Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1986. június 28., szombat i. Ádamecz Kálmán: Szemtanúk . Szürke Elemér hazafelé ? tartott a hivatalból. Út- ; közben bevásárolt, és el- J költötte szokásos napi öt- I ven forintját. Többre nem futotta. Takarékoskodott. Evekkel ezelőtt elhalá- p rozta, hogy minden fizelés- j kor félretesz ezer forintot ; ballisztikus atomrakétára. Ennek ellenére lenézték a ; munkahelyén. Még a hiva- | talsegéd is vegyi légy veit rekkel a szatyrában járt | dolgozni, a portás lángszó- i, róy.ai tartotta távol az ügyfeleket, a főnöke pedig a napokban vásárolt egy naprendszer-el hárító műholdat. Két fiatalember lépett ki az egyik kapualjból. Apró, fényes szögekkel kivert bőrzakót, bőrnadrágot viseltek. Egyikük bal kezével megragadta a szinte magába roskadt léríi gallérját, jobbjával pedig iszonyatos erővel gyomron vágta. Szürke Elemér lerogvotl az aszfaltra. Ekkor a másik fiatalember hegyes orrú cipőjével fejbe rúgta. Szürke- Elemér elvesztette az eszméletéi. A járókelők eközben a száguldó autók közt csöndben átmentek a túloldalra. Csak Szürke Elemér maradt a helyén, és vérrel keveri nyál buggyant elő szája szögletéből, meg a két bőrzakós, akik cigarettára gyújtottak, és hátukat kényei mesen nek i támasztották egy hirdetőoszlopnak, eltakarva a feliratot: Segítsük egymást! Szürke Elemér szájából vékonyan csordogált a vér, lassan tócsává terebélyesedett, és eláztatta a zsebéből kihullt vadonatúj ezer- forintost. A túloldalon összezsúfolódott több tucat ember az öklét rázta és rendőrért kiáltott, de hangjukat elnyomta a két fiatalember teret s időt betöltő sátáni kacagása. A bőrruhások eldobták a csikket, levetkőztették az időközben magához tért ál- I dozatU'kat, és a véres ruha- i darabokat felakasztották a ! buszmegállót jelző táblára. I Ezután térdre kényszerítet- S ték. a szemközti járda feji lé fordították, és imára | kulcsoltatták a kezét. A másik oldalon össze- 1 terelődött emberek soraiban élénk mozgolódás í kezdődött. Volt aki elájult. mások istenhez fohászkod- | lak, megint mások a „Hol i ill a Törvény, és hol itt l az Igazság'.’" mondatot ismételgették. Egy kisebb csoport kivált a tömegből, és kárörvendően mutogatott a szemközti oldalra. A gépjárművek forgalma mindkét irányból zavartalan voll, sőt: még fel is gyorsult, ha az autók a vértócsában fekvő Szürke Elemér közelébe értek. A lámpák is szabályos időközökben váltottak sárgára, pirosra, piros-sárgára és zöldre. A két fiatalember egy ideig bámulta az elázott bankjegyei, majd megtörölték izzadt homlokukat, és lassú léptekkel befordullak az első mellékutcába. A szemtanúk melléből megkönnyebbült sóhaj sza- s kadt fel. Odamentek a zebrához, megvárták míg zöldre vált a lámpa és átsietlek a túloldalra. Ki nyitót lak az üzletek, feltárultak a kapuk, és a szélesre tárt ablakokon keresztül vidám, paltogó muzsika áradt szerteszét. Valaki elment telefonálni és előkerüli egy pokróc is. hogy betakarja a földön fekvő mezítelen testet. Az emberek tovább akarlak indulni, de hirtelen földbe gyökerezett a lábuk. Valami furcsa erő vonzotta őket. mágnesként egymáshozIsmét össze terelőd lek. És ekkor rémült kiállás töri elő a torkukból. Néhány fiatalember közeledett feléjük. Öltözékük apró, fényes szögekkel kivert bőrruha voll. Megragadtak egy-egy szemtanút, iszonyatos erővel gyomron vágták, majd hegyes orrú cipőjükkel fejbe rúgták. A megtámadottak arcukat kezükkel betemetve védekeztek. Az üzletek redőnyei hangos robajjal ismét lezuhantak. a házak hatalmas kapui döngve bevágódtak, az ablakok pedig kétségbeesetten újra függönyt rántottak arcuk elé. A gépjárművek forgalma a közlekedésrendészet gyors, hatékony intézkedésének köszönhetően, tere- lőulakon kígyózott tovább. Csak a lámpák működtek továbbra is zavartalanul: sárga, majd piros, piros-sárga és zöld. A szemtanúk rettenetes fájdalommal arcukon t'eltá- pászkodtak, és döbbenten néztek egymásra. Tekintetükben hitetlenkedés és őrület bujkált. A fiatalemberek meglő- í rölték izzadt, homlokukat, és lassú léptekkel eltűntek J az első mellékutcában. Anekdotakincst-ár í „iliíBS Él” Az nnekdolás kötelek szerzői általában híres emberekről állítják össze történeteiket: elsősorban poli- I tikusokról. színészekről, 1 írókról, tudósokról gyűjtik í össze az érdekességeket. £ Ezért számít különlegesség- 1 nek Szabó Kálmán gyüjte- I ménye. aki A ..hírős vá- | ros" anekdotakincse cim- ! mel, Kecskemét érdekes | történeteit kötötte csokorI ba. Az anekdoták szereplői közt vannak történelmi nagyságok, muzsikus cigányok, polgármesterek, rendőrtisztek, tehetős gazdák, egyszóval a társadalom szinte valamennyi rétegének képviselője olt van a nevellelök és kigúnyoltak soraiban. Kecskemét és a szomszédos Nagykőrös egykori vetélkedéséről sok történet maradt fenn. íme, az egyik: Nagy ünnepség volt egyszer Nagykőrösön. A tolongásban egy kecskeméti hölgy ijedten konstatálta, hogy eltűnt . a tárcája. Rendőrhöz fordult panaszolva. hogy tárcáját vagy elvesztette, vagy ellopták. Mire a körösi rendőr teljes meggyőződéssel jelentette ki: — Biztos, hogy ellopták, mert most nagyon sok kecskeméti van ideál. * Lakodalmat ültek a század elején, az egyik jómódú gazda házánál. Az ebéd végén a torta elfogyasztása következett, de az asztal végére mór nem jutott’,belőle. Oda valami barnára festett gipszfigurát tettek. A vendégek összetörték, és rágcsálni kezdték. Evés közben az egyik vendég odafordul a szomszédjához: — iziik-e, János bácsi? — Hát. izleni ízlik, csak a fene se győzi nyállal! * Vitatkozik a kecskeméti meg a körösi ember. — Hiába — mondja a kecskeméti —, mégiscsak előbbre való Kecskemét, mert annak két követe van. Kőrösnek csak egy. Mire a körösi: — Igaz, igaz. de annak az egynek aztán több esze ; van mint a ti keltőtökének ! Amit el is leheteti hinni. mert akkoriban Eötvös Károly volt Nagykörös követe. * Dömötör Elek alkapi- t lány egy éjszaka — disz- l nótorról hazatérőben — a J kriminálisán rossz utak és ! a gyér világítás miatt | árokba esett. Amint ki- j mászni készült, észrevette, ! hogy éppen arrafelé tart az : éjszakai rendörjárör. Ne- ; hogy a legényei rosszat gondoljanak felőle, lehúzódott hál az árok aljára. Ennek ellenére az egyik rendőr csak észrevette, és felkiáltott: — Az istenért, mit esi- f nál itt, tekintetes uram? íi — Pszt, csendesen, te f tök’filkó — mordult rá az alkapitán.v — nem látod, hogy lesben vagyok?! * A kecskeméti kaszinó épületére Iványi Grünwald Béla lesiette a freskókat. A félig mezítelen, lepedös alakok a tudomány, a művészet megszemélyesítését szolgálták. Nagykörösről átjött néhány atyafi, s a nagyobb épületek közölt a kórházat keresték, hogy melyik lenne az. Meglátja egyikük a freskókat, s már szól is társainak: — Ez lesz az. lássa kend. ki is vannak rajzolva a betegek ! * Lopás miatt üllek törvényt egy juhász fölött az. 190Ó-as évek elején. A tanúk bizonyították, hogy a lopást a juhász követte el. de ő maga sem tagadta lettél. Megkérdezi az elnök a vádlottal: — Mit tudna mentségére felhozni? Gondolkodik egy darabig á juhász, aztán kivágja: — Hát most szegény vagyok. megkövelem a tekintetes urakat, de ősszel felhoznék egy jó bürgét! K. Gy. M. Fecske Csaba versei: Lábnyom percekig ráztam a kezem tornáztattam az újjaim hogy meginduljon a vérkeringés hogy sikerüljön a mozdulat megfogni a söröskorsó fülét fölhajtani a sört majd letörölni számról a habot és fölhajtottam a sört s letörölvén szómról a habot könnyűnek éreztem magam gondtalan voltam rezdületlen talán még akkor szállni is — piciny papirhajókat sodort a lelkem nem éreztem semmi veszélyt a gesztenyék árulását ittam a sört a másodikat fenékig azt a délutánt néztem a vizet a vitorlásokat a pára-fátylas túlsó partot ahol titokzatossá válik minden ez a többitől semmiben sem különböző könnyű nyári nap jó volt tudni hogy létezik más is mint ami velünk történik még akkor is ha az a m á s is ugyanaz s helypénznek éppúgy elég egy — sportcipö-hagyta - recés lábnyom a fövenyen Hattyú Büszkén, már-már gőgösen, úszik csöndesen, mint szélcsendben egy lassú vitorlás, a Malom-tó vizén a hattyú Szép karcsú, királyi nyak, hószin tollazat — Fejét magasra vetve mártózik a viz-csiklandozó szelekbe Talán Észak illata hívja, a haza jéghideg, nagy vizei, zúgó fenyvesek, nyírfák üzennek neki Vár-e szárnysuhogásra, érkező társra, várja-e ott a tavon, hogy a magasban fölkiáltson egy rokon, vagy önmagába zárta örök magánya, s ösztöneiben a múlt, mint régi könyv, olvashatatlanná fakult? Társtalanul, csöndesen úszik a vizen; ' hószin toll, királyi nyak — Koldusként, lehulló kenyérdarabra csap /.ünsegel Ruzilska: Béla A .sátoraljaújhelyi polgárság színházi emlékei alig fiatalabbak a miskolcinál. Déryné az 1840-es évekre visszaemlékezve, mint a magyar színházi kultúra egyik otthonát emlegeti Sátoraljaújhelyét. 1817-ben a Miskolcon időző Benke József—Murányi Zsigmond-féle társulat, melynek Déryné is tagja volt, körbejárta a környékbeli városokat. Eperjesre, Pelsőcre, Kassára. majd mint Déryné írta „Kassáról Sátoraljaújhelyre mentünk, ott is időztünk pár hetet, s aztán ismét hazajöttünk Miskolcra." Ecsedy Jozefa, Déryné kortársa és szinésztársa olyan jól érezte magát ott, hogy hátat fordítva a társulatnak, visszaszökött Sátoraljaújhelyre. 1825—26-ban Oroszl'áji Pergő Czélesztin grandiózus tervezetet gondolt ki és valósított meg. Az ország legjobb színészeit összpontosítja társulatában és a zenés társulattal végigjárja az északi városokat, Pestet, Budát egészen Pozsonyié. S megnyeri a köfulasa Című magyar operájával, a színpadi verbunkos zenének. A társaság másik része kelet felé indul és a tokaji hegyvidék városait, Sátoraljaújhely központjával, Kassát, Lőcsét, Beregszászt, Ungvárt látogatja, és Máramaros- szigeten köt ki. Ck Shakespeare-. Schiller-, Kotze- bue-darabokat adnak elő. így a Makrancos hölgyei Ördögűző Fóbián címmel, a Szeget szeggel című színmüvet erősen megcsonkítva stb. Aztán a két társulat újból széthullott, de Sátoraljaújhelyre pár év múlva visszatér a Czélesztin vezette együttes új társigazgatóval, Bállá Károllyal erősödve, s nagyon szigorú „szabások alatt folytatva működésüket". A város lakosai fejlett zenei műveltséggel rendelkezhettek, mert a magyar zenés színház eredetének több fontos epizódja fűződik hozzájuk. 1880 júniusában Láng Lajos táncos színész, itt mutatta be magyar balettjét. Álmos fonólányok címmel. A táncjáték meséje hasonló a Ko- dály-féle Székelyfonóhoz. (Részletesen lapunk 1985. dec. 14-i számában.! A Láng család valamennyi tagja többáizör előfordult igazgatóként vagy színészként Sátoraljaújhelyen, így például 1880-ban, amikor a legjobb magyar színművésszel, Fáncsy Lajossal tartanak ott sikeres nyári évadot. (Fáncsy gyűjt. Hung. I. 459. Magy. Színházi Int.) A sátoraljaújhelyi nyári évadokat a téli színházi évad igénye követte. Seny- nyei Károly földbirtokos „saját telkén nyitott igen csinos készületű táncteremben, mely Ferdinánd-le- remnek neveztetett' tartották a színházi eseményeket, a bálokat és egyéb összejöveteleket. 1887. január 19-én a kórház javára „az eddig nem létezett fecskendők beszerzésére”, február ötödikén a kaszinó könyvtára javára tartanak táncmulatságot, melyeket színi előadás előzött meg. A Honmüvészt rendszeresen tájékoztatja a sátoraljaújhelyi eseményekről, a magát Paulovilsnak nevező hírlapi tudósító. 1886 őszén- telén Harmatit társasága telepedett le. akik nagy sikereket érlek, el a zenés müvekkel: december 22-én „A mennyei jegyes vagy kísértet című regényes vitézi játékot adták, maga Harmatit alakítá a 100 éves kísértet szerepét.” E tudósítás kapcsán maradt ránk az a becses információ, hogy Sátoraljaújhelyen a felvonások előtt és közben „a hangászkar az ismeretes Bunkó Györgynek igazgatása alatt.. . szerfelett mulattatá a közönséget”. (Honművész, 1087. jan. 8. 8. sz.j. Ez a Bunkó-féle zenekar már a század elején is híres volt vidékünkön, a század közepén pedig Bunkó György fia. Ferenc, több zenemüvei adott ki, köztük egyel Borsodi emlékek (4858) címmel. (Málray Gábor adata.) 1889-ben Balta Károly és Telepy György, 1844-ben Láng Boldizsár évadjairól tudunk. A város polgárai az ötvenes években elhatározták, hogy színházat építenek, s tervüket 1082- re megvalósították. Lászy Vilmos igazgató nyitotta meg az új színházat. A dalárda elénekelte a Himnuszt, Farkas Bertalan prológust szavalt, majd a Tündérlak Magyarhonban című darab kerüli színre.
