Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. június 7., szombat Precízen, mint az óramű Zsigrai János kertészkedését millió „napszámos” segiti Száz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre Az istenhegyi kertészekre igazán illik a közösség el­nevezés. Néhány éve együtt tették rendbe (járhatóvá) az utat, újabban pedig a vil­lanyt is bevezettették a bir­tokra. Ez utóbbinak külö­nösen örülnek, hiszen nem csupán a takaros kis házi­kókat teszik komfortosabbá, de mód nyílik különböző gé­pek üzemeltetésére is. Zsig­rai János órásmester —aki­hez az Istenhegyen betér­tünk — például villanymeg­hajtású motorospermetezőt tervez, s árammal kívánja üzemeltetni a pergetőberen­dezést is, mivelhogy ő nem csupán kertbarát, hanem mé­hész is egy személyben. Húsz család méhe nemcsak a sa­ját kertje, de az egész kör­nyék gyümölcsfáinak bepor­zásába segít. E felbecsülhe­tetlen értékű munka köz­ben — mert ez sem mellé­kes — mintegy 4 mázsa mé­zet is összegyűjtenek ezek a szorgalmas rovarok. — Mit jelent nekem ez a kert? — ismételte a kérdé­sünket nevetve. — Mindent. Az összes szabad időmet itt töltöm, munkával. Ünnep­nap, vasárnap egyre megy. A Hungarhotels Szálloda és Étterem Vállalat a Ma­gyar Nemzeti Bankkal szer­ződést írt alá, amelynek ér­telmében a bank 200 millió forint összegű hitelt nyújt a ■Duna Intercontinental Szál­loda felújítására. A tizenhét évvel ezelőtt megnyílt hotel rekonstrukció­jának első szakasza már befe­jeződött: néhány évvel ezelőtt felépült a sportcentrum, s a gépészeti berendezések egy Nem érek rá meghalni sem ... Az uralkodó növény, mint annyi edelényi kertben, ná­la is a szőlő. 160 tőkét ne­vel. magas kordon művelési móddal. De nála is megta­lálható az összes zöldségfé­le, s gyümölcsfából sincs hi­ány ezen a 400 négyszög­ölön. Kísérőm, Slezsák Imre el­mondta, hogy a könyvtár kertbarát körén keresztül a szakmai tanácsok mellett minden évben különböző anyagok, facsemeték oltvá­nyok beszerzésével is segí­tik a kiskerttulajdonosok munkáját. Idén közösen sze­rezték be a burgonya v»+ő- gumót, s ezen a tavaszon 18 tonna zeoliitot használtak fel talajjavításra. Részt vállal­nak tudományos megfigye­lésben is, mégpedig két új paradicsomfajta, a Delta és a Príma fajta viselkedését vizsgálják, hogyan alkalmaz­kodik az itteni tájhoz. E te­vékenységekben, az újítások­ban az egyik élenjáró kö­zösség éppen az istenhegyiek csapata, kiknek igyekezete Zsigrai János méheinek szor­galmával vetekszik. részét is kicserélték. A mostani hitelből teljes egé­szében renoválják a szállo­dához tartozó bevásárlóköz­pontot, átalakítják a hotel főbejáratát, korszerűsítik a közlekedést és a parkolást. Klub-stílusban rendezik be a hallt, felújítják és új gépi berendezésekkel szerelik fel a Csárda étterem konyháját, a vendégszobákba új vilá­gítótesteket helyeznek el. E napokban népünk a nagy hazafi, Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékét idézi száza­dik születésnapján. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Jo­gi tanulmányai során már nagy figyelmet szentelt a tár­sadalmi problémáknak. Az egész éleiét legjobban beár­nyékoló esemény volt, hogy 1911. május 14-én fivérével részt vett a nagy parasztve­zér, Achim L. András meg­gyilkolásában. Bajcsy-Zsilinszky Endre huszártisztként — különböző frontokon — harcolja végig az első világháborút. Odesz- szából az „összeomlás” után tér haza. Elutasítja az 1918- as polgári demokratikus for­radalmat, s még inkább a magyarországi Tanácsköz­társaságot. A forradalmakat teszi felelőssé Trianonért. 1919 tavaszától nemcsak passzív szemlélője az ellen- forradalmi szervezkedésnek, hanem aktív szervezője is annak. Ott találjuk Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és mások társaságában. A hír­hedt kommunistaellenes so­viniszta, nacionalista lap, a Szózat alapítója, majd a fa­siszta típusú fajvédő párt egyik létrehozója. Bajcsy- Zsilinszkyt még a politikai reakció szélsőségesei között találjuk, de szociális igaz­ságérzete már mindinkább felülkerekedik addigi politi­kai felfogásán. Így amikor 1922-ben Derecskén, majd 1931-ben, illetve 1939-ben Tarpán országgyűlési képvi­selővé választják, legfőbb feladatának a parasztság sor­sának megjavítását, „egész­séges” földreform megvaló­sítását, és a dolgozó töme­gek alacsony kultúrszintjé- nek felemelését tartja. Pub­licisztikai és nagyobb lé­legzetű írásaiban, így az 1938-ban megjelent Egyetlen út a magyar paraszt című munkájában, valamint par­lamenti felszólalásaiban új­ból és újból visszatért a szo­ciális igazságtalanság prob­lémáira. Éppen szociális igazságér­zete az, amely fokozatosan elfordítja fajvédő barátaitól, és másutt kezdi keresni a társadalmi problémákra a megoldást. 1930-ban megala­kítja a Nemzeti Radikális Pártot és megjelenteti laniát, az Előőrsöt, majd a Szabad­ságot. Ezekben a lapokban egymás után kapnak fóru­mot olyan baloldali, sőt szo­cialista írók, mint Féja Gé­za, Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter, Illyés Gyula, sőt József Attila. Életében igazi fordulópon­tot Hitler hatalomra kerülé­se után, volt elvbarátja. Gömbös Gyula miniszterel­nök. és a náci kancellár ta­lálkozása jelentette. Bajcsy- Zsilinszky Endre 1933 nya­rán a parlamentben, nemcsak tiltakozik Gömbös berlini út­ja és a szerveződő szövetség miatt, hanem ki is jelentet­te: „Vegye tudomásul a mi- niszterelnöK úr, hogy itt né­met világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megaka­dályozzuk, elmegyünk a go­lyóig és az akasztófáig!” A háború előestéjén, a te­rületvisszacsatolás idején még abban reménykedik, hogy a sokak által remélt Szent István-i „állameszme’' valóra váltható: s a magyar nemzet visszaszerzi a Duna- medencében vezető szerepét. A növekvő náci nyomás és a hitleristák belső támaszai­nak erősödése, majd a má­sodik világháború kitörése nyomán ismét, látnia kell, hogy az ország függetlensé­gét fenyegető veszély nem csökkent, hanem nőtt. A há­ború kitörése után ezért is támogatja Teleki Pál. és a mögötte felsorakozók, többek között újonnan választott pártja, a független kisgazda- párt „önállóságra”, a fasisz­ta Németországhoz kötődő lazítására törekvő, Nyugat felé „kiskaput” kereső poli­tikáját. 1941 áprilisában Te­leki öngyilkossága e politi­kába vetett reményét isszer- tefoszlatta. A Szovjetuniót ért náci ag­resszió után a Hitler-barát magyar kormány is hadat üzent a világ első szocialista országának. Bajcsy-Zsilinsz­ky az elsők között tiltakozott a hadüzenet ellen. Attól tar­tott, hogy ezt a háborút nem­csak elveszítjük a németek oldalán, hanem 1918—19-hez hasonlóan, a belső forradal­mi változás lehetősége is új­raéled. Ezt pedig mindenkép­pen szerette volna elkerülni. Ezért tartja fontosnak a né­metekkel való szakítást, és a szociális igazságtalanságok kiküszöbölését, valamint a baloldal fokozatos bevonását az ország politikai tevékeny­ségébe. A háború elején a kom­munisták, a szociáldemokra­ták és más demokratikus erők összefogására irányuló erőfeszítéseket, és az álta­luk szervezett antifasiszta akciókat Bajcsy-Zsilinszky mind nagyobb rokonszenvvel figyelte. Ezért is vállalta, hogy a baloldal felkérésére cikket ír 1941 karácsonyán a Népszava, azóta híressé vált, népfrontos számába. Ekkor írta le az azóta már sokszor idézett szavakat: „Bármeny­nyire is bizonytalan a (né­metekkel szembeni) harc ki­menetele, de nem hozhat végleges bukást egy nagylel­kű és bátor nemzet számá­ra, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is”. Bajcsy-Zsilinszky 1942 ta­vaszán részt vállal a Ma­gyar Történelmi Emlékbi­zottság munkájában, és ott van a háború alatti legna­gyobb antifasiszta megmoz­duláson 1942. március 15-én a Petőfi-szobornál, ahol ép­pen ő helyezi el az emlék- bizottság koszorúját. Az el­sők között tiltakozott a par­lamentben a sok ezer em­ber halálát előidéző bács­kai vérengzési ellen, követel­ve a szégyenletes ügy kivizs­gálását, a felelősök megbün­tetését. Keményen szót emelt a 2. magyar hadsereg front­ra küldése és a velük mun­kaszázadokba hurcolt zsidók és más politikai megbélyeg­zettek elleni kegyetlen bánás­mód miatt. Ekkor írja Bár- dossy miniszterelnöknek: „Nem köthetjük magunkat, a mi nemzetünk sorsát ehhez a (német) hullához, hogy ve­le rothadjunk”. Amikor pe­dig 1942 tavaszán bekövet­kezett az ellenállást kezde­ményező kommunisták tö­meges letartóztatása, levél­ben tiltakozott az új minisz­terelnöknél, Kállay Miklós­nál. „Semmi esetre sem bölcs dolog az ún. balolda­lon gyöngíteni a magyar szellemi erőket, melyeknek egykor még igen jelentős szerepe lehet nemzetünk jó irányban tartása... és; eset­leg megmentése körül”. Ta­núként jelent meg a Schön- herz-perben és tiltakozott a kommunista vezető halálra ítélése, majd kivégzése el­len. Sztálingrád és a voronye­zsi vereség után „a nem­zet legjobbjainak”, minde­nekelőtt a magyar paraszt­ságnak és a munkásságnak az összefogását szorgalmaz­ta. 1943 nyarán, az olasz fa­sizmus bukása után Kállay miniszterelnökhöz küldött emlékiratában határozott cselekvést, „egész elhibázott külpolitikánk áthangszerelé- sét”, a belpolitikában pedig a baloldal szabad kibontako­zását, a katonapolitikában a nácibarát tisztek félreállítá- sát, és a háborúból való kilé­pést vállalók aktivizálását sürgeti. Tudja, hogy ez koc­kázattal jár, német beavat­kozást jelenthet, de mint ír­ja, ezt is vállalni kell an­nak. aki „Magyarország ki­vezetését az özönvízből tűzi ki céljául”. 1943—44 fordulóján már azt sürgeti, hogy a kor­mány Nyugat mellett, vagy helyett keresse a szovjet kormánnyal a kapcsolat meg­teremtését, de javaslata sü­ket fülekre talál. Amikor pe­dig tudomására jut a német megszállás veszélye, határo­zott ellenintézkedéseket sür­get. Ekkor írja: „A német megszállást nem az ellene va­ló felkészülés, hanem éppen a, teljes felkészületlenség pro­vokálja”. Figyelmeztetéseire leveleire ismét teljes passzi­vitás a válasz az uralkodó körök részéről. 1944. március 19-én a németek megszállják az országot. Bajcsy-Zsilinszky szinte az országban egyedül fegyverrel fogadja a náci be­tolakodókat. A németek el­hurcolják, és 1944. október 15-ig fogva, tartják. Horthy sikertelen kiugrása napján szabadul. Szálasi hatalomátvétele után bujkálni kénytelen. Az ellenállást szervező Magyar Front pártjainak felkérésére azonban a fővárosba jön és vállalja a magyar ellenál­lás, a háborúból való fegy­veres kiválás utolsó kísérle­tének irányítását. 1944 no­vember elején, vezetője lesz a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának. Kommunistákkal, kisgazdák­kal, más Hitler-ellenes po­litikai pártok, csoportok ve­zetőivel, antifasiszta érzelmű tisztekkel együtt szeretnék elérni, hogy legalább a fő­város felszabadítását meg­gyorsítsák, és a szovjet csa­patokkal együttműködve s nácik és támogatóik kiűzé­sét elősegítsék. A szovjet kormányhoz intézett levelé­ben ehhez kéri a Vörös Had­sereg segítségét. Ennek szer­vezésén fáradozik, amikor árulás folytán a mozgalom­ban részt vevők nagy ré­szét, köztük Bajcsy-Zsi- linszky Endrét is a nyilasok letartóztatják. Bajcsyt hazaárulással vá­dolják, de ő bátran „bírái” szemébe vágja: „Amit elkö­vettem, politikai és katonai meggyőződésből tettem, ez volt az egyetlen lehetőség, amely az országot és. a ma­gyar nemzetet a jelenlegi súlyos helyzetből kimenthet­te volna”. A nagy hazafit a katonai vérbíróság Sopron­kőhidán halálra ítélte és 1944. december 24-én reggel a börtön udvarán kivégez­ték. Földi maradványait — végakaratának megfelelően — a szabadságát ismét visz- szanyert. nemzet 1945 máju­sában Tarpán helyezte örök nyugalomba. Méltatói között a Szovjetuniót képviselő Puskin követ így beszólt: „Olyan férfiút, amilyen Baj­csy-Zsilinszky Endre volt, csak olyan nép adhatott, amelynek joga van a füg­getlenségre, önállóságra, nem­zeti kultúrájának felvirágoz­tatására”. Pintér István történész Rekonstrukció Nyugdíjban, nem nyugdíjasként „Nem csupán ipar a nyom­dászat. a kultúrnépek fog­lalkozásának egyike, hanem művészet és tudomány egy­úttal. Mert ha a könyv min­den tradíció hordozója, az emberiség nagy tanítómeste­re, a modern kultúra alapja, akkor joggal nevezhetjük a nyomdászatot, mely a köny­vet készíti; a kultúra böl­csőjének.” Ázt, akitől a fenti sorokat idéztem, immár tizenhat éve ismerem és becsülöm. Be- lányi István, a Borsodi Nyomda korrektora — ír­nám, csakhogy ez így nem pontos; nyugdíjasa — javíta­nám magam, de így se jó, hiszen a budapesti Akadé­miai Nyomda nyugdíjasa ő több. mint húsz éve. Mégis itt dolgozik Miskolcon már tizenhét éve — a családja köti városunkhoz —, s már innen vonul nyugalomba a „nyugdíjas” évek után egy­szer. valamikor, de erről ko­rai beszélni, hiszen még be sem töltötte nyolcvanegye­dik életévét. Hozzánk, az Észak-Ma- gyarország szerkesztőségé­nek kollektívájához azért is közel áll, mert munkája a mi kézirataink szedésének javítása, korrigálása. S jó nyomdászhoz illően nemcsak a nyomdahibákat, helyesírá­si hibákat javítja, hanem szóvá teszi azt is, ha a kéz­iraton talál pontatlanságot, netán értelemzavaró hibát. Kalandos életút az övé — mondaná az idegen, bár, aki megélte, nem kalandot, in­kább nehéz életet, szenve­dést mondana helyette. Ap­ja tizenhét évig Amerikában volt lapszerkesztő, így a magára maradt fiút áldott emlékű nevelőszülei indít­ják útjára. Debrecenben ta­nulja a nyomdászmestersé­get, majd Budapesten az ak­kori Székesfővárosi Házi­nyomdában, s a szakma rej­telmei mellett hűségre is ok­tatják mesterei — több mint negyven évig, nyugdíjazásá­ig ennél a vállalatnál dolgo­zik. Volt kéziszedő, korrektor, revizor, csoportvezető, monó­szedő, kalkulátor és statisz­tikus, szóval haladt csengé­sen előre pályáján, s lett szakmájának megbecsült mestere. Aztán a nyugdíj után a miskolci évek. Hat­vanöt éve nyomdász, rabja a betűknek, a szép szónak, a nyomtatott írásnak. Hogyan lehet ezt fizikai, szellemi, idegi frissességgel bírni? — A nehéz élet, a sok há­nyattatás sok emberi és szakmai tapasztalatot adott. Jó tanítómestereim voltak, akik nemcsak a szakma rej­telmeibe avattak be, hanem megtanítottak dolgozni is. De nemcsak jó szakemberek, jel- lemes, nagyszerű emberek is voltak. Innen a múltból táp­lálkoznak az idős ember gyökerei, s ebben a múltban volt sok szép dolog, szép emlék. Nem jó az, ha azt hiszik az emberek, hogy minden, ami régi, szemétre való. Azt is megtanultam, hogy legyen az ember meg­győződése tiszta és erős, s ahhoz minden külső erőhatás ellenére ragaszkodjon. E nélkül nincs ember, nincs nyomdász. Amiben hisz. amellett tartson ki minden körülmények között. Aki így él, az tud dolgozni, bírja ide­gekkel, erővel. — Még egy fontos dolog: a nyomdász tudjon jól ma­gyarul, szociális érzésű, kö­zösségi szellemű ember le­gyen. A régi nyomdász kol­lektívák ilyen embereket ne­veltek. Magyarul, emberül... Fő­nökei ígérték, ameddig akar, dolgozhat. Dolgozik. mert szeret valahová tartozni, dol­gozik, mert így telt egész élete. Szatmári Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents