Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

1986. június 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hadd kezdjem rendhagyó módon e so­rokat: sokat és sokszor írunk, olvasunk és hallunk történelmi tudatunk „fehér foltjairól”. Arról például, hogy eleget tu­dunk-e, és hogy jól tudjuk-e azt, milyen mély, milyen különleges gyökerei van­nak a magyar—szovjet barátságnak? Ezek a gyökerek képletesen szólva a fiatal szovjet hatalom első, valóban sors­döntő hónapjaira nyúlnak vissza. Olyan időszak volt ez. amikor korántsem dőlt még el, fennmarad-e a szovjethatalom Oroszországban, avagy az ellenforrada­lom kerekedik felül. S ami a kapcsolat különlegességét illeti: történelmi tény, hogy az első világháború vérzivatarában Oroszországba került hadifoglyok százez­rei között egyetlen más nemzet fiai sem csatlakoztak olyan nagy arányban és olyan magas számban a forradalomhoz, mint éppen a magyarok. Amikor Kádár János egyik szovjetunió­beli útja alkalmából ellátogatott a ku- pavnai textilgyárba, ahol a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság egyik legerősebb üzemi szervezete tevékenykedik, az a Szemjon Birjukov üdvözölte, aki 1918— 19-ben Kazán környékén az internacio­nalisták parancsnoka volt: „Ma, amikor barátságunk erősebb, mint valaha, jól­esik visszaemlékezni arra az időre, ami­kor a magyar és orosz katonák együtt küzdöttek tatár földön a szovjethatalo­mért abban a zászlóaljban, amely Marx Károly nevét viselte, és amelyet Lenin utasítására szerveztem. Nem volt semmi muníciónk, sem meleg ruhánk, még élel­miszerünk sem volt elegendő, s az sem biztos, hogy mindenki pontosan tudta volna, ki volt Marx Károly. Nem volt más, csak a hitünk a forradalom győ­zelmében és az igazságban. Ma, amikor erőnk is van az igazsághoz, jó tudni: harcunk nem veszett kárba, orosz és ma­gyar katonák vére nem ömlött hiába Ka­zán alatt.” ... A történelmi ív kezdőpontja ez. Év­tizedeken mutat keresztül ez az ív. A Horthy-rendszer nemzetellenességét és szovjetellenességét egymástól elválaszta­ni nem lehet. A Szovjetunió elleni hábo­rúba való bekapcsolódás a Horthy-rend­szer uralkodó osztályának legnagyobb bűncselekménye volt a magyar nép el­len. Több mint másfél évtizeddel a fel- szabadulás után az a szovjet hadvezér, akinek csapatai elsőnek léptek magyar területre, Rogyion Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán front egykori parancsnoka és akkor a Szovjetunió honvédelmi minisz­tere. ezt mondotta e sorok írójának: „Több mint hat hónapig keményen har­coltunk Magyarország felszabadulásáért. Csak egy példát szeretnék felhozni an­nak érzékeltetésére, milyen megfeszített és még a második világháború történeté­ben is párját ritkítöan nehéz csaták vol­tak ezek: a Magyarország területén har­coló szovjet csapatok megsemmisítették az ellenség 14 hadosztályát és 6 dandár­ját. További 28 egységnek olyan súlyos veszteséget okoztak, hogy ezek elvesztet­ték létszámuk 50—75 százalékát. A hadse­reg, amelynek soraiban születésekor ott voltak az internacionalisták, felszabadító küldetését teljesítve bizonyította a maga internacionalista jellegét.” 1945. április 4. és azután szeptember 25. Még fél év sem telt el a felszabadító har­cok befejezésétől, és még másfél év volt hátra a párizsi béketárgyalásokig, amikor a Szovjetunió — elsőként a nagyhatal­mak közül — ismét felvette a diplomá­ciai viszonyt Magyarországgal. A kommu­nista párt lapja, a Szabad Nép vezércik­kében így írt: „A fegyverszüneti szerző­dés megkötésétől az ismételt élelmiszer- és üzemanyag-segítségig, a szovjet—ma­gyar kereskedelmi szerződésben számunk­ra biztosított komoly előnyökig, hadifog­lyainknak még a békekötés előtti hazaen­gedéséig — számos bizonyságát láttuk an­nak, hogy a szovjet kormány nem úgy kezel bennünket, mint a tegnapi ellensé­get, hanem úgy, mint a mai és a holnapi barátot. Most. . a Szovjetunió, a világ egyik vezető nagyhatalma, jogilag is el­ismeri a magyar kormányt, mint Magyar- ország képviselőjét”. 1956-ban ismét szov­jet katonák ontották vérüket a magyar nép szocialista vívmányainak megőrzésé­ért. Barátságunk azóta új történelmi sza­kaszban harmonikusan és meghitten fejlő­dik. Különösen nagy jelentősége van a két párt viszonyának, a két ország vezetői közötti kapcsolatoknak. Ennek új dimen­ziói felé mutatott utat az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ennek a kongresszusnak az alapgondolata az volt, hogy a szocia­lizmus mindenekelőtt gazdasági teljesít­ményével gyakorol hatást a világfejlődés menetére s ezen belül a minőségi ténye­zőnek van különleges szerepe. Nem ke­rülhette el a figyelmünket, hogy nagyon sok olyan kifejezés, kategória hangzott el a kongresszusi teremben, amely nekünk is nagyon ismerős. Ennek a kongresszusnak tapasztalatai ismételten arról győztek meg bennünket, hogy pártjaink között a társadalmi fejlődés és a nemzetközi vi­szonyok fő kérdéseiben teljes a nézetazo­nosság, kapcsolatainkat az egymás iránti tisztelet és megértés vezérli. A megoldás­ra váró gazdasági-társadalmi problémá­ink alapvetően azonos jellegűek, útkere­sésünkben. törekvéseinkben egyre több a közös vonás. Pártjaink eddig is a megértés szelle­mében kezelték a sajátos megoldásokat, kölcsönösen tanultunk egymás tapaszta­lataiból. de mindennek a kongresszus nyo­mán még jobbak lehetnek a feltételei. Ez jutott kifejezésre pártunk főtitkárá­nak és Mihail Gorbacsovnak akkor, a kongresszus idején tartott találkozóján is. Kádár János elvtárs akkor nemcsak a szovjet külpolitikának a világ atommen­tesítésére irányuló nagyszabású kezdemé­nyezéseit biztosította közvéleményünk tá­mogatásáról. hanem nyomatékkai hangoz­tatta: Mi örülünk annak, és üdvözöljük azt, azokat a folyamatokat, változásokat, amelyeket a XXVII. kongresszus tükröz. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a Szov­jetunió fejlődése felgyorsuljon, hatéko­nyabbá váljék, az egész ország minden tekintetben korszerűbbé váljék. Ez követ­kezik elveinkből, barátságunkból és szoli­daritásunkból; saját nemzeti érdekünk is ez. hiszen ha a Szovjetunióban jól vagy jobban mennek a dolgok, ez nemcsak a szovjet emberek életét könnyíti meg. A barátság hétköznapjai új kérdéseket vetnek fel, amelyekre a kor igényeinek megfelelő válaszok születnek. Hazánk legfőbb energiaszállítója a jövőben is a Szovjetunió lesz, energiaszükségletünknek csaknem a felét innen fedezzük. Nép­gazdaságunk számára kulcs jelentőségű: a már ismert egyezmény szerint, Jamburg üzemelése nyomán, fokozatosan növelve a mennyiséget, 1989-től a Szovjetunióból a már korábban rögzített tételen felül húsz esztendőn át évi kétmilliárd köbméter gáz érkezik Magyarországra. Hazánk mind a jamburgi gázvezetékhez, mind a kaszpi- tengeri olaj- és gázlelőhelyek kiaknázásá­hoz gépeket, berendezéseket szállít, s a Kaszpi-tenger mellékén a termelésbe és az infrastruktúra kialakításába magyar építők, szakértők kapcsolódnak be, szá­muk megközelíti majd az ötezret. Az új együttműködési formák közé tar­tozik a közvetlen vállalati kooperáció. Er­re a legfrissebb példa a bábolnaiak és a sztavropoliak megállapodása különféle ku­tatások. kísérletek végzésére. Meggyorsítani a tudományos-műszaki fejlődést, eredményeinek gyakorlati alkal­mazását. ésszerűbben felhasználni az erő­forrásokat — a két ország közös felada­ta ez, amelyet a fokozott minőségi kö­vetelmények diktálnak. E feladatokat tel­jesíteni úgy lehet, ha minden eddiginél jobban élnek a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel, új formákkal gazdagítják azt. Ez a válasz a kor kihí­vására s ez egyszerre szolgálja a magyar és a szovjet érdekeket éppúgy, mint a szocialista közösség egészének érdekeit. Vajda Péter A családi házak szomszédságában új, korszerű lakótelep épül Miskolci építők § Épül Miskolc legfiatalabb lakótelepe a Szent- péteri kapuban Fotó: Fojtán László Uj magyar szabadalom A kisebb településeken ke­letkező kommunális szenny­vizek olcsó és hatásos meg­tisztítására alkalmas új be­rendezést mutattak be csü­törtökön Környén, a Komá­rom megyei tanácsok képvi­selőinek. A berendezést a megyei talajerő-gazdálkodási vállalat két mérnöke. György Zoltán és Kozicz László konstruálta. Újításukat sza­badalomnak fogadták el, mert a berendezés működése újszerű, eltér az eddig ismer­tekétől és alkalmas az erő­sen szennyezett kommunális vizek hatásos tisztítására is. Ebből a berendezésből olyan víz kerül ki, amely már nyu­godtan a folyókba engedhe­tő, és öntözésre is fel lehet használni. A bemutatón ismertették az új típusú szennyvíztisztí­tó egyéb előnyeit is. Olyan te­lepüléseken célszerű felállí­tani, ahol még nincs csator­názás és így a tartálykocsik által begyűjtött szennyvize­ket egy helyen lehet hatáso­san ártalmatlanítani. Teher­autón könnyen szállítható, és bárhol gyorsan felállítható. Új gazdája lesz a Medicor miskolci gyárának? Kérdések egy üzletkötés előtt Eleinte csak a jól értesül­tek. a pletykázók, később már az illetékesek is meg­szólaltak : áruba bocsátották a Medicor Miskolci Orvos­elektronikai Gyárát, amit tíz évvel ezelőtt vásárolt meg a vállalat. Talán elhamarko­dottan olyan hír is felröp­pent, hogy: „Eladták az Őreit”. Nos, az üzletet még nem kötötték meg, a vásárlás el­vi lehetőségei adottak, ám még egy sor gazdasági, pénz­ügyi kérdést tisztázni kell az eladó Medicor és a vásárló LKM között, és, ha ezeken túljutnak, csak akkor fogal­mazhatják meg az adásvé­teli szerződést, ami a tervek szerint július 1-én lép majd életbe. De akad még az üzlet meg­kötése előtt több tisztázan­dó kérdés, melyek megvá­laszolására vállalkoztak a napokban a kohászat veze­tői. amikor az Orel gyár munkásainak képviselőivel találkoztak. Először is tisztázzuk az alapkérdést: „miért bocsátot­ta áruba a miskolci gyárat a Medicor?” Krammer György, a Medicor vezér­igazgató-helyettese elmondta, hogy a vállalat alaphiánnyal küszködik, némely terméke iránt csökkent a kereslet, olyan közgazdasági, pénzügyi helyzetbe kerültek, ami vál­tásra, változtatásra kénysze­ríti őket és számba vették az összes lépéslehetőséget, ami­kor eljutottak ehhez a dön­téshez. Az Orel eladása tehát a Medicornak az előremenekü­lés útját nyitja meg, ugyan­akkor ugyanez a gyár az LKM és az Őreinél maradó dolgozók számára biztosíthat új, kedvező lehetőségeket. Hogyan? — tehetjük fel a kérdést, ahogy azt megfo­galmazzák napjainkban töb­ben is a miskolci gyárban... már akik nem a felmondó levél megírásán gondolkod­nak. mert sajnos a bizonyta­lanság, a munkások által na­gyon keményen megbírált vállalati belső tájékoztatás hiánya közel száz emberben rendítette meg a jövőbe ve­tett bizalmat. A Lenin Kohászati Művek hazánkban az ötvözött és minőségi acélgyártás fő bá­zisa. Eme acélféleségeknek jó piacuk van a világ kü­lönböző pontjain, ám a mi­nél hatékonyabb termelés és gazdálkodás érdekében fel kell fejleszteni a mikroelekt­ronikára és automatikára épülő legmodernebb mérési műszerek állományát. Az Orel gyár eddigi hagyomá­nyai biztosítékot jelentenek a magas műszaki követelmé­nyek teljesítéséhez, a legfej­lettebb technika kialakítá­sához. Éppen ezért nagyon számít a vásárlási igénnyel előálló LKM az Őreiben dolgozó tettre kész, magas műszaki intelligenciájú mér­nöki, és az irányításukkal dolgozó szakembergárdára, akiknek nemcsak szakmai fejlődést, hanem tisztességes, megbecsülést kifejező anyagi lehetőségeket is kínál. Ha létrejön az üzlet, akkor az Orel neve ugyan megvál­tozik, ám önálló, független, nyereségérdekeit, piacra ori­entált gyárat kívánnak kiala­kítani — mondta Drótos László, az LKM vezérigazga­tója. Mindent elkövetnek, hogy már az átállás idősza­kát is megkönnyítsék és egy­ben felkészülhessenek a mérnökök, szakmunkások az új feladatokra. Lesznek olyan termékek is, melyek megma­radnak a termelés palettá­ján, hiszen a Medicor köte­lezettségeit is figyelembe kell venni, de igen jó hazai és külföldi piaclehetőségek körvonalazódtak már most, melyekkel a nyereséges ter­melés biztosítható a jövőben. Az indulás nehéz feladatait segít megoldani, hogy az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Ipari Mi­nisztérium külön forrásokat biztosít a magas műszaki kö­vetelményeket igénylő tech­nikák gyártásához. Az LKM vezetői a lehető­ségeket figyelembe véve, a második fél évre — diffe­renciált elosztásban — átla­gosan 6 százalékos bérfej­lesztést ígértek a gyár dol­gozóinak. ami azért is fi­gyelemre méltó, mert az Őreiben idén elmaradt a bérfejlesztés. Minden munkásra, minden műszakira nagyon nagy szükség lesz a jövőben is — hangsúlyozták — ahhoz, hogy a jelenlegi kilátások meg­valósuljanak. Senkinek nincs már oka aggodalomra, min­denki biztonságban érezheti magát.­Ezzel együtt több kérdést megfogalmaztak a gyár dol­gozói: tervezi-e az LKM a géppark felújítását? Hogyan alakul a műszakpótlék? Le tudja-e kötni a gyár kapaci­tását az LKM? Mikor in­dul meg az új termékek kifejlesztése? Mennyire kell átképezniük magukat a dol­gozóknak? Természetesen, ahol szük­séges, új gépeket kell majd üzembe helyezni — kapták meg a választ. — Az eddigi műszakpótlék összegét min­denképpen megkapják a gyár dolgozói. Az LKM még az idén eleget tesz a Medicor kötelezettségeinek, majd egy további lépésben minél több új termék gyártását lépteti be, a gyár kapaoitásának leg­kisebb hányada sem marad kihasználatlanul. Az LKM nem kívánja az „orelosokat” bevinni a kohászatba. Már most tájékozódnak hazai és külföldi tudományos intéze­teknél, ahonnan az új elkép­zelések megvalósításához várnak segítséget. Az új ter­mékek kifejlesztése folyama­tosan indul be. Természete­sen. lesznek dolgozók, akiket át kell képezni, akiknek tan­folyamot szerveznek, de er­re az időre megkapják mindazt a jogilag biztosított anyagi és szociális támoga­tást, ami megilleti őket. Senki nem szenved semmi­lyen kárt sem — szögezték le a kollektíva képviselői előtt. Pillanatnyilag tehát így áll a helyzet a Medicor miskol­ci gyárában. Még nagyon komoly tárgyalások folynak a pénzügyi, vagyoni kérdé­sekről, de — miként azt a két vállalat vezetőinek esz­mecseréjén tapasztalhattuk —, a legfontosabb szempont, hogy egyetlen dolgozó jogos érdekeit sem kívánják meg­sérteni. Szenörei Lőrinc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents