Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Képviselni és védeni M anapság sok szó esik a munkahelyi lég­körről. Érthető. Az utóbbi időben felgyorsul­tak a változások, amelyek a termelés feltételeit ille­tik, s ezeknek hatása alól senki nem vonhatja ki ma­gát. A cél ismert: ered­ményesebben kell dolgoz­ni. Egyén és társadalom nem élhet meg látszatsike­rekből. Az előrehaladás, a jobb élet fedezete kizáró­lag az alkotó módon és kedvvel végzett, fegyelme­zett munka. Az értékte­remtés. A sokféle új szabály mindnyájunk teherbíróké­pességét próbára teszi. Már az alkalmazkodás is ezek­hez. De többről van szó. A hatékonyabb cselekvésről, mely nagyobb felkészültsé­get kíván. S ami ezt ga­rantálja: az eszmei, erköl­csi háttérről, indítékról. Nemcsak az értelemről — érzelmekről is. A mit és miért mellett a meggyőző­désről, hogy amit teszek, az jó, azzal érdemes azonosul­ni. A gyorsan múló hét­köznapok nem mindig ked­veznek az ilyen szembesí­tésnek. Kellenek, akik eszünkbe juttatják, figyel­meztetnek erre. Az országban mintegy huszonötezer pártszervezet önként vállalt feladata, küldetése ez. Kár volna ta­gadni, hogy alapszervezete­ink nem egyformán tesz­nek eleget ebbeli köteles­ségüknek. Súlyponteltoló­dások vannak. Egy bizo­nyos tennivaló megfelelő elvégzése során olykor el­sikkad sok más, ami nem kevésbé fontos. Vagy a tűzoltómunka és stílus vá­lik uralkodóvá, amiben csak a részletek a fonto­sak. Politikai szervezet az ilyen végleteket nem en­gedheti meg magának. Mi­ről van szó? A XIiIH. pártkongresszus, a korábbiaknál demokrati-) kusabb választás, a nép­front munkájának felélén­külése nagy hatással van az ország politikai életére. Pezsdiítően hat rá, mert im- pulzusókat ad, s ezzel gon­dolkodásra késztet. Növeli az emberek v.itakészségét. Kezdik látni, hogy a dön­tési kényszer, az alternatí­vák mérlegelésének kény­szere már nem egyedül a felső vezetésre érvényes: egyre inkább előtérbe ke­rül ez a társadalom min­den szférájában, így első­sorban a munkahelyeken. A gazdasági egységek po­litikai közösségek is, ame­lyekben a politizálás lehe­tősége egyben kötelesség. Nyilvánvaló, hogy minde­nekelőtt a politikai testüle­tek, így elsősorban a párt- szervezet, a kommunisták számára. Nézzük meg, mit mond erről pártunk szervezeti szabályzata. „A pártalap- szervezet joga és kötelessé­ge működési területén a párt politikájának érvénye­sítése, végrehajtásának el­lenőrzése, káderkérdések­ben jogkörének gyakorlása, az állami, gazdasági veze­tők beszámoltatása.” De ha már itt tartunk, vessünk egy pillantást a párttag kö­telességeire is. A párttag „legyen őszinte és becsü­letes ; személyre való te­kintet nélkül tárja fel a fogyatékosságokat, lépjen fel a pártdemokráoia meg sértése, a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen”. Érdemes elgondolkodni azon, milyen hatással lehet egy munkahely mindennapi életére, ama bizonyos lég­körre, hangulatra csak e két pontnak a maradékta­lan érvényesítése. Ehhez azonban az kell, hogy a pártélet ne vesszen el a formalitásokban. Ab­ban, hogy „tartani kéne már egy taggyűlést, mert régen volt”. Más esetben a taggyűlést nem lehet meg­különböztetni bármely vál­lalati értekezlettől: mindig ugyanazok a mutatószámok jönnek elő, melyek rátelep­szenek a hallgatóság szem­héjaira. Elmarad a közös gondolkodás, ami pedig a közös cselekvés kiinduló­pontja. Párttagok vagyunk. Ne­künk képviselnünk és vé­denünk kell a párt politi­káját. Szavaikkal, életvite­lünkkel, munkánkkal. Az előbbi könnyebb. Az utób­bi kettő már nehezebb. Er­ről a követelményről még­sem mondhatunk le, a po­litikai hitelünk miatt sem. A tét nagy. Arról van szó, hogy élére tudunk-e állni munkahelyenként an­nak a megújulásnak, amit végigvinni elhatározott szándékunk, törekvésünk. S amivel a társadalom felelő­sen gondolkodó többsége nemhogy egyetért, de őszin­tén támogatja is. Az évek mostanában nem kényeztetnek bennünket. Elég sok a bizonytalansági tényező a jövőt illetően. Nyitott gazdaságunk erősen ki van téve a világgazda­ság számunkra sokszor kedvezőtlen fejleményei­nek. Fölmerül a kérdés: le­het-e bizonyosság az, hogy a politikai testületek szót tudnak érteni az emberek­kel? Ügy- gondoljuk: igen. Mert, ahol nem rábólintás, hanem meggyőződésen ala­puló egyetértés van, ott a légkör mindig kedvező az előbbre jutásra. Ezért a helyi politizálás nem térhet ki a szűkebb környezet na­pi gondjai elől. E gondok megoldása nem lehetséges viták, az álláspontok üt­köztetése nélkül. Aki vitázik, állást foglal valami ellen, ugyanakkor védi a maga igazát. Ha képviseljük a párt politi­káját, ez azt jelenti, kiál­lunk a védelmében is. Amikor ezt tesszük, egyút­tal saját meggyőződésünket tesszük hitelessé. Hozzájá­rulunk az őszinte, nyílt légkör kialakulásához, amelyben felszínre jut min­den jó gondolat, javaslat, elképzelés, a közöny leg­jobb ellenszereként. Az ilyen munkastílus te­szi valóban nélkülözhetet­lenné a pártalapszervezet, a kommunisták jelenlétét társadalmunk formálásá­ban. K. I. Az ájksnzervalivizmusrBl 260 millió rubeles Rába-export Évről évre fejlődnek a vi­lág számos országába expor­táló Rába gyár szovjet kap­csolatai: a győri nagyválla­lat az idén már 260 millió rubel értékben szállítja gyártmányait a baráti or­szágba. A kivitel nagy há­nyadát az autóbuszokhoz, trolibuszokhoz és tehergép­kocsikhoz való első és hátsó futóművek teszik ki; szov­jet megrendelésre kifejlesz­tenek földmunka- és építő­ipari gépekbe építhető futó- műveket is. A korábbinál többet exportálnak a Rába- motorokból, s közöttük olyan típusokat, amelyek vegyes iizemelésűek, vagyis gázolaj­jal és földgázzal egyaránt működnek. A gyár mosonmagyaróvári üzemében készülő kisállat­tartó berendezésekből — ba­romfinevelő- és tojóházak­ból — eddig három és fél ezret szállítottak, s az idén újabb kétszázat exportálnak a Szovjetunióba. Tárgyalások folynak nagy teljesítményű vetőgépek, talajmegmunkáló eszközök kiviteléről is. A 260 milliós Rába-exportban nin­csenek benne azok a futó­művek, amelyek az Ikarus- autóbuszok elemeiként jut­nak a Szovjetunióba. A templom tornyában • költő galambot nem za­varja a fotós jelenléte. Hiszen a tojásokat költeni, s persze védeni kell. Máskor el­repülnek, de költéskor a ga­lamb is bátor. Fotó: Laczó József Szemle Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek június 11-én. szerdán tartja idei műszaki-közegészségügyi szemléjét a kazincbarcikai és a miskolci üzemigazgatóság területén. Bemutatják az új sajóládi víztisztító művet és tájékoztatják az illetékese­ket a miskolci igazgatóság nyári felkészüléséről. A szemlén részt vevők elláto­gatnak Miskolc keleti csúcs- vízmüvébe is. János bácsi megkapta a postástól a nyugdíját. Fele­ségével elsétál a falu egyet­len boltjába, ahol megejtik a vásárlást. Megvesznek min­dent előre egy hónapra. Már amit kapnak. Persze, nem kell itt holmi cirkalmas dol­gokra gondolni, csak a leg­szükségesebbekre. De kis faluról lévén szó, valahol az isten háta mögöttiről, ezért korántsem biztos, hogy minden található az apró üzletben. Ha nincs, hát nincs. Bebuszozunk akkor anyjuk T-be, a nagy faluba, úgyis kell már egy pár csiz­ma is. A busz reggel indul és csak délután felé jön vissza. Van idő. Nekik már csak arról a néhány aprójó­szágról kell gondoskodni, ráérnek. A gyerekek a vá­rosban élnek. Telefonon el­érhetők. El ám! Fél nap alatt. Ha reggel kérik a pos­tamestert, úgy déltájban már meg is hallja fia hang­ját... János bácsiék ráérnek. Nyugodtan élnek ők ott a megszokott helyen. Fiatal is alig zajong — kevés van a faluban. Egyre kevesebb, ök ezeket a várakozásokat, a hiányos ellátást, a rossz közlekedési körülményeket nehezen viselik el. Meg hát nekik való munkalehetőség sincs. Inkább elköltöznek a városba. Elmaradott térségek, el­maradott települések. János bácsiék egy ilyen jelzővel „megáldott’ községben élnek. Fehér foltok az infrastruk­túrán, rossz tömegközleke­A tömegkommunikációs eszközök által mostanában gyakorta hangoztatott új­szerű fogalom, a neokonzer- vativizmus lényegéről érdek­lődött néhány olvasónk. Az elmúlt években nálunk is több könyv, elméleti folyó­iratokban megjelent tanul­mány elemezte a neokon- zervativizmust, amely nem a mi szocialista viszonyaink között, hanem elsősorban az Amerikai Egyesült Államok­ban és a nyugati tőkés orszá­gokban jelentkezik. A „hagyományos” érte­lemben vett konzervativiz­mus maradiságot, a régi ál­lapothoz való ragaszkodást, á régi önmagára talált rend­szer védelmezését, illetve an­nak helyreállítására való tö­rekvést jelent. Az újkonzer­vativizmus a második világ­háború után jelentkező és napjaink egyik jelentős ide­ológiai, politikai irányzata, amely a klasszikus gazdaság- politikai felfogás számos ele­mét, például a szabad ver­seny érvényesülésének bizto­sítását, az állami beavatko­zás mértékének „ésszerűsíté­sét”, a szociálpolitikai gon­doskodás korlátozását, az ál­lami szektorral szemben a magántőke szabad mozgásá­nak támogatását, a munka- nélküliség árán is folytatódó deflációs pénzügyi politikát stb. integrálta a magántu­lajdon védelme és fenntartá­sa érdekében. Az újkonzervativizmus je­lei már a nyolcvanas éveket megelőzően is jelentkeztek az USA-ban, amikor az úgyne­vezett jóléti állam „pazarló” működésével szemben külön­böző adóellenes mozgalmak jelentkeztek. Például az adók csökkentésétől várták a be­ruházások élénkítését, sokan úgy vélték, hogy az állam túl sokat költ szociális, se­gélyezési célokra. A vietna­mi vereség után nőtt azok­nak a száma, akik az Egye­sült Államok offenzív nem­zetközi szerepvállalását és ennek eszközeként a katonai erő jelentős növelését kíván­ták. De ugyanezt a fordula­tot tükrözte egy 1978-as köz­vélemény-kutatás. amely sze­rint az amerikaiak 84 száza­léka üdvözölné, ha nagyobb hangsúlyt kapnának a val­lásos értékek. Bár a neokonzervativizmus az ideológiatörténet új nem­dés, kritikán aluli hírköz­lés.. . Ezek a kulcsszavak, melyek leginkább jellemzik ezeket az elmaradt térsége­ket — s legtöbben ezeket emlegették a nemrégiben Encsen megtartott IX. Észak­magyarországi Urbanisztikai Konferencián. Parlamenti határozat e te­rületek felzárkóztatására. A közép- és hosszú távú terve­ket már ezek figyelembevé­telével készítették el. Ha­zánkban hét megye érintett leginkább ez ügyben, közü­lük is különösen Szabolcs- Szatmár, Békés és Borsod. Ezekben a legsúlyosabb a helyzet, így ide kerül majd annak a hárommilliárd fo­rintnak a nagyobb hányada, amit a különbségek csökken­tésére, mérséklésére szántak. Persze, ez a pénz önmagá­ban kevés. Szükséges ehhez párosulnia a helyi, megyei forrásokból származó fo­rintoknak is. Elengedhetet­len továbbá — mivel az el­maradott térségek 90 száza­léka a határ mentén lelhető fel — a szomszédos orszá­gokkal való együttműködés. Az országos méretű prog­ram végrehajtása során nem szabad szem elől té­veszteni — sőt feltétlenül zetközi jelentősége, az Egye­sült Államok esetében való­jában egyes régi ideológiai elérnek újfajta kombináció­ja. A korai agrártársadalom esetében, -viszonyaiban gyö­kerező liberális alapértékek és a modern tudományos és politikai gondolkodás sajá­tos összekapcsolódását jelen­tik. Ennyiben valóban új a pusztán individualizmusra, az agrárius arisztokratizmusra, vagy a nacionalizmusra tá­maszkodó „hagyományos” konzervativizmushoz képest. A neokonzervativizmus és a szabadelvűség, eszmei rokon­sága azzal is bizonyítható, hogy a korai, múlt századi gazdasági liberalizmus sze­rint a demokratikus kor­mányzást leginkább az a szabadság és függetlenség biztosíthatja, amely az egyéni tulajdon zavartalanságán nyugszik. Amerikában mély és széles körű meggyőződés­sé vált, hogy a kormánybe­avatkozások legfontosabb in­doka, de egyúttal határa is, hogy minden polgár számá­ra egyenlő esélyeket kell biz­tosítani a tulajdon megszer­zéséhez. A hetvenes évek gazdasá­gilag válságos időszakában — amikor összeomlott a tár­sadalmi konfliktusok eltűné­séről és a posztindusztriá- lis társadalom perspektívái­ról az ötvenes-hatvanas években kialakult konszen­zus — az amerikaiak jelen­tős része a korai liberalizmus klasszikus örökségéhez for­dult vissza. A cél egy olyan eszmerendszer kidolgozása volt — s ez a tulajdonkép­peni neokonzervativ ideoló­gia —, amely a megválto­zott helyzetben is képes az „alapértékeket” összeegyez­tetni a modern korporációk uralta gazdaság és társada­lom realitásaival. A legfontosabb és a neo­konzervativizmus által is át­vett korai liberális tétel sze­rint a piaci verseny mindig igazságos, mert mindig tel­jesítményhez kötődik. Az új­konzervativizmus nagy je­lentőséget tulajdonít az er­kölcsi értékeknek, amelyek az embert, mint polgári sze­mélyiséget és a társadalmat, államot, mint a polgári sze­mélyiség sajátos életterét és formálóját jellemzik. A közjó és az egyéni szükséglet-kielé­gítés harmóniáját csak az figyelembe kell venni — az adott térség építészeti emlékeit, hagyományait, az ott élők gazdasági, társa­dalmi adottságait, lehetősé­geit. Az elmúlt évtizedben ezekben a községekben nem volt fejlesztés, ily módon érintetlenül maradt minden. Ez a tény — a sok-sok ne­gatív hatása mellett — azért bizonyos tekintetben jó. Gondoljunk csak az ide­genforgalmi lehetőségekre. Ami szintén csábító jövőt ígér és az egyik nagy forrás. De amihez természetesen megfelelő infrastruktúra, közlekedés is kell, hogy le­gyen. A közlekedés — kulcs­kérdés. Ezt sokszorosan alá­húzva emlegették az encsi konferencia előadói. Sok ok­ból. Például jelentős szere­pe van a népességmegtartás­ban. Hiszen, ha belegondo­lunk, megyénkben némely településről a városi mun­kahelyre az embereknek na­pi 5—6 (!) órát is kell utaz­ni ... Az egyik szakember szerint a kis településcso­portok közötti utaztatást nem is a Volán vállalatok­nak — mert gazdaságossági szempontok miatt a Volán­nak nyilván nem éri meg 6—10 ember szállítása 40-nél emberi fogyatékosságok, az emberi hibák veszélyeztetik. A fogyatékosságok nem a társadalmi rendszerben, ha­nem a változékony és kiis­merhetetlen emberi termé­szetben keresendők. A tőkés gazdaságba viszont ne avat­kozzon az állam, mert a gaz­daság önszabályozó szerepét, funkcióját korlátozza a fej­lődés „nagykorú” szakaszá­ban. Ebben az értelemben idézhetjük Milton Friedman közgazdászt, az úgynevezett chicagói iskola egyik képvi­selőjét: „A kormány játék­terét korlátozni kell. Felada­ta szabadságunk óvása, amennyiben azt kívülről va­lami fenyegeti, és amennyi­ben azt embertársaink korlá­tozhatják: tehát a kormány gondoskodik a rendről és a törvényességről, ügyel a ma­gánszemélyek közötti szerző­dések megtartására, és gon­doskodik a piaci versenyről.” A neokonzervativizmus sa­ját politikai-ideológiai plat­formját természetesnek, né­pinek, nemzetközinek tekinti, de a szabad piacgazdaság hívei a politikai gyakorlat­ban a konzervatív oldalon helyezkednek el. Például az Egyesült Államokban a het­venes és a nyolcvanas évti­zedben mind meghatározób­bá váltak a déli és az észa­ki övezetek közötti gazdasági különbségek, amelyek a no- litikailag a déli és a nyuga­ti (Texas, Kalifornia) kon­zervatív erők által vezetett új koalícióban fejeződtek ki a liberális északkelettel és szövetségeseivel szemben. A neokonzervativizmus szavahihetősége érdekében népszerű, modernizált prog­rammal lép a választók elé, akik tekintélyes számban szavaznak az újkonzervatív pártokra, talán azért is. mert mozgásról, dinamizmus­ról olvashatnak. A neokon­zervativizmus megjelenése és részleges politikai megvaló­sulása mögött tényleges, va­lóságos társadalmi erők, a monopóliumok állnak, ame­lyek a politikai befolyásolás számos eszközét felhasználva képesek voltak arra, hogy a strukturális átrendeződés ter­heit más társadalmi rétegek­re és nem utolsósorban a vi­lág gazdaságilag fejletlenebb régióira hárítsák át. Petra József több férőhelyes buszokkal —, hanem helyi kezdeménye­zéssel, mikrobuszokkal, jó szervezéssel kellene végre valahogyan megoldani. Másik kardinális kérdés a foglalkoztatottság. Erre már jó példa is akad. Az abaúji központban, Encsen nemré­giben adtak át egy varro­dát, ami 500 dolgozónak (főként nőknek) biztosít munkalehetőséget, csökkent­ve ezzel valamelyest az in­gázók számát. A kisebb üze­mek telepítésével e helyeken több legyet lehet ütni egy csapásra. Először: munka- lehetőség, másodszor: az el­vándorlás mérséklése, eset­legesen visszatelepülés, har­madszor: ami az előbbivel összefügg, a kihalási folya­mat megállítása. És még egy: ezek révén aztán újabb beruházások, az életfeltéte­lek javulása is valószínűsít­hető. Jóllehet, csak a ter­melőszféra felzárkóztatása önmagában még kevés. De i ha már ez megvan, ak- ' kor ... akkor azt követhetik egyéb téren is javulások. Egy szó mint száz: ma­napság az, hogy ki hol la­kik, sok mindent meghatá- i roz. Ahhoz, hoev ezekben az elmaradott falvacskák- ban élők életfeltételei ja- . vuljanak, kívánatos a cent­ralizációt felváltó decentra- j lizáció is. Hisz’ az előbbi j szellemében a perifériákról vonták el főképpen az erő- I két. Onnan, János bácsiék fa- j lujából is .. . Mészáros István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents