Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986. június 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A minap a Miskolci Nemzeti Színházban megtartották az 1985—86-os évad, a színház 163. játszási idénye záró társulati ülését, s bár még napjainkban tartanak előadásokat, néhány nap múlva végleg legördül a nyári szünet előtt utoljára a függöny. Csend borul majd az öreg színházépületre. S a csendben nem illetlen talán felidézni, hogy éppen harminc évvel ezelőtt, a nyári szünet után — az épület veszélyessége és átépítésének kezdete miatt — a társulat kiköltözött a Diósgyőr-vas- gyári Művelődési Házba, köznyelvi nevén a Lovardába. Az egykori munkásétkezőt hívták így, amely csaknem ezerkétszáz férőhelyes moziként és üzemi művelődési otthonként működött akkor. Ma már a helyére is csak az idősebbek emlékeznek a Vendégházzal szemben. Ezért a színházi vendégeskedésért is került akkoriban oda Egressy Gábor szobra. Most irodaház áll a nagy telken. Ez a nagyon kedves emlékű Lovarda nem volt éppen a legalkalmasabb színjátszó helyiség. Kicsit hosszú és keskeny volt a nézőtere, prózai előadásokra kevéssé volt alkalmas, de a zenés produkciók, az operettek mindig telt ház előtt peregtek. A város belterületéről sűrű csapatokban villamosoztak. vagy buszoztak ki a nézők, legfeljebb a késő esti, vagy kora éjszakai órákban volt kis izgalom, vajon jár-e még, s milyen ritkán a villamos, amely egyébként a színház- látogatók kedvéért a Her- czeg Ferenc utcán, a művelődési ház magasságában is megállt. Kicsike volt az előtér, a nézőtér hosszában kétoldalt kényelmetlen páholyok sorjáztak, a tizedik széksor körül valóságos teknő képződött az alapzatban. Nehéz volt világítani, hangosítani, kényelmetlenek, szűkösek voltak az öltözők, 'á forgószínpadot a tengelyére tekert hajókötél húzásával lehetett csak — úgy-ahogy — mozgatni. Nem voltak ideálisak az itteni színházi állapotok. S mégis, kereken három esztendeig ez volt a Miskolci Nemzeti Színház. Igaz, voltak előadások a Déryné utcai Kamaraszínházban, tájon, meg a város egyes művelődési házaiban is, de a nagybetűs Színház ez az épület volt. Nem kevesebb, mint tizenöt bemutatót tartott itt a színház társulata. S tessék csak figyelni: ezek között volt egy operaest két egyíelvonásossal — Parasztbecsület, Bajazzók — és egy balettest, három táncjátékkal — Babatündér, A rózsa lelke, Bolero — mert akkor még volt a színháznak operatársulata is —, volt két dráma, egy klasszikus vígjáték, három zenés játék, és hét operett. A színházként szolgáló terem adottságai miatt elsősorban ezek juthattak el a közönséghez itt. A látványos, zenés produkciók jobban érvényesültek, mint a drámák. A világirodalom egyik legragyogóbb drámája, az Ármány és szerelem, itt gyakorlatilag megbukott. Nem az előadás volt rossz, hanem a terem adottságai. Nekem különösen emlékezetes volt ez a bemutató. Itt játszotta első nagy szerepét a nemrég elhunyt Öze Lajos — Wurm, a titkár volt —, akkor írtam róla először. Nem volt jobb sorsa Gorbatov Egy éjszaka című drámájának sem. De az operettek, azok igen! Beleznay István itt élte miskolci rendezői fénykorát. A bajadér — Raffael Mártával és Márffy Verával felváltva a címszerepben —, a Varázskeringő, A mosoly országa, A cigánybáró, az itteni szereplések sorát záró Cirkuszhercegnő, vagy a nem éppen jó emlékű Aranyhegedű ezreket, meg ezreket vonzott Diósgyőr-Vasgyárba. Itt jelent meg először miskolci színpadon akkor roppant újszerű és merész cselekedetként két, csak a felsőruháját levető hölgy árnyképe a Varázskeringőben, és a meztelen felsőtestű élő bronzszobor A bajadérban. De nem ezek vonzottak elsősorban. Kitűnő operetttársulata volt Miskolcnak akkoriban, nagyszerű tánckar — láttuk: balettprodukcióra is vállalkoztak! — a rendezés, a díszletek, kosztümök látványos gazdagsága együttesen eredményezte a sikert. Kalmár Péter, a színház mostani zenei vezetője itt debütált a Cirkuszhercegnő vezénylésével, itt énekelte akkor Kenderessy Zoltán Mister Iksz híres dalát: „Máma itt, holnap ott..Igen, még ma itt, de holnap már bent az újjászületett színházban. Ez volt a búcsú. Itt született meg Horvai István rendezésében egy messze hangzó siker: Arisz- tophanész Lüszisztraté-jának bemutatása. A színháztól ezt megelőzően nemrégen elköszönt, és azóta kimagasló színházi egyéniséggé lett Kazimir Károly — aki maga is rendezett ezen a színpadon 1956 őszén, mégpedig operettet, a Leányvásárt — lejött megtekinteni Horvai rendezését. Ugyanis a fővárosban ő állította színpadra ezt a klasszikus komédiát, és jó volt összemérni a két produkciót, mint aztán három év múlva az Arturo Uit, Brecht játékát, amit ugyancsak azonos időben mutatott be a két színház a két azonos rendező munkájaként. Kazimirrel beszélgettem a látottakról akkor, s szerinte a miskolci Lüszisztraté volt az „arisztophaneszibb”. De rendezett ezen a színpadon Horváth Zoltán, Orosz György is az említetteken kívül. Egy kicsit a színház hőskora volt ez a három évad a Lovardában, ahol természetesen — a közelség miatt — nagyobb számban ültek a nézőtéren a diósgyőri vasasok is. S milyen hangulatosak voltak a hazatérések! A villamosra várás, vagy olykor az együttes nagy gyalogséta hazafelé — mert jó időben szívesen sétáltunk egy kicsit —, valahogy összehozta az embereket, távolabbi ismerősök is összeverődtek, s miről is beszélgethettek másról, mint a látottakról. Ha arra járok, mindig eszembe jut ez az öreg épület. a színháznak menedékhelyet adó Lovarda. Emlékezem a három évadra, s közben azt sem felejtem, hogy a nagy hírű diósgyőri amatőr színjátszás is micsoda előadásokat produkált e falak között. Most csak a Bikárdy Gyula rendezte Anna Frank naplóját említem, meg azt, hogy innen indult például Dobránszky Zoltán, a Vidám Színpad művésze és Pákozdy János, aki nemrégen lett érdemes művész... De ezek már más dolgok ... (bcncdek) Gönci óvodások. Fotó: Laczó József Mondhatná szebben.. Tetszik a Hoporc? Nem szeretném olvasóimat bizonytalanságban hagyni a cím felől, ezért azzal kezdem, hogy a minap Miskolcon egy magánbeszélgetésben hallottam ezt az új szót. Beszélgetőtársam szerint hamarosan ezzel a márkanévvel jelentkezik a hazai és a külföldi piacon megyénk nagy múltú üzeme, a Hollóházi Porcelángyár. Nem tudom, mennyire hiteles ez a hír, mindenképpen jó alkalmat ad azonban arra, hogy a szórövidítések és a mozaikszók divatjáról szóljak. Lehet ugyan, hogy nem is divatjelenség a szóösszevonások és a betűszók terjedése, sokan a felgyorsult életritmus szükséges nyelvi formáit látják bennük. Szókincsünk egyik gyarapodási lehetősége a rövidített szóalakok használata, amelyekben a nyelvi takarékosságra való törekvést értékelhetjük. A nyelvújítók annak idején szívesen vontak el szavakat (pl. a perc a „perceg”-ből, a tan a „tanítás”-ból, az iidv az „üdvöz”-ből rövidült), s Hazánk lakosságának egy- harmada súlyfelesleggel rendelkezik. Ennek oka a helytelen táplálkozás és a kevés mozgás. Az elhízás szív- és érrendszeri betegségekhez és cukorbajhoz vezethet. Bebizonyosodott, hogy Amerikában az utóbbi 15 év során az infarktus-halál csökkenésében szerepe volt a nikotin- és túlzott alkoholfogyasztás-ellenes kampányoknak. továbbá az egészségesebb táplálkozási szokások és a fokozott mozgás széles körű elterjedésének. Életünk kényelmesebbé, jobbá tételéhez a lakás- és egyéb körülményeink szebbé alakítása is szükséges. Bizonyos, hogy ezt csak több jövedelemből, és többletmunkával érhetjük el. Azonban nincs értelme néhány rövid év alatt túlfeszített, napi 12 —14 óra munkával agyonhajtani magunkat. Mert ilyenkor feszültté, fáradttá, idegesebbé válik az ember, ezt csak több cigaretta- és alkoholfogyasztással, no meg rendszertelen, késő esti, bőséges táplálkozással tudja a legtöbb ember teljesíteni. Az alkohol átmenetileg oldja a feszültséget, a cigaretta is pillanatnyilag megnyugtat, meg doppingol is, de sokkal többet árt egészségünknek, mégpedig alattomosan. Ez ellen védekezni kell. Különben amit elértünk, kemény néhány éves munkával, a lakást, a telket, a kocsit, Hogyan élhetnénk egészségesebben? nem lesz, aki élvezze. De hogyan védekezzünk ez ellen, hogy oldjuk meg? Dr. Mérey Ferenc pszichológus mondta, hogy „az élethez jókedv kell és derű. Szeretni kell az életet...” Derűsebben kell szemléljük az életvitelünket, több időt kell szánni az élet egészségesebb élésére. Az edzett emberek átlagosan 2 évvel tovább élnek, mint azok, akik nem sportolnak, állapították meg a Stanford és Harvard Egyetem kutatói. A kutatók ugyanis azt találták, hogy rendszeres testmozgással csökkenthetjük a táplálkozás révén bejutó kalória felhasználását, kalóriát adunk le. Akinek sikerül hetente 2000 és 3500 közötti kalóriát leadni, annak lényegesen javulnak az életkilátásai. Aki például hetente 3x1 órát teniszezik, vagy négy órát kocog, röplabdázik, pingpongozik. vagy úszik, az 2100 kalóriát használ fel ehhez, vagyis átlag napi 300 kalóriát lead úgy, a mozgásra lusta embertársainál 21 százalékkal több esélye van a tovább élésre. Aki autóbusz-, vagy villamosközlekedés helyett naponta 10 km-t gyalogol, sétál, újabb 30 százalékkal javíthatja továbbélési esélyeit. (A Képes Sport 33. évf., 16. sz. riportból válogattam.) A mozgás rendszerességét otthon végzett reggeli és esti torna is kiegészítheti. A fokozott mozgás segít tehát abban, hogy izomzatúnk, vérkeringésünk, tüdőnk jobban működjön, vagyis „fittebb”-ek, edzettebbek legyünk. Mindezt azonban igazán jól csak akkor tudjuk végezni, ha nincs súlyfeleslegünk. A kövér ember mindezt nehezebben tudja csak teljesíteni. Ahhoz, hogy ne hízzunk el, táplálkozásunkat kell egészségessé alakítanunk. Férfi felnőtt ember átlagos anyagcseréjéhez 1600 kalória felvételére van szüksége, nőnek 1350-re. Nálunk ma az átlag férfilakos, köny- nyű fizikai munka esetén, legalább 3300 kalóriát eszik, holott elég lenne neki napi 2500 kalória. Ez a napi kb. 700 kalória felesleg 1 hét alatt 1 kg súlyfelesleget eredményezhet. Az édességek (pl.: 2—3 kockacukor feketekávéval, napi 2—3 alkalommal ismételve), az alkohol (pl.: napi 2—3 üveg sör), 600—800 kalória felesleges bevitelt jelenthetnek naponta. Ha ehhez még hozzávesz- szük a 30—50 dkg kenyeret, vagy péksüteményt, ameny- nyit az átlag magyar ember naponta elfogyaszt, ez további 1000 kalória bevitelt jelent. így napi 1800 kalóriát fogyasztottunk el a kívánatos 2500-ból, és akkor még nem is számítottuk bele a szokásos mindennapos minimális táplálékokat. Zsírszegény (főleg olajos) sok főzeléket, illetve rostdús. kevés cukrok édességet tartalmazó, egészséges étkezésről a továbbiakban részletesebben fogunk még tárgyalni. Dr. Prónay Gábor, az orvostudományok kandidátusa, megyei belgyógyász szakfőorvos élünk a szócsonkítással ma is (pl, kösz, rém, tulaj). A mozaikszó-alkotás a 19. század vége óta terjed nyelvünkben egyre nagyobb ütemben. Közülük betűszóknak nevezzük azokat, amelyek valamely többszavas név elemeinek kezdőbetűiből alakultak (pl. MÁV, ELTE, KISZ), szóösszevonásoknak pedig azokat, amelyek rövidített szavakból vagy szórészletekből jöttek létre (pl. Aluterv, Fényszöv, Ojatért). Szaporodásuk ellen több nyelvész szót emelt, mert szükséges rossznak, torz szóalkotási módnak tartották. A mai nyelvművelés türelmet tanúsít az ilyen alakulatokkal szemben, elismeri, hogy szükséglet hozza létre őket, nemzetközi nyelvi tünetté vált elterjedésük. Ez a türelem azonban néhány feltételhez kapcsolódik: a mozaikszó alakja, hangzása, megnevező értéke feleljen meg nyelvünk szellemének. Nem vetjük hát el nyelvünknek ezt a szerkezeti gazdagodását, de ajánlatos azért bizonyos korlátokat fenntartani. Ha mértéktelenül elszaporodnának a mozaikszók, csökkenne nyelvünk informatív, közlő értéke. hiszen többségük érthetetlen lenne a tömegek számára. A mozaiknevek körében maradva meg tudja például mondani, mit jelent a Mahajosz, a Kefém,, a Pe- nomal? A nevek alapján a nagyközönség nem ismerheti meg e cégek profilját (Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet, Keményfémipari Vállalat, Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat). Néhány esetben nemcsak a jelentés homályossága, hanem a rossz hangzás is a szóösszevonás ellen szól. Gondoljunk az ilyenféle esetekre: Barne- vál, Főbuha, Műárt, Pahu- bcgyii. (Az új helyesírási szabályzat előírása szerint a tulajdonnévi betűszóknak minden jegyét nagybetűvel, a tulajdonnévi szóösszevonások első betűjét nagy-, a a többit kisbetűvel írjuk. Reklámcélokból azonban elfogadható a nagybetűs írásmód ez utóbbi esetben is.) Vannak sikeresebb mozaikszók, amelyek közérthető elemeik révén szinte mindenki számára nyújtanak információt, például Főkert, Mezőgép, Délker, s természetesen meghatározó e szavak ismeretében a mindennapi gyakoriság (pl. Közért, Keravill). A tulajdonnévi mozaikszók alkalmazása bizonyos helyzetben — például a telexforgalomban — feltétlenül indokolt lehet, más esetekben viszont teljesen fölösleges, mert tartalmatlan. Tehát a hasznosság, a célszerűség, a szükségesség alapján ítélhető meg a mozaiknevek kérdése; alkotásukban nyelvészeti szempontokat is figyelembe kell vennünk. Térjünk hát vissza kiindulópontunkhoz! Hogyan ítélhetjük meg a Hoporc mozaiknevet mint születőben lévő új jelenséget? Az adott esetben — legalábbis a magam véleménye szerint — helytelen volna széles körben való elterjesztése. Mi szól ellene? Elsősorban az, hogy nem idézi fel a szándékolt jelentést; senki sem gondol arra, hogy a Ho Hollóházát, a porc a porcelánt rövidíti. Az utótag egész más értelemben ismert nyelvünkben, a gerinces állatok testében nyomásnak kitett helyeken található kemény, rugalmas szövetet jelent (Ebből származik a porcogó.) Zavaró lenne e mozaiknév idegen nyelvi használata is, pedig nyilvánvalóan nemzetközi alkalmazásra szánták; a szóvégi c betű k-nak, sz- nek hangzik egyes világnyelveken. De talán nincs is szükség a jelen esetben rövidítésre, hiszen a Hollóháza helynév önmagában is felidézi az ott készülő termékeket — nincs is más üzeme —, ahogy a Herend vagy Meissen településnevek mindenkiben azonnal felidézik a porcelánt. Kellően át nem gondolt kereskedelmi vagy reklám szempontok miatt ne gyarapít- suk hát a mozaiknevek számát, amikor van más, nyelvünkbe jobban és szebben illő megoldás. Egyre több példa van arra, hogy fantázianevek lépnek a mozaiknevek helyébe, gondoljunk a Skála, a Caola, a Taurus példájára. A Hoporc bevezetése múló divatjelenség maradna, sem tartalmával, sem hangzásával nem ösztönözné a nagyközönséget a porcelán vásárlására. Ezért — bevallom — nekem nem tetszik ez az ötlet. Tegyük inkább még ismertebbé reklámmal és minőségi áruval a Hollóháza nevet szerte a világon. Igaz, ez egy kicsiny falucska neve, de nyelvünk természetes alakulata, mely dallamával és tartalmával messze hangzóan hirdetheti az ott dolgozó emberek szakértelmét, az ott készült porcelán minőségét. Kováts Dániel