Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-13 / 164. szám

1986. július 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Teher Jókora, egykor kincstári te­herautó mellett várakozunk. Pilótánk halkan zsörtölődik, sürgetné a lámpa pirosa he­lyett a zöldet, hogy minél előbb elmenjünk a teherautó mellöl. Nemigen értjük türel­metlenségét, de egy-két meg­jegyzés mégis felvilágosít. Nézzük meg például az akku­mulátorokat. Szabadon lát­szanak és össze-vissza csa­vart, rozsdás dróttal erősittet- tek fel. Vajon meddig tart ki ez a rozsdás drót? A kipu- fogócsö is billeg, mozog, a hatalmas kerekek egyáltalán nem valami bizalomkeltöek, amint itt magasulnak abla­kunk előtt. Ki tudja, jól fog­nak-e egyáltalán azok a csa­varok ... ütött-kopott a sár­hányó, akárcsak az egész kasztni. Amolyan csotrogány fújtat hát mellettünk és nyil­ván, indul hamarosan. Hol ezzel, hol azzal, mivel ma­gánfuvarozó ül a volánnál. Egyikünk mondta: nemrégi­ben blokkolva kellett fékez­nie, mivel a mellette levő sávból, jelzés nélkül, közvet­len előtte átcsapott egy ma­gánfuvarozó teherkocsija. Mérgelődött is, hogy miért nem jelez, de most már arra gondol: esetleg nem is mű­ködött a jelzője. Eléggé sok ilyen lerobbant teherkocsi igyekszik mostanság az uta­kon. Úgy tűnik: a kisvállalkozá­sok idejében hirtelenjében jó bolttá, kitűnő üzletté vált a magánfuvarozás. Bizonyára sokat mond, ha felidézzük a Fogyasztók Megyei Tanácsá­nak egyik ülésén elhangzott, rövid információt, mely infor­máció egészségügyi intézmény képviselőjétől való. Tudvale­vő ugye, hogy bizonyos fog­lalkozások ellátásához egész­ségügyi alkalmassági papír is kell, ezt pedig nyilván az ar­ra hivatott egészségügyi szerv adja, vagy nem adja. Sok mindent jelez az egészségügyi igazolások számának alaku­lása. Megyénkben hosszú ideig - talán az utóbbi egy­két évig - a zöldségesek ve­zették a listát (nem a zöld­ségtermesztők, persze, hanem a kereskedők), másodikok vol­tak a fagyialtosok, harmadi­kok pedig a magánfuvarosok. Most már a fuvarosok állnak az élen! De, ha olyan sokan van­nak, akkor hogyan élnek meg? Megélnek. Ezek sze­rint megélnek, megvannak, köszönik szépen. Feltehetően, hol több, hol kevesebb a be­vétel. Mikor hogy. De jól előre törve. Ennek érzékeltetésére hadd álljon itt néhány adat. Me­gyénkben, 1981-ben a lakók teherfuvarozásért 125 millió forintot fizettek ki szocialista szektornak és 48,9 millió fo­rintot kisiparnak. Az elmúlt évi részesedés alakulása pe­dig a következő: a szocialis­ta szektor bevétele 113,5 mil­lió, a kisipar bevétele 224 millió forint. A tanács időnként árellen- őriz. Valóban csak időnként, mivel minden árellenőrre majdnem 30 egység jut a szo­cialista gazdálkodó egységek­ből, plusz ugye a szakcso­portok. Az árellenőrzéseknél pedig a hivatalos ellenőr azt tapasztalja - mit sejthetünk is v, hogy ha sok a fuvaro­zó, akkor olcsóbban is fuva­roznak, ha viszont kevesen vannak, akkor „a díjak ug­rásszerűen emelkednek, ese­tenként elfogadhatatlan szint­re”. Illusztrálásként konkrét példa — nem a hivatalos ta­nácsi anyagból. A miskolci Domus Áruháztól, a Bársony János utcába - néhány száz méter - a magán tehertaxi a liftbe is beférő néhány bú­tort 700, azaz hetesszáz fo­rintért fuvarozott el. Ez bi­zony, nem rossz pénz! Egy másik példa. Az Avasról Gö- römbölyre kétszer tért a ma­gán tehertaxis, úgy dolgo­zott, imint a rakodómunkás, és az elszámolásnál 750 forintot kért. Mindenesetre: nem csökken a magánfuvarosok száma, ami azt jelzi, megtalálják számí­tásukat. A baj talán ott van, hogy akad — finoman fogal­mazva - közöttük néhány ember, aki csakis a pénzszer­zés lehetőségét látja, de nemigen figyel az úton má­sokra, és nem áldoz semmit a legszükségesebbeken kivül a járgányra. „Közülük sokan a szemétből kaparják vissza a roncsokat, és ezzel fuva­roznak.” Ez a mondat pedig a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén hang­zott el. Hasonló is elhangzott: meg kellene nézni, vajon ho­gyan kapják meg az enge­délyt az 'ilyen járgányok mű­ködtetéséhez, használatához. Ez a gondolat egyébként nem igy fogalmazódott meg, ha­nem élesen, egyértelműen, nagy hírű gyárigazgatótól, aki nyilván kellő fedezettel, kellő ismerettel maga mögött, mondta, amit mondott. Mégis igaza lehet hát pi­lótánknak, amikor elfele igyekszik egynémely teherko­csitól. Kellő távolságra. Biz­tonsági okokból. Priska Tibor a Miskolci HOtőházbao Borsodi tej-talányok Megkezdődött az újabb termény, a zöldbab feldolgo­zása a Miskolci Hűtőházban. Az első szállítmányok a Sze­rencsi Állami Gazdaságból, az izsófalvi, valamint a bor- sodsziráki tsz-ből, továbbá a Nyírségből érkeztek a mis­kolci üzembe. A piaci keresletnek meg­felelően kétféle termékké dolgozzák fel a zöldbabot. Mintegy ezer tonnányi vá- gottan kerül gyorsfagyasz­tásra, míg 200 tonnányit egy darabban, úgynevezett ceruzababnak készítenek el. A gyorsfagyasztott termékek egy részét a hazai piacon hozzák forgalomba, más ré­szét pedig exportálják. A júniusi szezonkezdet óta folyamatosan, fennakadás nélkül dolgoznak a hűtő­házban a feldolgozó sorokon. Három műszakban végzik a termelést, s eddig már ösz- szesen mintegy 4 ezer ton­nányi különböző termék ke­rült a hűtőkamrákba, elszál­lításra várva. A feldolgozás során már késztermékként vár felhasz­nálásra többek között a bor­só, az egres, míg folyama­tosan készítik a külföldön keresett brokkolit. Az érés­nek megfelelően kerül majd feldolgozásra a többi gyü­mölcs- és zöldségféle. A Tejipari Tröszt által végzett felmérés szerint Bor­sodban az egy főre jutó tej- fogyasztás évente 141 liter, és ez meghaladja a' megyei átlagokat, a vajfogyasztással együtt pedig (Budapestet is beleértve) magasabb az or­szágos átlagnál. A szám ter­mészetesen így nem jelent semmit, de ha figyelembe vesszük, hogy a Borsod Me­gyei Tejipari Vállalat a há­lózatából 140—150 millió li­ter tejet gyűjt be évente, az ellátási területén pedig 180 —190 millió litert fogyaszta­nak el (a termelői önfogyasz­tás nélkül), így azonnal lát­ható, hogy furcsa ellentmon­dás alakult ki. Borsod megye tehát a leg­nagyobb tejimportőrré vált, és ez fokozottan érvényes például Ózdra és vidékére, ahol körülbelül 70 ezer em­ber él, 14—15 millió liter a fogyasztás, és a környéken csupán egymillió litert ter­melnek évente. AZ ELOSZLÁS ROSSZ — Kik adják, honnan pó­tolható a hiány? — Természetesen a szom­szédos megyékből szárma­zik a tej — mondja Czing- ler Dávid, a Borsod Megyei Tejipari Vállalat igazgatója. — A helyzet egyébként az utóbbi két évben éleződött ki, amikor is a korábbi egyensúly megbomlott, elto­lódott, a tehénállomány erő­teljes csökkenése miatt. Ezért fordultunk a megyei tanácshoz. Ózd és Putnok térségénél maradva, a véle­ményünk szerint itt, illetve Nagybarca környékén, egy háromezres állományú te­henészeti telepet kellene lé­tesíteni, valamint egy fel­dolgozó üzemet is, mert je­lenleg az ellátás csak Mis­kolcról és Egerből biztosít­ható. Jó lenne, ha a termelő- szövetkezetek vállalkoznának egy tehenészeti telep, továb­bá egy feldolgozó üzem lé­tesítésére. Természetesen eb­ben mi is segítenénk. A hely­zet tehát mindenképpen meg­oldásra érett. Nem arról van szó, hogy az országban ke­vés a tej, hanem arról, hogy nem egyenletes az eloszlás. A tejipar alapvető feladata a belső ellátás, csak a feles­ekkor kell lépni, ha az ügy mélyponton van. Onnan minden út ugyanis csak fel­felé vezethet.” Tóth Sándornak, a nagy- rozvágyi termelőszövetkezet elnökének meglehetősen sa­játos a véleménye. A kör­nyéken szinte mindenhol szabadulni akarnak a tehe­nészettől, egymás után szá­molják fel ezt az ágazatot, ő pedig már hónapok óta hitelügyben kilincsel. Sejt­hetően: egy szakosított te­henészeti telep megvalósítá­sát tűzték ki célul a veze­tőséggel együtt, egy olyan szövetkezetben, ahol a tej­termelésnek — legalábbis a nagyüzeminek — egyáltalán nincsenek hagyományai. Er­re pedig, joggal mondható úgy, hogy ugrás a sötétbe, hiszen egyelőre sem szak­emberük, sem telepük nincs, csak hiányos, s rossz tapasz­talataik vannak. Sokak sze­rint. a kockázat túl nagy ... „MŰEMLÉK” TEHENEK Miután a vélemények el­térnek a gazdaság szándé­kától, illik megkérdezni, mi­ért akarnak Nagyrozvágyon beruházni akkor, amikor a tehenészet jövőjét a környé­ken megkérdőjelezik? — Hát igen! Erre a kér­désre nem könnyű a válasz, hiszen a kockázat tényleg nagynak tűnik. Jelenleg het­ven tehenet tartunk itt. (Pontosabban hetvenötöt.) Korukat csak becsülni lehet, tisztes öregkort értek meg. Az elért hozamról jobb nem beszélni. Az istállók nagy része műemlék jellegű. Ez az egyik oldal. A másik: jelen­leg a szakosított telepek építését, bővítését, korszerű­sítését ötven százalékban tá­mogatja az állam. Ráadásul leget viszik exportra, és je­lenleg az ország mintegy 15 —20 millió dollár értékben exportál tejipari termékeket. A FÉL ORSZÁG Szekeres Béla termelési osztályvezetővel járjuk végig a miskolci üzemet. — Még tart a belső átalakítás, kor­szerűsítés, hogy jobban meg­feleljünk a feladatainknak — magyarázza felemelt han­gon a kísérőm —hogy a csomagológépek, szivattyúk és egyéb berendezések hát­térzajában értsem, amit mond. — Átalakítottuk egye­bek között a padlózatot, mű­anyag bevonatú rendszerrel cseréltük fel a régit, két új NDK gyártmányú adagoló­gépet állítottunk be a tasa,- kos tej csomagolására, és a nyerstej beszállításához is új, rozsdamentes szállítótar­tályokat alkalmazunk. Egy újabb gép mellett hala­dunk el, és a kísérőm meg­jegyzi: ezt a berendezést is nemrég vásárolták, és nyolc­óránként 48 ezer poharas tejfölt csomagol. Átszervez­könnyebb a hitelfelvétel. Van világbanki hitel, de ha azt nem kapjuk meg, akkor is számíthatunk ágazati — mi­nisztériumi — hitelre, így csak húsz százalékot kell le­tenni az asztalra saját zse­bünkből. Mi egy 17 millió forintos rekonstrukcióval, egy 330 férőhelyes tehenészetet alakíthatnánk ki. És ehhez csak 3,4 milliót kell előte­remteni. KÉRDÉSES KÉRDÉSEK Igen ám, de 330 állat megvásárlása nem olcsó mu­latság. És ezek nélkül a leg­korszerűbb telep is fölösle­ges, hasznavehetetlen beru­házás. Az elnök elmosolyo­dott: — így vélekedünk mi is. Végigjártuk az országot, de elsősorban a közelebbi me­gyéket, hogy megfelelő ál­lományt tudjunk vásárolni. Szándékunk az volt, hogy egy helyről vásároljuk az állatokat, mert így könnyebb az akklimatizálódás, s az ál­lategészségügyi szempontok betartása. A Füzesabonyi Ál­lami Gazdaságban találtuk meg ezt a lehetőséget. Öt­ezer liter feletti állomány utódjaiból választhattunk, s az ottani szakvezetők vállal­ták, hogy 11 millió forint értékben még az idén leszál­lítják az állatokat. A gyorsan kitatarozott, rendbe hozott épületekben ték a Gervais-vonalat is, le­rövidítve a gyártás útját. Ezzel javult a minőség, és talán a vele dolgozók mun­kája is. A hét éve gyártott sikeres termékből jelenleg a fél ország igényeit elégítik ki, és emellé beléptették a máris igen kedveltté vált Danone joghurt habgyártó vonalat. A további fejlesz­tésekről szólva (bár nem itt készül, hanem Egerben), meg kell említeni a Fauna ivóle- vek gyártását is — mondja az osztályvezető. — Ez az új termék gyümölcsszörpös ízesí­téssel, egyelőre citrom-, eper­és mangóízzel készül majd. Miskolc, a környezete, Bor­sod és Heves ellátására, ösz- szesen 2650 helyre szállíta­nak naponta a tejtermékek­ből, Kiskörétől Zemplén- agárdig, és ez mintegy 260 kilométeres körzetet jelent. FOGYASZTÓI SZOKÁSOK — Mi az oka Borsod ilyen magas tejfogyasztásának? — Talán a jó árukínálat — válaszolja az igazgató. — ha sikerül is elhelyezni ezt az állományt, nem nagyon termel majd a régi techno­lógia szerint. — így van. De kérelmün­ket viszonylag jól fogadták felsőbb szerveink. Már kap­tunk 4,6 millió forintos hi­telt fejőház — korszerű hal- szálkás Alfa-Laval — építé­sére, s ebből a pénzből az el- letőt is felépítjük. A fejésnek így már nem lehet akadá­lya, s ahogy a további pénz­eszközöket megkapjuk, úgy valósítjuk meg a juhhodályok átalakítását, istállók építését egészen addig, amíg a/z új telep ki nem alakul. Az elnök lényegében mind­egyik, úgymond problémás kérdésre válaszolni tud. Fo­lyamatosan képzik a dolgo­zókat, akiknek átlagéletkora negyven év körül van, így javarészt fiatalok dolgoznak majd a telepen. Sajnos, az idősebbek közül sokan meg is sértődtek, nem értve meg, hogy az új technológia be­gyakorlásához, megvalósítá­sához bizony évek kellenek. VERSENYEZTETÉS A legérdekesebb, s egyben legfurcsább döntés a gazda­ságosság érdekében szüle­tett. Szakemberek körében ismert, hogy egy új telep létrehozása, a hozamok fo­kozásával párhuzamosan, na­gyon nehéz feladat. (Me­gyénkben sajnos szomorú Természetesen nem mi gyárt­juk valamennyit, de a ter­mékcsere következtében az ellátási területünkön 180-fé- le készítményt forgalma­zunk. Ez a rendkívül magas kínálat nyilván kihat a fo­gyasztói szokásokra. Én egy­értelműen jónak tartom ezt a folyamatot, és az a véle­ményem, hogy különböző in­tézkedésekkel, a tejtermelés fokozásával kell az egyen­súlyt megteremteni. Termé­szetesen foglalkozni kell a minőséggel is. Tudjuk, hogy előfordulnak bosszantó ese­tek, csöpög, folyik a zacs­kós tej, de a fejlődésnek ez az útja, nem lehet visszaáll­ni az üveges tejre, a fólia minőségén kell javítani, eb- ber partner lesz a gyártó cég is, és akkor remélhető­leg megoldódik ez a hely­zet is. — A tejtermelés növelésé­re milyen intézkedéseket tet­tek eddig? — Januártól például a nagyüzemi tehénállománynál a korábbi 2 Ft-ról 2,90-re nö­velték az ártámogatást. Vem­hes üszők kihelyezésével is igyekeztünk növelni a tehén- állományt. Az elmúlt évben 1500. és már az idén is to­vábbi 1500 tehén kihelyezé­se történt meg. Tudom, hogy a jelenlegi árrendszer mel­lett 5 ezer liter fölött válik jövedelmezővé a tejtermelés. Talán ez a gondok egyik for­rása, hiszen Borsodban az egyéni tejtermelők aránya meglehetősen magas, mint­egy 30 százalék. Tény az, hogy 1984 és ’85 között a megtett intézkedések ellené­re is csökkent a tehénállo­mány, és egymillió literrel a tejtermelés. Ez azt jelzi, hogy még további erőfeszí­tésekre van szükség ahhoz, hogy a folyamat megálljon, és növekedjék a tehéntartási kedv. Én bizom abban, hogy ez sikerül majd, és akkor egyensúlyba kerül a megye fogyasztása és a termelés, és nem lesz ilyen nagy meny- nyiségű tejimportra szüksé­ge Borsod megyének. Hajdú Gábor példák hosszú sorát idézhet­nénk fel.) Tóth Sándor nem véletlenül mondta: — Szerencse, hogy a mun­kások között nálunk nem lesz „mester”. Aki kötelező­en többet tud másoknál, s még a vezetője javaslatát, vagy parancsát is megtorpe­dózza. Mi, szaktudásban nul­láról indulunk, vagyis az is­kolai tananyag elsajátításán túl, a dolgozók csak az ál­latorvos, állattenyésztő mér­nök szavára hallgathatnak. Azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy a környéken so­kan tartanak otthon szarvas- marhát. A legjobb gazdák­nak tíz—tizenöt tehenet bér­be kiadunk, hogy lássuk, mit fejnek a háztájiban, s mit a nagyüzemben. Ha nagy különbség lesz a kettő kö­zött, levonjuk a konzekven­ciát. s megtesszük a szüksé­ges lépéseket... A szövetkezet versenyeztet­ni is akar. A telep technoló­giai kivitelezésére pályázatot hirdetett meg, s a három je­lentkező közül első lépcső­ben az győz, aki a legol­csóbb, s leghatékonyabb technológiát javasolja. Igen ám, de bölcsen kikötöttek egy két hónapos próbaidőt, s ha a gyakorlat igazolja a tervezői elképzeléseket, ak­kor már semmi akadálya nem lesz a tervezői dij ki­fizetésének, ha viszont nem, akkor újból választanak. * — Gyengén termelő, ked­vezőtlen adottságú termelő- szövetkezet voltunk eddig. Ha elképzeléseink beválnak, s az állomány már az első évben megközelíti a négyezer literes termelést, akkor el­mondhatjuk, hogy nyeresé­get tudunk biztosítani kö­zös gazdaságunknak. — kármán — Balogh Imre felvétele Egy furcsa kísérlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents