Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

1986. június 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bizakodva készülünk a kongresszusra Beszélgetés dr. Szlameniczky Istvánnal, a Szövosz elnökével Betontermékek gyártása Az építőipar részére különféle betontermékek készülnek a Nyékládházán lévő Mezőpanel vál­lalatnál. A felvételen a beton sablonba való öntése látható, melyből tartószerkezet készül. Fojtán László felvétele G azdasági öngyilkossághoz hasonlította az ipari termékszer­kezet esetleges konzerválását a Kereskedelmi Kamara el­nöke, az Iparpolitikai Tanács legutóbbi ülésén. Majd hoz­zátette: „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipari országokban jelentkező fellendülés nem a beruházási javak piacán következik be, hanem inkább a lakosság fogyasztását szolgáló termékekben. A fejlesztésnek tehát ebben az irányban érdemes haladnia . . ." El tudták-e látni megfele­lő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, tanyasi la­kosságot? Hogyan gazdagí­tottak a városok kínálatát? Miképpen vették ki részüket az ipari, mezőgazdasági ter­melésből és a szolgáltatások­ból? A többi között ezekre a kérdésekre is, válaszolnak majd a fogyasztási szövetke­zetek ez évben megrendezen­dő kongresszusán. Dr. Szla­meniczky Istvánt, a Szövosz elnökét, az MSZMP KB tag­ját kértük előzetes számve­tésre. — Űj és még újabb áru­házak épülnek szerte az or­szágban, egyre bővül a szö­vetkezeti áruházi lánc, de mintha a fejlődés kizárólag csak a városokban járna látványos eredménnyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a ta­nyaközpontokat, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áram­lanak — hát még, ha dop­pingolják is ezt, mint Ma­gyarországon! Az urbanizá­cióra hazánkban a szövetke­zetek azzal válaszoltak, hoíy tagjaik után „mentek”. De vajon tehettek-e mást? E"” kisebb falusi vegyesboltban -— gazdasági okokból — ne­héz helyzetbe kerül a leg­jobb áfész is; szaküzletet, nagyáruházát nem tart el az ottani kereslet. Egyébként a falvak lakói is nyertek e boltokkal, mert száz szövet­kezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyköz­ségben működik, faluközei­ben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított a Skála- Coop és a Centrum áruhá­zak között. — Azért a kisebb falvak kisboltjairól sem lenne sza­bad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A Szövosz el­nöksége három éve döntött úgy, hogy rövid távú akció- programra beszéli rá az áfé- szeket. Tekintélyes pénzalap támasztotta alá az általunk javasolt felújítási progra­mot: tegyék ízlésessé, igé­nyesebbé a falusi, tanyasi üzleteinket. A nályázat eredményeként 2500 szövet­kezeti üzletet hoznak rend­be és bővítenék ki az év végéig. Az akciót nem üz­leti, hanem ha úgy tetszik, politikai megfontolások alap­ján támogattuk. — Látványos számokat hallottunk. Csakhogy a szö­vetkezeti kereskedelem fej­lődési üteme elmarad az ál­lami kereskedelemétől. Mi­ért? — A forgalom növekedé­sének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szer­teágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — A harmadik világ orszá­gaiban — legfőképpen Afri­kában — a lakosságnak meg­felelő mennyiségű és minő­ségű élelemmel való ellátása a legnagyobb gond napja­inkban. A létminimumhoz szükséges élelmiszerek meg­termelése — különösen a nem ritka természeti csapá­sok. például aszály vagy sáskajárás idején — ma még több afrikai országban nem valósítható meg. Ilyen körül­mények között nem nélkü­lözhetik a nemzetközi segít­séget. Hazánk, az élelmiszereken kívül szakemberek küldésé­vel is siet a harmadik világ országainak támogatására. még az új üzletek 55 szá­zalékát építették szövetkeze­ti forintokból, a most befe­jeződött VI. ötéves tervcik­lusban azonban 30 száza­lékra csökkent ■ a részesedé­sünk. Ezt részben így is akartuk, tudván azt, hogy nem lehet számítani arra, hogy társadalmi méretekben nő a lakosság vásárlóereje. Üj üzletek építése helyett energiánkat a meglevők fenntartására koncentrál­tuk, sőt erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. így többet ke­reshettünk, másrészt azon­ban hozzájárultunk az áru­alap bővítéséhez ís. Az így felhalmozott tiszta jövede­lemből idővel vissza lehet juttatni a kereskedelem fej­lesztésére, ha végre növek­szik az életszínvonal és új boltokra lesz szükség. Erre számítottunk, de pél­dául a szabályozók egyné­melyükének változása elég váratlanul érte hálózatun­kat, tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szű­külése a falvakban okoz gondokat a mai napig, hi­szen ott kizárólag az áfé­szek forgalmaznak élelmi­szert. A nagykereskedelem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve maga­sabb, majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé. Nap­jainkra azért már itt is sok a változás, mert a kormány­zat ma arra biztatja a kis­kereskedőket, hogy kiskeres­kedjenek — a nagykereske­delem kiskereskedelmi for­galma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... — Eközben jelentős ver­senytárs lett a szövetkezetek vállalata, a Skála-Coop is. — Igen, hetven áruház tartozik hozzá, tagja csak­nem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliár­dos forgalmukból alig 12 milliárd származik nagyke­reskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra al­kalmas, hogy élezze a ver­senyt. Ahol például területi raktárt létesített a Skála- Coop, ott mozgékonyabbá vált az állami kereskedelem is. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereske­delmi jogot — ezek derűlá­tásra adnak okot a további­akat illetően. — A gazdasági reformmal fontos szervezeti változások történtek a magyar gazda­ságban, ezek nagy hasonló­ságot mutatnak a szövetke­zetekben jól működő vezetési formákkal: a vezetők vá­lasztására, meghatározott idejű alkalmazására, az igazgató tanácsokra gondolok. Vannak azonban olyan han­gok is, amelyek szerint túl­demokratizáljuk a vezetést Ezek a magyar szakemberek más szocialista országok me­zőgazdászaival együtt közre­működnek a fejletlen afrikai országok mezőgazdaságának kialakításában, korszerűsíté­sében. Megyénkből is többen töltöttek már hosszabb-rövi- debb időt mezőgazdasági szakértőként egy-egy afrikai országban. Sárospatakról dr. Obzsut József, a borkombinát agrár- közgazdásza és felesége, dr. Truskovszky Erzsébet, a Bodrogközi Állami Gazdaság mezőgazdasági szakmérnöke, előbb Tanzániában három, majd utóbb Etiópiában öt évig dolgoztak szaktanács- adóként a két ország mező­és így épp a gyors, rugal­mas intézkedésektől fosztjuk meg. — A baj az, hogy egyesek akkor is a demokráciát fél­tik. amikor például új tech­nológia bevezetéséről van szó. Ez gazdaságossági szá­mítások kérdése, és a dön­tést ennek alapján kell meg­hozni. A bérezés, a munka­rend, a jutalmazás tartozik a demokrácia kérdéskörénez az emberi hang. — A közelgő kongresszu­son nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvá­zolják, ez pedig természet­szerűleg a szövetkezetek le­hetőségeitől függ. ön szerint milyenek a kilátások? — Van olyan áfész, amely­nek 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam, mert akad köztük 150—200 milliós for­galmú kiváló és vergődő milliárdos. Talán túl egysze­rűnek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a mun­kavégzés, helyesek a dönté­sek. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken túl a szövetkezet nagyságá­tól is függnek, mert korsze­rűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyeresé­get produkáló szövetkezetek képesek. A tetemes központi elvonás miatt a kicsiknek a lehullott vakolat pótlása is gondot okozhat. — Eggyel több ok, hogy egyesüljenek. A baj csak az, hogy időnként ez nem saját akaratukból történt... — Nem lehet tagadni, hogy volt egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ettől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy kon­centrálódtak a fejlesztési for­rások, és olyan szövetkeze­ti áruházi lánc alakult ki, amelyre egyébként nem <ett volna állami pénz. — Mostanában divatos do­log minden bajért a szabá­lyozókat okolni. Mi a véle­ményük minderről a szövet­kezeteknek? — Általában véve jó logi­kájuk van a szabályozóknak, ' bár nem mindegyik követke­zetes. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a mun­kaerőt, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyere­ség helyett. Mert van, aki nyer ezen. van, aki veszít — a dolog lényege az, hogy megkezdődött az átrendező­dés, az eddiginél erőtelje­sebb differenciálódás. Az biztos, hogy fehéren-feketén ki fog derülni, ki képes áll­ni a sarat és ká nem. Én abban bízom, hogy a több­gazdaságának fejlesztésén. Munkájáról érdekes ta­nulmányt közöl legutóbbi számában a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Tudo­mány és Mezőgazdaság című folyóirata. Tanulmányukban ismertetik munkájuk kü­lönlegességeit azzal a cél­lal, hogy a fejlődő országok­ban munkát vállaló magyar mezőgazdasági szakemberek­nek segítséget nyújtsanak a felkészüléshez, egyszersmind számba veszik azokat a kö­rülményeket, feltételeket, amelyek — nyolc év alatt szerzett tanzániai és etiópiai tapasztalataik szerint — az afrikai eredményes munka­végzéshez szükségesek. S micsoda fejlesztésre len­ne szükség! Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt ötéves tervidőszakra meghatározott feladatait, s hogy a nemzeti jövedelem 42 százaléka eb­ből az ágazatból származik. Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatározó az exporttevékenységben: a rubelelszámolású kivitel 83 százalékát, a dollárelszámo­lású export 60 százalékát adja. Sőt: még a sokat vi­tatott ipari termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gépiparé 30 százalékkal az elmúlt öt évben. E tenden­cia töretlensége nélkül el­képzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyké­pessége, nem javítható ér­demlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthe­tő a nemzetközi munka- megosztásban való részvéte­lünk. Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben és főleg a piaci igényekhez igazodva. De mit? Ez a nagy kérdés! Ha az állami ipar termékeinek „korfáját” nézzük, akkor bizony a nemzetközi ver­senymezőnyben egyre rosz- szabb helyezésre számítha­tunk csak, s az is csoda, hogy iparunk például a dollárelszámolású export 60 százalékát adja jelenleg. Már azért is, mert azt ol­vasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai iparvállalat kutatási központjaiban és laboratóriumaiban több mint 13 ezer ember dolgozik. Ol­vasom, hogy az új eljárá­sok, technológiák és termé­kek kutatására és fejleszté­sére naponta 6 millió nyu­gatnémet márkát költenek. Több mint 335 millió, fo­rint értékű építési-szerelé­si munka elvégzését terve­zik az idén a Miskolci Épí­tőipari Vállalatnál. A mun­kahelyi kollektívák felújítá­si munkákat végeznek pél­dául a Borsodi Vegyi Kom­binátban, a Borsodi Sör­gyárban, valamint a Sajó- szenlpéteri Üveggyárban. S olvasom azt is,, hogy e roppant méretű fejlesztő- munka eredményeként a szóban forgó cég, az elmúlt tíz évben 2000-nél is több új terméket dobott piacra, s hogy a mai gyártmány- programjuk fele olyan ter­mékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem lé­teztek. Egyetlen — és csakis mellékesen említett — pél­da a sokat emlegetett nem­zetközi piacról, annak hal­vány illusztrálására, hogy miféle versenytársakkal kell(ene) megmérkőzni, s hogy e versenytársak mi­lyen felkészültséggel vetik magukat a külpiacokon dúló kíméletlen harcokba. S e ponton kell vissza­térni a hazai ipar termé­keinek életkorára, mintegy jelezve — s egyúttal aggód­va megkérdőjelezve — az ágazat export- és verseny- képességét. E termékek át­lagéletkora ugyanis fél év­tizede gyakorlatilag válto­zatlan: 1980-ban és 1984- ben is egyaránt 15,7 év volt. Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fiatalodha­tott, ám ez aligha hihető, hisz’ a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya az elmúlt öt évben folyama­tosan csökkent: 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 száza­lék; mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt. így néz ki nálunk a termékcsere, a termékkor­szerűsítés. Vagyis: egyre kevesebb valóban új és valóban korszerű gyárt­mánnyal jelentkezhetünk a ható országok száma. A Ma­gyar Posta a következő or­szágokat kapcsolta be a nem­zetközi távhívóhálózatba: Bulgária (hívószáma: 359), India (91), Szíria (963), Tan­vevőknél, következésképpen az ipar termékszerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szük­ségképpen veszélyezteti az exportlehetőségeket. Ez akkor is módfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beruhá­zási lehetőségek mérsékel­tebbek. s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vál­lalati jövedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól. Napjaink legnagyobb gond­ja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első há­rom hónapban megtört fej­lődési üteme miként gyor­sítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De vitatható-e, hogy nemcsak a gyorsítás a — meglehet: aktuális — gond, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszeríthető a most már végképp elodázhatatlan — mert létkérdéssé vált — termékszerkezet-váltásra? Gyanítható, hogy ehhez nem elegendőek az újabban beígért „rásegítő” intézke­dések; hasznos, de kevés a mostanság elhatározott ex­portpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés. Ehhez — és végre — át­gondolt iparpolitika kelle­ne, amely nem korlátozód­hat az úgynevezett „húzó­ágazatok” központi kijelölé­sére. Olyan gazdálkodási környezet megteremtésére van szükség, amelyben nem lehet kérdés, hogy a válla­latok most mihez alkalmaz­kodjanak: az éppen érvé­nyes — amúgy pedig gya­korta változó — szabályozó- rendszerhez vagy a piac diktálta követelményekhez és körülményekhez? M ert — s ezt is tudni kell — manapság még ez a dilemma gyötri a vállalatok vezetőit... V. Cs. zánia (255), Thaiföld (66). Ezekkel együtt jelenleg 99 ország érhető el Magyaror­szágról közvetlen tárcsázás­sal. A hívást a 00 forgalom- választó számmal kell kez­deni. seg állva marad ... F. P J. Zempléni mezőgazdák — a trópuson Bővülő nemzetközi telefon-távhívás Június 1-jétől további öt­tel bővült a távhívással hív-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents