Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Csorba Piroska Kisfiam Szavak nélküli világban emberke-virág. Csupa titok sírás, mosoly. Altatódalt ott fönn a Holdon Dávid király csak néki dúdol. S mi itt lenn szavunkat halkra fogjuk, lépéseinket nesztelenre. Létünk immár hozzá is igazodik — második sarkcsillagunk — belöszöjük zsoltáros féltő szavainkba: Világ, ne engedd, hogy baja essék, meg ne szüless háború se kinn, se benn a szívekben. Eletelixir Phenjanból Napjainkban Magyarországon is reneszánszát éli a különböző gyógynövények felhasználása az orvostudományban. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban különösen nagy hagyománya van eme gyógymód alkalmazásának, hiszen régebbnél régibb papirusztekercsek és könyvek bizonyítják: ezen a vidéken már évezredek óta ismerik a gyógyfüvek értékes lujajdonságait. A „Tonguibogam” nevű ősi könyv például részletes ismertetést közöl több, mint 1200 természetes gyógyszerről, elkészítésükről és alkalmazási területükről. Az évezredes orvostudományi örökséget igen jól hasznosítják a mai modern laboratóriumokban, gyógyszergyárakban, amelyek közül is vezető helyet foglal el a Mannyon Gyógyszergyár. Termékei népszerűek és keresettek az országhatárokon túl is. Ötvennél is több például azon - erősítő lonikoknak, frissítő, szereknek a száma, amelyek rendszeres használatával megnövekszik a szervezet általános ellenállóképessége, s így természetesen kisebb a megbetegedés esélye is. A phenjani üzem talán legkedveltebb gyártmánya az a tonik, amely ha az évek múlását nem is, de a szervezet fizikai és szellemi öregedését bizonyos fokig késlelteti. A fiatalító lonikhoz — ilyen például a Youngeron nevű-'— szükséges gyógynövényeket, füveket a KiNiDiK északi és’ keleti részein található hegyvidékek lankáin és mély völgyeiben termeszük speciális ültetvényeken. Komponenseit nehéz lenne s nem is érdemes egytől egyig felsorolni, de elég megemlíteni, hogy természetesen nem hiányzik közülük a ginseng-gyökér. Ennek jótékony hatásáról pedig már hazánkban is sokan tudnak. akár hajdan a miskolci színház megnyitóján. Blaha Lujzát, a nemzet csalogányát hívták meg vendégül, a többi szereplő műkedvelő volt. Lászy Vilmos, a múlt kimagasló színház- igazgatója lállyai születésű. Sátoraljaújhelyen ünnepelte meg a Boccaccióban 25 éves jubileumát, majd nyugalomba vonult, s tállyai otthonában irta meg nagy sikerű művét, a Módi zsidó című zenés bohózatot. (Lánya is színésznő lett, lHíi.'j- ban Mádon lépett először színpadra.! A gazdag város a századfordulón felújítja a színházát (1901). A díszes, barokk stílusú épület 900 személyt fogadott be, melyet Halasi Béla igazgató, Jókai Mór: A szigetvári vértanúk című darabjával nyitott meg. Már a megnyitón felvetődik a színi kerület gondolata, Eperjes. Ungvár, Sátoraljaújhely és Beregszász egyezségéről. 1910-re meg is valósítják ezt az. ötletet, s télre, nyárra megélhetést adnak színészeiknek, és biztosítják saját városukban az állandó színházi szezont, a társulatok téli-nyári cseréjével. Ez Sátoraljaújhelyen olyan jól sikerült, hogy 1929-re kicsi lett a színház, tehát Töry Emil és Pogány Móric műépítészek tervei alapján 654 férőhelyes, új színházat építettek. Ódry Árpád. Uray Tivadar. Vá- radi Aranka lépett fel a megnyitó tarka műsorában. A város évi 20 000 aranykoronával és a fűtéshez szükséges 60 szekér fával támogatta színházát. A 30- as években Gulyás Menyhért igazgató vezette évekig emlékezetesen jó színházát. Kutatásaim utolsó adata 1944—45-bő| való, s Pécsi Sándorhoz kötődik. Egy kéziraton az alábbiakat jegyezte fel: „1944 áprilisában elvégezvén a Színművészeti Akadémiát, első szerződésem Borsodba, Sátoraljaújhelyre, mely akkor Zemplén volt, Homokai Pál igazgatóhoz szólított, innen hívtak be katonának 1944 október végén." (HÓM kézirattára, 59. 144. 1. sz.) Megemlítem, hogy a város rendkívül gazdag kulturális múlttal rendelkezik. Miskolcnak költőt, színikritikust adott a századfordulón Reichard Piroska sze- mélyéban, aki még ma is szerepel a francia nyelvű magyar antológiákban. Reichard Piroska közvetítésével a város színházi életének hangulatáról is hírt kapott Miskolcon, Budapesten át Párizsig az újság- és könyvolvasó közönség, s ez még ma sem nevezhető megszokott eseménynek. Gyárfás Ágnes A Szabad Föld új ruhája Gyermekkorom nagyszülőknél töltötl nyarainak olvasmányélményéi a minden héten önmagát megújító, zöld fejlécéi Szabad Föld hetilap jelentene. Sikere akkoriban az ötvenes években a felnőttek körében is vetekedett a népszerű Kincses Kalendáriummal. mert volt abban a lapban minden: sok-sok hír. riport, rádióműsor, mese. humor, jogi és egészségügyi tanács, érdekességek a világból, politika, rejtvény. Úgy summázhatnám, hogy érthető szavával, tartalmával eligazodni segített a világ, az ország dolgaiban. A véleményem változatlan: a Szabad Földet napjainkig, az egyik legrangosabb hetilapnak tartom. Az e lapnál dolgozó kollégák szakmai tudása elismerésre méltó. A magyar sajtó jeles képviselői ők, akár a tapasztaltabb toliforgatókra, Eck Gyula főszerkesztőre, Söp- tei Jánosra, Bajor Nagy Ernőre, Griff Sándorra. Súlyán Pálra, akár a fiatalabbakra: Besze Imrére. Majoros Tiborra gondolok. Talán csak a lap külleme, ruhája maradt el a jelen igényeitől. S bár ezt a magas színvonalú tartalom sokszorosan kompenzálta, a lap vezetői érezték, a forma, a ru- ! ha felújítást kíván. Erre« a feltételek napjainkban ; megteremtődtek, ürömmelj értesültünk róla. hogy a j Szabad Föld — többel.' szebbet, jobban, de váltó- j zatlan áron jelszó jegyében j — a 42. évfolyamának de- j tékán, július 4-vel új ru- I hát ölt. új köntösben, | fényszedéssel és ofszelnyo-1 mással elkészítve kerül | nagy és stabil létszámú ql-1 vasótábora kezébe. A lap j június íl-i próbaszámát t lapozgatva, minden kétsé- j get kizáróan, megállapít- J hatjuk: a lap külleme szebb, betűi jobban olvashatók, képei élvezhetőbbek. mint a korábbi nyom- f datechnikával készült lapé. j hajdú i. — Végül is az életkedv könyvelési kérdés — morfondírozott a jubiláns. Alig néhány nap telt el a születésnapja óta, s a fegyvernyugvás pihentető percei máris irdatlan messzeségbe kerültek. Azért is volt ez most különösképpen fájdalmas ügy, mert noha hősünk önértékelésének csúcspillanataiban higgadt elmének tartotta magát, a kerek számok bűvöletétől azért ő sem tudott teljesen elzárkózni. Egy komolyaibb gondolkodású barátja, a harmadik iksznél sóhajtott föl: — Kész. Leszámoltam az álmaimmal. Teljesen átlátom a lehetőségeimet.. . Ö csak múlatott ezen. Hogy láthat az ember előre néhány évtizedet? ... A maga részéről a negyedik iksznél sem érzett semmit. Igaz, a karrier szót csak elítélő értelemben ismerte. Sikerről, igaz, ö is álmodott, de az álmát soha nem kapcsolta össze kenyérkereső munkájával. Kiegyezett a becsületes kuli szerepével a reklámszakmában. ha már a rajztanári pályáról letért. Idővel pontosan föl tudta mérni minden okút annak, miért nem fog soha a nagy pénzek áramlásának útjába tévedni, nem is erőlködött ennélfogva. Abban azonban körömszakadtáig hitt. hogy * egyszer egy kiállítás közön-' ségében elvegyülve végighallgathatja majd, miként ítéli a tömeg a korszak legzseniálisabb kifejeződésének valamelyik alkotását. Csak az nyugtalanította lelke mélyén, hogy bár több korszakban és műfajban voltak eddig kisebb sikerei, nem tudta határozottan eldönteni, a grafikánál, a fotónál vagy a fafaragásnál kössön ki végérvényesen, holott egyre jobban belátta: három dolgot tudjon, aki ma keresni akar valamit az életben! Dönteni, dönteni és dönteni.. . A sikerkék elegendőek voltak ahhoz, hogy fönntartsák hitét a művészei értelmében, de a művészkedés költségeit nem ellensúlyozhatták. Ez pedig más gazdasági folyamatokkal összefüggésben családi életének megromlásához vezetett ... Hogy hősünk életének ez a szférája mindeddig homályban maradt, az éppoly természetes — talán jellemző is —, mint hogy öserejű hitvesének szvnre- léptétől kezdve minden a családról szól. Az asszonyka már a háború után született, s azok közül való, akikben fenntartás nélkül működik az ösztön, melyet a biblia „Szaporodjatok és sokasodjatok!" jelszóval szentesített, s amelyet ' csak nagyon rossz, vagy nagyon jó körülmények közt élő nemzedékek tesznek megfontolás tárgyává. Az energiaválság előtti tűnő verőfényben, a hirtelen szellemi növekedés lázába zuhant világhabzsoló propagandista lány a kölcsönös becserkészés ka— A bánat tudja!... — nyögte hősünk. — Legközelebb könyvelni fogok!... Azt hittem, egyelőre többet lendítek, ha dolgozom. De várd ki a sorát, tíz év múlva már csak az lesz a dolgom, hogy bevásároljak, és pontosan elszámoljak ... Csak félek, hogy akkor nem lesz mit élszedegetni tőlem... — Nem magamnak szedem! Itt gyerekek vannak! Nekem nincs egy télikabátom, hát ne legyen, de a Trencsényi Imre: landjába keveredett a szomorkás — kis beleéléssel, bölcsnek is képzelhető — tekintetű, érettebb kollégával, s néhány szép víkend- jiiket házasság, majd hálom jól sikerült gyerek követte. Lakás volt, kocsi is volt, minden összevágott hát a szerencsés induláshoz . . . Az ötvenedik születésnap eléggé sűrített pillanatnak látszik. Elméletben. Esetünkben azonban lényegileg semmi sem emelte ki a hétköznapok egyhangúságából. Le is maradtunk az eseményről, csak egy Bosch- album és egy papírlap tanúskodik arról, hogy túlvagyunk rajta. A család minden tagja által aláírt levélke két jókívánságot tartalmazott: 1. derűt a depresszió helyett; 2. első díjat a „Levegő és napfény" című pályázaton. Nyomatékül sárga napocska ragyogta be az egész papírt. Egyéb — mint például munkahelyi — megemlékezés nyomait nem találhattuk hősünk környezetében. Így nem maradt más hátra, mint várni, várni, hogy végre mégis történjen már valami ... Egy vagy két napig kellett csak várakoznunk. Máris csattant az asszonyka hangja: — Hát hová az úristenbe tettél egy hét alatt hatezer forintot?! — Hogyhogy hatezer forintot? — horkant a férfi. — És hogyhogy egy hét alatt? Ma már, ha nem tévedek, tizediké van. és én hoztam lisztet, cukrot, krumplit meg kávéi . . . meg még . .. — Meg még?! — csapott le harciasán az asszony. gyerekeimnek tíz körömmel is kikaparom!..'. — Kapard! — fordította ki hősünk üres zsebeit. Csak az egyikből esett ki valami bizományi-számla, azt fölkapta, és hanyagul visszagyűrte, majd szétmorzsolta. — Kaparhatod — dünnyögfe —, majd az apjukat a föld alól, ha itt az isten pénze is elfolyik . .. ... és már ment is a szokásos licitálás, hogy ki fog előbb kikészülni, ha a másik nem változtat a szokásain. — Neked minden sarokban ég egy cigarettád!... — Te meg összevásárolsz mindenféle hülye szerkentyűkét! ... — Aztán nekem /sírsz, hogy tapétázni kell!... — Aztán ott lepi a por, eszi a rozsda meg a fene... — Te meg veszed a narancsot, amikor ott rohad az alma! — Nem magamnak veszem! — Hanem a kukának!. .. Csak hogy forogjon a pénz! Neked mindent el lehet adni! Mintha nem látnál a kulisszák mögé! Te vagy az ideális fogyasztó! A megtestesült piac!... — Te meg a megtestesült igénytelenség!.. . — Mondod te! Mert nekem van értékrendem ... — A felhők fölött lebegsz, közben meg minden rohad szét körülöttünk!... — Szerencsére te sort sorra rakva igyekszel mindent összetartani... — Legalább a gyerekeidre gondolj! Mit látnak tőled? Csak ráncolod a homlokod, meg nyaklasz ide-oda! Ók ebből már nem fognak megélni! , — Talán azért még én is dolgozom itt-ott valamit... Jó, jó, tudom, az kevés. Vannak zsenik, akik lihegni is tudnak, és ezzel megteremtik maguknak a lehetőséget, hogy kiélhessék a zsenialitásukat... — Most nem a Hajósról van szó — legyintett azasz- szony. — Te mindig azt hiszed, ha szólok, hogy a Hajósról van szó. Már régen nem a Hajósról van szó, hanem egyedül lerólad. Arról, hogy ötvenéves korodra úgy elhagyod magad, mint a mosogatórongy! — Tíz éve ezt hajtogatod! Legalább néha igazíts utána valamennyit... — Ne gyere nekem mindig a koroddal! örülj, hogy friss vagy és egészséges! De akkor tessék is úgy élni, ne ezt a teszetoszaságot lássák állandóan a gyerekeid! — Majd, ha te keresel többet, akkor taníts dolgozni, addig meg törődj magaddal! — mordult a férfi, aztán valahogy csönd is lett, mert ő is érezte, hogy övön alul ütött, meg a nő is tudta, már sokéves tapasztalatból, hogy Itt van a határ, melyen túllépve, soha nem gyógyuló sebeket adnak és kapnak mindketten. Hordoztak már néhányat ezekből.. . De ki lehet vajon az a Hajós? Annyi világos, hogy hőseinknek valami módon szerencsésebb pályatársa. De mi módon lehet szerencsésnek lenni? Ez a nagy kérdés! Minthogy azonban az említett férfiúról a vezetéknevén kívül semmit nem tudunk — amit sejtünk, azon pedig nem lenne illő csámcsognunk —, e kérdésre nem tudunk érdembeli választ adni. Ezért inkább visszatérünk jobb híján, választott hősünk morfond írozására az életkedvről. Képzeletünk hatalmánál fogva megpróbáljuk továbbgondolni bölcselkedését. — Az életkedv .könyvelési kérdés — bámul a minden szóváltással sötétülő hideg űrbe.— Az egyik oldalon a nélkülözés, betegség, megalázás, sérülés, kudarc; a másikon a siker, gyengédség, tavasz, természet, fizetésnap és így tovább ... Ahogy elnézem őket az utcán, egyelőre tűrhetően állhat a „mérleg". A férfinak ugyan egyre előbbre esik a válla, de még frissen szedi a bakancsait a gyerekei mellett. Az asszonyon meg épp a napokban teljesen új télikabátot láttam.
