító, a hűtőház, a vegyesbolt üzemeltetéséről is ők gondoskodnak majd, s az egész telepen ellátják a takarítást és a gondnokságot. Tóth Mária beszélgetésünk előtt egy hónappal érkezett Tengizbe. Leninvárosban, a gimnázium éttermében dolgozott. A magasabb kereseti lehetőség vonzotta, miként zömmel másokat is. Ottjártunkkor 70 volt a vállalat kinti dolgozóinak létszáma. Nem is olyan sokára ötszázan lesznek. És bizonyára tovább öregbítik majd a BVV hírnevét, presztízsét, amelyet Orenburgban és különböző külföldi munkákon vívtak ki. Becze Károly Egyévi folyamatos termelés után, július 14-én reggel leállt az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerművének két henger-, a közép- és az abroncssora, hogy megkezdődhessen a nagyjavítás, amely a tervek szerint 12 napot és egy műszakot vesz igénybe. A munkában, amely közel 11 és fél millió forintjába kerül a vállalatnak, előreláthatólag 650 karbantartó vesz részt. A szakemberek elvégNagyjavítás kezdődött az OKÜ-ben zik egy billenőasztal hidrau- liktus berendezésének korszerűsítését, az egyik tolókemence átépítését, továbbá lecserélik az úgynevezett középsor előnyújtó pörgőjét. A vállalatnál már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek az előkészületek a nagyjavításra. A munka folyamatossága érdekében az üzemfenntartási gyáregység korábban le-j gyártott mintegy 200-250 da-J rab alkatrészt, amelyekkel; kicserélik a régi, elhasználó-; dott darabokat. Rendkívül? fontos, hogy a javítás határidőre és jó minőségben történjék, ezért a vállalat vezetése 80 ezer forintos célprémiummal ösztönzi a dolgozókat.
